Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-08-26 / 1334. szám

1944. augusztus 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI ÖRÖKKÉ AKARNAK ÉLNI “Háború a háború ellen. Oly viszonyokat kell teremteni, amely nem csak lehetetlenné, hanem feleslegessé tenné a há­borút”. A fenti jelszavakat nem hol­mi örök békéről álmodozó paci­fisták, vagy pláne vörös radiká­lisok tették, hanem olyan egyé­nek, akiknek módjuk is van ar­ra, hogy ezen a téren komolyat alkossanak. A ma már mind ke­vesebbet emlegetett Atlantic Charterbe fektették le először, utána és előtte nagyon sok esetben Roosevelt elnök fejte­gette azt, hogy olyan gazdasá­gi és jogi állapotokat kell te­remteni, amelyek megszüntetik az olyan állapotokat, -hogy az egyes nemzetek a. más nemze­tek rovására lefoglalják maguk részére a nyersanyagokat, a pi­acokat, ez által felidézik a ver­sengéseket, amelyek azután a háborúkhoz vezetnek. De legjobban a hatalmon le­vők közül Wallace alelnök mu­tatott rá a gazdasági okokra, a nagytőke rabló garázdálkodásá­ra, amely nem csak egyéneket, osztályokat zsákmányol ki, ha­nem népeket is és azért a mun­kásosztály nemzetközi összefo­gását hirdette. Erre a vakme­rőségre rá is fizetett, mert a reakció óriási erőfeszítést tett még pedig sikerrel, hogy meg­akadályozza alelnökké való uj1'- raválasztását. Mi, anélkül, hogy a fenti urak jóhiszeműségét kétségbe­vonnánk, ismételten leszögez­tük azt, hogy a kapitalista tár­sadalmi rendszer mai fejlődési foka, nem tudja ezt a kérdést már megoldani, újra és újra próbálkozik, uj és uj piacok szerzésével, amelyek nem szép szóval, hanem hatalmi erővel szereztetnek meg. A német tő­ke a náci fajelméleten keresz­tül próbálkozott meg azzal, hogy a piacok újra való felosz­tását, illetve a maga részére való kisajátítását fegyveres erővel, mint Hitler annak ide­jén kijelentette ezer évre bizto­sítsa. A “német nép magasabbren- düsége, uralomra való elhiva­tottsága” volt az, amelybe a német nagytőke és az uj bürok­rácia a maga imperialista tö­rekvéseit betakarta. Szomorú­an kell megállapítani, hogy ezt a tetszetős csomagolást, a né­met nép, beleértve a munkás- osztályt is, nem csak elfogadta, hanem azt teljes erejének a latbavetésével igyekezett meg­valósítani is, abban a tudatban, hogy nem csak az uralkodó osz­tály, hanem maga az egész né­metség uralkodásra hivatott és a győzelem esetén minden né­met uralkodó lett volna, és eb­ben meg is volt az az igazság, hogy a német népet megveszte­gette volna a nagytőke azzal, hogy meghódított népek bürok­ratái, zsandárai, hajcsárai a so­raikból került volna ki. Hogy ez az elgondolás nem­csak magában a németországi németséget és az európai más államokban élő németeket hódí­totta meg, hanem a kivándorolt német munkásokat is. Azt saját szemeinkkel láthattuk a gyárak­ban, egyesületekben, radikális szervezetekben, hogy azok, akik magukat amerikaiaknak, szoci­alistáknak, nemzetközieknek ne­vezték, a nagy náci győzelmek idején, hirtelen németekké és töbh kevesebb nyíltsággal ná­cikká vedlettek, kik még ma is, a nácizmus bukásának az előes­téjén is a náci imperializmus jogosságát magyarázzák és fe­neketlen gyűlöletet hirdetnek minden ellen, amely a nácik győzelmét, már a végső pontnál megakadályozták és igy a vi­láguralmi álmokat szét tépték, legalább is egyelőre. És ami­lyen egységes volt a németség a győzelem idején, olyan egysé­ges a bukásban is, amelyet csak időlegesnek tart, amelyre már mint a végső győzelemre, való jobb felkészülés, ma minden német elgondolása. Hogy maga a teljes vereség sem tudta széttépni a német nemzeti egységet, hogy az arra hivatott munkásosztály, ma a kedvező helyzetben sem támad az urai, félrevezetői ellen, ab­ban az oroszlánrész nem Hitler- Gőbels propagandáié, hanem a győztes hatalmak vezéreié, kik ma a feltételnélküli megadás­ba és a háborús bűnösök meg­büntetésébe beleértik az egész, egységes német nemzetet. Több kevesebb nyíltsággal átveszik a nácik aljas elméletét, amely nem csak megakarta hódítani a többi népeket, hanem azokat olyan mértékben igyekezett ki is irtani, szaporodásra képtelen­né tenni, hogy azután ne veszé­lyeztethessék a nácik uralmát. I Ma a_. győztes szövetségesek sem találnak más eszközöket egy uj náci világuralmi törek­vés ellen, mint maga Hitler. Gazdaságilag való megnyomori- tás, kényszermunka, a szaporo­dás mesterséges megakadályo­zása. Megdöbbentő az, hogy a náci hadsereg aljas banditizmusa, milyen ellenhatást váltott ki. Erre legjobban fényt vet a Szovjet sajtó pálfordulása, mig nem is olyan régen még éles vonalat húztak a nácik és a né­met nép közütt, az elsőt halálos ellenségnek, a népet pedig jövő szövetségesnek tekintette. Ma a náciknak a visszafoglalt terüle­teken elkövetett tömeggyilkos­ságaik, rablásaik, rombolásaik mélységes gyűlöletet váltott ki az egész németség ellen, mert a lakosság vallomásaiból azt a megállapítást teszik, hogy a gazságok elkövetéséért nemcsak a parancsnokok felelősek, ha­nem a katonaság is, amely tul- buzgalommal hajtotta végre a parancsokat. Ilyen hangulatban felháboro­dás nélkül jöhetnek elő azokkal a feltételekkel, amelyeket Né­metországra szabnak a győze­lem után. A hosszú időre terve­zett katonai megszállás, a nagy ipar leépítése, illetve ellenőrzés alá vétele, az elpusztított terü­letek felépítése német munká­sok által, 15 millió munkás 15 éven keresztül végezne rabszol­ga munkát. A német területek elszakitása, az ott élő németek­nek a birodalomba való vissza­szállítása. Ha ezeket és sok ha­sonló terveket megvalósítanak, akkor felesleges lesz az a pont, amely a németség demokrati­kus átnevelését szorgalmazza. Mert ezek az intézkedések oly gyűlöletet ébresztenek a néme­tekben, amelyet semmiféle át- neveléssel eltüntetni nem lehet. A kapitalista rendszer örök életre akar berendezkedni, nem véve figyelembe azt, hogy az emberiség ma azért harcol, hogy elpusztítsa a náci brigan- tizmust, de nem azért, hogy ami gazságot a nácik az elmúlt öt évben elkövettek, azt a sze- met-szemért elv alapján, most a győztes szövetségesek foly­tassák és ezzel egy uj háború magvát vessék el. A munkásosztály hivatása a társadalmi rendszer megváltoz­tatása és ezt csak nemzetközi testvériesüléssel, nem pedig fasizta-náci módszerrel lehet elérni. Ahogy borzalmasan nagy árat fizet a világ népe, hogy nem tudta megakadályozni a háborút, de még nagyobbat fi­zet, ha az uj gyűlölet elhintését csak hallgatással is elősegíti a munkásosztály. ITT LEGYETEK! , A magyarnyelvű Ipari Union- jsta lap, a Bérmunkás olvasói, támogatói, fentartói, országos /értekezletre jönnek össze, hogy miként a múltban, most is meg­tárgyalják, megszabják azt az irányvonalat, amelyet a Bér­munkásnak követnie kell. Soha fontosabb nem volt mint ma, hogy értelmes Ipari Unionisták megszabják a jövő irányvonalát és megválasszák azt a Lapbizottságot, amely az országos értekezlet által meg­szabott vonalon vezesse a lapun­kat az elkövetkező nagy ipari harcok és társadalmakat átala­kító változások idején. A Bérmunkás nem egyéni tulajdon, nem is egy csoport tulajdona, hanem a TIETEK, kik olvassátok, előfizetéssel, fe- lülfizetéssel fentartjátok azt. Egyetlen lap, amelynek irány­vonalát, maguk az olvasók szab­ják meg. Ez nem csak egy jog amely csak disz, hanem egy olyan jog, amellyel élni KÖTE­LESSÉGE mindenkinek, akinek erre módja van. Éljetek a jogotokkal, jöjjetek el minél tömegesebben s mond­jatok véleményt, építő kritikát az elmúlt évről és szabjatok irányt a jövő harcainak. A Lap­bizottság, az írógárda, a leg­jobb tudása és ügyszeretete alapján végezte a múlt év mun­káját, de nektek, a Bérmunkás tulajdonosainak kell erre a vég­zett munkára ütnötök a jóváha­gyás, vagy az elitélés bélyegét. Ti a Bérmunkás fentartói, magyar Ipari Unionisták, küzd- jetek le minden nehézséget és jöjjetek el minél nagyobb szám­ban az Országos Értekezletre. KIS MAGYAR KÉPEK A három nagy magyar egy­let havonta elküld vagy kéte­zer beteg dollárt Washington­ba, a Kerekes titkár urnák, hogy mentse meg a szülőhazát, ezenkívül innen és onnan is csurran-cseppen valami. Ebből a kis havi gázsiból, valahogy el­éldegélnek Kerekes urék és hogy a kecske is jól lakjon, hát időközönként, már úgy a fizet­ség arányában, havonta lega­lább egyszer megmentik a szü­lőhazát is. A professzor uréknak van annyi eszük, hogy a honmentés­nek a legolcsóbb formáját vá­lasszák, a kiáltvány Írást, mely hol az itteni, hol az óhazai ma­gyarsághoz szól, mindkét eset­ben az amerikai magyar lapdk közlik le és legtöbb esetben a kutya sem olvassa el az egy kaptafára készült, nesze-semmi fogd meg jól, Írásműveket. így az olvasó is jól jár, a szerkesz­tő is, mert ingyen kap laptölte­léket és a Magyar Szövetség urai is, mert vagy öt dollár ki­adással megmentették a hazát. Legutóbb már felkelésre, lá­zadásra biztatja a magyar né­pet a jelenlegi kormány ellen, mely azelőtt “csak tessék-lássék támogatták a nácikat” és “nem tudják és nem akarják megér­teni, hogy hogyan tűrheti, hogy engedheti Horthy kormányzó a magyar alkotmány és törvények lábbal tiprását.” A kis hamisak, nekik csak tessék-lássék támogatás volt, amit Horthyék adtak Hitlernek március 19-ike előtt. Jugoszlá­via, a Szovjetek megtámadása, Amerikának a hadüzenet, Voro- neznél elpusztult magyar had­sereg, Magyarország iparának és mezőgazdaságának a német szolgálatba állítása csak “tes­sék-lássék”. Miért? Mert ők “nem akarják” meglátni, hogy nem csak Stojay, hanem Hor­thy és az egész magyar uralko­dó osztály szőröstől-bőröstől ná­cik maguk is. “Nem tudják (és itt van a kutya elásva) nem akarják megérteni” hogy Hor­thy miért tűri a törvények ta­posását, ha akarták volna, úgy meglátták volna, hogy Horthy nem csak tűri, de maga is már vagy 25 éve nagyon szorgalma­san taposgassa azt, amit ma­gyar alkotmánynak és főleg magyar népnek nevezünk. Urak, viszontlátásra a legkö­zelebbi gázsi napig, amikor el­lenszolgáltatásként, majd uj ki­IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom