Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-12-09 / 1349. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 9. zedekben a szociálisták és a radikális polgárok Jászi Oszkár vezetésével ,akkor ezért hazaárulók voltak, de a múlt héten, már ezt hirdette a Horthyista Magyar Szövetség is. A legnagyobb gazság volt a román uralom is Erdélyben, de nem volt más a magyar uralom sem, ezért mi ne hirdessük a népek közti gyűlölködést, ne nézzük le a más, talán kultu- rátlanabb népeket, bízzuk azt azokra »akiknek az érdeke az, hogy a különböző nyelvű népek ne értsék meg egymást. Legyünk igazságosak, még akkor is, ha az igazság a másik oldalon van. Hogy ezt sajnos sem itt, sem Magyarországon nem értik meg a magyar tömegek, annak az okai a hitvány urai, amelyek félnek attól, hogy a magyar, román, tót dolgozók megértik azt ,hogy az érdekeik azonosak és az ellenségeik az elnyomóik, legyenek azok románok, vagy magyarok. Még ma is, amikor talán Magyarország fennállása függ attól, hogy sikerül-e megegyezniük a körülöttük élő népekkel, vannak itt olyan aljas nácik, akik ma is büdös oláhoznak, tetves románoznak. A bridge- porti papi újságban Szegedi László ir a szerbekről, akik ma azon dolgoznak, hogy egységessé tegyék a dél-szlávokat úgy, hogy minden nyelvi csoportnak, teljes önállósága legyen. Ezen háborog ez a náci és lemeri írni a következőket, afeletti dühében, hogy a magyar úri rendszer bedöglött: “A bocskorból sarkantyus csizma lesz, a sarkantyus csizmából bocskor. A nemes diszmagyart balkáni szűr váltja fel, amely a benne élő nyüzsgő élősdiektől (értsd tetük) még sokáig mozog.” Kedves C. munkástárs, mi magyar származásúak vagyunk és szeretjük, féltjük a magyar népet, de nem gyűlöljük a román vagy tót nincstelent, mert az közelebb áll hozzánk, mint a magyar úri rend, vagy az ilyen utolsó szolgái, mint ez a Szegediépítő gárda 1944-45-re befizettek: Buzay J., Cleveland —- 3.00 Detky St., Phila ................ 3.00 Decsi L., Akron ................ 3.00 Engli J., Cleveland ........... 6.00 Farkas I., Akron............... 1-00 Fishbein L., New York .... 6.00 Fodor J., Cuy. Falls ....... 3.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland .......... 4.00 Hering P., Buffalo ........... 1-00 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh .... 3.00 Kollár J., Cleveland ....... 1.00 Kovách E., Cleveland ....... 1.00 Kanchar J., Bay City ........ 2.00 Lefkovits L., Cleveland .... 4.00 Lelkó A. Pittsburgh ........ 4.00 Mogor J., Cleveland .......... 2.00 Munczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 2.00 Molnár A., Cleveland ....... 2.00 Pika P., Chicago ............... 3.00 Reppman J., Detroit ....... 1-00 Szilágyi J., Cleveland ..... 5.00 Székely S., Cleveland ........ 3.00 Visi I., Detroit .................. 4.00 Varga J., Cleveland ....... 1-00 Vizi J., Akron .................... 4.00 Zára J., Chicago ................ ^-00- NYÍLT tér Igen Tisztel Szerkesztőség! A mellékelt cikk, amelynek leközlését tisztelettel kérem, a Verhovayak Lapja részére Íródott. Amikor elolvastam a Magyar Kálvária cimü frázisoktól puffogó cikket, szükségesnek láttam, hogy a tagság részéről valaki megírja végre a dolgozó magyarok véleményét, akiknek elegük volt a Daragó féle idők szemfényvesztéséből. Azt hittem, hogy Bence ur, aki állítólag munkás ember fia, több megértéssel fogja támogatni a tagok vélemény nyilvánítását. E helyett cikkemet azzal küldötte vissza, hogy “végtelenül sajnálom, hogy lapunknak konvenciós határozattal megszabott terjedelme nem engedi meg, hogy ennek a cikknek helyet adjunk”. Ugyanakkor az én filléreimből eltartott lapban több oldalon a Magyar Szövetség üres szalma cséplését — sőt Lányi főrabbi ur “magasröptű” beszédének a részleteit is be kellett vennem. Nem tudom, mikor fognak a magyar tömegek az itteni Horthy uszályhordozó, monarchis- ta társaság politikai játékával megelégedni és határozottan követelni, hogy tiszta vizet öntsenek a magyar dolgozók tiszta poharába. Maradtam igaz tisztelettel, Havas Emil TISZTA BORT A TISZTA POHÁRBA Igen Tisztelt Szerkesztő Ur: Mint egykori magyar újságíró ,s mint Verhovay tag (205 East 85-ik fiók) tisztelettel kérem szíveskedjék soraimnak helyt adni. Elolvastam a “Magyar Kálvária” cimü lendületes és mellé beszélő cikket. Azt hiszem, hogy elég volt a porhintésből. Itt az ideje, hogy nyíltan, magyaros őszinteséggel mondjuk meg az amerikai magyar tömegeknek, ki és mi okozta a “Magyar Kálváriát”? A cikkíró (Tarnócy ur?) frázisoktól puffogó cikkében egyetlen egy tényt sem sorol fel a derék, munkás és sokat szenvedett magyar nép védelmére. Amikor mi csehszlovákiai magyar kisebbségi ujságirók elsirattuk az egyetlen középeurópai demokráciát, amelyben a magyar földművesnek, dolgozóknak és intelligeneiának kenyere, emberi sorsa volt — csehbérencnek neveztek — és sürgönyöket küldtek a “derék” Ducének és gyilkos, haramia társának Hitlernek. Ujjongtak és a fától nem látták az erdőt. Nem akarták elhinni nekünk, akik a hitleri pokol elől szöktünk meg, hogy Hitler nem fog megelégedni a finom Csehszlovák falattal ,mint ahogy a vérengző tigris se elégszik meg egy bécsi szelettel ,hanem az egész bor jut bekapja. Nem hitték azt sem, hogy Hitler azért osztja ketté Erdélyt, amely népességének többsége román és kultúrájánál és történelménél fogva magyar ,— mert fel akarja használni az alkalmat, hogy az elosztásnál becsapott mint két félt a kezében tartsa és idejében egymásnak ereszthesse. Nem hitték el azt nekünk, hogy a magyar és a csehszlovák vagy szerb néptömegek között ellentét nincs és sohasem lesz. Nem hitték el nekünk, hogy a magyar uriosz- tály által ismert egyetlen demokrácia az, hogy sem az egyik “büdös parasztnak”, sem a másik “büdös parasztnak” nem adott jogot »földet és kenyeret — és a csendőr mindegyiket pofozta — főleg ha valamit követelni mert az áldott magyar rónából. Mi tudtuk, hogy Hitler mit fog csinálni és ezért cseh “kémek, bérencek” voltunk. Én sohasem tiltakoztam, vagy sohasem kommentáltam a Verhovay Lapjának politikáját — sőt az ott megjelent ciK- kekre sem reflektáltam. Tud tam, hogy jönni fog az az idő, amikor egyes urak szégyeln fogják magukat azért ,amit le írtak — de már akkor késő lesz. A cikkíró Olaszországgal ha sonlitja össze a mai Magyaror szágot. Ezt a vakságot nem ér tem. Magyarország utolsó emberig harcol. Budapestet a németek. a magyar hadsereg segítségével tartják. Olaszország nemcsak beengedte a Szövetségeseket, de átadta hatalmas flottáját — és az olasz kormány hathatósan vesz részt a nácik elleni háborúban. A román fegyverszüneti szerződés világosan csakis azokat a területeket adja át a románoknak, amelynek túlnyomó több sége román és nyitva hagyja a magyar lakta területek sorsát. A Verhovay cikkírója mindent a náci banditákra tol. Miért ? A magyar náci banditák bestialitásban nem adtak előnyt a román vagy német fasizták- nak. Az én édes apámat április 4-én nem a német nácik vitték el szülő városából, hanem a magyar hatóságok pakolták fel a közel 90 éves aggastyánt és vitték el Galicia gázkamrái felé. Ma kaptam a Vörös Kereszt utján édes húgomtól levelet, melyben közli velem azt, hogy “szegény apánk eltűnt, címe ismeretlen”. Tudja-e a Verhovay Lapja, hogy ez náci nyelven mit jelent? Ne tessék nekem azt sem mondani, hogy Horthy Miklós éveken át megmentette a zsidókat. Mert ez nem igaz. Megmentette a gazdag zsidókat és közigazgatása “megmentette”’ azokat a zsidókat, akik a magyar közigazgatás közegeit pénzelték. Ezt csinálta az én családom is. De volt Kárpátalján 30.000 nyomorult pájeszes kaí- tános zsidó. Szegény koldus népség, akik napszámosokként, földmunkásként tengették nyomorult életüket. Ezeket Horthy Miklós kormánya szállította el télviz idején Galíciába — mint galicianereket. Volt köztük sok olyan, akinek az ősei Horthy előtt jöttek be az országba. Ezeket az ukrán fasizták a puszta ruhájukért legyilkolták. Horthy Miklós idejében vitték el a zsidóság és a munkásság tagjait a hires munkatáborokba. Ott pusztult el a legjobb magyar intelligencia sok-sok ezer tagja — köztük Petsch- auer Atilla vívó bajnok is. Ki felel ezért? A németek? Az amerikai magyar tömegeknek joga van megtudni az igazságot. Tessék a levegőt kitisztítani. Tessék a tömegeknek megmondani, hogy ki a bűnös ? Már olvastam olyan cikket is, amely egyelőre félhal- kan azt a fránya Benest okolja Magyarország katasztrófájáért. Sőt azt is olvastam: 1. ö járta ki Erdélyt a románoknak, 2. Az ő követelésére srófolták fel az oroszok a hadisarcot 400 millió dollárra (Mikor és hol?). Ezeknek a buta rágalmaknak egyszer már véget kell vetni. Benesnek van ellensége bőven, de senki sem vonhatja kétségbe, hogy kongatta a vészharangokat és megpróbálta Közép- európa népeit blokkba tömöríteni. Minden ilyen kísérlete mebukott a “nem nem sohán”. Benes csehszlovák hazafi és mint olyan természetesen a saját népeinek az ügyét képviseli. Ezzel szemben igaz demokrata akinek ilyen irányú rekordja tiszta és makulátlan. Nem lehet őt felelőssé tenni sok olyan hibáért, amelyről ő mint államfő, vagy mint külügyminiszter nem is hallhatott. Most nem lehet bűnbakot keresni. Mea culpázás után össze kell fogni. Ki kell ebrudalni a magyar sorokból az oláhozó, csehező és . rácozó urakat és meg kell keresni az együttműködést a dunai népekkel. Magyarország kis állam, kicsinyek a többiek is. Mindegyik büszke múltjára »kultúrájára — és eb- ban az irányban sekinek sincs szégyelni valója. A magyar nép igazi képviselőjének és nem azoknak, akik Mussolinit, Hitlert és Horthyt ünnepelték, ösz- sze kell fogni és el kell kezdeni az építő munkát. Ebből kiveheti aztán minden magyar a részét. A frázisok puffogtatása helyett — mondjuk meg az amerikai magyaroknak a szin-tisz- ta igazságot. Tiszta bort a tiszta pohárba. Tisztelettel, Havas Emil volt magyar főszerkesztő, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniója — Kárpátaljai osztályának 15 éven át volt elnöke. Mihaj lovics hadvezérnek ha nem is a hadseregét és a nadrágját, de legalább a bőrét megmentették az amerikai urak, speciális repülőgépen vitték Olaszországba biztonságba, ne hogy Titóék kezeibe kerüljön. A “Free Enterprise”-t imádó telekügynökök is nagyban készülnek a háború utáni időkre, amikor megint árulhatják a holdban levő házhelyeket minden árszabályozás nélkül. A nagy zűrzavarban levő olasz politikusok Gróf Sforzat akarták megtenni miniszterelnöknek, de mivel nagyon királyellenes, igy Churchillnek nem kell, más meg nem igen bírja még annyira sem a nép bizalmát, igy több mint egy hete, sem miniszterelnök, sem kormánya nincsen Olaszországnak, csak királya.
