Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-07 / 1366. szám
BÉRMUNKÁS 1945. április 7. OLVASÁS KÖZBEN Társadalmi változások a háború után Ahogy az európai háború a befejzése felé közeledik, a fölszabadított területeken, mint például Franciaországban, mind élesebben különül el a harc jobb és balfelé. A jobboldal, azzal ijesztgeti a népet — különösen a polgári osztályt — hogy az egész Európa bolsevi- ki fog lenni, mig a baloldal teljes joggal rámutat, hogy a fasizmus leverésével a harc nem fog megszűnni, mert a fasizmus egy más válfaját látják közeledni. Ezen fasizmus ellen uj harcokat kell kezdeni, ha a népnek uj életet kívánunk adni. Azonban a nyugati szövetségesek nem akarják látni a nép győzelmét, különösen az angol kormány mutatkozik meg ellenforradalmi arculat á v a 1, mig úgy tűnik föl, hogy Amerika nagyon nehezen érti meg Európát, részben meg a State Departmentünk is egy húron pendül az angol kormánnyal. A pesszimisták szerint úgy járhatunk, mint a részeg ember: a hitlerizmus leverésének örömére berúgunk és midőn kijózanodunk a börtönben találjuk magunkat. Vagyis, ha visz- szaenegedik a reakciót a nyeregbe, akkor minden kezdődhetik újból élőiről, vagyis J. Alvarez Del Vayo szerint: Reggel megünnepelni Hitler bukását egy hatalmas berugással és este fölakasztani magunk, hogy ne legyünk tanúi a reakció győzelmének — idézve egy művész barátját. Ámbár részemről ezen kérdést Vayoval együtt úgy fordítanám, hogy a reakciót kellene falakasztani, ami dicsőségesebb is lenne. Igaz, gyalázatos mesterség, de kifizetődő. Ha a németek 1918-ban ezt csinálják, ha orosz módra végeztek volna a reakcióval, ha Liebknecht és Luxenburg helyett a szocialisták a reakciót gyilkolták volna meg és dobták volna a csatorna szennyvizébe, akkor most nem kellett volna 20 millió németnek meghalni és Németországnak a szó szoros értelmében elpusztulni. A REAKCIÓ TÖREKVÉSE Természetesen a reakció visz- sza akarja csinálni az 1939-es viszonyokat. Nézzük az angol konzervatívokat, amidőn veszélyben voltak, Ígértek füt-fát és most, hogy a veszély elmúlt a fejük fölül, visszautasították a “Beveridge Tervezetet”. Részemről én mindig bizalmatlan voltam a tory urakkal szemben, mert a reakció mindig igy szokott viselkedni, bárhol került is a bajba, szószegés, orvgyilkosság, árulás, ez volt mesterségük korszakokon át. Most is, bárhol üti föl a fejét látjuk, hogy az Egyesült Államok és Anglia támogatja őket. Nézzük a Vatikán esetét. Dacára a Pápa jól ismert demokrata ellenességfének, hallgatásának, midőn Hitler egész Európát végig gyilkolta, Franco melletti intrikájának, a népek azt hitték, hogy a Vatikán ezen oknál fogva diszkreditál- va lesz — persze nem a vallást értve. A nagyon is katholikus spanyolok, franciák, belgák nyilvánosan ellene fordultak a szent atya politikájának, és mégis azt látjuk, hogy a két nyugati „szövetséges, amely kimondottan protestáns, elkövetett mindent, hogy a nagyon is megrongált erkölcsét a Vatikánnak fölépítsék. Az eddigi jelek azt mutatják, dacára a szövetségesek közvetett és közvetlen támoga-1 tásának, a reakció oldalára, a Pápával való összefogás sem fogja a haladó elemek uralomra jutását megakadályozni Hitler bukása után. Most nem csak reakciótól függ csupán Európa ügyeinek elintézése, azt hiszem Oroszországnak is lesz valamelyes szava. Bármilyen humorosnak hangzik Stalin megjegyzése Churchillhöz midőn a Pápára vonatkozva ezt kérdi: “hány hadosztálya van neki?” arra enged következtetni, hogy nem csupán a reakció szájaize szerint történnek a dolgok Európában. Az igaz, hogy Oroszország a nemzeti érdekeit tartja szem előtt, de ezen nemzeti érdekek összevágnak a fasizmus elpusztításával. Már eddig is több államban kipucolta a feudalizmust, a földeket fölosztotta a földéhes parasztságnak. Azon államokban, amelyeket az orosz seregek szabadítottak föl, teljesebb a fasizták kipucolása, mint azon területeken, amelyeket a szövetségesek szabadítottak föl. Bármi legyen is az oroszok terve, egy bizonyos, nem akarják az 1939-es viszonyokat visszacsinálni. Ezzel szemben az összes más államokban látjuk a reakció erőlködését a régi rendszer visszaállítására, amelynek nagyon is fasizta szaga van. A fő tényező, amely arra enged következtetni, hogy a baloldalé a jövő az az, hogy a reakció képtelen visszaállítani a kapitalista termelési rendszert anélkül, hogy a fasizmust is vissza ne hozza. Már a múlt háború után képtelen volt a kontinensen stabilis állapotokat teremteni. Valamennyire Angliában voltak csak olyan állapotok — Amerikát kivéve — ahol többé-kevésbé stabilis állapotok uralkodtak. Ahoz, hogy a tőkés termelés alatt nyugodt állapotok maradjanak, meglehetősen erős középosztályra van szükség. Ez a középosztály Európában elvesztette Hitler alatt mindenét. Elvesztette házát, üzletét és pénzét. Egynegyede Európának el van pusztulva, csupán Havre- ban 19,000 házból 9000 maradt meg, de ebből is 5000 javításra szorul, tehát csak 2000 maradt épen. Drezdához hasonlítva Havre még menyország, az teljesen el van törülve a föld szinéről. Tudjuk a tulajdon ad jogot és tekintélyt gazdájának. Amidőn ezek hiányoznak póriasán mondva kismiska az ember. Az európai középosztály ennélfogva több mint valószínű levitézlett. A baloldalt nagyon megtanította a nácizmus. Ha figyelembe vesszük a földalatti mozgalmakat, akkor bizonyíték van rá, hogy a balodal nem fogja magát egykönnyen félretolm engedni a reakciótól. Persze pontosan nehéz lenne megmondani, a fejlődés melyik útját fogja követni a dolgozó osztály, de hiszem, hogy ösztönszer üleg is a saját ügyének intézője kíván lenni mint ahogy Franciaországban már megmutatta. Persze nincs kizárva az. hogy lesznek fasizta próbálkozások, amit hamar ki fog pusztítani az éberen őrködő munkásság. SZERVEZKEDÉS Hogy a dolgozó nép hathatósan ellenállni tudjon a reakciónak, szükséges, hogy minél gyorsabban a szervezkedés útjára lépjen. A jelen pillanat még nem mutatja, hogy az ipari szervezkedés formáját kiván- ják-e követni az európai dolgozók, hiszen a nácizmus pusztításai után még a korábban fölszabadított területeken sem jutottak el a dolgok odáig, hogy megválasszák a gazdasági szervezkedés formáját. Láttuk Olaszországban milyen nehézségbe kerül a dolgozóknak megszabadulniok a szövetségesek által támogatott fasiztákBraziliában a pencilli nevű csoda orvosság árát megszabták. A nagykereskedők, importálók 35 százalék, a kiskereskedők 15 százalékot, összesen 50 százalék hasznot csinálhatnak. Aki ezt nem tudja megfizetni, mehet a pokolba. Azt mondják, hogy a san franciscoi konferencia sikere a republikánus párt vezéreitől függ. Nagyon gyenge az az alap, ha erre akarják a világbékét építeni. Magyarországon a Szovjetek elfoglalták Kapuvárt, mely megnyitotta a kaput Bécs és az osztrák föld megszállására. Sadowski, michigani képviselő a kongresszusban azt kötői. Tehát a munkahelyek szervezkedéséig még legtöbb helyütt nem jutott el a nép. Hogyan is? Hiszen létezésük is attól van függővé téve, hogy adnak-e enni nekik a szövetségesek. Például Olaszországban és Görögországban, midőn a reakcióhoz hozzányúlt a nép, a szövetségesek — nevezetesen Anglia és Amerika — megvonták tőlük az élelmiszereket. ~A jelek azt mutatják, hogy a szövetségesek, a gyomrukon keresztül akarják rábírni Európa népét a régi kapitalista rendszer visszafogadására. Elfelejtik azonban, hogy nem az a kérdés most Európában, hogy eszünk-e, hiszen a nácizmus alatt nagyon sok európai nép jobban evett mint most eszik, mégis elégedetlen volt, mégis még földalatti mozgalommal is kiakarta kényszeríteni a náci hordákat otthonából és nem ismerte el az “urnép” jogát a németeknek. Hiábavaló erőlködés az, hogy a kapitalizmuson belül stabilis állapotokat teremtsenek a szövetségesek Európában, akár adnak enni a népnek, akár nem. Minden esetre az amerikai tőke belefogja vetni magát Európa fölépítésébe, persze a profit- szerzés szempontjából, nem a nép jóvoltának érdekében. Ez sem uj valami. A múlt háború után is megpróbálták a kapitalizmus stabilizálását, az első eredmény a fasizmus lett, a második pedig, újból a világháború. Most pedig az eredmény még gyorsabban megmutatkozna mint a múltban volt. így tehát a munkásosztályra vár a helyzet stabilis állapotának a megalapozása, különösen ha megtanulja, hogy egy nagy szervezetbe tömöríti erejét a munka terén, amely a leghat- hatósabb fegyver a reakció ellen, amellyel még a szocialista társadalom megalapozását is elérheti. Megfogja tenni. . . . tudja Pál . . . veteli, hogy a State Department hívja meg a londoni lengyel kormányt a san franciscoi konferenciára és ignorálják a lublini lengyel kormányt. Hát nekünk igy is jó lenne, hagy tanuljanak a lubliniek is. A nácik megkezdték egy uj irányt a propaganda vonalon. Eddig mindenkit agyon akartak ijeszteni. Most rokonszen- vet, megértést és bocsánatot kérnek mindenkitől. De a terrort nem lehet olyan könnyen elfeledni. Mégis csak szép dolog ez az “áldemokrácia”. Az elnök bejelenti, hogy a nadrágszijat megint összébb kell vonni. Hát ez nekünk elég könnyű, van benne gyakorlatunk. JEGYEZD MEG...----------------------Ajánlja: St. Visi, ^ "Szervezés'* — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ w 1 W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ I yy
