Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-05 / 1331. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) ♦-----------------------------------------A gondolkozás fejlődésében a logika mindjobban elégtelennek bizonyult a megismerésre. Kötött és abszolútnak tartott szabályai és alapelvei feloldására az első hatalmas lökést Hegel adta, amikor az abszolút logikát a fogalmak dialektikus mozgásában vélte fölismerni. A következő lépést Marx tette meg, amikor kimutatta, hogy a logikus, vagy idealista hegeli dialektika a valóságban materialista alapon mozog. A logikából a gondolkozás történelmi fejlődése folyamán kifejlődik a dialektika, mint a gondolkozás fejlődésének történelmi formája. A dialektika tehát, mint gondolko- zási mód egy magasabbrendii logikát jelent, amelynek szabályait a valóságos világ fejlődő 1944. augusztus 5. változásainak, mozgásának helyesen fölismert törvényszerűségei képezik. A logika első alapelvéből, az azonosság elvéből, a fogalmi fejlődés dialektikájának következtében kifejlődik az ellentétesség ,a változás elve, vagyis a dialektika, mint a tudományos kutatás legfontosabb alapelve. A dialektika, mint maga- sabbrendü alapelv, meghaladott állapotban magában foglalja az azonosság elvét is, mivel a dolgoknak önmagukkal való ellentétessége mellett, elismeri az ellentétek azonosságát is. így a logika többi alapelvei és szabályai is mind, természetesen meghaladott állapotban föloldódnak a dialektikában. (Folytatjuk) (Folytatás) így a formális logika lényegileg a polgári filozófia ismeretelmélete, mivel a tiszta logika az igazságot, a formális logika pedig ennek a megismerési módját jelenti. A tiszta logika abszolút érvényességéből kifolyólag, a dolgok logikai összefüggése megelőzi a dolgok gondolati, vagy időbeli összefüggéseit. Ezt azonnal bizonyítják, hogy logikailag előbb van a go- galom és azután ebből jön létre az ítélet. A valóságban azonban nagyon sokszor csak az Ítéletekből tudjuk a határozott és tiszta fogalmakat kielemezni. Azonkívül a logikai igazságok és összefüggések függetlenek attól, hogy fölismeri-e, azaz gondolja-e őket, valaki vagy sem. Éppen ezért objektív érvényűek. így tehát a formális logika föladata a dolgokban rejlő logika érvényességeknek és összefüggéseknek megkeresése, valamint e megkeresés szabályainak (logikai normáknak) fölállítása. Ezért a formális logika legfőbb kérdése igy fogalmazható meg: melyek a megismerés legáltalánosabb föltételei? A megismerésnek pedig az igazság megismerését, vagyis a tiszta logikát, azaz, az abszolu- tat kell föltárnia. íme, a logika úgy a megismerés módját, mint magát a megismert igazságot is jelenti. A “Tiszta Ész kritikájában” Kant sem tett egyebet, mint kimutatja a formális logika alkalmazásával a tiszta ész megismerési határait és egyben a formális logikát, mint ismeretelméletet, rendszerbefoglalta. A logikát, mint ismeretelmézunk, mert a. magyar uralkodó osztály és a cselédei, csak az évezredes hagyományokhoz maradnak hűek, amikor az érdekeikért feláldozzák az országot, a magyar népet. Csak egy segítés lehet ebben a helyzetben, ha a magyar nép Magyarországon és itt is, szintén hü marad a hagyományaihoz s adott esetben, amúgy Dózsa módra intézi el az urait. Ligonier szellemével, Dózsa György szellemét kell szembe helyeznie a magyar népnek létének, ki kell kutatnia a megismerés szubjektív és objektiv föltételeit egyaránt. A fontiekből láthatjuk, hogy a logikának vannak értékes elvei, azonban kötött és merev szabályainak, valamint alapelveinek abszolút mivolta következtében az állandó változásban létező valóságos világ igazi lényegének a megismerésére képtelen. A logikának alapvető, mondhatnánk logikai ellentmondása az, hogy.az állandó érvényű, változatlan, abszolút igazságu alapelveket és szabályokat szűrt le. Miután pedig ezt megtette, ezekkel az abszolút igazságunak gondolt elvekkel és szabályokkal akarja megmagyarázni az állandó változásban létező világot. Azt a világot, amelyből ő maga is keletkezett, mégpedig a társadalmi gondolkozás történelmi fejlődésének következtében. Tehát a valóságos anyagi világból gondolati utón keletkezett, kifejlődött elveket abszolút igazságként a létezés föltételévé teszi meg. így a lét jelenségei a lét alkotó föltételeivé válnak a logikában s hozzá még anélkül, hogy ezek az abszolút igazságu alapelvek maguk is léteznének. Ugyanis, a tiszta logikát képező alapelvek maguk is léteznének. Ugyanis, a tiszta logikát képező alapelvek egyrészről objektiv érvényűek, másrészt mégsem létezhetnek, mivel a létezést megelőzik és azt uralják és abszolút igazságu érvényességek. Itt tehát vagy az igazság, vagy a lét, vagy az érvényesség fogalma nem tiszta, mivel az objektiv valósággal, abszolút érvénnyel a létet uralja, azt megelőzi és mégsem létezik, mert nem tartozik a lét fogalma alá. Tehát vagy három, egymástól független létezés van, mégpedig az igazság az érvényesség és az általánosan ismert “lét” létezése, vagy pedig ezek mindegyikéből áll a lét, de akkor viszont a logika abszolút és a létezést megelőző mivolta tarthatatlan. A logikának ezek az ellentmondásai végeredményben annyira “logikusak”, hogy a logikus gondolkozók már igazán rájöhettek volna. Pedig már Parmenides (K. e. 500 körül) kihangsúlyozta, hogy: “a világot saját magából kell megmagyarázni.” Lehet-e állandó béke a jelen rendszerben? (a.l.) Azt mondják közeledünk a háború befejezéséhez. Lehet, hogy szünetelni fog egy időre az embermészárlás. De azt nem tudjuk megérteni, hogy hogyan lehet állandó békét létrehozni, amikor a minden háborúknak előfeltétele, a kizsákmányolásra épült kapitalizmus, vagy a rabszolgatartó feudalizmus továbbra is életben marad és irányitója lesz a társadalomnak. A mi szempontunkból bírálva a dolgokat azt állapítjuk meg, hogy esetleges fegyverszünet, vagy fegyveres uralom, nem hozhat mást, mint egy üjabb készülődést a jövő háborújára. Az elmúlt világháború befejezése után, sokan azt állították, hogy nem lehet mégegyszer az emberiséget egy újabb öldöklésre felhasználni. A világbéke biztosítására annak idején megszervezték a Nemzetek Ligáját, amelynek hivatása lett volna a világbékére őrködni. A Nemzetek Ligája mint minden más intézmény, az uralmon levő osztály volt hivatva szolgálni. Az uralmon levő osztály pedig maga a kapitalista rendszer lévén és mint ilyen a szabadkereskedelem képezi alapját és a vele járó profitra épült kizsákmányolás. Ha ezen az alapon vizsgáljuk meg az eseményeket, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy egyáltalában világbékéről szó sem lehet, csak egy újabb versengés a világpiacért. Amit a megtörtént események .bizonyítanak, nem lehet letagadni. Elsősorban sokan azt próbálják elhitetni, hogy a jelenlegi háború azért jöhetett létre, mert ez az ország elszigetelte magát a világeseményektől. Ugyanis nem volt hajlandó hivatalosan résztvenni a Nemzetek Ligájában. Hogy miért nem volt hajlandó ez az ország résztvenni a Nemzetek Ligájában, annak magyarázata igen egyszerű. Ugyanis a múlt háborúban az amerikai tőke aranytolakkal lett felruházva úgy, hogy a világ ösz- szes aranyának 75 százaléka felett ez az ország rendelkezett. Ezért az amerikai tőke elég erősnek érezte magát, hogy a gazdaságilag leromlott országoktól függetlenül intézhesse üzleteit, mindaddig, amíg maga az amerikai kaptalizmus saját zsírjába kezdett fuldokolni, aminek bizonyítéka volt az 1929-es összeroppanás. Egy minden természeti kincsekben bővelkedő és fejlett ipari állam, mint ez az ország, ahol minden lehetőség megvolt arra, hogy mindenki bőségben élhessen. De mivel a mai rendszer a profiton alapszik és a fejlett termelési eszközök folytán gyártott árui számára nem tudott tovább piacot találni, közben azután a gazdaságilag leromlott európai államok kékjót láttak a Nemzetek Ligájában. • Egymás után hagyták azt faképnél, hogy semmi felelősséggel ne tartozzanak senkinek, hanem aki bírja marja módjára próbálják saját uralkodó osztályuk részére a világpiacot megszerezni. A mai békefeltételek sem hozhatnak mást, mint a múltak. A kapitalista rendszernek az a lényege és életfeltétele, hogy a világpiacot megszerezze saját országának és uralkodó osztályának a részére. Ilyen feltételek után sohasem lesz semmilyen béke biztosítva mindaddig, amig nem fog maga az emberi társadalom egy olyan változáson keresztülmenni, amikor a társadalom irányitói nem azon lesznek, hogy hogyan szerezzék meg a maguk számára a világpiacot — ha másképpen nem hát véráldozatok árán. Addig, amig a jelen rendszer lesz irányitója az emberi társadalomnak, addig állandó békéről még álmodni sem lehet, csak egy fegyverszünet, egy előkészület az újabb vérengzésre. ''Szervezés'* — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
