Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-26 / 1334. szám
1944. augusztus 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------MUNKANÉLKÜLIEK SEGÉLYZÉSE Az amerikai nagytőkések szolgálatában álló újságok és rádió szónokok, már hónapok óta ütik a nagydobot, hogy a háborús iparok megszűnésével beálló nagy munkanélküliséget csakis úgy kerülhetjük el, ha az állam szabadkezet enged a magántőkének, — vagy mint ők elnevezték, a “private enterpri- se”-nak. Ha az elénk terjesztett ilyirá- nyu propaganda anyagot gonr dósán vizsgáljuk, láthatjuk azt, hogy a magánvállalat szabadsága alatt elsősorban is a munkáltatók kizsákmányolási jogainak szabadságát értik. Mert amikor egyik oldalra fordulva azt kiáltják, hogy az állam ne avatkozzon bele a termelésbe, a másik oldalra nézve, maguknak követelik az állam birtokában levő sok, sok billiót kitevő gyárakat és felszerelést. Másszóval “beavatkozásnak” tartják azt, ha az állam megszabja a minimális béreket, de nem beavatkozás, ha az államtól ingyen vagy szépszóért kapják azon gyárakat, amelyekben szabadon akarnak garázdálkodni. A hónapok óta folyó propaganda és nagy hü-hó dacára is, most, hogy közelgünk a háború befejezéséhez, minden oldalról úgy látják, hogy a “private enterprise” képtelen lesz fentar- tani a munkaalkalmakat és ezért egyenest követelik az állami beavatkozást, — legalább is az átmeneti időre. A nagytőke ugyan mindig sok munkanélkülit akar. A telitett munkapiac lenyomja a munkabéreket és igy fokozza a profitot. De csak egy bizonyos pontig áll ez a tétel. Olyasmi ez, mint a vizpá- rákkal telitett velegő. Ha a telítés bizonyos fokon túlmegy, akkor a fölös pára eső alakjában lecsapódik. Ha a munkapiac túlságosan telitett, — nagy a munkanélküliség, akkor a tömegek vásárló képessége leesik, beáll a pangás. A MURRAY—KILGORE JAVASLAT Az ipari pangást úgy a tőkések, mint felfogadott propagandistáik és politikai képviselőik szeretnék elkerlüni. Ezért egyszerre csak elkezdték emlegetni, hogy az államnak valami módon gondoskodnia kell a hadiiparokból letett munkásokról. Valójában az volna a természetes, hogy az átalakítási idő alatt fizessék a munkásaikat azon iparok, amelyek milliókat és billiókat harácsoltak a hadi rendeléseken. Azonban a segítést szerényen átengedik az államnak és ezt még “beavatkozásnak” sem mondják. Az utóbbi hetekben a kongresszus mindkét háza hosszasan tárgyalta a munkanélküliek segélyzésének kérdését. Hogy ilyen segélyzésre szükség lesz, azt mindenki elismerte. A kongresszusban is csupán afölött volt vita, hogy mekkora legyen ez a segély? Másszóval ma már senki sem hiszi, hogy a “private enterprise” meg tudja teremteni a munkaalkalmakat. Sőt azt is látják, hogy a háború megszűntével oly nagymérvű munkanélküliség lesz, — ha csak idéiglenesen is — hogy megfelelő állami beavatkozás nélkül országos méretű pánikot idézne elő. Ennek a krízisnek a meggát- lására nyújtották be a szenátusban a Kilgore-Murray törvényjavaslatot, amely a munka- nélküliek számára heti 35 dollárt szabott meg. Ezt azonban elvetették 49 szótöbbséggel 25 ellenében. Számos szenátor azt mondotta, hogy nagyon sok munkás nem nézne munka után, ha ilyen nagy segélyt kapna. Erre aztán a reakciós szenátorok összefogtak és elfogadták a George szenátor javaslatát, amely csak heti 20 dollár segélyt szab meg. Mielőtt azonban ez a javaslat törvénnyé lehetett volna, az alsóház elé került, ahol megint túlságos alacsonynak találták a segélyt. Itt szóba került az is, hogy a szabadságolt katonáknak is segélyt kell adni, amig munkához nem jutnak. James F. Byrnes, háborús mobilizáló direktor is nyilatkozott, hogy a jelenlegi megélhetési árak mellett a heti 20 dollár nem nevezhető kielégítőnek. Ekkor Emanuel Celler new yorki képviselő módositványt adott be, amely szerint a munkások heti 25, a szabadságolt katonák heti 35 dollár segélyt kapnának a munkanélküliség idején. Ezen segélyt két évig adják, de egy- egy segélyezett csak 52 heti segélyt nyerhet a két évi idő alatt. Ezen sorok Írásának idején ezen javaslat fölött tárgyal a kongresszus két házának a közös bizottsága, ami azt jelenti, hogy végeredményben ilyesmit fogadnak el, hacsak valami még közbe nem jön. A PROFITRA VAN PÉNZ A munkanélküli segélyzés feletti kongresszusi vita megint igen világosan mutatta, hogy az Egyesült Államok törvényhozó testületének mindkét háza milyen tudatosan szolgálja a nagy tőkét. A Kilgore javaslat ellenzői például megszavazták azon törvényeket, amelyek a nagy korporációknak biztosítják a profitot a háború utáni időkre is. A reakciós szenátorok azt kérdezték, hogy honnan vesszük a munkanélküliek segélyzésére a milliókat, de nem kérdezték, hogy honnan vesz- szük a nagy korporációk támogatására azon billiókat, amelyeket oly készséggel megszavaztak. Egyébiránt igen érdekes adatokat tartalmaz Harley M. Kilgore szenátor azon beszéde,! amelyben javaslata mellett ér- j veit. Kilgore többek között ezeket mondotta: ( “A heti 35 dollár segélyt csak az a családfő kapná, akinek magán kívül még családjának három más tagját kell eltartani. Ez az összeg tehát a jelenlegi megélhetési árak mellett csak olyan “fényűzést” enged meg, hogy a családtagok minden három évben vehetnek egy uj ruhát. Nem hiszem, hogy ez csődbe vinné a nemzetet. De azonkívül önök készek megszavazni 28 billió dollárt, — nem állami célokra, — hanem csupán arra, hogy a nagy korporációk profitját elég magas színvonalon tartsák.” “Ha a Murray-Kilgore javaslat (heti $35) azt a jövedelmet biztosítaná a munkásoknak, mint amit a hadiiparok kerestek, akkor megérteném azt az érvet, hogy aránytalanul magas. De még akkor sem fogadnám el azoktól, akik hajlandók fentartani a General Motors, a Chrysler, a Packard és más nagy korporációk sok száz milliós profitjait, akár dolgoznak a gyáraikban, vagy sem. Még akkor is hajlandók megadni nekik, ha mindjárt halászni mennek, de ugyanakkor a hetenkénti egy font húst és három tojást sokalják a munkásoktól.” Német forradalmat akar DR. LASKI VÉLEMÉNYE A NÉMETEK FELÉ IRÁNYULÓ PROPAGANDÁRÓL. — REMÉLI, HOGY FORRADALOMBA LEHETNE VINNI A NÉMET NÉPET. — A NÉMET FORRA- RADALOM MEGRÖVIDÍTENÉ A HÁBORÚT. IRTA: HAROLD J. LASKI Senki sem szemlélheti a nácik bomlásának színjátékét anélkül, hogy ne látná, hogy e gengszterek hatalma utolsó fázisába érkezett. Most már nyilvánvaló, hogy mély szakadék van a párt és a hadsereg között nyilvánvaló az is, hogy a nácik hatalma, hogy fentarthassák tekintélyüket, most már csak a tömegek tehetetlenségén nyugszik. Nem nehéz megjósoljii, hogy eljön az idő, mikor a vereség felrázza majd a tömegeket tehetetlenségükből. Igaz, hogy a németek még konok bátorsággal harcolnak, de az is igaz, hogy nincs olyan eleme a hadviselésnek, amelyben az Egyesült Nemzetek fölénye ne volna túlnyomó. Azt hiszem, e fölénynek a felismerése vert éket a hadsereg és a náci párt közé. A tábornokok megkísérelték, hogy letörjék a pártot Hitler meggyilkolásával. A merénylet meghiúsulása bizonyos értelemben fontosabb következményekkel járt, mintha sikerült volna. A merénylet arra kényszeritette Hitlert, hogy a maga kezébe összpontosítson minden belföldi erőt, ami kikerülhetetlenné teszi, hogy minden ember gyanakodva tekintsen a másikra. A légkör mindinkább hasonlatos lesz egy rémdrámához, amelyben nincs lehetőség kölcsönös bizalomra. A hadsereg nem fogja elfelejteni a tábornokok kivégzését; a párt mindig gyanakodva fogja lesni a katonai vezetőket. Senki sem vezethet sikerrel háborút, ilyen feltételek mellett. Mert senki sem fogja tudni, kiben bizhatik és hogy mi van a parancs mögöt, amit kap. A mi számunkra nagyon sok függ a bölcsességtől, amivel ezt a helyzetet kezelni fogjuk. A legrosszabb, amit tehetünk, az volna, ha a német tömegekkel azt éreztetnénk, hogy semmi reményük sincs, még abban az esetben sem, ha a Hitler uralmát felborítják. A mi feladatunk megértetni az átlag némettel, hogy csakis ő mentheti meg országát. Tulajdonképpen, rá kell vennünk őket, hogy csinálják meg most azt a forradalmat, amit elmulasztottak megcsinálni száz év előtt. A mi feladatunk nemcsak az, hogy darabokra tépjük azt a Németországot .amely elfogadta Hitlert szinbólumának, hanem az is, hogy felépítsük a német kisember bátorságát és önbizalmát. E szempontból nem hiszem, hogy mindent megtettünk, amit tehettünk. Ellenkezőleg propagandánk nagyrészét annak szenteltük, hogy megmondtuk azoknak a férfiaknak és nőknek, akiknek lázadására számítunk, hogy vereségük reményeik végét jelenti. Ez viszont háborút jelent, a végsőkig. És politikai baklövést jelent a mi részünkről, pontosan abban a pillanatban, mikor a bölcsesség azt diktálná, hogy istápoljuk a reményt azokban a németekben, akik tehetetlen áldozatai voltak a Hitler rezsimnek. A helyes propaganda az volna, mikor a függöny felmegy az ötödik felvonás előtt, hogy megrövidítsük a játékot azáltal, hogy megosszuk az alkalmazott erőket. A lehetőség megvan az erők megbontására. A józan ész diktálja, hogy éljünk azzal. AUGUSZTUS 27-ÉN LESZ A NEW YORKI NAGY RÁKÓCZI NAP Mint minden évben úgy most is, New York és környékének a legnagyobb eseménye a Rákóczi Nap ünnepély és Piknik, melyet a 23. Rákóczi osztály irányításával a Rákóczi osztályok rendeznek. A legkülönfélébb szórakozások várják ott a közönséget és a hírneves Horos- nyi Elemér zenekara mellett tánc lesz a késő esti órákig. Programon van a rendkívül érdekes népszerűségi verseny melyre három értékes dij van kitűzve. A belépő jegy ára előreváltva 75 cent és a pénztárnál 85 cent, kaphatók-az összes magyar üzletekben. Útirány: A Lexington Ave. Pelham Bay subway a Castle Hill Ave. állomásig, onnét a Castle Hill Bus a Parkig. Tehát ne felejtsük el, a Rákóczi Nap, vasárnap, augusztus 27-én a Castle Hill Parkban, Castle Hill Ave. Bronx ,N.Y. Aä orvosi tudomány és a “Refrigeration” háború alatti .kifejlesztése és a népek alkalmazkodása, lehetővé teszi, hogy a tropikus éghajlat alatt óriási területeket a fehér ember kezelésébe vegyenek Afrika tropikus éghajlata alatt, ahol eddig nem tudott fehér ember megmaradni.
