Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-05 / 1331. szám
1944. augusztus 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI LIGONIER LELKE Az Amerikai Magyar Szövetség, mint már megírtuk a ligo- nieri Református Egylet konvenciójának a szellemét a magáénak vallotta a szétküldött propaganda cikkében és szemtelenül azt állította, hogy a református papok által uralt konvenció fejezi ki az Amerikai Magyarság lelkivilágát, gondolkozását. A konvenció ugyan elment idáig a nácizmus kérdésében, ameddig — tekintettel arra, hogy Amerika a háborúban van — kénytelen volt. Egy pár ovatos üres frázis a nyílt színen, de nyílt, semmi kétséget nem hagyó hitleri fajelmélet, Horthy védelem, amikor a tisz- teletes urak együtt voltak, maguk között. Már megírtuk, hogy miként hurrogták le Takaró Géza new yorki református pap, nyílt Horthy és zsidóellenes állásfoglalását, mint mutatkozott meg ligoneer igazi szelleme, amelynek most folytatása van, mert a vezér urak, illetve papok kö-‘ zül Borshi Kerekes, Herczegh, Ladányi és Dr. Melegh, az utóbbi egy levélben, amelyet Takaró Gézához irt, megindokolja a református papok állásfoglalását, amely egy szikrával sem demokratikusabb, mint akármelyik Hitler legény propaganda cikke. Takaró Géza leközölte megfelelő kommentárral ezt a “ligo- nier lelkét” kifejező levelet az “Ember” cimü lapban. Magam helyett ennek a förtelmes levélnek a bírálatát rábízom Rév. Melegh egy szaktársára, ki ná- lamnál járatosabb abban, hogy a Ligonier lelkét a krisztusi szellemmel összehasonlítsa. “CHICAGO. — Ha magáncégnek az alkalmazásában vagyok és a főnököm utasításaival homlokegyenest ellenkező módon végzem a munkámat: perceken belül úgy kiröpülök az irodából, műhelyből vagy gyárból, hogy a lábam se éri a földet. Ha állami szolgálatban állok és szembefordulok felettes hatóságom világos rendelkezésével: meglepően rövid időn belül az utcán találom magamat — s nézhetek más munka után ... Nincs senki emberfia, akit állásában zavartalanul meghagynának, miután feletteseivel komoly konfliktusba került — csak a keresztény pap viselheti az egyházi tisztséget jelképező talárt még akkor is, ha a legszemérmetlenebb módon szembefordult egyháza alapítójának, urának és mesterének: a názáréti Jézusnak világos szavakba foglalt parancsaival . . . Lehet valakinek a lelke sátáni indulatokkal, embertelen gyűlölködéssel, förtelmes gonoszságokkal tele — ha elég vastag a bőr az ábrázatján, hogy palástot tegyen a vállára és a “Reverend” címet a név elé biggyessze és akad egy jószándéku, de rövidlátó csoport, amely hajlandó őt meghallgatni: pap ő, Istennek jámbor szolgája, Krisztus Igéinek ékesszavu hirdetője. Hogy szeretet helyett gyülölséget hirdet; hogy megértés helyett egyenetlenséget szit; hogy irgalom he- liyett irgalmatlanságot gyakorol — a Krisztusnak dedikált palást leple alatt —, attól ő még vígan paposkodha- tik . . . Nincs senki, aki szá- monkérje vétkeit; nincs senki, aki kipenderitené a tiszteletes urat a helyéről, hogy röptében hetet bukfencezne. Hívei nem ismerik fel kétla- ki, jellemtelen kilétét; kollégái pedig, akik ismerik, mi fán termett a “Reverend”, egyhuron pendülnek vele és különben is : egyik holló nem vájja ki a másiknak a szemét . . . Jézus, a Fögäzda, nem igen jár mostanában a földön, de tudomistenem, ha itt járna, hej de szaporán csattogna a jeruzsálemi szentély előcsarnokában használt ostor az ilyen szemérmetlen, méltatlan szolgának az ábrázatján. A fenti gondolatok aközben cikkáztak át az agyamon, hogy Dr. Melegh Gyula ref. lelkésznek és Református Egyesületi vezérférfiunak a leveléből olvastam néhány részletet, amit Dr. Takaró Géza tett közzé a múlt héten. Takaró esperes megjegyzi cikkében, hogy ezeket a förtelmes részleteket is csak orcájának pirulásával másolta le Melegh Géza leveléből . . . De hozzátehette volna azt is, hogy zsidógyülölet dolgában Hitler, Göbbels, Steicher, Alfred Rosenberg és Sztojay- Sztojákovich egytöl-egyig suszterinasok Melegh Gyulához, az Ur jámbor szolgájához képest . . . Mert nem hiszem, hogy a “Mein Kampf” ban, a “Voelkisher Beobachter’ *ben, a “Der Stuermer”- ben vagy bármely más náci- eredetű “irodalmi alkotásban” gonoszabb, undorítóbb formed vény valaha is megjelent az össz-zsidóság ellen, mint amilyent Melegh Gyulának csak úgy hevenyében sikerült egy pár paragrafusban összesüriteni . . . Nem fogom megismételni az ő kijelentéseit — nekem tudniillik nemcsak az orcám pirulna, miközben lemásolnám, hanem — Uram bocsá’ — még tán a bicskám is magától kinyílna a zsebemben . . . Csak egypár szóval hadd összegezzem Melegh tiszteletes ur nem nagyon kenetes mondanivalóját: Ez a rabló, kizsákmányoló bűnszövetkezet (már mint a zsidóság) rászolgált arra a sorsra, amiben most része van — miért segítsünk hát rajtuk? Hiszen még jelenlegi sorsából is tőkét akar kovácsolni magának . . . Következésképpen azoknak a papoknak van igazuk, akik — Borshy-Kerekessel és Ladányival az élükön — lehurrogták Takaró Gézáékat, mikor ezek Ligonierban szót mertek emelni a halálra Ítélt egymillió magyar zsidó mellett . . . El tudom képzelni, milyen felfordulást fog okozni ez a levél ... De nehogy azt hidd, olvasóm, hogy Melegh Gyulát fogja a felébredt papi lelkiismeret felelősségre vónni és — ha mindjárt a legenyhébb szavakkal is — megdorgálni; oh dehogy: Takaró Géza lesz a céltábla, aki egyik “tisztességben megőszült szolgatársát az Ur szöl- lejében” ilyen meggondolatlanul, ilyen áruló módon pellengérre állította, hogy a hozzá intézett bizalmas levél egy ilyen kényes részletét nyilvánosságra hozta és elég vakmerő volt ahhoz, hogy Melegh Gyulát a maga igazi mi- voltájban prezentálja az amerikai magyar közönségnek. Hát ez felháborító! Hogy a tiszteletes ur állítólagos hitvallásával, papi fogadalmával és minden emberi jóérzéssel hadilábon álló indulatokat táplál a maga lelkében; hogy az Ur eme kiváló szolgája sáros lábbal belerúg Mesterének alapvető tanításaiba; hogy ez az emberszeretet Igéjének a hirdetésére felszentelt demagóg a legpokolibb gyűlöletnek a terjesztésére használja fel lelké- szi talárját — az mind rendben van, azért őt Semmiféle bántódás nem fogja érni; de hogy Takaró Géza mindezt egy lapban szellőztetni merte, az olyan hétországra szóló bűn, amit sem a földön, sem az égben megbocsátani nem lehet . . . Milyen szomorú, hogy egymillió magyar alattvalónak a tragédiája kellett ahhoz, hogy kiderüljön, milyen alávaló karakterek ülnek az amerikai magyar közélet egyik-másik vezéri székében és milyen “lelkipásztorok” vezetik az amerikai magyar hívek különb sorsra méltó nyájait. De ha már kiderült — legalább vegyük hasznát ennek a felismerésnek: tegyünk róla, hogy az ilyen lé- lekkufárok, akikben a krisztusi szeretetnek egy parányi szolgája sem él és mégis Krisztusról merik magukat nevezni, úgy letűnjenek dicstelen szereplésük színhelyéről: a magyar közélet mezejéről, hogy hirük-poruk se maradjon! Ha továbbra is megtűrjük őket, akkor nem is érdemiünk. mi különb vezetőket . . . Rev. GROSS A. LÁSZLÓ.” Ehhez nincs hozzátenni való, legfeljebb még meg kell emlékezni arról, hogy ezzel a díszes társasággal szorosan együtt dolgozik egy pár Horthy zsidó, kik miként valamikor odahaza, minden-nagy urnák meg volt a házi zsidaja, ki megfelelő haszon fejében, intézte a nagy ur pénzügyi dolgait. Lenézték, a szobába be nem eresztették, kezet vele nem fogtak, de a házi zsidó, mert szemei előtt a profit lebegett, elnyelt minden megaláztatást és hűséggel szolgálta a nagy urát. Minden zsidózás, ülepbe rúgás dacára is, ott nyalakodnak az amerikai Horthy legények sima részei körül, mint egy igazolást adnak ennek a náci társaságnak a tevékenységére. Lányi főrabbi, Dr. Márk hitközségi elnök végzik el ezt az ízléstelen munkát, egy nagyon valószínűtlen profit fejében adják el a hitsorsosaik hulláit, amelyeket Horthy szállított a lengyel gázkamrákba. A Napilapunk vezércikkben dicsőítette nem Rév. Takaró bátor kiállását, hanem a Lányi, Márki, Kerekes, sörös poharak mellett elmondott nyavajgását és felszóllitotta az amerikai magyar református papokat, hogy a zsidó papokkal együtt csináljanak ők is egy kis cécpt, de a papok a fülüket sem mozdítsák, illetve az említett vezércikkre Rév. Melegh adta meg a választ, amely bizony szól a magyar napilapok szerkesztőinek is. Azt hiszik a szerkesztő urak, hogy csak az eső esett, de mi jól látjuk, hogy amúgy Magyar Miskásan szemközt köpték az urakat. Azt ma már a félbolond is lássa, hogy Hitler-Mussolini- Horthy bandita uralom órái megvannak számlálva, az elkövetett borzalmakért jönni fog a könyörtelen leszámolás, ma hivatalosan és félhivatalosan már vitatkoznak azon, hogy a támadó fasizta államok milyen megtorlásba fognak részesülni, akik az orruknál tovább látnak, azok . igyekeznek elválasztani Hitlertől a német népet, Horthytól a magyar népet, hogy ez milyen sikerrel fog járni, az attól függ, hogy a német, illetve a magyar nép itt és főleg Magyarországon, milyen módon mutatja ki azt, hogy tényleg nincs köze a kormányzó gazságaihoz. Az ily ligonieri szellem, amely a református papok és a Magyar Szövetség állásfoglalásába megnyilvánul, azokat igazolja, akik azt a álláspontot vallják, hogy az események azt igazolják, hogy a német és a magyar népet nem lehet elválasztani a kormányaiktól. Horthy és a magyarországi, valamint az itteni csatlósai oly helyzetet teremtenek a gyalázatos náci ténykedésükkel, mely Magyarországot jobban összetöri, mint Mohács vagy Trianon. Ezen mi nem csodálkoIPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
