Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-26 / 1334. szám
1944. augusztus 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI ÖRÖKKÉ AKARNAK ÉLNI “Háború a háború ellen. Oly viszonyokat kell teremteni, amely nem csak lehetetlenné, hanem feleslegessé tenné a háborút”. A fenti jelszavakat nem holmi örök békéről álmodozó pacifisták, vagy pláne vörös radikálisok tették, hanem olyan egyének, akiknek módjuk is van arra, hogy ezen a téren komolyat alkossanak. A ma már mind kevesebbet emlegetett Atlantic Charterbe fektették le először, utána és előtte nagyon sok esetben Roosevelt elnök fejtegette azt, hogy olyan gazdasági és jogi állapotokat kell teremteni, amelyek megszüntetik az olyan állapotokat, -hogy az egyes nemzetek a. más nemzetek rovására lefoglalják maguk részére a nyersanyagokat, a piacokat, ez által felidézik a versengéseket, amelyek azután a háborúkhoz vezetnek. De legjobban a hatalmon levők közül Wallace alelnök mutatott rá a gazdasági okokra, a nagytőke rabló garázdálkodására, amely nem csak egyéneket, osztályokat zsákmányol ki, hanem népeket is és azért a munkásosztály nemzetközi összefogását hirdette. Erre a vakmerőségre rá is fizetett, mert a reakció óriási erőfeszítést tett még pedig sikerrel, hogy megakadályozza alelnökké való uj1'- raválasztását. Mi, anélkül, hogy a fenti urak jóhiszeműségét kétségbevonnánk, ismételten leszögeztük azt, hogy a kapitalista társadalmi rendszer mai fejlődési foka, nem tudja ezt a kérdést már megoldani, újra és újra próbálkozik, uj és uj piacok szerzésével, amelyek nem szép szóval, hanem hatalmi erővel szereztetnek meg. A német tőke a náci fajelméleten keresztül próbálkozott meg azzal, hogy a piacok újra való felosztását, illetve a maga részére való kisajátítását fegyveres erővel, mint Hitler annak idején kijelentette ezer évre biztosítsa. A “német nép magasabbren- düsége, uralomra való elhivatottsága” volt az, amelybe a német nagytőke és az uj bürokrácia a maga imperialista törekvéseit betakarta. Szomorúan kell megállapítani, hogy ezt a tetszetős csomagolást, a német nép, beleértve a munkás- osztályt is, nem csak elfogadta, hanem azt teljes erejének a latbavetésével igyekezett megvalósítani is, abban a tudatban, hogy nem csak az uralkodó osztály, hanem maga az egész németség uralkodásra hivatott és a győzelem esetén minden német uralkodó lett volna, és ebben meg is volt az az igazság, hogy a német népet megvesztegette volna a nagytőke azzal, hogy meghódított népek bürokratái, zsandárai, hajcsárai a soraikból került volna ki. Hogy ez az elgondolás nemcsak magában a németországi németséget és az európai más államokban élő németeket hódította meg, hanem a kivándorolt német munkásokat is. Azt saját szemeinkkel láthattuk a gyárakban, egyesületekben, radikális szervezetekben, hogy azok, akik magukat amerikaiaknak, szocialistáknak, nemzetközieknek nevezték, a nagy náci győzelmek idején, hirtelen németekké és töbh kevesebb nyíltsággal nácikká vedlettek, kik még ma is, a nácizmus bukásának az előestéjén is a náci imperializmus jogosságát magyarázzák és feneketlen gyűlöletet hirdetnek minden ellen, amely a nácik győzelmét, már a végső pontnál megakadályozták és igy a világuralmi álmokat szét tépték, legalább is egyelőre. És amilyen egységes volt a németség a győzelem idején, olyan egységes a bukásban is, amelyet csak időlegesnek tart, amelyre már mint a végső győzelemre, való jobb felkészülés, ma minden német elgondolása. Hogy maga a teljes vereség sem tudta széttépni a német nemzeti egységet, hogy az arra hivatott munkásosztály, ma a kedvező helyzetben sem támad az urai, félrevezetői ellen, abban az oroszlánrész nem Hitler- Gőbels propagandáié, hanem a győztes hatalmak vezéreié, kik ma a feltételnélküli megadásba és a háborús bűnösök megbüntetésébe beleértik az egész, egységes német nemzetet. Több kevesebb nyíltsággal átveszik a nácik aljas elméletét, amely nem csak megakarta hódítani a többi népeket, hanem azokat olyan mértékben igyekezett ki is irtani, szaporodásra képtelenné tenni, hogy azután ne veszélyeztethessék a nácik uralmát. I Ma a_. győztes szövetségesek sem találnak más eszközöket egy uj náci világuralmi törekvés ellen, mint maga Hitler. Gazdaságilag való megnyomori- tás, kényszermunka, a szaporodás mesterséges megakadályozása. Megdöbbentő az, hogy a náci hadsereg aljas banditizmusa, milyen ellenhatást váltott ki. Erre legjobban fényt vet a Szovjet sajtó pálfordulása, mig nem is olyan régen még éles vonalat húztak a nácik és a német nép közütt, az elsőt halálos ellenségnek, a népet pedig jövő szövetségesnek tekintette. Ma a náciknak a visszafoglalt területeken elkövetett tömeggyilkosságaik, rablásaik, rombolásaik mélységes gyűlöletet váltott ki az egész németség ellen, mert a lakosság vallomásaiból azt a megállapítást teszik, hogy a gazságok elkövetéséért nemcsak a parancsnokok felelősek, hanem a katonaság is, amely tul- buzgalommal hajtotta végre a parancsokat. Ilyen hangulatban felháborodás nélkül jöhetnek elő azokkal a feltételekkel, amelyeket Németországra szabnak a győzelem után. A hosszú időre tervezett katonai megszállás, a nagy ipar leépítése, illetve ellenőrzés alá vétele, az elpusztított területek felépítése német munkások által, 15 millió munkás 15 éven keresztül végezne rabszolga munkát. A német területek elszakitása, az ott élő németeknek a birodalomba való visszaszállítása. Ha ezeket és sok hasonló terveket megvalósítanak, akkor felesleges lesz az a pont, amely a németség demokratikus átnevelését szorgalmazza. Mert ezek az intézkedések oly gyűlöletet ébresztenek a németekben, amelyet semmiféle át- neveléssel eltüntetni nem lehet. A kapitalista rendszer örök életre akar berendezkedni, nem véve figyelembe azt, hogy az emberiség ma azért harcol, hogy elpusztítsa a náci brigan- tizmust, de nem azért, hogy ami gazságot a nácik az elmúlt öt évben elkövettek, azt a sze- met-szemért elv alapján, most a győztes szövetségesek folytassák és ezzel egy uj háború magvát vessék el. A munkásosztály hivatása a társadalmi rendszer megváltoztatása és ezt csak nemzetközi testvériesüléssel, nem pedig fasizta-náci módszerrel lehet elérni. Ahogy borzalmasan nagy árat fizet a világ népe, hogy nem tudta megakadályozni a háborút, de még nagyobbat fizet, ha az uj gyűlölet elhintését csak hallgatással is elősegíti a munkásosztály. ITT LEGYETEK! , A magyarnyelvű Ipari Union- jsta lap, a Bérmunkás olvasói, támogatói, fentartói, országos /értekezletre jönnek össze, hogy miként a múltban, most is megtárgyalják, megszabják azt az irányvonalat, amelyet a Bérmunkásnak követnie kell. Soha fontosabb nem volt mint ma, hogy értelmes Ipari Unionisták megszabják a jövő irányvonalát és megválasszák azt a Lapbizottságot, amely az országos értekezlet által megszabott vonalon vezesse a lapunkat az elkövetkező nagy ipari harcok és társadalmakat átalakító változások idején. A Bérmunkás nem egyéni tulajdon, nem is egy csoport tulajdona, hanem a TIETEK, kik olvassátok, előfizetéssel, fe- lülfizetéssel fentartjátok azt. Egyetlen lap, amelynek irányvonalát, maguk az olvasók szabják meg. Ez nem csak egy jog amely csak disz, hanem egy olyan jog, amellyel élni KÖTELESSÉGE mindenkinek, akinek erre módja van. Éljetek a jogotokkal, jöjjetek el minél tömegesebben s mondjatok véleményt, építő kritikát az elmúlt évről és szabjatok irányt a jövő harcainak. A Lapbizottság, az írógárda, a legjobb tudása és ügyszeretete alapján végezte a múlt év munkáját, de nektek, a Bérmunkás tulajdonosainak kell erre a végzett munkára ütnötök a jóváhagyás, vagy az elitélés bélyegét. Ti a Bérmunkás fentartói, magyar Ipari Unionisták, küzd- jetek le minden nehézséget és jöjjetek el minél nagyobb számban az Országos Értekezletre. KIS MAGYAR KÉPEK A három nagy magyar egylet havonta elküld vagy kétezer beteg dollárt Washingtonba, a Kerekes titkár urnák, hogy mentse meg a szülőhazát, ezenkívül innen és onnan is csurran-cseppen valami. Ebből a kis havi gázsiból, valahogy eléldegélnek Kerekes urék és hogy a kecske is jól lakjon, hát időközönként, már úgy a fizetség arányában, havonta legalább egyszer megmentik a szülőhazát is. A professzor uréknak van annyi eszük, hogy a honmentésnek a legolcsóbb formáját válasszák, a kiáltvány Írást, mely hol az itteni, hol az óhazai magyarsághoz szól, mindkét esetben az amerikai magyar lapdk közlik le és legtöbb esetben a kutya sem olvassa el az egy kaptafára készült, nesze-semmi fogd meg jól, Írásműveket. így az olvasó is jól jár, a szerkesztő is, mert ingyen kap laptölteléket és a Magyar Szövetség urai is, mert vagy öt dollár kiadással megmentették a hazát. Legutóbb már felkelésre, lázadásra biztatja a magyar népet a jelenlegi kormány ellen, mely azelőtt “csak tessék-lássék támogatták a nácikat” és “nem tudják és nem akarják megérteni, hogy hogyan tűrheti, hogy engedheti Horthy kormányzó a magyar alkotmány és törvények lábbal tiprását.” A kis hamisak, nekik csak tessék-lássék támogatás volt, amit Horthyék adtak Hitlernek március 19-ike előtt. Jugoszlávia, a Szovjetek megtámadása, Amerikának a hadüzenet, Voro- neznél elpusztult magyar hadsereg, Magyarország iparának és mezőgazdaságának a német szolgálatba állítása csak “tessék-lássék”. Miért? Mert ők “nem akarják” meglátni, hogy nem csak Stojay, hanem Horthy és az egész magyar uralkodó osztály szőröstől-bőröstől nácik maguk is. “Nem tudják (és itt van a kutya elásva) nem akarják megérteni” hogy Horthy miért tűri a törvények taposását, ha akarták volna, úgy meglátták volna, hogy Horthy nem csak tűri, de maga is már vagy 25 éve nagyon szorgalmasan taposgassa azt, amit magyar alkotmánynak és főleg magyar népnek nevezünk. Urak, viszontlátásra a legközelebbi gázsi napig, amikor ellenszolgáltatásként, majd uj kiIPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
