Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-04-07 / 1366. szám

BÉRMUNKÁS 1945. április 7. OLVASÁS KÖZBEN Társadalmi változások a háború után Ahogy az európai háború a befejzése felé közeledik, a föl­szabadított területeken, mint például Franciaországban, mind élesebben különül el a harc jobb és balfelé. A jobboldal, az­zal ijesztgeti a népet — külö­nösen a polgári osztályt — hogy az egész Európa bolsevi- ki fog lenni, mig a baloldal tel­jes joggal rámutat, hogy a fasizmus leverésével a harc nem fog megszűnni, mert a fasizmus egy más válfaját lát­ják közeledni. Ezen fasizmus ellen uj harcokat kell kezdeni, ha a népnek uj életet kívánunk adni. Azonban a nyugati szö­vetségesek nem akarják látni a nép győzelmét, különösen az angol kormány mutatkozik meg ellenforradalmi arculat á v a 1, mig úgy tűnik föl, hogy Ame­rika nagyon nehezen érti meg Európát, részben meg a State Departmentünk is egy húron pendül az angol kormánnyal. A pesszimisták szerint úgy járhatunk, mint a részeg em­ber: a hitlerizmus leverésének örömére berúgunk és midőn ki­józanodunk a börtönben talál­juk magunkat. Vagyis, ha visz- szaenegedik a reakciót a nye­regbe, akkor minden kezdőd­hetik újból élőiről, vagyis J. Alvarez Del Vayo szerint: Reg­gel megünnepelni Hitler buká­sát egy hatalmas berugással és este fölakasztani magunk, hogy ne legyünk tanúi a reak­ció győzelmének — idézve egy művész barátját. Ámbár részemről ezen kér­dést Vayoval együtt úgy for­dítanám, hogy a reakciót kelle­ne falakasztani, ami dicsősége­sebb is lenne. Igaz, gyalázatos mesterség, de kifizetődő. Ha a németek 1918-ban ezt csinál­ják, ha orosz módra végeztek volna a reakcióval, ha Lieb­knecht és Luxenburg helyett a szocialisták a reakciót gyilkol­ták volna meg és dobták volna a csatorna szennyvizébe, akkor most nem kellett volna 20 mil­lió németnek meghalni és Né­metországnak a szó szoros ér­telmében elpusztulni. A REAKCIÓ TÖREKVÉSE Természetesen a reakció visz- sza akarja csinálni az 1939-es viszonyokat. Nézzük az angol konzervatívokat, amidőn ve­szélyben voltak, Ígértek füt-fát és most, hogy a veszély elmúlt a fejük fölül, visszautasították a “Beveridge Tervezetet”. Ré­szemről én mindig bizalmatlan voltam a tory urakkal szemben, mert a reakció mindig igy szo­kott viselkedni, bárhol került is a bajba, szószegés, orvgyil­kosság, árulás, ez volt mester­ségük korszakokon át. Most is, bárhol üti föl a fe­jét látjuk, hogy az Egyesült Államok és Anglia támogatja őket. Nézzük a Vatikán esetét. Dacára a Pápa jól ismert de­mokrata ellenességfének, hall­gatásának, midőn Hitler egész Európát végig gyilkolta, Fran­co melletti intrikájának, a né­pek azt hitték, hogy a Vatikán ezen oknál fogva diszkreditál- va lesz — persze nem a vallást értve. A nagyon is katholikus spanyolok, franciák, belgák nyilvánosan ellene fordultak a szent atya politikájának, és mégis azt látjuk, hogy a két nyugati „szövetséges, amely ki­mondottan protestáns, elköve­tett mindent, hogy a nagyon is megrongált erkölcsét a Va­tikánnak fölépítsék. Az eddigi jelek azt mutat­ják, dacára a szövetségesek közvetett és közvetlen támoga-1 tásának, a reakció oldalára, a Pápával való összefogás sem fogja a haladó elemek uralom­ra jutását megakadályozni Hit­ler bukása után. Most nem csak reakciótól függ csupán Európa ügyeinek elintézése, azt hiszem Oroszországnak is lesz valamelyes szava. Bármilyen humorosnak hangzik Stalin megjegyzése Churchillhöz mi­dőn a Pápára vonatkozva ezt kérdi: “hány hadosztálya van neki?” arra enged következtet­ni, hogy nem csupán a reakció szájaize szerint történnek a dolgok Európában. Az igaz, hogy Oroszország a nemzeti érdekeit tartja szem előtt, de ezen nemzeti érdekek összevágnak a fasizmus elpusz­tításával. Már eddig is több államban kipucolta a feudaliz­must, a földeket fölosztotta a földéhes parasztságnak. Azon államokban, amelyeket az orosz seregek szabadítottak föl, tel­jesebb a fasizták kipucolása, mint azon területeken, amelye­ket a szövetségesek szabadítot­tak föl. Bármi legyen is az oro­szok terve, egy bizonyos, nem akarják az 1939-es viszonyokat visszacsinálni. Ezzel szemben az összes más államokban lát­juk a reakció erőlködését a ré­gi rendszer visszaállítására, amelynek nagyon is fasizta szaga van. A fő tényező, amely arra enged következtetni, hogy a baloldalé a jövő az az, hogy a reakció képtelen visszaállítani a kapitalista termelési rend­szert anélkül, hogy a fasizmust is vissza ne hozza. Már a múlt háború után képtelen volt a kontinensen stabilis állapotokat teremteni. Valamennyire Ang­liában voltak csak olyan állapo­tok — Amerikát kivéve — ahol többé-kevésbé stabilis ál­lapotok uralkodtak. Ahoz, hogy a tőkés termelés alatt nyugodt állapotok marad­janak, meglehetősen erős kö­zéposztályra van szükség. Ez a középosztály Európában elvesz­tette Hitler alatt mindenét. El­vesztette házát, üzletét és pén­zét. Egynegyede Európának el van pusztulva, csupán Havre- ban 19,000 házból 9000 maradt meg, de ebből is 5000 ja­vításra szorul, tehát csak 2000 maradt épen. Drezdához hason­lítva Havre még menyország, az teljesen el van törülve a föld szinéről. Tudjuk a tulaj­don ad jogot és tekintélyt gaz­dájának. Amidőn ezek hiányoz­nak póriasán mondva kismiska az ember. Az európai középosz­tály ennélfogva több mint va­lószínű levitézlett. A baloldalt nagyon megtaní­totta a nácizmus. Ha figyelem­be vesszük a földalatti mozgal­makat, akkor bizonyíték van rá, hogy a balodal nem fogja magát egykönnyen félretolm engedni a reakciótól. Persze pontosan nehéz lenne megmon­dani, a fejlődés melyik útját fogja követni a dolgozó osz­tály, de hiszem, hogy ösztön­szer üleg is a saját ügyének in­tézője kíván lenni mint ahogy Franciaországban már megmu­tatta. Persze nincs kizárva az. hogy lesznek fasizta próbálko­zások, amit hamar ki fog pusz­títani az éberen őrködő mun­kásság. SZERVEZKEDÉS Hogy a dolgozó nép hatható­san ellenállni tudjon a reakció­nak, szükséges, hogy minél gyorsabban a szervezkedés út­jára lépjen. A jelen pillanat még nem mutatja, hogy az ipa­ri szervezkedés formáját kiván- ják-e követni az európai dolgo­zók, hiszen a nácizmus pusztí­tásai után még a korábban föl­szabadított területeken sem ju­tottak el a dolgok odáig, hogy megválasszák a gazdasági szer­vezkedés formáját. Láttuk Olaszországban milyen nehéz­ségbe kerül a dolgozóknak megszabadulniok a szövetsége­sek által támogatott fasizták­Braziliában a pencilli nevű csoda orvosság árát megszab­ták. A nagykereskedők, impor­tálók 35 százalék, a kiskereske­dők 15 százalékot, összesen 50 százalék hasznot csinálhatnak. Aki ezt nem tudja megfizetni, mehet a pokolba. Azt mondják, hogy a san franciscoi konferencia sikere a republikánus párt vezéreitől függ. Nagyon gyenge az az alap, ha erre akarják a világ­békét építeni. Magyarországon a Szovjetek elfoglalták Kapuvárt, mely megnyitotta a kaput Bécs és az osztrák föld megszállására. Sadowski, michigani kép­viselő a kongresszusban azt kö­tői. Tehát a munkahelyek szer­vezkedéséig még legtöbb he­lyütt nem jutott el a nép. Ho­gyan is? Hiszen létezésük is at­tól van függővé téve, hogy ad­nak-e enni nekik a szövetsége­sek. Például Olaszországban és Görögországban, midőn a reak­cióhoz hozzányúlt a nép, a szö­vetségesek — nevezetesen Ang­lia és Amerika — megvonták tőlük az élelmiszereket. ~A jelek azt mutatják, hogy a szövetségesek, a gyomrukon keresztül akarják rábírni Euró­pa népét a régi kapitalista rendszer visszafogadására. El­felejtik azonban, hogy nem az a kérdés most Európában, hogy eszünk-e, hiszen a nácizmus alatt nagyon sok európai nép jobban evett mint most eszik, mégis elégedetlen volt, mégis még földalatti mozgalommal is kiakarta kényszeríteni a náci hordákat otthonából és nem is­merte el az “urnép” jogát a németeknek. Hiábavaló erőlködés az, hogy a kapitalizmuson belül stabilis állapotokat teremtsenek a szö­vetségesek Európában, akár ad­nak enni a népnek, akár nem. Minden esetre az amerikai tőke belefogja vetni magát Európa fölépítésébe, persze a profit- szerzés szempontjából, nem a nép jóvoltának érdekében. Ez sem uj valami. A múlt háború után is megpróbálták a kapita­lizmus stabilizálását, az első eredmény a fasizmus lett, a második pedig, újból a világhá­ború. Most pedig az eredmény még gyorsabban megmutatkoz­na mint a múltban volt. így te­hát a munkásosztályra vár a helyzet stabilis állapotának a megalapozása, különösen ha megtanulja, hogy egy nagy szervezetbe tömöríti erejét a munka terén, amely a leghat- hatósabb fegyver a reakció el­len, amellyel még a szocialista társadalom megalapozását is el­érheti. Megfogja tenni. . . . tudja Pál . . . veteli, hogy a State Depart­ment hívja meg a londoni len­gyel kormányt a san franciscoi konferenciára és ignorálják a lublini lengyel kormányt. Hát nekünk igy is jó lenne, hagy tanuljanak a lubliniek is. A nácik megkezdték egy uj irányt a propaganda vonalon. Eddig mindenkit agyon akar­tak ijeszteni. Most rokonszen- vet, megértést és bocsánatot kérnek mindenkitől. De a ter­rort nem lehet olyan könnyen elfeledni. Mégis csak szép dolog ez az “áldemokrácia”. Az elnök beje­lenti, hogy a nadrágszijat me­gint összébb kell vonni. Hát ez nekünk elég könnyű, van ben­ne gyakorlatunk. JEGYEZD MEG...----------------------Ajánlja: St. Visi, ^ "Szervezés'* — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ w 1 W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ I yy

Next

/
Oldalképek
Tartalom