Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-09-02 / 1335. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. szeptember 2. Középeurópai hirek (A német cenzúra következtében “Európa erődből” — minth ahogyan a németek az általuk megszállva tartott or­szágokat elnevezték, — nagyon keveset hallunk. A hirek egy részét a semleges országokba elkerült újságok szolgál­tatják, másik részét a rádió leadásokból nyerik. Van azon­kívül némi “földalatti” hírszolgálat is. Az ily híreket állí­tólag részben titkos rádiók, részben az “erődből” kiszökött egyének révén nyerik. De bárhonnan is jönnek a hirek, ily körülmények között mindig csak bizonyos fentartással kell fogadni azokat. Az alábbiakban néhány olyan hirt hozunk, amelyekről úgy véljük, hogy olvasóinkat különösen érdek­lik. — Szerk.) ♦-----------------------------------------­dották ezek a bölcsek, ime iga­zolja, hogy visszakaptuk Bács­kát, Ruszinszkót, tehát a beke­belezett területek egy részét. Erdélynek felét is megkaptuk. Milyen lelkesen ünnepelték ez­ért Horthyt, a clevelandi náci pap, még ennek a mészárosnak a ronda pofáját is lefestette és felakasztotta (nem Horthyt, csak a képét.). És mi, milyen cseh bérencek lettünk, mert megmertük mondani, hogy a magyar nép még a legjobb eset­ben is eben gubát cserélt, sőt többségében, úgy gazdaságilag, mint politikailag, súlyos vesz­teség érte a visszacsatolás ál­tal, mert a meglevő munkabé­rek, jóléti intézmények elveszí­tésével járt és a jogai is sokkal kevesebbek lettek, mint a meg­szállás idején voltak. De megmondorttuk azt is, hogy végtelenül súlyos áldoza­tokkal kell majd a magyar nép­nek fizetnie azért, hogy Hitler jóvoltából a magyar mágnások és a levitézlett gentryk, vissza­kapták a földjeiket, amelyeket már szétosztottak a román, tót, magyar parasztok között a “bi­torlók”, és újra beülhettek a vármegyei és községi bürokrá- ráciába. No meg azért is, mert megkérdeztük, miért nem adta vissza Hitler az általa uralt Szlovákiát és Erdélyt egészen. Azóta sok .viz folyt le a Du­nán és rengeteg magyar vér az orosz harcmezőkön és ma a na­gyon dicsért “reál politika” tel­jesen csődbe jutott. Ma már nincs az a megkergült Horthy legény, (beleértve Tárcáit is) aki elhinné azt, hogy a magyar kormány megtarthassa azt a t'erületeket, amelyet Hitler jó­voltából megszállt. Mindenki tudja, hogy Magyarország egy uj Trianon, Mohács vagy tatár­járás előtt áll, most elfelejtet­tek a magyar urak “reál politi­kát” csinálni. Napok előtt még azt hangsúlyozták a magyar árulók, hogy válvetve kitartunk Hitler mellett a végső győzele­mig. De ugylátszik, hogy a romá­nok jobb reál politikusok, ők is odaáíltak Hitler mellé, a reál politika kedvéért. Ez vagy egy millió román életébe került, amig rájöttek, hogy a régi re­ál politikának lőttek, az elve­szett területek soha sem kerül­nek vissza és soha nem növel­hetik a “Nagy Romániát” orosz területekkel. Akkor a román urak ismét “reál politikához” folyamodtak és a “hü szövetsé­ges” Németország ellen fordul­tak, állítólag a bér: az elcsa­tolt erdélyi területek visszaadá­sa, amit a Szovjet megígért az újonnan alakult “demokrati­kus” kormánynak. Szép ez a reál politika, de az a baj, hogy mindig a nép bőré­re megy, vájjon nem gondolnak a magyar-román urak, a Szov­jettel együtt arra, hogy talán meg kellene kérdezni a román és magyar népet is arról, hogy hová akar tartozni, nem pedig csere-berélni őket, mint a bir­kákat. És ha már bent lesznek a kérdezésben, még sokat le­hetne kérdezni a magyar-román HORTHY SZENT ISTVÁN NAPI BESZÉDE WASHINGTON, — A ma­gyar hivatalos rádió leadása szerint Budapesten a katonai akadémiában nagy pompával ünnepelték Szent István napját, amely alkalommal Horthy Mik­lós, Magyarország kormányzó­ja beszédet tartott az akadémi­át végzett fiatal tisztekhez. Ezt a beszédet az összes magyaror­szági lapok nagyon prominen­sen hozták s úgy állították be, mint hittételt a Horthy rezsim részéről arra, hogy mindvégig kitartanak a németek mellett. Horthy beszédét annyira fon­tosnak tartották, hogy még a berlini német rádió is továbbí­totta. Az Office of War Infor­mation jelentése szerint Horthy többek között ezeket mondotta: “Magyarnak lenni soha sem volt könnyű, mert nemcsak ha­zánkat kellett védeni, hanem európai missziónk volt a Duna völgyének védelme is. Magyar- ország mindig a világtörténe­lem pusztító viharainak útjába esett. Ma ismét a Kelet, Nyu­gat, Észak és Dél összeütközé­sének gócpontjába kerültünk. Hogy miért volt Magyaror­szág az összeütközés “gócpont­jában” akkor, midőn magyar ifjakat messze Oroszországba vitték meghalni, arról sem Horthy, sem a magyar sajtó nem tettek említést. Horthy az­tán nagy hangon kijelentette: “Meg fogjuk védeni országunk határait és fen tartjuk a rendet mindenki ellen és minden körül­mények között.” Ez a kijelentés részben az Egyesült Nemzetek által képvi­selt külellenségnek, részben pe­dig a mindjobban erősbödő bel­földi ellenzéknek szólt. Horthy- ék úgy tartják, hogy a már je­lentékeny belső ellenségen kí­vül, még a győztes orosz-angol- amerikai hadseregekkel is el­tudnak bánni. néptől, például, hogy nem-e akarja úgy megoldani a kér­dést, hogy megszabadítsa Er­délyt úgy a román, mint a ma­gyar parazitáktól, az elnyomó­iktól, a nacionalista uszitóktól. Ez talán helyes reál politika volna ,legalább is a Szovjetek­től. De talán megkérdezés nél­kül is elintézik ezt az ügyet a magyar és román népek, ez lesz az igazi “reál politika”. JUGOSZLÁV EGYEZSÉG WASHINGTON — Ideérkező hirek szerint a Jugoszláv Nem­zeti Felszabadító Tanács képvi­seletében marsai Josip Broz Ti­to egyezségre lépett a Jugosz­láv Királyi Kormánnyal, ame­lyet Dr. Ivan Subasich, az uj miniszterelnök képviselt. Az egyezség lényege az, hogy a kormány minden erejével tá­mogatja Tito hadseregét és mindazon guerilla alakulatokat, amelyek valóban harcolnak a náci megszálló hadak ellen. A királyi kormány elismeri a Nemzeti Felszabadító Tanács által eddig megalakított közi­gazgatási közegeket. Az egyezség két legfontosabb pontjai azonban azok, amelyek közül az első elhatározza, hogy a királyság kérdését kitolják a háború befejezése utáni időkre, amikor Jugoszlávia népei sza­vazni fognak afölött, hogy mi­lyen kormányformát, — király­ságot vagy köztársaságot akar­nak-e? A másik igen fontos pont azt mondja, hogy meg fog­ják büntetni mindazokat, akik a nácikkal kollaboráltak, avagy akik a guerilla harcosokat bár­mi módon is akadályozták. Ez az egyezség tehát nem­csak a Tito csoport teljes dia­dalát jelenti, de egyben beje­lentése annak, hogy a nácikkal paktáló Mihaj lovics és hívei el­nyerik a kiérdemelt büntetései­ket. BŰNBAKOT KERESNEK WASHINGTON, — Ankará­ból érkező jelentés szerint a né­met hadvezetőség két magyar tábornoknak a kiadását követe­li a magyar kormánytól. A né­metek azzal vádolják a két ma­gyar főtisztet, hogy csapataik­kal visszavonultak, noha hatá­rozott parancsuk volt arra, hogy hadállásaikat minden kö­rülmények között is tartsák. Az oroszoktól eredő hirek már többször adtak felvilágosí­tást arról, hogy a visszavonuló németek magyar csapatokat al­kalmaznak hátvéd gyanánt, akik teljesen elvéreznek a náci seregek védelmében. Ugylát­szik, a szóbanforgó esetben a két magyar tábornok nem volt hajlandó meghalni náci baráta­iért. A MAGYAR ZSIDÓK ÜLDÖZÉSE WASHINGTON, — A ma­gyar kormány, amelyet az egész világ részéről erősen támadtak a magyar zsidók tervszerű kiir­tása miatt, most rendeletet adott ki, amely “könnyít” az egyes zsidók sorsán. A Magyar Távirati Iroda által világgá kürtőit hir szerint a “zsidó tör­vények bizonyos szakaszai alól kivételt képeznek azon zsidók, akik a tudomány, a művészet és a gazdaság terén kitüntették magukat”. A hir szerint a rendelet a kormányzó kezeibe teszi a ha­talmat annak meghatározására, hogy melyik zsidó érdemelte ki ezt a “kíméletet”. Minden egyes zsidó esetében Horthy külön dönt. Ezzel szemben azonban a Stockholmból érkező hirek sze­rint a magyar zsidók üldözteté­se és deportálása tovább folyik. Ezen hirek szerint nem igaz az, hogy a deportálásokat a német gestapó intézi. Magyar közigaz­gatási hivatalnokok rendeleté­re magyar csendőrség tereli össze az áldozatul kiszemelt zsidókat, rakják őket marha- szállitó vasúti kocsikba és vi­szik ki a német “halál gyárak­ba”. MARAKSZANAK A BESTIÁK WASHINGTON, — A Horthy rezsimet támogató magyar náci csoportok között már beállott a marakodás. A nemzeti szociális- ták, a nyilaskeresztesek és más csoportok egymást falják. Elő­ször az Imrédi csoportot távolí­tották el a kormányból, de most már egymás között annyi­ra veszekszenek, hogy a Szto- jay kormány teljes összeomlása várható. Sztojay miniszterelnök ren­deletére az Imrédi csoporthoz tartozó összes tisztviselőket el­távolították hivatalaikból és he­lyükre csak “teljesen megbízha­tó” embereket neveztek ki. Egyébiránt valóban nagyon is tragikomikus, hogy a magyar antiszemiták vezérét, a zsidó származású Imrédit, ma megint zsidó voltára figyelmeztetik volt barátai. Budapest uccáin nagy falragaszok jelentek meg, amelyeken Imrédi kaftános zsi­dó papokkal és magyar mágná­sokkal ölelkezik. Az Office of War Informa- tionhoz érkező hirek szerint még a múlt julius 23-án nagy háború ellenes tüntetés színhe­lye volt Budapest. A tüntetés­ben több mint hatvanezer em­ber vett részt. A hatóság által kivezényelt S.S. csapatok a tö­megre lőttek. A sortüznek igen sok ember esett áldozatul. Ezen hirt először a “Stockholm Tid- nigen” svéd újság tette közzé. Magyarországon az utóbbi időben magát “Kossuth” névvel jelző titkos rádió működik. Ezen titkos rádió leadásait fel­fogják az Egyesült Nemzetek is és magyarországi belső álla­potokra vonatkozó értesülések legtöbbje a Kossuth rádió lea­dásain alapul, amelyeket az Of­fice of War Information továb­bit. ^ "Szervezés" — "Nevelés17 — "Felszabadulás77 ^ W ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W

Next

/
Oldalképek
Tartalom