Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-26 / 1334. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. aguszutus 29. Marad minden a régi (a.l.) A végbemenő események sem szolgálnak elég horderőt arra, hogy az emberiség nagy tömege, de kiváltképpen a munkásosztály, abból tanulságot merítsen. Alig negyedszázada annak, hogy egy másik világháború játszódott le azoknak életében, akik ma is aktiv részesei a jelenleginek. Az elmúlt világháború fegyverszünete alkalmából, mindenki ujongott. Lelkesedve ünnepelték az embermészárlásnak ideiglenes megszüntetését. A nem gondolkodó ember akkor azt hitte, hogy nem lehet mégegyszer felidézni a háború poklát. Természetesen csak azok hitték el, akiknek fogalmuk sincsen, hogy valójában a nemzetközi kapitalizmus, amely ma uralja az emberi társadalmat és természete a magántulajdonra épült profit minél nagyobbá való fokozása. Észszerűen bírálva az eseményeket, azt állapíthatjuk meg, hogy addig, amig magántulajdon alapján létező kapitalista rendszer létezni fog, addig mindig lesz versengés a világpiacért és addig a háborúk kikapcsolása teljesen lehetetlen, még akkor is, ha bárkik, bármilyen békefeltételek mellett írják alá az úgynevezett “állandó békét”. Mi, akik ezt mind tudjuk, gyerekes kicsinyességnek tartjuk állandó békét hangoztatni mindaddig, amig minden háborúnak igazi okozóját, a kapitalista rendszert meg nem szüntetjük. Ma éppen úgy, mint a múlt háború befejezésekor az emberek nagy tömege a békéért ábrándozik. A kishitüek imádkoznak a háború megszüntetéséért, nem tudják megérteni, hogy imádsággal még soha senki nem nyert sem háborút, de különösen állandó békét. A történelem feljegyzései szerint egyik leghosszabban tartó háború a harminc éves vallási háború volt, ahol a különböző vallási felekezetek csak azért ölték egymást, a laikus emberi szempontból, mert egyik-másik csoport másképen imádta a saját maga elképzelt istenét. Pedig a hátterében a vallási háborúnak is gazdasági érdekek voltak az igaz indító okai. A római egyház már előre félt, hogy sok ezer milliónyi péter fillérektől fog elesni, ha a népek milliói a reformereket fogják követni. A felületes vizsgáló abban nyugszik meg, hogy megelégszik azzal, amit mások mondanak vagy ígérnek. Azt is elhiszik, hogy igazi politikai demokrácia létezhet gazdasági demokrácia nélkül. A politikai demokrácia csak addig szól, amig nem sérti a gazdaságilag uralmon levők érdekeit. A rádiót hallgatva egy háborút biráló maradi egyén a következőket mondotta: “Nem csak a harctereken kell megnyerni a háborút, hanem idehaza is és még pedig úgy, hogy az ipari demokráciát vissza kell adni a nép kezébe, hogy azután tényleg élvezhesse a politikai demokráciát.” Meg is magyarázza az ő ipari demokráciáját: “Minden hatalmat vissza kell adni az üzleti érdekeltségeknek úgy, hogy sem a kormány, sem pedig a munkásszervezeteknek ebbe az ipari demokráciába (?) ne legyen beleszólása”. Az ilyen fajta ipari demokrácia éppen azonos a hitleri nemzeti szociálizmusssal. Amint mondják a harctereken már a győzelem biztosítva van a “demokráciáért” küzdő szövetségesek részére. De ugylátszik a hazai fronton minden marad a régi. Marad a régi azért, mert az emberek nagy tömegei még mindig nem ismerik a jelenlegi társadalom összetételét. Nem tudják, ha az emberi társadalmat úgy formálnánk át, hogy ne legyenek országhatárok, hogy megszűnjön mindenfajta ember kizsákmányolás. Hogy ne kelljen az embereknek azért fegyvereket készíteni, hogy az emberiség egy kis csoportjának, akik a magántulajdon birtoklása folytán uralják az emberi társadalmat és ezen magánérdekek megvédésére nem egyszer zúdítottak véres háborút az emberiségre a múltban és a jövőre sincsen semmi garancia, ha marad minden a régi, hogy ismét ne tegyék. Időszerű volna, hogy a gondolkozni tudók megértenék egymást és nem hagynának mindent a régiben. Ennek a feladatnak megoldása csak a nincstelen proletáriátusra vár, akik minden háborúnak, de nem csak háborúnak, hanem az állandó kizsákmányolásnak is a vámszedői voltak. védnek 12 éves fia már két évet | tanult a clevelandi egyetemen, most meg már a Yale világhíres egyetemen tanul mint dijat nyert tanuló. Az olyan ember nem sokat ér, aki másoknak sokkal többet akar mondani, mint neki mondhatnak mások. A National Opinion Research hivatal Denver Coloradoban azl kérdezte a szavazó polgároktól hogy mit tudnak a “Bill of Rights”-ról. 23 százalék nem is hallott még felőle, 39 százalék már hallott róla, de nem tudja hogy mi az, 15 százalék már magyarázatot is adott, de hely telent, csak 23 százalék birta elfogadhatólag megmagyarázni. Sok ember büszke, hogy itt született Amerikában. Inkább szerencsés, mert mostan már nagyon megválogatják, hogy kiket engednek be. És ha polgár akar lenni sokkal többet kell tanulni és tudni az amerikai törvényekről, történelemről, mint az itt született átlag amerikaiaknak. A nácik csak nem bírnak belenyugodni a föltétel nélküli megadásba, ők szeretnék a föltételeket megszabni. Már csak azért is szükséges uj otthonok építése a háború után, hogy a nagy városok vasútállomásain tartózkodó tömegeknek legyen hová hazamenni. Minden politikai versenynél a bejutni szertőknek túl kell licitálni a bentlevő politikusokat, ha mindjárt minden Ígéretük, minden szavuk hazugság is. De hát az egész politikai handa- bandázás abból áll. Von Papén visszament Berlinbe a mesteri működésének eredményéért, a romokat szemlélni. ő nagyban elősegitette a mostani világháborút. A háborús megrendeléseknek 50 százalékát hat nagy korporáció bírja. 20 százalékát 94 és a hátramaradt 30 százalék, 32 ezer társaság között lett szétosztva. Sok milliók harcolnak, ezrek meghalnak az amerikai “‘Way of Life”-ért, de százak sem értik azt meg. DIALEKTIKA Irta: LA JER JÓZSEF JEGYEZD MEG... Ajánlja: St. Visi, Egészen biztosak lehetünk, hogy úgy a magyar, mint a román, bulgár kormányok békét akarnának. Csak azt nem tudják megtanulni,, hogyan lehetne a kecskét jól tartani, de úgy, hogy a káposzta is megmaradjon. Ennek a háborúnak még nagyon sokáig nem lesz vége, esetleg csak más néven, polgárháború néven fogják tovább folytatni a világ különböző részein. Goebbel azt mondta, hogy Hitler élete a legdrágább a világon. Ezt láthatjuk, már több mint kilenc millió német életébe került, de még a számla most sincs kifizetve. A vasárnapi iskolában kérdezik egy brilliáns gyermektől. Ki teremtett. A fiú azt válaszolta ő még nincs készen, neki sokat kell tanulni. Az önző ember mindenkiben hibát talál, mert mindenkiben önön magát látja. Okos embernek okos a gyermeke. Az IWW clevelandi tagjai által jól ismert Wolf ügyfilozófiai kérdéseknek tisztázása egyetlen tudomány számára sem közömbös, hanem ellenkezőleg, csak megoldásuk esetén fejlődhetik tovább és oldódha- tik föl egy egységes világnézetben. A tudományok bővülése és gyarapodása egyre égetőbben veti föl a filozófiai szintézisre jutásnak ezt a szükségességét. A filozófiának erről a föladatáról igy vélekednek: “A tudományok elkülönültek, a tudás tudományokra oszlott. De éppen ez idegeníti el a tudást a maga céljától, mert mi kapcsolja ösz- sze a tudományokat tudássá? Hol az összekötő kapocs az egyes tudományok között? Ez a kapocs a filozófia.” A polgári filozófia azonban képtelen ily kapoccsá válni. Anarchisztikus, érdekellentéteken nyugvó társadalomban nem lehet egység a tudományokban. Ezt a problémát is, épp úgy, mint a többi kisebb-nagyobb filozófiai problémákat mint pl. a fogalmak tisztázását, értékelését és átértékelését, továbbá a logikus és dialektikus gondolkozási módszereknek szintézisre hozatalát — majd a szocialista filozófia végzi el, ha erre a szocalista tudósoknak elegendő idejük és lehetőségük lesz. (Folytatás) Ami a tudományok rendszerezését illeti, ez a filozófiának aránylag legkönnyebb föladata. A polgári tudományok viszont teljesen elszigetelődtek egymástól. A természettudományokat materialista alapon művelik; mig a társadalomtudományban az idealista fölfogás uralkodik. A dialektikát, természetesen mindegyik területen, csodás egyöntetűséggel mellőzik. Sőt, a dialektikának még az idealista, hegeli kiadása sem kell már a polgári tudósoknak, annyira ellenszenvessé vált a számukra. Ez az anarchikus széttagoltság és elszigetelődés szakította el a polgári filozófusokat a valóságtól. Ma már sem a társadalom gyakorlati életében, sem a többi tudományokban fölvetődött problémák n >m képesek őket kimozdítani elzár- kózottságukból. így azután a filozófiának aránylag legköny- nyebb problémáját, a tudományok rendszerezését sem képesek megoldani. Bár, ami azt illeti, ez a “könnyű” föladat is csak úgy oldható meg, ha az előbbi problémák nem problémák többé. Ezért a polgári filozófia ezen a föladaton is épp oly tehetetlenül rágódik, mint a ' többieken. Viszont ezeknek a (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, ugv a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) (Folytatás)
