Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-08-05 / 1331. szám

1944. augusztus 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hol van a német munkásság? A hitlerizmus hatalomra ju-| tása, de még inkább a háború i kitörése, még közelebbről a Szovjetek megtámadása óta, különösen az öntudatos munká­sok között, állandó megvitatás tárgya, hogy mi van a német munkásosztállyal? Száz százalé­kosan felsorakozott-e Hitler mellé, vagy csak az alkalomra vár, hogy lecsapjon, hátbatá- madja az elnyomóit. Ha tudjuk azt, hogy a hábo­rú illetve Hitler előtt Németor­szágban volt legtöbb szervezett munkás, hogy a munkás politi­kai pártok, a szociáldemokra­ták, kommunisták, 15 millió szavazatot kaptak. Tudjuk azt is, hogy a szoc. dem. és kom­munista pártok és szakszerve­zeteken kívül, meglehetősen nagyszámú szindikalista és anarchista csoportok is voltak, joggal vetődhetik fel a kérdés, hogy amikor mindenütt, ahol a náci-fasizmus uralomra jutott, többé-kevésbé megnyilvánulása volt annak, hogy a tömegek szembeszállnak az elnyomóik­kal, egyedül Németország volt az ,ahonnan az ellentállásnak semmi komoly jelét nem láttuk. Tagadhatatlan tény az, hogy Hitler belső bajok nélkül mehe­tett harcba, nem csak a “zsidó kapitalista” államok ellen, ha­nem a Szovjet Unió ellen isse­dig jól tudjuk, hogy a mai mo­dern háború sikerének az első feltétele az, hogy a hadsereg mögött ott álljon, minden zava­ró momentum nélkül, az egész ipari aparátus és ezen a téren, mindaddig amig a szövetsége­sek repülő ármádiája szét nem bombázta a német hadi ipart, Hitlernek semmi kellemetlensé­ge sem volt, a gyárak zavarta­lanul öntötték a hadianyagot a hadsereg részére. A felvetett kérdésre legtöbb öntudatos munkás azt a Választ adta, hogy leszámítva az arány­lag kis számú koncentrációs tá­borba hurcolt, megnyilkolt, kül­földre kényszeritett munkásság­tól, a német nép beleértve az ipari munkásságot is, túlnyo­mó nagy többségben Hitler mö­gé állt, magáévá tette a német nép felsőbbrendűségének az el­méletét. Ez a tény annál is in­kább valóság lett, amikor a há­ború első éveiben a német had­sereg maga alá gyűrte egész Európát, egészen Moszkva, Le­ningrad, Stalingrad vonaláig. A hihetetlen győzelmek, a még ké­telkedő, a régi szocialista neve­lést megtartó tömegeket is meg­győzte arról, hogy a német nép mint egy felsőbbrendü faj hiva­tott arra, hogy uralja az egész világot. Mások, kik nem tudták vagy nem akarták elhinni, hogy a nagy német szervezett tömegek­ből teljesen kiveszett a szolida­ritás érzete, kevés meggyőző­déssel azt igyekezték válaszul adni, hogy a tökéletesen meg­szervezett, brutális elnyomó szervezet lehetetlenné teszi a Hitler ellenes tömegek megnyil­vánulását, ha van is ilyen, ar­ról a szigorú cenzúra folytán a külvilág tudomást nem nyerhet, de az első kedvező alkalommal elementáris erővel tör ki az elé­gedetlenség, amely majd igazol­ni fogja a német munkások ön­tudatos mivoltát. Ezeknek az érveknek az első része nagyon gyenge lábon áll, mert nem kisebb terror és el­nyomás van a leigázott orszá­gokban és mégis állandó harc­ban állanak az elnyomóikkal. A görög, jugoszláv nép, évek óta rendszeres hadjáratot folytat a hitleri hordákkal szemben, ál­landó partizán harc, szabotálás folyik a francia, holland, nor­vég, cseh népek részéről is. Még azt sem lehet mondani, hogy ez az ellenállás tisztán nemzeti jellegű lenne, mert a lengyel, de különösen a görög és jugoszláv harcok nem csak a hóditó, de a saját elnyomóik ellen is folyik. Pedig ha létezik terror, úgy ezekben a megszállott országok­ban az minden képzeletet felül­múl, még sem képes behódolás- ra kényszeríteni az elnyomott népeket, amit a legutóbbi dáni­ai általános sztrájk is igazol. A cenzúrára való hivatkozás sem meggyőző, mert a cenzúra min­denütt egyformán erős, még a semleges ujságirók sem tudnak Németországból való eltávozá­suk után, semmi olyat monda­ni, amely azt igazolná, hogy a német nép egy része szembeál- lana a náci uralommal. Ma már sajnos az utolsó érv sem áll fen, mert ha valaha meg volt a lehetősége annak, hogy a német munkásság meg­mutassa azt, hogy nem hódolt be a nácizmusnak, az elmúlt he­tek erre alkalmasak voltak, a kedvező alkalom itt volt és itt van, de a legkisebb jele sincs annak, hogy a német munkás­ság között náci ellenes szervez­kedés, náci ellenes akció lehe­tősége volna. Az elmúlt négy hétben a Vö­rös hadsereg a haditörténelem­ben eddig nem ismert iramban kergeti maga előtt a vert náci hadsereget, amely csak gyors iramban tud visszafelé szaladni, de ellenállásra már képtelen. Normandiában, Olaszországban, ha lassan is, állandóan vissza­szorulnak a német csapatok, a hármas front eseményei, de kü­lönösen a veszélyeztetett német határ védelme, az összes tarta­lék mozgósítását és frontra ví­vásét tette szükségessé, ami a | belső vonal meggyengítésével egyértelmű. Ebben a szituációban indult meg a véres marakodás a hata­lomért Hitler gangje és a po­rosz junkerek, a tábornokok, földbirtokosok között. Amint már megírtuk ehhez a marako­dáshoz a német népnek semmi köze, itt nem elvi, hanem hatal­mi kérdésekért folyik a harc. A junkerek tudják, hogy a háború elveszett, csak azért tö­rekednek a hatalmat magukhoz ragadni, hogy a junker uralmat fentarthassák a vereség utánra is. Az természetes volna, hogy a német nép egyik csoport mö­gé sem állt, de az nem termé­szetes, hanem mélyen elszomo­rító, hogy ezt a kedvező alkal­mat, a harctéri vereséget, a fő­bitangok egymás közötti mara­kodását nem használta fel arra, hogy sztrájkkal, felkeléssel megadja a kegyelemdöfést a döglődő nácizmusnak. A kedvező alkalom ki nem használása, azoknak a kezébe adott megcáfolhatatlan érvet, akik azt mondják, hogy a né­met népet nem lehet elválaszta­ni a hitlerizmustófl, az úgyszól­ván 100 százalékban meg van fertőzve a hitleri elmélettel, egyöntetűen felelős mindazért, ami az elmúlt években történt, amiből szerintük logikuson kö­vetkezik az, hogy a büntetés a leveretés után nem csak abban nyilvánul meg, hogy a fő ku­tyákat felkötik, hanem olyan rendszabályok alá kell vetni az egész német népet, amely majd kijózanítsa őket a felsőbbren­dűség elméletéből. A rendszabályok szerintük nagyon sokfélék lehetnek, kezd­ve Németország feldarabolásá­tól, minden bűnös megbünteté­sétől, a hémet nép átnevelésé- től addig, hogy az egész Német­ország népét kényszeríteni kell arra, hogy a háborús rombolá­sokat helyreállítsa, vagyis a számítások szerint legalább 15 millió német munkásnak, lő év­ig kellene kényszermunkát vé­geznie, hogy a pusztítás anyagi része jóvátehető legyen, termé­szetesen ezeknek a kényszer- munkásoknak az eltartása és a szükséges anyagok előállítása a többi német kötelessége volna. Bármennyire elszomorító is a német nép viselkedése, maga­tartása, a jövőt illetőleg a leg­őrültebb elgondolás ez a fenti, sajnos mind nagyobb tért hódi­tó terv, amely valójában a náci elmélet kisajátítása volna, ami nem más, mint a 80 milliós né­met nép kipusztitásának a kivi­tele, amelyet Hitlerék megpró­báltak a legázolt népekkel, fő­leg a zsidókkal, lengyelekkel és az oroszokkal. Ha alávaló bar­A Szovjet hadsereg menet­rendjén találjuk Minks, Pinsk, Dvinsk városokat. Most újab­ban Lublin, Dublin, Berlin. A legújabb náci rendelet sze­rint a régi katonás szalutálást kicserélik a náci kinyújtott kéz szalutállással még a hadsereg­ben is. Erre vártak a német ka­tonák, most ezt olyan örömmel megteszik, hogy mind a két ke­züket felnyujtják, amikor az orosz katonákat üdvözlik. Hitler nagy kegyesen felosz­totta a hatalmat a másik há rom társával, Himmler, Goering és Goebbelsel. Valószínűleg hoz­zátette, vagy legalább is gon­dolta, hogy igy együtt mennek a pokolba. Michigan államban a “Győze­lem Napján” mely nevet a fegy­verszünet napja helyett fognak használni, az italmérést 24 órá­ra lezárják. így csak szárazon kell majd megünnepelni a leg­véresebb háború végét. Truman az alelnök jelölt na­gyon alkalmas személy, keve­set és megválogatva beszél. Annyira vigyáz, hogy még ta­lán amikor alszik is szájkosarat visel. Még a politikában is szemlél­hetünk haladást. A reakciós dé­li államokból, már nem küldik vissza a kongresszusba a reak­ciós képviselőket. Martin Dies, bárizmus volt ez Hitler részé­ről, még a német nép magatar­tása sem teszi ezt igazságossá, ha a szemet-szemért elmélet alapján a győztesek akarják ezt a németekkel szemben alkal­mazni. Ez a módszer a legke­vésbé alkalmas arra, hogy a né­met népbe vissza vigye az em­beri szolidaritás érzését. Valójában a mai társadalmi rendszer, mint annyi sok mást, ezt a kérdést sem tudja megol­dani mert a formulái mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy a német népet kijózanítsa az őrült álmodozásából. Bárme­lyik tervet valósítsák is meg, csak bosszút, gyűlöletet és a megbosszulás gondolatát fogja kiváltani a német népből. Ezt, mint annyi más betegsé­gét a mai rendszernek, csak az egész rendszer megváltoztatá­sával lehet megoldani. Csak egy kollektiv társadalmi rend­szer, mely eltüntet minden gaz­dasági ellentétet az egyén és a népek között, oldhatja meg ezt a kérdést úgy, hogy ezzel bizto­sítsa az emberiség testvériesü­lését, amelybe bele tud helyez­kedni megtisztulva, a ma még világuralmi lázálmoktól megfer­tőzött német munkásság is. Mint egy utóiratként, azok­hoz a liberális magyarokhoz, kik jogos, vagy eltúlzott gyűlö­letükben, valósággal kiirtani akarják a német népet, akarat­lanul is ezt a sorsot javasolják a magyar népre is, amely saj­nos nem sokkal mutat több el- lentállást a Horthy brigantiz- mussal szemben, mint a német szövetségese Hitler banditáival. Kovách Ernő “Cotton Ed” Smith, Mrs. Cara- way-ok kiestek még az elővá­lasztásokból is. Ámbár még minden meg van, az a nagy baj, hogy az “elfelej­tett ember” mindent feledett, még azt a munkanélküli nyomo­rúságos tiz évet is. Az is meglehet, hogy Hitler elleni merénylet is csak olyan Reichstag-féle tűzijáték volt, amilyent Göeringék rendeztek és a szenvedő alanyokat kiirtot­ták. Most is sok ellenzék akadt, akiket csak puskogolyókkal tud­tak meggyőzni. A Londonban levő lengyel kormány tagjai Moszkvába re­pültek, félnek, hogy kimarad­nak a Warsoba való ünnepélyes bevonulásból, sőt a lengyel kor­mányzatból is. Mert a vissza­maradt és ténylegesen harcoló lengyelek felismerték, hogy na­gyon szépen megtudnak lenni a londoni lengyelek nélkül is. Az oroszok Lengyelországnak ígértek német-porosz területe­ket, úgy számítanak, hogy elég harc lesz Lengyelországon be­lül ezen két csoport között, nem kell nekik félni, hogy ismét ve­szélyessé válnának a lengyelek. A Vörös hadsereg csak né­hány kilométerre van a Tatár és a Vereckei szorosoktól. Talán már Horthyék is vörös zászlót keresnek. JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi----------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom