Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-16 / 1350. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 16. Hamis a demokráciája nácizmus uralma alóli fölszabadítását és most azt látjuk, hogy azon elemeket, akik elősegítették a fasizmus uralomra jutását, nyeregbe ülteti. Nem hiszem, hogy sok eredménnyel végződik a reakciós urak ezen piszkos árulása, mert ezek a reakciós intézkedések közelebb hozzák egymáshoz a szocialistákat, kommunistákat és az “Action Párt” híveit, akik eddig is már át akarták tenni a hivatalos hatalmat bizonyos bizottságok kezébe, mint országos és a tartományokat a helyi tanácsok kezébe. Ennél fogva az az érzésem, hogy az angol urak ellenkezőjét fogják elérni annak, amit akartak, aláfogják ásni a kormány tekintélyét és megerősítik a fölszabadító mozgalom iránti bizodalmát a tömegekben. A baloldaliak nélkül úgy sem fogják tudni megoldani Olaszország nehéz gazdasági helyzetét, amely a tél folyamán még inkább súlyosbodni fog. Gazdasági válság nyugtalanságot fog kiváltani a tömegekből, amely polgárháborúban nyilvánulhat meg. Avagy ez a céljuk az angol uraknak? Tudtommal az Egyesült Államok kormánya “hands-off” TÁRSAS ESTÉLY CHICAGÓBAN A KARÁCSONYI ALAPRA A General Defense Committee most SZOMBATON, december 16-án az osztályharc fog- jainak szokásos karácsonyi külön támogatására műsorral egybekötött TÁNC ESTÉLYT tart, 333 North Ave. alatt a harmadik emeleti nagy terem-i ben. Jó zene, ételek és hűsítők várják azokat, akik ezen az utón is enyhíteni kívánják a börtönben levők helyzetét. politikát tart főn Olaszországra vonatkozólag. Amerika fiai úgy véreznek Olaszországban mint az angoloké. Ha nem részes Amerika kormánya az olaszországi reakciós intézkedésekben, miért nem avatkozik be, miért nem hat oda a külügyi hivatalunk, hogy Olaszország népe szabadon bánhasson el bűnöseivel? Avagy a fasizmus jó ha “demokrata” tőkések és angol urak részére hajtja a hasznot? Nem gondolják az urak, hogy ez nagyon csúnya játék és piszkos is a demokráciával szemben? . . . tudja Pál . . . Az AFL mint “munkásszervezet” Az átlag olvasók — már akik a polgári lapokat olvassák — hozzászoktak a demokrácia jelszavak pufogtatásához. Nagyon sokan nincsennek azzal sem tisztában, hogy mi értendő demokrácia alatt. Megszokták, hogy a háröm szövetséges nagyhatalmat, Anglia, Amerika és Oroszország, a demokratikus országokkal egyetemben említették meg. Demokrácia volt veszélyben, amidőn Hitler hordái hódi tó útjukat megkezdték. Amidőn Angliát közvetlen veszélybe hozták, a demokrácia oltárára nemcsak az angol munkásoknak kellett áldozniok, de Amerika munkásosztályának is. A jobb megértés szempontjából, nézzük csak mi értendő demokrácia aliatt? “A demokrácia olyan államforma, amelyben az államhatalmat a nép összessége gyakorolja, kormányzás azokkal egyetértésben akikért kormányoznak.” Persze nagyon sok vitára adna okot, ha megvizsgálnánk az úgynevezett demokratikus országok kormányzását, hogy de- mokratikus-e ? A “Bérmunkás” olvasói hozzá vanna szokva, hogy a polgári demokráciát kellő értékére becsüljék le és nem is hisznek másban, mint az ipari demokráciában. Erre tanította őket az IWW majdnem negyven éves múltja és nem lepődnek meg, ha a demokráciát gyalázatos módon csúfolják meg Anglia urai, azon angol urak, akik az egész európai népekhez apelláltak Hitler ellenében, amidőn már majdnem elveszítették a világ fölötti uralmukat. A demokrácia visszaállítása volt a jelszó, amidőn a szövetséges hatalmak Európa partjaira szálltak. Tudtunkkal a fasizmus és nácizmus ellen föllázadt népek sem tettek ezideig mást, mint a polgári demokrácia megalapozását szorgalmazzák úgy Itáliában, mint Fran- ciaországabn, nem szólva a kis- sebb nemzetekről, mint Belgium, Görögország és Jugoszlávia. És mi történt? A kutyaszorítóba került angol urak, akik három év előtt magával az ördöggel is szövetkeztek volna, hogy a hatalmukat megmentsék, most azon görög nép vértét ontják, kik többet tettek a Hitlerizmus elpusztításáért, mint bármely más nemzet, csupán azon oknál fogva, hogy népuralmat, demokráciát akarnak és nem a királyt. Még fel sem melegedett egészen a tory kígyó fajzat, máris méregfogát a görög népbe csapta és mi történik Itáliában? Minden jel arra mutat, hogy görög állapotokat teremtenek Olaszországban is, hogy azután a Musso- linivel szövetkezett Szavolya házat az olasz nép nyakára ültessék a demokrácia legszemtelenebb megcsúfolásaként. Egyik nap a belga népszerűtlen Tier- lot reakciós kormányát segíti nyeregbe, a másik nap Ronald M. Scobie, angol generális, a görög E.A.M. (A nemzeti fölszabadulás front) tagjait löveti halomra, amelynek következtében hat E.A.M. miniszter mondott le tiltakozás képpen. Harmadik nap az angol nagykövet Rómában Sforza gróftól vonja meg a jogot, hogy miniszterelnök vagy külügyminiszter lehessen, mert Sforza gróf, a Mussolinivel szövetkezett Sávolya házat akarja eltávolítani. Az angol tory kormány Sforza ellenessége mögött meglátjuk az egész brit politikát Kábára vonatkozólag. Amit az angol tory urak akarnak nem más, mint visszaállítani a Mussolini előtti konzervatív tőkés államot a Sávolya házzal egyetemben. Ezen okból támogatták Badogliot és a királyt, most ugyan ezen okból támogatják a konzervatív elemeket a lemondott Bonomi kormányban. Ezen kormány azért mondott le, mért nem hajlandó keresztül vinni a baloldaliak azon követelését, hogy minél gyorsabban távolítsák el a fasizta elemeket a kormányhivatalokból. Persze ez erősen megköny- nyitené a jobboldaliakat a kormányban, mert ezen kormány- hivatalokban húzódó fasizta elemek, úgy találtak menedéket, hogy a jobboldaliakhoz szegődtek. Miután Sforza gróf nyíltan a baloldaliak mellett foglalt állást, ezért történt az angol kormány részéről a vétó. Metudjuk állapítani ezen angol lépésből, hogy a Bonomi kormány lemondása csupa ma- hináció a jobboldaliak részéről, hogy minél gyorsabban megoldják a kérdést részükre, még mielőtt az északi ipari vidékek fölszabadulnak, mert ott a radikális mozgalom híveivel annyira megerősödne a baloldal, hogy szó sem eshetne többé a királyság föntartásáról. Hogy ezen föltevések erős alapokon állnak, megérthetjük abból, hogy Sforza gróf vétójával egyetemben rendelte el Alexander generális a németek által megszállt területeken a partizánok harcainak beszüntetését és menjenek haza a további rendelkezésig. Ha a partizánok ezt a rendeletet betartják, ez annyit jelent, hogy likvidálni akarják a fölszabadító mazgalmakat Észak-Olas zor- szágban. Ezen partizán katonai alakulatok megszüntetése Alexander generális által, a konzervatív elemek megerősítését szolgálja és erősen a monar- chisták malmára hajtja a vizet. Ez a legcinikusabb és a legantidemokratikusabb követelés, amióta a szövetségesek Itália partjaira szálltak az an-i goi kormány részéről. Sok becstelenséget követtek el már a rakciós kormányok részéről, de egy Churchill kormánytól, egy “demokratát” játszótól, ez sok. A vén svihák állandóan hangoztatta, különösen ameddig nem volt biztos a tory uralom megmaradása, az Európa népének a fasizmus és (Vi.) A szép napsütéses New Orleansba lerándult AFL vezérek nagy szemforgatással bíráskodtak az orosz munkások felett és elhatározták, hogy nem ülnek le velük egy asztalhoz. És mivel az angol-francia munkásság nem hajlandó az oroszokat kizárni, igy az AFL fog távolmaradni a nemzetközi munkáskonferenciáról, melyet Londonba hívtak össze. Ez az AFL rabszolgáknak tartja az orosz munkásokat, mert azok az államnak és nem a tröstöknek, melyek egyes családok birtokai, dolgoznak. Éppen ezen munkásfékerek és csalók, akik gangsterek segítségével tartják fenn hatalmukat, milliomosokká válnak egy néhány éven belül, mondanak ítéletet az orosz munkásság fölött. Minden nagy városban, mint Chicago a legaljasabb gangsterekkel, A1 Capone féle gangéi együttműködtek, George Scalise, George Browne féle alvilági alalkok tartották kezeikben az AFL sok csoportját. Ez még most is úgy van. Egy olyan diktatórikus klikk uralja az egész gépezetet, mely éppen úgy gyűlöli a munkásokat és még sokkal jobban elnyomja, mint bármelyik kapitalista. Legnagyobb része milliomos nagy üzletek részvényeseivé vált. És természetes az, hogy sokkal fontosabb nekik ezen részvények jövedelmének megvédése, mint a munkások érdekei. Tehát az nem lehet meglepő, hogy ezek az AFL fékerek nem akarnak leülni az orosz munkások képviselőivel, akik már nem tűrik meg a magánhaszon rendszert, nem engedik meg, hogy egyes családok vagy egyének gyors meggazdagodás útjára térhessenek, vagy az AFL I vezér urakhoz hasonló módon összeharácsolt vagyonok után J kényelmesen megélhessenek a ' haszonból. Leginkább az meglepő, amikor magukat öntudatosnak nevezett munkások is összefognak ezen fékerekkel, együtt rágalmazzák az orosz munkásságot és azt a rendszert, amely minden hiányossága és esetleges tévedései dacára is, sokkal jobb mint az a rendszer, mely az ilyen uinon vezéreket lehetővé teszi és az a rendszer, mely nem az államnak, nem a közösségnek, hanem egyes családoknak az érdekeiben dolgoztatja a munkások millióit. Az sem elegendő védelem az ilyen munkások részére, hogy az államkapitalizmus, vagy helyesebben államszocializ m u s nem a végcélunk, nem az a tökéletes rendszer melyért harcolunk, de föl tétlen jobb átmeneti forma, mint a magánkapitalizmus. Utoljára is, az államnak minden munkás tagja, minden olyan értéktöbblet, vagy vagyon szaporodás, mely az államé, egyszersmint a népé is. Még az is jobb ha az állam kontrolálja a népet, mint az, hogy magántőkések kontrolálják az államot. Ha háború és forradalmak idején a munkás milliókat fel- szóllitják, hogy harcoljon az államért ,mennyivel okszerűbb az államért dolgozni. Ezt mi nem is reméljük az AFL vezéreivel és a tőkés rendszer haszonélvezőivel megértetni, de fáj azt látni, hogy munkások is társá szegődnek ezen fékereknek, a haladás útját gátolni, a mainál jobb rendszert rágalmazni, befelcetetiteni, még rosz- szabbnak feltüntetni, mint a mai rendszer. Vagy legalább is éppen olyan rossznak. OLVASÁS KÖZBEN
