Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-16 / 1350. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 16. Hamis a demokráciája nácizmus uralma alóli fölsza­badítását és most azt látjuk, hogy azon elemeket, akik elő­segítették a fasizmus uralomra jutását, nyeregbe ülteti. Nem hiszem, hogy sok ered­ménnyel végződik a reakciós urak ezen piszkos árulása, mert ezek a reakciós intézkedé­sek közelebb hozzák egymáshoz a szocialistákat, kommunistá­kat és az “Action Párt” híveit, akik eddig is már át akarták tenni a hivatalos hatalmat bizo­nyos bizottságok kezébe, mint országos és a tartományokat a helyi tanácsok kezébe. Ennél fogva az az érzésem, hogy az angol urak ellenkezőjét fogják elérni annak, amit akartak, aláfogják ásni a kormány te­kintélyét és megerősítik a föl­szabadító mozgalom iránti bi­zodalmát a tömegekben. A baloldaliak nélkül úgy sem fogják tudni megoldani Olasz­ország nehéz gazdasági helyze­tét, amely a tél folyamán még inkább súlyosbodni fog. Gazda­sági válság nyugtalanságot fog kiváltani a tömegekből, amely polgárháborúban nyilvánulhat meg. Avagy ez a céljuk az an­gol uraknak? Tudtommal az Egyesült Ál­lamok kormánya “hands-off” TÁRSAS ESTÉLY CHICAGÓ­BAN A KARÁCSONYI ALAPRA A General Defense Commit­tee most SZOMBATON, decem­ber 16-án az osztályharc fog- jainak szokásos karácsonyi kü­lön támogatására műsorral egybekötött TÁNC ESTÉLYT tart, 333 North Ave. alatt a harmadik emeleti nagy terem-i ben. Jó zene, ételek és hűsítők várják azokat, akik ezen az utón is enyhíteni kívánják a börtönben levők helyzetét. politikát tart főn Olaszország­ra vonatkozólag. Amerika fiai úgy véreznek Olaszországban mint az angoloké. Ha nem ré­szes Amerika kormánya az olaszországi reakciós intézkedé­sekben, miért nem avatkozik be, miért nem hat oda a külü­gyi hivatalunk, hogy Olaszor­szág népe szabadon bánhasson el bűnöseivel? Avagy a fasiz­mus jó ha “demokrata” tőké­sek és angol urak részére hajt­ja a hasznot? Nem gondolják az urak, hogy ez nagyon csú­nya játék és piszkos is a de­mokráciával szemben? . . . tudja Pál . . . Az AFL mint “munkásszervezet” Az átlag olvasók — már akik a polgári lapokat olvassák — hozzászoktak a demokrácia jelszavak pufogtatásához. Na­gyon sokan nincsennek azzal sem tisztában, hogy mi érten­dő demokrácia alatt. Megszok­ták, hogy a háröm szövetséges nagyhatalmat, Anglia, Ameri­ka és Oroszország, a demokra­tikus országokkal egyetemben említették meg. Demokrácia volt veszélyben, amidőn Hitler hordái hódi tó útjukat megkezd­ték. Amidőn Angliát közvetlen veszélybe hozták, a demokrácia oltárára nemcsak az angol munkásoknak kellett áldozniok, de Amerika munkásosztályá­nak is. A jobb megértés szem­pontjából, nézzük csak mi ér­tendő demokrácia aliatt? “A demokrácia olyan államforma, amelyben az államhatalmat a nép összessége gyakorolja, kor­mányzás azokkal egyetértés­ben akikért kormányoznak.” Persze nagyon sok vitára adna okot, ha megvizsgálnánk az úgynevezett demokratikus or­szágok kormányzását, hogy de- mokratikus-e ? A “Bérmunkás” olvasói hoz­zá vanna szokva, hogy a pol­gári demokráciát kellő értéké­re becsüljék le és nem is hisz­nek másban, mint az ipari de­mokráciában. Erre tanította őket az IWW majdnem negy­ven éves múltja és nem lepőd­nek meg, ha a demokráciát gya­lázatos módon csúfolják meg Anglia urai, azon angol urak, akik az egész európai népek­hez apelláltak Hitler ellenében, amidőn már majdnem elveszí­tették a világ fölötti uralmu­kat. A demokrácia visszaállítása volt a jelszó, amidőn a szövet­séges hatalmak Európa partja­ira szálltak. Tudtunkkal a fa­sizmus és nácizmus ellen föllá­zadt népek sem tettek ezideig mást, mint a polgári demokrá­cia megalapozását szorgalmaz­zák úgy Itáliában, mint Fran- ciaországabn, nem szólva a kis- sebb nemzetekről, mint Belgi­um, Görögország és Jugoszlá­via. És mi történt? A kutya­szorítóba került angol urak, akik három év előtt magával az ördöggel is szövetkeztek volna, hogy a hatalmukat meg­mentsék, most azon görög nép vértét ontják, kik többet tettek a Hitlerizmus elpusztításáért, mint bármely más nemzet, csu­pán azon oknál fogva, hogy népuralmat, demokráciát akar­nak és nem a királyt. Még fel sem melegedett egészen a tory kígyó fajzat, máris méregfo­gát a görög népbe csapta és mi történik Itáliában? Minden jel arra mutat, hogy görög állapo­tokat teremtenek Olaszország­ban is, hogy azután a Musso- linivel szövetkezett Szavolya házat az olasz nép nyakára ül­tessék a demokrácia legszemte­lenebb megcsúfolásaként. Egyik nap a belga népszerűtlen Tier- lot reakciós kormányát segíti nyeregbe, a másik nap Ronald M. Scobie, angol generális, a görög E.A.M. (A nemzeti föl­szabadulás front) tagjait löve­ti halomra, amelynek következ­tében hat E.A.M. miniszter mondott le tiltakozás képpen. Harmadik nap az angol nagy­követ Rómában Sforza gróftól vonja meg a jogot, hogy mi­niszterelnök vagy külügymi­niszter lehessen, mert Sforza gróf, a Mussolinivel szövetke­zett Sávolya házat akarja el­távolítani. Az angol tory kormány Sfor­za ellenessége mögött meglát­juk az egész brit politikát Ká­bára vonatkozólag. Amit az angol tory urak akarnak nem más, mint visszaállítani a Mus­solini előtti konzervatív tőkés államot a Sávolya házzal egyetemben. Ezen okból támo­gatták Badogliot és a királyt, most ugyan ezen okból támo­gatják a konzervatív elemeket a lemondott Bonomi kormány­ban. Ezen kormány azért mon­dott le, mért nem hajlandó ke­resztül vinni a baloldaliak azon követelését, hogy minél gyor­sabban távolítsák el a fasizta elemeket a kormányhivatalok­ból. Persze ez erősen megköny- nyitené a jobboldaliakat a kor­mányban, mert ezen kormány- hivatalokban húzódó fasizta elemek, úgy találtak menedé­ket, hogy a jobboldaliakhoz sze­gődtek. Miután Sforza gróf nyíltan a baloldaliak mellett foglalt állást, ezért történt az angol kormány részéről a vétó. Metudjuk állapítani ezen an­gol lépésből, hogy a Bonomi kormány lemondása csupa ma- hináció a jobboldaliak részéről, hogy minél gyorsabban megold­ják a kérdést részükre, még mielőtt az északi ipari vidé­kek fölszabadulnak, mert ott a radikális mozgalom híveivel annyira megerősödne a balol­dal, hogy szó sem eshetne töb­bé a királyság föntartásáról. Hogy ezen föltevések erős alapokon állnak, megérthetjük abból, hogy Sforza gróf vétó­jával egyetemben rendelte el Alexander generális a németek által megszállt területeken a partizánok harcainak beszünte­tését és menjenek haza a to­vábbi rendelkezésig. Ha a par­tizánok ezt a rendeletet betart­ják, ez annyit jelent, hogy lik­vidálni akarják a fölszabadító mazgalmakat Észak-Olas zor- szágban. Ezen partizán katonai alakulatok megszüntetése Alex­ander generális által, a konzer­vatív elemek megerősítését szolgálja és erősen a monar- chisták malmára hajtja a vi­zet. Ez a legcinikusabb és a legantidemokratikusabb köve­telés, amióta a szövetségesek Itália partjaira szálltak az an-i goi kormány részéről. Sok becstelenséget követtek el már a rakciós kormányok ré­széről, de egy Churchill kor­mánytól, egy “demokratát” ját­szótól, ez sok. A vén svihák ál­landóan hangoztatta, különö­sen ameddig nem volt biztos a tory uralom megmaradása, az Európa népének a fasizmus és (Vi.) A szép napsütéses New Orleansba lerándult AFL vezérek nagy szemforgatással bíráskodtak az orosz munkások felett és elhatározták, hogy nem ülnek le velük egy asztal­hoz. És mivel az angol-francia munkásság nem hajlandó az oroszokat kizárni, igy az AFL fog távolmaradni a nemzetközi munkáskonferenciáról, melyet Londonba hívtak össze. Ez az AFL rabszolgáknak tartja az orosz munkásokat, mert azok az államnak és nem a tröstöknek, melyek egyes családok birtokai, dolgoznak. Éppen ezen munkásfékerek és csalók, akik gangsterek segít­ségével tartják fenn hatalmu­kat, milliomosokká válnak egy néhány éven belül, mondanak ítéletet az orosz munkásság fö­lött. Minden nagy városban, mint Chicago a legaljasabb gangsterekkel, A1 Capone féle gangéi együttműködtek, Geor­ge Scalise, George Browne féle alvilági alalkok tartották keze­ikben az AFL sok csoportját. Ez még most is úgy van. Egy olyan diktatórikus klikk uralja az egész gépezetet, mely éppen úgy gyűlöli a munkáso­kat és még sokkal jobban el­nyomja, mint bármelyik kapi­talista. Legnagyobb része milli­omos nagy üzletek részvénye­seivé vált. És természetes az, hogy sokkal fontosabb nekik ezen részvények jövedelmének megvédése, mint a munkások érdekei. Tehát az nem lehet meglepő, hogy ezek az AFL fékerek nem akarnak leülni az orosz munká­sok képviselőivel, akik már nem tűrik meg a magánhaszon rendszert, nem engedik meg, hogy egyes családok vagy egyé­nek gyors meggazdagodás út­jára térhessenek, vagy az AFL I vezér urakhoz hasonló módon összeharácsolt vagyonok után J kényelmesen megélhessenek a ' haszonból. Leginkább az meglepő, ami­kor magukat öntudatosnak ne­vezett munkások is összefog­nak ezen fékerekkel, együtt rá­galmazzák az orosz munkássá­got és azt a rendszert, amely minden hiányossága és esetle­ges tévedései dacára is, sokkal jobb mint az a rendszer, mely az ilyen uinon vezéreket lehe­tővé teszi és az a rendszer, mely nem az államnak, nem a közösségnek, hanem egyes csa­ládoknak az érdekeiben dolgoz­tatja a munkások millióit. Az sem elegendő védelem az ilyen munkások részére, hogy az államkapitalizmus, vagy he­lyesebben államszocializ m u s nem a végcélunk, nem az a tö­kéletes rendszer melyért harco­lunk, de föl tétlen jobb átmene­ti forma, mint a magánkapita­lizmus. Utoljára is, az állam­nak minden munkás tagja, min­den olyan értéktöbblet, vagy vagyon szaporodás, mely az ál­lamé, egyszersmint a népé is. Még az is jobb ha az állam kontrolálja a népet, mint az, hogy magántőkések kontrolál­ják az államot. Ha háború és forradalmak idején a munkás milliókat fel- szóllitják, hogy harcoljon az ál­lamért ,mennyivel okszerűbb az államért dolgozni. Ezt mi nem is reméljük az AFL vezé­reivel és a tőkés rendszer ha­szonélvezőivel megértetni, de fáj azt látni, hogy munkások is társá szegődnek ezen fékerek­nek, a haladás útját gátolni, a mainál jobb rendszert rágal­mazni, befelcetetiteni, még rosz- szabbnak feltüntetni, mint a mai rendszer. Vagy legalább is éppen olyan rossznak. OLVASÁS KÖZBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom