Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-09-02 / 1335. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII.' ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 SEPT. 2 NUMBER 1335 SZÁM (f.) A mult héten ismét oly események történtek a háború hullámzásában, melyek szenzá­ciós hatással voltak mindenkire. Páris visszafoglalása a náci uralom alól, csaknem egyidejű­leg történt a másik szenzációs hírrel, hogy Románia kilépett a náci szövetségből és szőröstől- bőröstől áthódolt a Szövetséges hatalmaknak. Ahogyan mérete­iben felülmúl ez a háború min­den más előbbeni háborút, ugyanúgy olyan fordulatokat ezelőtt szinte hihetetlenek vol­tár elénk, melyek csak röviddel tak. Az ilyen esetekben mi rá­mutattunk véleményünk szerint azok helytelenségére. Mi nem tartoztunk azok közé, akik min­denre megelégedett áment mon­danak amit a felsőbb körök cse­lekszenek. Nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy ebben a háborúban a munkásság előnyét szolgálja ha a világhatalomra törekvő, mun­kásmozgalmat kiirtó, náciz­must eltöröljük a föld színéről. Ez munkásmozgalmi kötelesség volt már akkor is, amikor még ennek a háborúnak a hírét sem hallottuk. Hogy maga a tőkés uralkodó osztály háborúba ke­veredett a náci-fasizta diktáto- ri hatalmakkal, ez nem változ­tathatta meg azt a színtiszta osztályharcos irányvonal a t, mely elemébe lépett Horthy- Mussolini-Hitler hatalomra ju­tásuknak pillanatában. Csak rosszmájú félremagyarázás és egy bizonyos fokú benső behó- dolás a náci nemzeti szocializ­mus iránt nevezheti ezt a régi osztályharcos irányvonalat a jelenben, háborús propagandá­nak. Állandóan azt hangoztat­juk, hogy a munkásosztály fel- szabadulása csakis a mai társa­dalom keretén belül felépített ipari szervezeten keresztül tör­ténhet, mely a jövő szabad tár­sadalmi rendszernek az alapját képezi. Ha azonban közben, te­gyük föl az uralkodó osztály törvénybe iktatná a 8 órás mun­kaidő helyett a 6 órás munka­napot, ez még nem jelentené azt, hogy mi behódoltunk volna az uralkodó osztálynak. Hogy háborúba mentek a gyilkos el­lenségünk a náci-fasizmus el­len, ez a mi részünkről semmi­féle behódolást nem jelenthet. Mindezeket előre akartuk bo­csátani még mielőtt a múlt hét szenzációs eseményeinek egyi­két, Románia kiugrását a ten­gelyből kezdjük tárgyalni. És valahogyan az uralkodó osztály- lyal nem kerülhetünk egyvonal- ra, csak azért, mert a nácizmus ellen harcolnak, ugyanúgy a stalinizmussal sem kerülhetünk egyvonalra, csak azért, mert az orosz nép gigászi harcát vívja a náci fasizmussal szemben. Amikor ebben a harcban test­véri kezünket és támogatásun­kat nyújtjuk az orosz nép felé, ez persze nem jelen­ti azt, hogy Stalin és társaival is testvéri kezet fogtunk. Nem akarjuk itt azokat az elvi kér­déseket most tárgyalni, mely elitéli az olyan fajta proletáriá- tus fölötti diktatúrát, amit Sta- linék gyakorolnak, majd erre lesz elég idő és mód a jövőben, itt csak hivatkozni akarunk ar­ra, hogy kell legyen egy bizo­nyos munkásmozgalmi morál a háború folyamata alatt is, ha legalább reményt akarunk kel­teni aziránt, hogy ezután a há­ború után, bizonyos eddig nem élvezett jogokban fog részesül­ni a világ munkássága. Ennek a reménynek minden parányi porcikáját szétoszlatta Stalinék és a román király paktuma. Annak idején, amikor Stali­nék és a kommunista szent hí­vők ez ethiopiai mészáros Ba- dogliot legelsőnek elismerték, e sorok írója gúnyosan jegyezte | meg, egyik cikkében, hogy ak- 1 kor miért nem Horthyt is. Most még hangsúlyozottabban kér- ; dezhetjük, hogy mikor jön már a magyar fasizmus apostolának a kommunista egyház által való elismerése? Mert azt azért sen­ki sem tudná bebizonyítani, hogy a román királyfinak keve­sebb bűne volna a munkásüldö­zésben, mint Horthynak, vagy a fasizta diktatúra alkalmazá­sában Románia különb helyen állna, mint Magyarország. So­kan mondhatják, hogy ez a há­ború és minden eszköz jogos mivel az ellenséget gyöngíteni lehet. De ez a háború ahogyan (Folytatás a 4-ik oldalon) AZ I.W.W. TISZTVISELŐJÉNEK VÁLASZA PEGLER SZE­MÉRMETLEN HAZUGSÁGAIRA. — MÁR A SCRIPPS-HO- WARD ÚJSÁGOK IS MEGSOKALTÁK HAZUDOZÁSAIT. A Bérmunkás multheti szá­mában szóvátettük, hogy West­brook Pegler, hírhedt munkás- faló kolumnista cikksorozatban támadta Felix Frankfurter sup- reme-courti bírót, mert 1917- ben elitélte a felfegyverzett vi- gilanti banditák támadását a sztrájkoló ércbányászok ellen. Miután Peglernek a cikkeit a Scripps-Howard Newspaper Al­liance továbbítja a lapok részé­re, a fentemlitett cikkek megje­lentek a “Cleveland Press” ne­vű újságban is, amely szintén a Scripps-Howard láncolathoz tartozik. Pegler cikkeire Fred W. Thompson, az IWW 440-es ipa­ri szervezet clevelandi osztályá­nak a titkára az alábbi választ küldte be, amelyet a fenti lap az olvasók által beküldött leve­lek rovatában közölt. THOMPSON VÁLASZA “Westbrook Pegler abban a kirobbanásában, melyet lapjuk augusztus 15 és 16-iki számá­ban intézett Felix Frankfurter ellen, számos hazugságot állít az IWW-ról, többek között azt is, hogy az IWW kommunista terror szervezet. Az IWW, — mint ahogy azt mindenkinek illene tudni, mun­kások gazdasági szervezete, amelynek csak ebben a város­ban is több ezer tagja van, akik csaknem mindannyian a hadi­iparokban dolgoznak — de egé­szen határozottan nem kom­munisták. Sőt a tény az, hogy ez a szervezet a kommunista párt megalakulása óta számos esetben kénytelen volt azzal a párttal való ellenszenvének ki­fejezést adni, még hozzá ala­pos munkásszervezeti okok kö­vetkeztében. Pegler ezen támadását, ame­lyet most Frankfurter és az Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 3-án, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban, 11213 Buckeye Roadon levő Ifjú­sági teremben. Minden közlekedési akadály dacára hisszük, hogy a ma­gyar nyelvű ipari unionisták most is megtalálják a módját, hogy szeptember 3-án Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmun­kásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. IWW ellen intézett a Bisbee, Arizona,_ város környéki sztráj­kolok deportálására alapítja, ahol 1917 julius 12-én 1186 sztrájkolót deportáltak a siva­tagba. Erre az esetre vonatko­zólag a következő tényeket kell tudnunk. Miután a sztrájkolókat erő­szakkal deportálták, tehát egy­ben el is rabolták őket, a szö­vetségi kormány “kidnaping” (emberrablás) ügyben vizsgá­latot rendelt el. Pegler ezen vizsgáló bizottság jelentése mi­att támadta Frankfurtért, no­ha rajta kívül még Secretary of Labor Wilson (a Wilson ka­binetben), J. L. Spangler, E. P. Marsh és J. H. Walker is aláír­ták. 2000 FEGYVERES GUNMEN A jelentés megállapította, hogy a Phelps-Dodge és a Calu­met & Arizona Copper kompá­niák körülbelül 2000 gunment (fegyveres banditák) rekrutál- tak. Minden közlekedési eszközt lefoglaltak úgy, hogy a külvi­lággal minden összeköttetést megszakítottak és igy nem ve­hettek tudomást az ördögi cse­lekedeteikről, továbbá távoltar­tották a rendőr közegeket amig 1186 bányászt összetereltek, marhaszállitó vágonokba rak­ták őket, majd kiszállitották az áldozatokat New Maxikéba, a sivatagba, ahol a júliusi hőség­ben viz, élelem és árnyék mene­dék nélkül bolyongtak három napon át. A sztrájkolok összeterelése alatt egy bányászt agyolőttek, számosat összevertek, akik kö­zül kettő belehalt a sebeibe. Ezen tények világosan mutat­ják, hogy kik voltak a terroris­ták. Pegler azt is említi, hogy egy németnek is volt valami köze a dologhoz. Tényleg szerepelt egy német is, méghozzá egy volt német katonatiszt. Azonban ez a német a bányatársulatok iro­dájában állította össze az em­berrablás részletes terveit. Pegler azt is hazudta, hogy a bányászok “idegenek” voltak, akiknek jelenléte veszélyeztette Bisbee környékén az élet és va­gyonbiztonságot. A “Survey” nevű folyóirat annakidején szin­tén megvizsgálta ezt az ügyet és E. T. Devine nevű Írójuk azt irta, hogy a deportált bányá­szok legtöbbje nemcsak ameri­kai polgár volt, hanem egyben bisbeei lakosok és családfentar­Válasz Pegler hazugságaira A román pálfordulásj részletei

Next

/
Oldalképek
Tartalom