Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-19 / 1333. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. augusztus 19. Gazdasági erő (a.l.) Sohasem hittünk hangzatos frázisokban.Azért is nem voltunk és ma sem vagyunk hívei az üres ígéreteken alapuló politikának. Mi a társadalmat el sem tudjuk másképpen képzelni mint, hogy annak gazdasági alapja, teljhatalmú uralója minden végbemenő eseményeknek. Ez a magántulajdonra épült társadalmi rendszer, minden egyekezete abban nyilvánul meg, hogy intézményeit továbbra is fentartsa. Ennek végrehajtására úgy formálja minden osztályintézmé- nyét, hogy látszólag a nép érdekeit képviseljék, de a valóságban minden ténykedésük az osztályuralom megvédése. Azok a pompásan hangzó jelszavak, amiket ügy az osztályuralmat alátámasztó sajtó, vagy rádió hirdet ,minek hátterében a mai rendszer további fentartása az alapvető tényező. Az úgynevezett szabad sajtó, vagy szólás szabadság, mindaddig nagyon üdvös, mig a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmust dicsőíti. Hangzatos jelszavak azt dicsőítik, hogy ez az ország azért haladt olyan gyorsan előre, mert a magántulajdon rendszerén alapszik. Azért azután ezt a rendszert továbbra is fen kell tartani, mert ez a legüdvösebb az emberiség számára. Félelem fogja el még azokat is, akiknek a jelen rendszerben csak a munka és nélkülözés vagy a jövőbeni bizonytalanság jut osztályrészül, ha arról lévén szó, hogy a jelenlegi kapitalista rendszer betöltötte hivatását és mint ilyen kárára van a további fejlődésnek. Természetesen ezt igy állítja be a jól megszervezett gazdasági érdek. így van ez, ahol a gazdasági erő, ott van a hatalom. A megtévesztett és állandóan félrevezetett munkásosztály, nem is tudja elképzelni, hogy a mai társadalomnak minden osztályin- tézménye a kapitalista rendszert van hivatva szolgálni. Sokan azután azt képzelik el, hogy ebben az országban a népképviselet irányítja az ország sorsát a nagy többség javára. Mi, akik teljesen tudatában vagyunk annak, hogy minden társadalmi rendszernek irányitója maga a gazdasági berendezkedés és ha ebben az irányban teszünk alapos vizsgálatot, akkor megállapíthatjuk, hogy minden olyan intézkedés, bárkik részéről, akik nem egy gazdasági rendszerváltozás irányában dolgoznak, azoknak minden cselekedetük a mai gazdasági rendszer további fentartásának érdekében történik. Azok a munkásszervezetek, amelyek úgy jelenleg, mint a múltban, nem kizárólag gazdasági rendszerváltozásért küzdöttek, vagy küzdenek, sohase szolgálták a munkásosztály gazdasági érdekeit abban az irányban, hogy valamikor felszabaduljanak a kizsákmányolás terhe alól. Mint mindent az emberi társadalomban, a gazdasági erő irányit. Maga a háború is gazdasági érdekekért van folyamatban. Gazdasági érdekek vannak előtérbe helyezve a háború beféjezé- se utánra. Az a kapitalista osztály, amelynek a háború csak nyereséget jelent, igyekszik is azt megtartani. A ma lejátszódó események a politikai cirkuszban bizonyítják a legvilágosabban, hogy a törvényhozó testület azoknak érdekeit szolgálja, akik ma gazdasági urai a társadalomnak. A jelen háborúban ismét megtollasodott kapitalizmus, még csak reformokat, vagy könyöradományokat sem hajlandó azok részére adni, akik ismét megmentették magát a kapitalizmust. Ez a csoport a termelő és harcoló munkások milliói, akiknek a “nép” érdekeit szolgáló honatyák a háború befejezése után még morzsákat sem hajlandók adni. így kívánja ezt a mai társadalmat gazdaságilag uraló kapitalizmus. Az amerikai félrevezetett munkásosztály még mindig az uralmon lévő kapitalizmus képviselőitől várja jövőjének megoldását. Bárhogy is vizsgáljuk az eseményeket, a munkásosztálynak csak egy reménye van. Ezt a reményt csak kizárólag a megszervezett gazdasági erejének tudatos és észszerű használatának sényleges cselekedete valósíthatja meg. Az amerikai munkásoknak elkalandozása a tényleges osztályharctól, elárulását jelenti a munkásosztály célkitűzésének. Manapság már nem történnek csodák, amit tényleg véghez akarunk vinni, arra előre készülnünk kell. A háború kezdetén olyan, ábrándok repültek szájról-szájra, hogy a jelen háború után egy rendszerváltozásnak*kell létrejönni. Ilyenfajta ábrándok teljesen azonosak a “sült galamb” szájba való repülésével. Az a munkásosztály, amely a kapitalista osztály intézményétől várja a felszabadítás eljövetelét, az nem is érdemel mást, mint viselje továbbra is a kapitalista osztály rabláncait. Vagy csak azért feledni az osztályharcot, abban a reményben, hogy egy más országnak fegyveres ereje majd elsöpri az európai kapitalizmust és az itten ijedtében minden hatalmat erre a célra meg nem szervezett munkásokra fogja átruházni. Ezzel szemben a mi programunk tiszta és világos. Osztályharcnak folyni kell mindaddig, mig kizsákmányolás van. Az IWW programja tisztán és nyíltan kimondja: “Építeni kell az uj társadalmat a mainak keretein belül.” Az iparilag megszervezett munkásosztály képezhet csak egy (gb.) Az amerikai demokrácia egyik legjellemzőbb mellék- terméke a négyévenként tartott elnökválasztási hadjárat, amelyek folyamán a jelöltek, vagy főkorteseik a népcsalásnak, nép- bolonditásnak olyan eszközeit használják, amelyek az átlagos értelemmel biró emberből az utálatot váltják ki. A hazugságok, gyalázkodások és demagógiának oly zuhatagát indítják meg ilyenkor, hogy akarva, nem akarva, mindenkinek tudomást kell róluk venni. Ez az alantas, vásártéri népbolond i- tás keltette életre a “politikai fertő” és hasonló kifejezéseket. Mi csak távoli szemlélői vagyunk ennek a politikai handa- bandázásnak és kóklerségnek, igy mint laikusok, még csak megfelelő képet sem tudunk arról adni, hiszen nem vagyunk “benfentesek”, nem ismerjük pontosan a csalások különböző módszereit. Azonban mégis szeretném, hogy az olvasóknak legyen valami fogalmuk erről a dologról. Azért leközlöm itt Malkolm W. Bingay, szindikált kolumnista egyik cikkét, amelyben Gerald K. Smith, “Ameri- rican First” parti elnökjelölt módszereit ismerteti. Gerald K. Smith nevével már többször találkoztak a Bérmunkás olvasói. Ez a Gerald K. Smith, pap léttére is dicsekszik azzal, hogy őt “rabble rouser” (csőcselék felrázó) néven említik. Valamikor a néhai Huey Long, Lousiana állam volt fasiz- ta diktátorának a hadnagya volt. Long légyilkolása után kitessékelték maguk közül a déli népbolonditók. Ekkor Detroit- ba tette át a székhelyét s vezetője lett az “American First” néven ismert amerikai fasizta csoportnak, amely ultra hazafias jelszavakkal fogdossa a követőket és pumpolja.meg a kizsákmányolási jogaikat féltő reakciós tőkéseket. Miután most nem sikerült nekik a hivatalos republikánus pártiak megfélemlítése, Smith önmagát tette meg pártja elnökjelöltjévé. De nézzük, mit ir Bingay erről az “elnökjelöltről”. SMITH, AZ ’’ELNÖKJELÖLT” Gerald K. Smith nagyon büszke arra, hogy Henry Mencken a Baltimore Sun cimü lapban egyszer a “rabble rouser” címét adta neki, noha ugyanakkor a legdühödtebb, a legvéresebbszá- ju demogóg szónokoknak mondotta. Gerald K. Smith, a hírhedt Huey Long gangszter-politikus, Louisiana állam fasizta diktátorának szolgáltatta a vallási színezetet. Amikor Dr. Weiss lepuffantotta ezt az amerikai Hitlert, Smith a temetésen órákon át üvöltött, hogy milyen nagy hőst vesztett az ország. Long hadnagyai azonban sejtették, hogy Smith maga szerette volna felvenni a Long köpenyegét s ezért hamarosan kituszkolták maguk közül. így került el Smith a déli államokból. Smith nagyon találékony volt a trükkökben. így például amikor beszédet tartott a “néphez” a szónoki asztalra előzőleg elhelyezett kis edénybe tintával vörösre festett vizet öntött. Időközönként aztán ebbe a vörösre festette vízbe mártotta az ujjait és az igy “vértől csepegő” kezeit felemelve ordította: “Nagy mártírunknak, Hue Longnak a vére bosszúért kiált az egekbe!” Az izgató beszédtől már előzőleg felhevitett tudatlan tömeg csak úgy falta a szavait. Több és több ilyen “megnyilatkozást” akartak. Smith tehát adott nekik többet és többet. Miután az ilyen beszédeit a szabadba tartotta, a közeli fák egyikére elbújtatott egy gyereket egy kis, hordozható fonográffal, amelyre rátették a Long által még életében felvett beszédeinek egyik lemezét. “Oh hatalmas isten, ki az égben lakói”, — ordította Smith ég felé terjesztett kezekkel, — “csak még egyszer engedd meg számunkra, hogy nagy vezérünknek, Huey Longnak a hangját hallhatnánk! Szólj hozzánk még egyszer, Huey Long! szólj csak még egyszer!” — esdekelt kezet tördelve. És miután ez volt a jel, amiben az elbújtatott gyerekkel megegyeztek, hát egyszerre csak a magasból megeredtek Huey Long szavai. Semmi kétség, maguk a hívek felismerték, hogy Huey Long szólt hozzájuk. A csodálkozást kifejező nagy morajban a fonográf rezgését figyelmen kívül hagyták. A tudatlan emberekből álló gyülekezet meg volt győződve, hogy maga Huey Long szól hozzájuk a másvilágról. Ez azonban már túl sok volt a Long bandának. Nem azért, mintha az ily förtelmes csalástól undorodtak volna, hanem mert félni kezdtek Smithtől, aki még magát Huey Longot is felülmúlta a demagógiában, vagy mint mondották, nagyobb Huey Long lett magánál az eredeti Huey Longnál is. Igaz ugyan, hogy Smith nem a dél szülöttje, azonban sokáig tartózkodott a déli államokban és elsajátította, sőt tovább fejlesztette a déli politikusok fékerke- déseit. És igazán nem rajta múlott, hogy nem ő- lett Huey Long utóda. SMITH TÁRSAI Gerald W. Johnson, — aki maga is a déli államok szülöttigazi gazdasági erőt, amely erőnek észszerű alkalmazásával egy gazdasági rendszerváltozást hozhat létre. Amely társadalomban a termelő munkaerő kell, hogy legyen a rendszer irányitója. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" W * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W ——1^ ———■ i „ . Politikai posvány
