Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-02 / 1335. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII.' ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 SEPT. 2 NUMBER 1335 SZÁM (f.) A mult héten ismét oly események történtek a háború hullámzásában, melyek szenzációs hatással voltak mindenkire. Páris visszafoglalása a náci uralom alól, csaknem egyidejűleg történt a másik szenzációs hírrel, hogy Románia kilépett a náci szövetségből és szőröstől- bőröstől áthódolt a Szövetséges hatalmaknak. Ahogyan méreteiben felülmúl ez a háború minden más előbbeni háborút, ugyanúgy olyan fordulatokat ezelőtt szinte hihetetlenek voltár elénk, melyek csak röviddel tak. Az ilyen esetekben mi rámutattunk véleményünk szerint azok helytelenségére. Mi nem tartoztunk azok közé, akik mindenre megelégedett áment mondanak amit a felsőbb körök cselekszenek. Nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy ebben a háborúban a munkásság előnyét szolgálja ha a világhatalomra törekvő, munkásmozgalmat kiirtó, nácizmust eltöröljük a föld színéről. Ez munkásmozgalmi kötelesség volt már akkor is, amikor még ennek a háborúnak a hírét sem hallottuk. Hogy maga a tőkés uralkodó osztály háborúba keveredett a náci-fasizta diktáto- ri hatalmakkal, ez nem változtathatta meg azt a színtiszta osztályharcos irányvonal a t, mely elemébe lépett Horthy- Mussolini-Hitler hatalomra jutásuknak pillanatában. Csak rosszmájú félremagyarázás és egy bizonyos fokú benső behó- dolás a náci nemzeti szocializmus iránt nevezheti ezt a régi osztályharcos irányvonalat a jelenben, háborús propagandának. Állandóan azt hangoztatjuk, hogy a munkásosztály fel- szabadulása csakis a mai társadalom keretén belül felépített ipari szervezeten keresztül történhet, mely a jövő szabad társadalmi rendszernek az alapját képezi. Ha azonban közben, tegyük föl az uralkodó osztály törvénybe iktatná a 8 órás munkaidő helyett a 6 órás munkanapot, ez még nem jelentené azt, hogy mi behódoltunk volna az uralkodó osztálynak. Hogy háborúba mentek a gyilkos ellenségünk a náci-fasizmus ellen, ez a mi részünkről semmiféle behódolást nem jelenthet. Mindezeket előre akartuk bocsátani még mielőtt a múlt hét szenzációs eseményeinek egyikét, Románia kiugrását a tengelyből kezdjük tárgyalni. És valahogyan az uralkodó osztály- lyal nem kerülhetünk egyvonal- ra, csak azért, mert a nácizmus ellen harcolnak, ugyanúgy a stalinizmussal sem kerülhetünk egyvonalra, csak azért, mert az orosz nép gigászi harcát vívja a náci fasizmussal szemben. Amikor ebben a harcban testvéri kezünket és támogatásunkat nyújtjuk az orosz nép felé, ez persze nem jelenti azt, hogy Stalin és társaival is testvéri kezet fogtunk. Nem akarjuk itt azokat az elvi kérdéseket most tárgyalni, mely elitéli az olyan fajta proletáriá- tus fölötti diktatúrát, amit Sta- linék gyakorolnak, majd erre lesz elég idő és mód a jövőben, itt csak hivatkozni akarunk arra, hogy kell legyen egy bizonyos munkásmozgalmi morál a háború folyamata alatt is, ha legalább reményt akarunk kelteni aziránt, hogy ezután a háború után, bizonyos eddig nem élvezett jogokban fog részesülni a világ munkássága. Ennek a reménynek minden parányi porcikáját szétoszlatta Stalinék és a román király paktuma. Annak idején, amikor Stalinék és a kommunista szent hívők ez ethiopiai mészáros Ba- dogliot legelsőnek elismerték, e sorok írója gúnyosan jegyezte | meg, egyik cikkében, hogy ak- 1 kor miért nem Horthyt is. Most még hangsúlyozottabban kér- ; dezhetjük, hogy mikor jön már a magyar fasizmus apostolának a kommunista egyház által való elismerése? Mert azt azért senki sem tudná bebizonyítani, hogy a román királyfinak kevesebb bűne volna a munkásüldözésben, mint Horthynak, vagy a fasizta diktatúra alkalmazásában Románia különb helyen állna, mint Magyarország. Sokan mondhatják, hogy ez a háború és minden eszköz jogos mivel az ellenséget gyöngíteni lehet. De ez a háború ahogyan (Folytatás a 4-ik oldalon) AZ I.W.W. TISZTVISELŐJÉNEK VÁLASZA PEGLER SZEMÉRMETLEN HAZUGSÁGAIRA. — MÁR A SCRIPPS-HO- WARD ÚJSÁGOK IS MEGSOKALTÁK HAZUDOZÁSAIT. A Bérmunkás multheti számában szóvátettük, hogy Westbrook Pegler, hírhedt munkás- faló kolumnista cikksorozatban támadta Felix Frankfurter sup- reme-courti bírót, mert 1917- ben elitélte a felfegyverzett vi- gilanti banditák támadását a sztrájkoló ércbányászok ellen. Miután Peglernek a cikkeit a Scripps-Howard Newspaper Alliance továbbítja a lapok részére, a fentemlitett cikkek megjelentek a “Cleveland Press” nevű újságban is, amely szintén a Scripps-Howard láncolathoz tartozik. Pegler cikkeire Fred W. Thompson, az IWW 440-es ipari szervezet clevelandi osztályának a titkára az alábbi választ küldte be, amelyet a fenti lap az olvasók által beküldött levelek rovatában közölt. THOMPSON VÁLASZA “Westbrook Pegler abban a kirobbanásában, melyet lapjuk augusztus 15 és 16-iki számában intézett Felix Frankfurter ellen, számos hazugságot állít az IWW-ról, többek között azt is, hogy az IWW kommunista terror szervezet. Az IWW, — mint ahogy azt mindenkinek illene tudni, munkások gazdasági szervezete, amelynek csak ebben a városban is több ezer tagja van, akik csaknem mindannyian a hadiiparokban dolgoznak — de egészen határozottan nem kommunisták. Sőt a tény az, hogy ez a szervezet a kommunista párt megalakulása óta számos esetben kénytelen volt azzal a párttal való ellenszenvének kifejezést adni, még hozzá alapos munkásszervezeti okok következtében. Pegler ezen támadását, amelyet most Frankfurter és az Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 3-án, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban, 11213 Buckeye Roadon levő Ifjúsági teremben. Minden közlekedési akadály dacára hisszük, hogy a magyar nyelvű ipari unionisták most is megtalálják a módját, hogy szeptember 3-án Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmunkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. IWW ellen intézett a Bisbee, Arizona,_ város környéki sztrájkolok deportálására alapítja, ahol 1917 julius 12-én 1186 sztrájkolót deportáltak a sivatagba. Erre az esetre vonatkozólag a következő tényeket kell tudnunk. Miután a sztrájkolókat erőszakkal deportálták, tehát egyben el is rabolták őket, a szövetségi kormány “kidnaping” (emberrablás) ügyben vizsgálatot rendelt el. Pegler ezen vizsgáló bizottság jelentése miatt támadta Frankfurtért, noha rajta kívül még Secretary of Labor Wilson (a Wilson kabinetben), J. L. Spangler, E. P. Marsh és J. H. Walker is aláírták. 2000 FEGYVERES GUNMEN A jelentés megállapította, hogy a Phelps-Dodge és a Calumet & Arizona Copper kompániák körülbelül 2000 gunment (fegyveres banditák) rekrutál- tak. Minden közlekedési eszközt lefoglaltak úgy, hogy a külvilággal minden összeköttetést megszakítottak és igy nem vehettek tudomást az ördögi cselekedeteikről, továbbá távoltartották a rendőr közegeket amig 1186 bányászt összetereltek, marhaszállitó vágonokba rakták őket, majd kiszállitották az áldozatokat New Maxikéba, a sivatagba, ahol a júliusi hőségben viz, élelem és árnyék menedék nélkül bolyongtak három napon át. A sztrájkolok összeterelése alatt egy bányászt agyolőttek, számosat összevertek, akik közül kettő belehalt a sebeibe. Ezen tények világosan mutatják, hogy kik voltak a terroristák. Pegler azt is említi, hogy egy németnek is volt valami köze a dologhoz. Tényleg szerepelt egy német is, méghozzá egy volt német katonatiszt. Azonban ez a német a bányatársulatok irodájában állította össze az emberrablás részletes terveit. Pegler azt is hazudta, hogy a bányászok “idegenek” voltak, akiknek jelenléte veszélyeztette Bisbee környékén az élet és vagyonbiztonságot. A “Survey” nevű folyóirat annakidején szintén megvizsgálta ezt az ügyet és E. T. Devine nevű Írójuk azt irta, hogy a deportált bányászok legtöbbje nemcsak amerikai polgár volt, hanem egyben bisbeei lakosok és családfentarVálasz Pegler hazugságaira A román pálfordulásj részletei
