Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-07 / 1366. szám
1945. április 7. BÉRMUNKÁS Akié a főid, azé a kenyér és hatalom A magyar (ezúttal nem királyi) kormány, március hó 17- én törvényjavaslatot nyújtott be a földreformot illetőleg. A magyar nép rákfenéje és szolgaságának egyik legfontosabb oka a magyar föld volt. Az áldott magyar róna, nem annak termett, aki megművelte. Magyar urak, a “holt kéz” (az egyház) és a zsíros “parasztok” tartották a kezükben. Az övék volt a föld gazdag hoza- déka és a magyar földművesé volt a véres verejték és a pár morzsa ,ami a gazdagok asztaláról lehullott. t Emlékeztek e magyar földműves testvéreim az istállóknak is rettenetes “cseléd” házakra ? Emlékeztek-e arra, hogy az uraság fajtehenei, disz- nai és paripái micsoda pompás istállókban laktak? Hányszor irigyeltétek a beteg lovat, mely mellé a legjobb állatorvost hozatta ki a földesur? Emlékeztek-e a földes vizes szobákra, ahol 8-10 proletár gyerek lakott? Kenyér az volt bőven a gazdának, zab is jutott a paripáknak. És nektek cselédek mi jutott? Krumpli és krumpli. Munka a látástól vakulásig. A földesur legtöbbnyire bérbeadta a földet. Antiszemita volt, de zsidó bérlőnek adta a földjét, mert az többet fizetett és a gentry-zsidó jobban nyúzott. Télen amikor az egész évi munkának szegény hozadéká- ból kellett nektek megélnetek, a földesur Pesten, Bécsben, Pá- risban, vagy a Riviérán duhajkodott. Kártyázott, ivott és dobálta a magyar földműves proletár véres verejtékének a gyümölcsét. Most aztán ennek a gaz rendszernek vége van. Az uj magyar népkormány elrendelte a földosztást. Először is az állam birtokába vesz minden földet, nagybirtokot, középbirtok o t, holt kéz és állami birtokot. Ezeket a földeket azután eladja a népnek. Pénz helyett a kisgazda és munkás munkájának az eredményével fog fizetni. A vételár szimbolikus. Az idei év termésének húszszoros ára — fizetendő 20 vagy több év alatt. Senkinek sem lehet több földje, mint száztizenhét hektár (kb. kétszáznyolcvan ecre) kivéve azoknak, akik a nácizmus elleni harcban kitűntek. Ezek százhetven hektárt kaphatnak. Legelsősorban a hazaáruló nagybirtokosok és közép birtokosok földje kerül elosztásra. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: Szives elnézésüket kérem, hogy csak most küldöm be a Női Gárdába az évi járulékát, úgyszintén a lapra az évi előfizetést, amely februárban lejárt. De a sok csapás amely érte családunkat ebben az évben, olyan súlyos volt, hogy teljesen megbénított és letört, hogy másra nem terjedt ki a figyelmem. Január 6-án, egy drága jó fiunkat vesztettük el 29 éves korában, a legszebb évében. Flint, Mich.-ban lakott, két gyermek maradt utána. A Generál Motorsnál, mint köszörűs dolgozott. E munkájának lett az áldozata a gyárvezetőség hanyagsága folytán^ mert elmulasztottak alkalmazni porszívó készüléket, igy a köszörűről leváló üvegpor a tüdejébe került, amely, mint a felvett képek bizonyítják, teljesen feldarabolta a tüdejét. A gyári orvosok a soha betegségben nem szenvedett fiút tüdőbetegnek nyilvánították, hogy itt is megfosszák az özvegyet és a két árvát, az anyagi támogatás igényétől. Velük szemben a munkás tehetetlen, mert nem találna bírót, aki a GM ellen merne döntést hozni hiszen tőlük függ a megválasztásuk. Februárban meg elvitték a legkisebb fiunkat is katonának. Most a napokban meg az előtte valónak kell bevonulnia, aki szintén nős és családos. A fiuk öntudatos nevelésben részesülAz uj magyar kormán^ akar ellentétbe kerülni a papsággal sem, bár a nagy káptalani birtokokat elosztja, de gondoskodik a kis falvak, városok papságának az ellátásáról. 57 hektárt hogy meg mindenkinek, akinek több földje volt. Ahol “kegyur adta meg az egyház jövedelmet, ott az állam fog gondoskodni a papról. Természetesen az útirány az Egyház és Állam teljes elválasztása lesz. Úgy ahogy Amerikában a nép ha papot akar eltartja, igy lesz Európában is. A magyar földreform uj lehetőségeket fog megnyitni. Ha a gazdának lesz, mindenkinek lesz. A nagybirtok jövedelme nem fog egyesek kezébe kerülni, hanem a tömegeknek fog biztositani jobb megélhetést. Lesz iskola, lesz kenyér. Lesz orvosnak, állatorvosnak és jutni fog néha egy mozira vagy egy rádióra. “A magyar nép újra szép lesz” és emberré fog átalakulni. A magyar földműves a világ egyik legrendesebb gazdálkodója, meg fogja tanulni, hogy inni nem muszáj, rta fog jönni arra, hogy az alkohol öl és butit. Ahogy a józan finn nép, ahogy a szerbek, bulgárok megtudták mutatni a világnak, hogy nagybirtokosok, grófok, bárók nélkül is lehet jól élni, úgy a magyar nép is ki fogja heverni ezt az uj “tatárjárást” és talpra fog állni. Amire szükség lesz az gép. Ezt a kérdést csakis a külföld segítségével lehet lesz elérni. Itt aztán az amerikai magyarság segíthet. Vegyünk gépeket, gyüjtsünk gépekre. Traktorok, kaszáló, cséplőgépek, stb. a háború után újra nagyszámban fognak ki- (gurulni a hatalmas gyárakból. Ezekből a magyar népnek is kell jutni. Ami kötelességünk, hogy segítsünk a magyar népen. Csak aztán arra is kell vigyázni, hogy a magyar “fékerek” ezúttal ne juthassanak a pénz közelébe. A magyar gyűjtés minden krajcárjának el kell jutni a magyar néphez. Erre fog vigyázni a magyar munkás sajtó, a Bérmunkással együtt. R. J. LAPSZEMLE DANUBIAN REVIEW tek, tisztában vannak vele, hogy a háború sohasem volt és ma sem megoldás egy szebb, szabadabb jövőért, nem gyávaságból, de nem is büszkék hát, hogy katonák. Nekünk, szülőknek meg fáj, hogy gyermekeinket .akikért annyit küzköd- tünk a kapitalizmus fentartá- sáért kell vérfürdőbe küldenünk, sőt ezt az érzést is sokszorozza, hogy látunk olyan szülőket, akiknek alkalmuk lett volna tanulni és ma is templom és a bigottság felé orientálódnak, hogy még továbbra is fen maradhasson ez a rothadt rendszer. Persze ők azt tartják, hogy az az ő ügyük, mig én azt érzem, hogy nem igy van, mert az ő tudatlanságukat nekem és a többi öntudatos anyának is meg kell sinyleni. Ebben a szomorú helyzetben egy kicsi világitó fáklya nekem az az érzésem, hogy a sok megpróbáltatáson átesett, visszatért fiuk, szakítanak a bigott- sággal és harcosai lesznek itthon is egy uj világ megteremtésének. A Naptárra vonatkozólag annyit irhatok, hogy nagyon élvezetes és tanulságos. Fogadja tiszteletünket és elismerésünket a remek összeállításért Geréb munkástárs, úgyszintén mindazok ,akik ebben segédkeztek. Tisztelettel, Mrs. Wm. Fay, Akron (gb.) A hét folyamán egy angol nyelvű folyóiratot kaptunk, amely a “Danubian Review” nevet visei. A hozzánk küldött példány a havonként megjelenő folyóiratnak már a harmadik száma, amelyet átnézve úgy látjuk, hogy kiadóinak célja egyrészről a Duna völgyében élő népek demokratikus kooperációjának propagálása, másrészről ezen népek politikai, gazdasági és kulturális problémáinak ismertetése angol nyelven. Lehet, hogy az első számban, — amit nem láttam, — megírják ezt a programot, ebben a számban azonban a “fejből” csak annyit tudunk meg, hogy a folyóiratot New Yorkban, 1674 Broadway cim alatt adják ki; szerkesztője Dr. George G. Strem, társ-szerkesztője pedig Dr. Victor Clement. Ezen számnak vezető cikke az amerikai magyar lapok ismertetése. Az ismertető maga a szerkesztő, George Strem. Valahogy úgy hanzik ez az ismertetés, mintha a szerző csak másoktól nyert információk alapján írna a lapokról. Túlságosan vigyáz, nem meri nevén nevezni a gyereket, nem meri megmondani, hogy az amerikai magyar lapok óriási többsége évtizedeken át a legsötétebb reakciót szolgálták. Óvatosan csak “konzervatív” jelszóval illeti az Amerikai Magyar Népszavát, a Katholikus Magyarok Vasárnapját és hasonló féreg- fasizta írásokat. Az Amerikai Magyar Népszaváról Írva például azt mondja, hogy ezt a lapot a baloldali lapok az utóbbi hónapokban támadják. Hát kedves Dr. Strem, 35 vagy 40 évet pár hónapnak nevezni, — hogyis mondjam csak; “az időnek dióhéjban való foglalása”. A lapunkról adott rövid ismertetésből sem lesz okosabb az ember: “A Bérmunkás egy olyan csoportnak az orgánuma, amely ‘ipari szocializmust’ hirdet, olyan szocializmus, amit az ipari munkások az osztályharc alapján akarnak megvalósítani. De dacára annak, hogy a kapitalizmust alapjában ellenzik, mégis bizonyos esetekben bizonyos ügyekkel kapcsolatban szabadon kritizálják a Szovjet Uniont.” Hát kedves Dr. Strem, ezen nincs semmi csodálkozni való. Mi az újságírást komolyan vesszük és bátran megkritizálunk mindenkit, még magunkat is, ha úgy véljük, hogy a munkásosztály érdeke azt úgy kívánja. A Danubian Review ezen számának legnagyobb részét a folyóirat tárgykörébe eső angol- nyelvű könyvek ismertetése képezi. Eredeti cikkek az említett lapismertetésen kívül egy interview Charles Davila, volt római követtel és Csehszlovákia meg Magyarország viszonyának az ismertetése. Úgy a szemlék, mint a cikkek a dunamenti népek demokratikus összefogásának az eszméjét igyekszenek szolgálni. Éppen ezért bizonyos mérvű gunymosolyt vált ki, amikor ilyen folyóiratban is látjuk a cimkórságot. Az egyik cikk cime alatt látjuk, hogy a szerzője George B. de Huszár. Ez a “de” (franciásan ejtve “dö”) mutatja, hogy a használója, jobban mondva aki önmagának adja ezt a címet belép a “dögök” közé (Ezt a kifejezést Kéri Pál egy cikkében láttam) és csak úgy képzeli a demokráciát, hogy a munkások és parasztok alázatosan süvegei j ék meg az urakat. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse- I regébe?
