Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-08-05 / 1331. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. augusztus 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ./no Year ......................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ______— 1.00 Egyes szám ára 5c Single Copy --------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P*. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio unuer the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ___ “Az elért eredmény minden eddigi hasonló termelést messze felülmúl és egyenest bámulatba ejt bennünket. Ez az elért cso­dálatos nagy eredmény a legjobb válasz az otthon frontját kri­tizálok számára. A győzelem csak azért jöhet gyorsan és arány­lag kis áldozatok árán, mert a munkásság ilyen nagymérvű mun­kateljesítményt szolgáltatott s a haditermelést nézve mondhat­juk, hogy a háborút már meg is nyertük.” “Ha a munkásság munkateljesítménye nem lett volna ilyen nagy ,akkor nem is gondolhattunk volna az invázióra”. Sőt a tény, az, — mondta a bizottság, — hogy a raktárok és rakpartok úgy itt, mint a hadifrontok különböző helyein már annyira telítve vannak munícióval, hogy egyes esetekben a gyártásukat itt le kellett fokozni, vagy egészen beszüntetni. A Truman Committee már azt is ajánlott^., hogy bizonyos mennyiségű békebeli árut is lehet gyártani. íme a Truman bizottságnak ez a jelentése, — amely most a Truman jelölése folytán nagyobb publicitást nyert, — milyen hatásosan bizonyítja a munkásság szabotálásáról avagy kapzsi­ságáról szóló hazugságokat. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Mi vár Horthyra (gb.) Olaszországból jövő hírek szerint a német hordáktól megszabadított Róma városban Matteotti emlékünnepélyt tartot­tak és az olasz népnek azon rétege,, amelyik Matteottit tiszteli, a lerombolt Mussolini szobra helyére a Matteotti szobrát akarja helyezni. Mint ismeretes, a hatalomra jutott Mussolini orvul meg­gyilkoltatta az őt kritizálni merő Matteotti szociálista képviselőt és szerkesztőt egy másik képviselő társával egyetemben. Az olasz nép a Matteotti ünnepéllyel és a Matteotti szobor eszméjével azt akarja kifejezni, hogy teljesen szakított a fasizmussal. Sokszor megírtuk, hogy Mussolini nem volt eredeti tehetség. A fasizmust nem ő találta ki, hanem Magyarországból importál­ta s Horthy Miklós, a hírhedt “lovas tengerész” volt a-tanító mes­tere. Még a Matteotti legyilkolásában is csak Horthyt utánozta. Horthy Miklós már jóval előbb orvgyilkosokkal ölette meg Somo­gyi Béla képviselőt, a budapesti Népszava újság szerkesztőjét, valamint Bacsó Bélát, Somogyi barátját és elvtársát is. Musso­lini tehát még ebben a vérfagyasztó bűntényben is csak Horthy Miklóst utánozta. Nem rendelkezünk ugyan prófétai előrelátással, de azért annyit megjövendölhetünk, hogy ha a magyar népnek is sikerül felszabadulni a náci járom alól, hamarosan ledönti a tengerész Horthy lovas szobrát. Sőt már azt is látjuk, hogy Budapesten is fognak Somogyi emlékünnepet tartani s az sem lepne meg ben­nünket, ha az orvgyilkos lovas tengerész szobra helyére az áldo­zatnak,. Somogyi Bélának a szobrát helyeznék. Ami azonban a szélpufatag Mussolininek sikerült elmenekül­ni, legalább egyenlőre, — Horthy Miklósnak már aligha lesz erre eshetősége. Sőt az is meglehet, hogy alkalma lesz a Somogyi ün­nepélyt végigtekinteni jó magasról, — a legalkalmasabb lámpa- vasról. Leleplezett hazugságok (gb.) Valamelyik közmondás szerint a sánta és a hazug em­ert könnyen utói lehet érni, ami azt jelenti, hogy a hazugságot hamar le lehet leplezni. Ez a közmondás jutott eszünkbe, amikor a Chicagóban' tartott Demokrata Párt konvenciójával kapcsolatos politikai handabandázást olvastuk.. Ebben az esetben azonban maguk a hazugok segítettek bennünket a saját hazugságaik meg­cáfolásában. A kereskedelmi érdekeltségeket szolgáló amerikai sajtó évek óta kiszínezett propagandát fejt ki a munkásság ellen, amelynek központját az a hazugság képezte, hogy a munkások folytonosan sztrájkolnak és úgy elmaradoznak a munkából, hogy megnyujt- ják a háború idejét, amennyiben nem termelnek elegendő hadi­anyagot a hadsereg számára. Az ilyen propagandát szolgáló cik­kek részére szinte állandó rovatot nyitottak az amerikai lapok. Most azonban, hogy Harry S .Truman szenátort a demokra­ta oldalról alelnöknek jelölték, meg kellett irniok, hogy ki is va­lójában ez a szenátor, akiről eddig vajmi keveset Írtak lapjaik­ban. így akarva, nem akarva, megírták, hogy ez a szenátor el­nöke a róla elnevezett szenátusi bizottságnak. A Truman Com­mittee a háborús ipar különböző ágait vizsgálta felül ,amely vizs­gálatokról nemrégiben terjedelmes jelentésben számolt be. A la­pok most erre a jelentésre hívták fel a közönség figyelmét. A Truman Committee jelentése szerint a haditermelés me­zején soha eddig nem hallott óriási méretű profitharácsolás tör­tént. Ezen bizottság működésének tudható be, hogy a “renego­tiation” törvényt meghozták, amely a hadirendelések árainak újbóli tárgyalását szabta meg és ahol nagy profitot találtak, még visszafizetést is követeltek. Jelen esetben azonban a Truman bizottságjelentésének nem ez a részlete érdekel bennünket. A bizottságnak a profitharácso- lásra vonatkozó adatait már többször ismertettük. Azonban amit _ a kereskedelmi sajtó teljesen elhallgatott, az az, hogy ez a bi­zottság igen elismerőleg nyilatkozott a munkásság hadi tevékeny­ségéről. A bizottság felsorolja a munkásság valóban titánikus erőkifejtését, majd ezt mondja: Az igazi ünnep (gb) A Németországból jövő hírek szerint a Hitlert követő nácik és a junkerek vezetése alatt álló hadsereg között egyre mélyül a szakadás, amely már valóságos polgárháború színeze­tet öltött. így mi is, mint az emberirtást elitélő minden tisztessé­ges ember, várjuk, hogy a náci terror szervezet mikor roppan össze. Nem leszünk tehát meglepődve, ha egyszer csak azt' hall­juk, hogy a német haderő letette a fegyvert. Úgy tudjuk, hogy az amerikai nagyvárosokban már készítik a telefon könyveket és egyéb hasonló munkákat, amelyeket apró darabokra tépnek és az örömhír hallatára a felhőkarcolók abla­kaiból konfetti esőt rendeznek velük. Szó sincs róla, mi is öröm­mel fogjuk fogadni a háború végét hozó híreket, de azért kon­fetti esőre nem készülődünk. Nem készülődünk azért, mert mi úgy látjuk, hogy a náci erőszak szervezetek megsemmisítésével még nem vetettünk vé­get magának a nácizmust, fasizmust megteremtő okoknak. Mi a német és esetleg a japán hadsereg elpusztítását csak a fasiz­mus elleni harc egyik mérföldjelző állomásának tartjuk. A munkásság teljes felszabadításában vetett rendíthetetlen meggyőződésünktől hajtva hirdetjük, hogy .a fasizmus minden­féle fajtája elleni küzdelemnek tovább kell folyni a munkásság teljes felszabadításáig. A nagy ünnepségre mpjd csak a teljes felszabadulást hozó IPARI DEMOKRÁCIA fog okot adni. U. S. VESZTESÉGEK Washingtoni jelentés szerint az Egyesült Államok vesztesége a jelen háború folyamán 313,- 087 ember- amelyből 63,00 a halottak száma. A többi sebe­sült és eltűnt. Az első világháborubah az összes veszteség 278,828 embert tett ki, amelyből a halottak száma körülbelül 60,000 volt. Az első világháború a U. S. ré­széről 19 hónapig tartott, mig a jelen háborúban 31-ik hónap­ja vesz részt. George Bernard Shaw szerint Hitlernek csak az ájrisok ké­szek menedékhelyet adni. — Talán mutogatni akarják. A hírek szerint Németország­ban a hordó alakú Göering vet­te át á főparancsnokságot. A következő merénylőnek köny- nyü dolga lesz a célbatalálásnál. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? ELVINYILATKOZAT * ♦ A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összeg javait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. É két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ar ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL

Next

/
Oldalképek
Tartalom