Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-26 / 1334. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. aguszutus 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára 5c Single Copy .........—.— 5c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders __:.____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •^^•42 Amit nem szabad elfelejteni (gb.) Lapunk más hasábjain közöljük Ilya Ehrenburg, neves orosz iró és haditudósító egy cikkét, amelyben megkíséreli leírni a náci hordák által elkövetett bestialitásokat. Csak megkísérli, mert annak hü lefestésére egyetlen iró sem képes, bármilyen nagyok legyenek is irói képességei. Hiszen maga Ehren- burg is megjegyzi, hogy a gaztettek ily borzalmasságairól szóló híreket szinte lehetetlen elhinni. Ehrenburg a nácik által elkövetett gaztettek csak egy picike részére mutat rá. Száz és száz más forrásból is hasonló hírek jönnek; nemcsak Oroszországból, hanem Lengyelországból, Görögországból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából és a többi megszállott területekről is. Az utóbbi időben pedig Magyarország szolgáltatta az ilyen hírek rémitő anyagát. Ehrenburg azt Írja, hogy az orosz nép soha, de soha sem fogja elfelejteni a nácik gaztetteit: Az ily borzalmas tömeggyilkosságokat NEM LEHET ELFELEDNI. Ha csak egy tized része — ha csak egy század része igaz azon bestiális gaztetteknek, amelyekre most rámutatnak, akkor elhisszük, hogy azok, akiknek szeretteit gyilkolták halomra a vérebek, valóhan NEM TUDJÁK elfelejteni a rettenetes atrocitásokat és méltó bosszút fognak állni. Nekünk azonban egy lépéssel tovább kell mennünk. Rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy Hitlert és gonosztevőit sokan, de nagyon sokan segítették már abban a pillanatban, mikor felütötte vészes fejét. Mussolini, Hitler s az általuk képviselt fasizmus és nácizmus soha sem kerülhettek volna hatalomra, ha a kisebb-nagyobb rendű és rangú gazemberek mindjárt hozzájuk nem csatlakoznak. Ez a kezdeti segítség volt a legfontosabb ura- lomrajutásukban, mert hiszen a. hatalomhoz nemcsak a szadisták és a zelvetemült gazemberek, de a kisebb kaliberű haszonleső, önző opportunisták is tömegesen csatlakoznak. Ezek semmiféle erkölcsi alappal sem rendelkeznek. Náluk csak egy számit: kihasználni a kedvező alkalmat a meggazdagodásra vagy legalább is a könnyű élet szerzésre. Sajnos, de történelmi tény, hogy Mussolini és Hitler első támogatói a magyar uralkodó osztályból kerültek ki. A Horthy kormány szolgáltatta a Berlin-Róma tengelyhez az első “külföldi” államot. És noha a magyar uralkodó osztálynak a magyar nép elleni eme gaz árulása már akkor nyilvánvaló volt, az amerikai ügynökei tapsoltak ehez az áruláshoz. De kik voltak ezen ügynökök? Ugyanazon emberek, akik ma az Amerikai Magyar Szövetség égisze alatt az amerikai zászlóba burkolózva öltögetik nyelveiket Hitler ellen, de óvatosan, nehogy Horthyék is meglássák. Nekünk, amerikai magyaroknak NEM SZABAD ELFELEJTENÜNK, hogy ezen duplahazafias Horthy bérencek segítették hatalomrajutni Hitlert és bestiáit. így a náci rémtettekért, éppen olyan felelősek, mint maga Hitler, Mussolini vagy Horthy. Ezt nem lehet sem imádkozással, sem a pápához való könyörgéssel letagadni. És ha az orosz nép NEM TUDJA ELFELEJTENI a náci haramiák borzalmas “halál gyárait”, úgy nekünk NEM SZABAD ELFELEJTENI AZOKNAK A NEVEIT, akik segítették felépíteni a “halál gyárakat”. A honmentő (gb.) Lapunk hasábjain már számos esetben foglalkoztunk az amerikai kutyaszövetség (National Association of Manufacturers) Westbrook Pegler Revü bérencével. Ezt az idegengyűlölő, munkásfaló kolumnistát nemcsak az öntudatos munkások, de már a liberálisok is fasiztának nevezik. Pegler természetesen tiltakozik ez ellen. A munkásság elleni gyűlöletet tartalmazó Írásait a túlzó hazafiság mázával vonja be és igy mint “honmentő” akar szerepelni. Pegler specialitása a munkásszervezetek gyalázása és a Roosevelt adminisztráció támadása. Ez utóbbit azért teszi, mert a “New Deal” adminisztráció bizonyos engedményeket adott a munkásságnak a munkásjóléti törvények hozásával. Romboló kritikájában nemcsak a legszemérmetlenebbül ferdít és hazudik, hanem egyenest izgat terrorisztikus cselekedetekre, akárcsak azon európai fasizták, akiknek hatalomrajutása oly sok millió és millió ember életébe került. Pegler legutóbbi cikkeinek egyikébe ezt irta: “Kommunista az, aki a kommunizmusban hisz”. Természetesen ugyanígy igaz az is, hogy fasizta az aki a fasizmusban hisz. És Pegler nagyon nyíltan megírta a múlt héten, hogy hive a fasiztamódszerek- nek hirdeti azoknak itteni alkalmazását. A múlt héten egész cikksorozatban támadta Frankfurter supreme courti bírót, illetőleg rajta keresztül a New Deal adminisztrációt, amennyiben Frankfurtért Roosevelt nevezte ki jelenlegi állására. Pegler szerint Frankfurter azonkívül, hogy Ausztriában született, még egy másik nagy bűnt követett el. És ez a bűntett az, hogy 1917-ben elitélte a “vigilantik” terror cselekedeteit. Az első világháború idején Arizona államban szervezkedtek, majd sztrájkha mentek a rézbányák munkásai. A sztrájkolok az Industrial Workers of the World szervezethez fordultak, akiknek segítségével fentartották a piketvonalat a bányatársulatok és a szolgálatukban álló helyi hatóságok minden terrorja dacára is. Egy napon aztán a bányatársulatok által felfegyverzett bérencek a helyi sheriffekkel egyetemben összeterelték a sztrájkolókat családtagjaikkal egyetemben, számosat csaknem halálra vertek közülök, majd felrakták őket a már készenlétben tartott vasúti teherkocsikra és kihajtottak velük messze a sivatagba, New Mexikóba, ahol kikergették a kocsikból az áldozatokat és otthagyták őket viz és élelem nélkül, aggokat, fiatalokat, nőket és gyermekeket egyaránt. Nem rajtuk, hanem csak a véletlenen múlt, hogy a halálra szánt emberek megmenekültek. Nyilvánvaló ugyebár, hogy ez a tömeg deportálás fasizta cselekedet volt, noha akkor még nem ismerték ezt a kifejezést. De aki ma ezt a terror aktust védi és dicséri, annak fasizta volta kétségtelen. Annak idején Wilson elnök megbízta Frankfurtért, aki akkor a jogtudomány egyetemi tanára volt, hogy vizsgálja meg a bisbeei deportálást és tegyen róla jelentést. Frankfurter, — mint egészen természetes is, — ezt a terrorisztikus cselekedetet elítélte a jelentésében. Pegler most hasábokon át hazudik, hogy az IWW milyen nagy veszedelmet jelentett Arizona állam népére és igy teljesen jogosnak tartja a deportálást. De nemcsak hogy helyesli és dicséri a bisbeei bérgyilkosok eljárását, akik álig felfegyverkezve nagyon nagy hősök voltak a fegyvertelen emberekkel szemben, hanem cikkeinek a tónusa olyan, amely azt szugerálja, hogy most is hasonló módon kellene eljárni a sztrájkolok ellen. Persze, szerinte ennek legnagyobb akadálya» hogy a Supreme Courtnak olyan biró tagjai vannak, mint Frankfurter, aki nem mentené fel a fegyveres banditákat. Nem célunk sem Frankfurter sem pedig a New Deal adminisztráció védelmére kelni. Csupán az amerikai benszülött fasizták és módszereire akartunk rámutatni, mert mi a háború kitörésének első pillanatától nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a tengelyhatalmak katonai erejének megsemmisítésével a fasizmus még nem pusztul el. Képviselői itt élnek közöttünk és ha nem őrködünk éberen szabadságunk fölött, akkor megtörténhetik az, hogy amig az európai fasiztákat letaszítják trónjaikról, a sajátjaink hatalomra jutnak. Hatalomra juthatnak azért, mert meghagyjuk azt a gazdasági rendszert, amelynél a munkások kizsákmányolásából nyert profitból felfegyverezhetnek banditákat, mint Bisbeeben tették, avagy busásan jutalmazhatnak olyan újságírókat, akik mint Pegler is, hazugságokkal és gyűlölet terjesztésével készítik elő a fasizta uralmat. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' * A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- izert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom izerkezetét építjük a régi társadalom keretem beliiL
