Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-02 / 1335. szám
1944. szeptember 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL . . . .CS.. .0 MEGJEGYZÉSEI KÖZEGÉSZSÉG ÜGY Jó pár hete, hogy egyik nagyon aktiv munkástársunk, késő éjjel azért zavart fel, hogy másnap reggel menjünk el az egyik kórházba, ahol a fia egy mandula operáción ment keresztül és kezelési hanyagság miatt, nagyon sok vért vesztett, így vérátömlesztésre van szükség. Természetesen a munkástárs családjával együtt, mi is megjelentünk és szerencsére én és a munkástársam abba a vércsoportba tartozott, amelybe a beteg fiú. Az én megcsapolásomra nem volt szükség, mert a két szárított és az apa friss vérátömlesztése megmentette a fiú életét. Manapság sok vita folyik a kormányzat azon terve felett, hogy az egészségügyet államosítsák, amely szerint minden embernek meg volna a lehetősége arra, hogy betegség esetén megfelelő kezelésben részesüljön. Mielőtt a kérdés lényegére térnék, vissza kell menni a munkástársunk fiához, amely nagyon élénken igazolja azt, hogy a közegészségügy mai rendszere, milyen üzleti alapokra van fektetve, a doktorok, kórházak — tisztelet a kivételnek — nem a közegészség szolgálatában állnak, hanem a beteg emberiség bőrére éppen oly profit hajszolást folytatnak, mint a gyáros vagy a sarki fűszeres. A fő cél, hogy minél nagyobb jövedelmet érjenek el. De amig az élelmiszer uzsorás csak a zsebemet támadja meg, addig a profitharácsoló orvos az egészségemre, az életemre tör. Ajánlás folytán a munkástársunk egy “speciálistához” vitte a fiát, amelynél a specialitás nem különleges tudományt jelent, hanem a könnyebb operációknak, tömeg termelésre való helyezését, amely rendszernek azután a mi betegünk majdnem áldozatává vált és hogy ez nem következett be, az a szülők erélyes fellépésének volt köszönhető, kik kikényszeritették a szintén üzleti alapon álló ‘szent’ kórháztól, a gondosabb ápolást és gyors orvosi segítséget. Még a gondolat is távol áll tőlem, hogy általánosítsak, de viszont ez az üzleti alapra helyezett orvosi kezelés, olyan ve-' szedelmes méreteket ölt, hogy valamilyen sürgős megoldásra feltétlen szükség van. Mi természetesen tudjuk, hogy ez a kérdés sem választható el, az általános társadalmi nyavalyáktól, hogy végleges megoldást csak egy profit mentes társadalom hozhat, de nem vagyunk olyanok, kik mindent rábíznak a jö-; vőre, miután a bőrünkről, a jövő nemzedékről van szó, igenis sürgetnünk kell egy olyan változást, amely ha nem is adna tökéletes megoldást, minden esetre nagyot enyhítene a mai borzalmas állapotokon. A mai társadalmi berendezkedés keretein belül, az egyetlen megoldás a közegészségügy államosítása. Ebbe bele kell érteni az orvost, ápolót, kórházakat, szanatóriumokat ép úgy, mint a gyógyszerek gyártását és árusítását. Minden embernek, ahogy jogában áll az, hogy az állam postájának a szolgálatát igénybe vegye, éppen úgy kell, hogy módja legyen ne csak arra, hogy a betegség esetén megfelelő kezelést és orvosságot kapjon, hanem hogy a betegségeket megelőző állandó orvosi felügyetelben részesüljön. A modern orvosi tudomány, ma nem annyira a gyógyításra, mint a betegség megelőzésére törekszik. Ez az alapja annak a bölcs kínai elgonodlásnak, amely csak akkor fizeti a háziorvosát, amikor egészséges, de ha az orvos nem tudja megóvni a beteg egészségét, akkor díjtalanul köteles azt gyógyítani. Ha az állam billiókat tud áldozni arra, hogy háborúra felkészüljön és háborút folytasson, akkor mennyivel emberibb és természetesebb az, hogy a közegészség fentartására fordítson milliókat. Az államosításnak heves ellenzői a közvetlen érdekeltek, a nagy klientúrával rendelkező orvosok és a gyógyszer gyárosok, de rajtuk kívül ettől retteg a nagytőke általában is, mert ebben az általános társa- dalmositás, a szocializmus előjelét látja. Az orvosok is osztályokra vannak szakadva, nem a tudásuk, hanem keresetük szerint. Az orvosok túlnyomó többsége proletár, aki csak a legszükségesebb megélhetését keresi meg, mig egy kis réteg eléri a jó módot, a gondatlan életet, mig a “felső” osztály hatalmas vagyonokat keres. Ebből kövétkezik az is, hogy a gazdagok hozzájutnak a pénzük folytán a legmodernebb orvosi kezeléshez, mig a munkások csak a gondokkal gyötört, rossz felszereléssel biró proletár orvosokhoz jutnak el. A gyógyszer gyártás terén a profitharácsolás, a lelkiismeretlenség tetőfokát éri el és valóságos közveszélyt jelent amellett, hogy hihetetlenül nagy profitra dolgozik. Az államosítás ellenzőinek a főérve az, hogy államosítás esetén megölnék a kezdeményezést, mert csak a várható nagy jövedelem az, amely uj feltaláld* sokra ösztönzi a tudós orvosokat. Ez a fő érv hamis, mert nagyon jól tudjuk, hogy a legnagyszerűbb orvosi felfedezők, vagy gyógymódok megalkotói, nem óhajtották a tudásukat áruba bocsájtani, őket az emberiség és a tudomány iránti szeretet ösztönözte munkára, nem ritkán az életének a feláldozására is. De még közvetlenebb előttünk az orosz példa, ahol a közegészségügy társadalmosit- va van és amint tudjuk éppen a “társadalmositott” szovjet tudósok alkották világ méretekben is a legfeltűnőbb felfedezéseket. Most, amikor a háború szörnyeteg az orvos elé kényszeri- tette Amerika fiatalságát, megdöbbenve állapították meg azt, hogy a hadköteles fiatalság milyen nagy százaléka alkalmatlan katonai szolgálatra, oly okoknál fogva, amelyek ha a lakosság időközönkénti orvosi vizsgálaton ment volna keresztül megelőzhettek volna. A mai rendszer elleni támadás és egy egészségesebb emberi társadalomért való harc, amikor most rögtön a közegészség- ügy államosítását követeljük. Mi, akik az Ipari Demokrácia rendszeréért harcolunk, fontosnak tartjuk azt, hogy az uj rendszer megvalósításakor ne egy fizikailag satnya, beteges emberiség alkossa azt meg, hanem egészséges, erős, amely merész ütemben építené fel az uj társadalmat. Amely nem csak az orvost, a termelést, de minden közszolgálatot is társa- dalmositani fog. LISTA GYÁRTÓK! Az utóbbi időben több Ízben foglalkoztunk a clevelandi magyar református pappal Dr. Herczeghel, ezzel a magyarba ojtott svábbal, aki ugyan mindig szélső reakciós volt, de Hitler óta, mint magyar-sváb, nyílt náci propagandát folytat, ki abban az időben, amikor a hitleri csillag magasan ragyogott, mint a krisztusi szentség felkent apostola, erősen készült arra az időre, amikor itt Amerikában is uralomra jut a hitleri elgondolás. Az Ur eme jámbor szqlgája, abban specializálta magát, hogy azokról a clevelandi magyarokról egy listát készített, akiket majd a nagy győzelmi napon, mint radikálisokat felakasztatni akart. Annak idején ez a pap annyira biztos volt a dolgában, hogy nem is nagyon titkolta a lista létezését, sőt a hívei már mint a nácizmusba való hívei között is közismert volt a névsor úgy, hogy annak a hire eljutott az F.B.I.-hoz is és ebből és más dolgokból kifolyólag már ismételten vizsgálat is folyt ellene, de a papi ravaszság eddig tul- segitette a dolgokon. Most újra vizsgálat folyik őkelme ellen abban az irányban, hogy miként jutott hozzá ahoz az állítólagos Horthy beszédhez, amelyet a múlt hetekben leközöltetett, a hozzá méltó lapokban, miután az a “beszéd” rádión soha el nem hangzott és nagy a valószínűség arra, hogy azt ő maga és az elvbarátai gyártották. De most újra listát készít ai radikálisokról, de most már nem privát szorgalomból, hanem hivatalosan. Amint ő állítja erre Himler Márton kérte fel, aki most" kormány szolgálatban áll az Office of War Informational, Cairóban és a pap szerint a katonai hatóságok bízták meg Himlert azzal, hogy az amerikai radikálisok névsorát szerezze meg. Ez a pap nem feltétlen ragaszkodik az igazmondáshoz, de nem tartjuk kizártnak, ismerve Himler Mártont, hogy ilyen irányú szívességet kért a zsidófaló Herczegh- től, de nagyon érdekes volna megtudni azt, hogy Himler ur felettese, az O.W.I. igazgatója Davis, tud-e Marcink eme hivatalos cselekedetéről. De ha már a vizsgálatoknál tartunk, úgy azt is érdemes volna megtudni, hogy Tárcái szennybuzgalmi újságja, ma Horthy végnapjaiban, miért, vagy mennyiért védi Horthyt, tagadja le a magyarországi zsidóüldözést. Az amerikai fasiz- ták washingtoni tárgyalásánál nagy feltűnést keltett az, hogy a legvéresebb szájú antiszemitának a védőügyvédje egy zsidó volt, aki az uszításban még a védencén is túltett. Ennek az alaknak a ténykedését, csak elmeorvosok tudnák megmagyarázni, mert a védelmen nem keresett annyit, hogy ilyen közundornak tegye ki magát, de a clevelandi Scharf Móricról nem elmeorvosi vizsgálat szükséges (nem mintha annyira biztos volnék az ipse épeim éjüségé- ben)) mert annyira ismerjük ezt az urat, hogy az ő tollát nem a meggyőződés, hanem a kibérlője szabja meg. Ma, amikor Horthyék mint a sarokba szorított rühes kutyák azt nézik, hogy merre menekülhessenek, itt volna annak is az ideje, hogy a magyar dzsungelt is megtisztítsák Horthy amerikai cselédeitől. REÁL POLITIKA Ezt a szót, amelyet annyiszor használnak, valami nagy disz- nóság eltakarására és megmagyarázására, rettenetesen utálom. Hitler-Stalin paktum, a kommunista párt feloszlatása, polgári vizekre való átruccaná- sa, ez mind reálpolitika. Horthy és minden fullajtára odahaza és cselédjei itt a Magyar Szövetségtől egészen a legutolsó kis lapszerkesztőig, mind reál politikával magyarázták azt, hogy a magyar kormányzat, Magyarország sorsát Hitler szekeréhez kötötték. Ezek az itteni tarcai-himlerek, szajkó módra mondották, amit a budapesti sajtóiroda elrendelt. Magyarországgal szörn y ü igazságtalanság történt Trianonban, ezt az igazságtalanságot, nem voltak hajlandók re- perálni a győztes nagyhatalmak, igy a “reál politika” azt kívánta, hogy Magyarország, Hitler és Mussolini mellé álljon, kik megígérték, hogy visszaadják az elszakított területeket. Hogy ez igy volt helyes, monIPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
