Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-12-02 / 1348. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. december 2. DIALEKTIKA Irta: LA JER JÓZSEF így tehát a biológiai lét négy alapvető tulajdonsága, u. m. anyagcsere, növekedés, szapo­rodás és érzékelés (alkalmazko­dás) — az élettelen létezési formát meghaladó, annak tör­vényeit is magában foglaló, magasabbrendü létezési forma, A biológiai lét e négy alapvető tulajdonsága által a megmara­dásért való küzdelemben melyet egyrészről az élettelen lét ellen, másrészről önmagával (a kü­lönböző élő létezési formák, fa-/ jók harca) szemben viv, alakul ki az élő szervezet bonyolultabb összefüggésü, magasabbrendü, tehát már minőségileg is más dialektikája. Az élettelen lét változásai pedig szükségképpen kihatással vannak a biológiai lét létezési módjára, valamint továbbfejlődésére is. Az állan­dóan változó élettelen lét előfel­tétele és alapja az organikus létnek s igy az élő szervezet kénytelen az élettelen létezési alap változásai után igazodni, azaz léte előfeltételeiért küzdel­met folytatni. E küzdelem a természetben, mint a “fajok harca” jelenik meg. “A megma­radás törvényében adott létért való küzdelem, a lét előfeltéte­leinek változó természete ered- ményekép megjelenteti a külön­böző fajokat s változó termé­szeti környezeten belül külön­böző és változó élőszervezetek jelennek meg, amelyek között küzdelem indul meg a lét elő­feltételeinek a birtokáért.” A létért való küzdelem, a fa­jok harca és ebből kifolyólag az érzékelsi képességen keresz­tül történő alkalmazkodás a lé­tezési föltételekhez, egyrészről a biológiai lét változásait, vagy­is a különböző fajok kialakulá­sát és fejlődését; másrészről a MAGYARORSZÁG ÉS A MA­GYAR MUNKÁSMOZGALOM JÖVŐJE (Folytatás az 1-ső oldalról) magyar nép felszabadítása a fasizta kormányzatának az el­takarítása után csak belülről jöhet létre és ennek végrehaj­tására a legbiztosabb eszköz, egy hatalmasan kiépített ÁL­TALÁNOS MUNKÁS SZÖVET­SÉG az ipari unionizmus elmé­letének az alapján. Erre kell el­sősorban elvégezni az úttörő munkát és ennek az úttörő munkának a szolgálatába kell állítani a több mint három év­tizede Amerikában megjelenő Bérmunkást. Lehet, hogy illet­lenség vagy talán túl korai ezt igy papírra vetni ebben a kriti­kus pillanatokban, de az álom­nak nincsennek szabályai és csak nagy ritkán lesz valóság belőlük. De jó volna ha ez az ilyen ritkaságok közé tartozna. Ha tehát vannak hozzám ha­sonló álmodozók, szeretném ha megszólalnának lapunk hasáb­jain. fajok egymásba alakulásait, a fajok fejlődő változásainak kö­vetkeztében a biológiai lét ál­landóságát, megmaradását is jelenti. Az élő létezési forma állandósága a fajok változásai­ban valósul meg. A fájóig dif­ferenciálódása (sokirányú elá­gazása) az alapul szolgáló élet­telen természet változásainak következménye, vagyis az élő szervezet külső ellentétes ösz- szefüggése az élettelen környe­zettel. A fajok fejlődése pedig a biológiai lét belső ellentétei­nek, a fajok harcának az ered­ménye, ami a természetes kivá­lasztódás utján valósul meg. A fajok differenciálódása és fej­lődése a biológiai lét dialekti­kus összefüggéseinek egyre bo­nyolultabb módja. A biológiai léten belül egyre magasabbren­dü faji formák jelennek meg, amelyek létük biztosítására kü­lönböző szerveket fejlesztenek ki magukból. A fejlettebb élő­lények már a sejtek billióiból állanak. “A magasabbrendü bi­ológiai lét egyes külön-külön funkcióinak elvégzésére speciá­lisan csoportosult és módosult biológiai alapformák egyszerű szerves összettele. Külön szerv szolgál a táplálék megszerzésé­re, átalakítására (kiválasztásá­ra), az összes sejtek között va­ló szétosztásra (vérrendszer). Külön szervek a mozgás céljá­ból, külön érzék és irányitó szervek e mozgás eredményes­sé és célszerűvé tételére. Még tovább védelmi szervek elemi hatásokkal szemben, (hőválto­zás ,hideg, stb.) majd más bi­ológiai lény támadásaival szem­ben, vagy támadásához. Külön szervek mindezek fölött, minde­zeket a részletfunkciókat meg­jelenítő szervi megnyilvánulá­sokat összefogva, az egész szer­vezetnek a megmaradás irányá­ba való visszahatást, alkalmoz- kodását irányítva az idegrend­szer.” Úgy az élettelen létezési for­mát, mint az élő létezési for­mát egységként kell fölfog­nunk, amely egységek önma­gukban rejlő belső ellentéteik­nek dialektikus összefüggését jelentik. Egymással szemben pedig, mint két különböző lé­tezési forma, külső ellentétes összefüggésben jelennek meg. A természetben mint a legna­gyobb egységben, az élő és élettelen létezési formák e dia­lektikus feszültsége a társadal­mi létben föloldódik, szintézis­re jut. A biológiai lét, mint az élettelen létezési forma tagadá­sa, fejlődésének egy meghatá­rozott pontján megteremti e két létezési formától különböző, ezeknél magasabbrendü és ezek törvényszerűségeit is magában foglaló társadalmi lét föltétele­it. A biológiai lét alapvető tulaj­donságai kialakítják az élő szervezet ösztönét, mint a lét- fönntartási harc fontas eszkö­zét. Az ösztön a biológiai lét szubjektumát, vagyis psziché­jét képezi. így az ösztön az élő­lények egymáshoz és az élette­len környezethez való tudatta­lan alkalmazkodását jelenti. Az ösztön, mint az élő szervezet tudattalan harci eszköze, a bi­ológiai lét dialektikája követ­keztében átmegy ellentétébe, a gondolkozásba, mint tudatos harci eszközbe. A gondolkozás azonban már társadalmi létet jelent. így a társadalom a természet szintézisének tekinthető. A ter­mészet fejlődése, a természet dialektikája tehát egy minőségi ugrással átmegy a társadalom dialektikába, azaz, a társadal­mi létbe szintélizálódik. A tár­sadalom fejlődése, azaz a tár­sadalom dialektikája éppen ez­ért a természet fejlődésétől kü­lönböző, összetettebb, a termé­szet törvényeit is magában fog­laló s igy ezeknél magasabbren­dü fejlődő mozgás. A termé­szetdialektikát tehát, mint a természet filozófiáját is fölfog­hatjuk, mivel a dialektika egy­részről az anyag fejlődő mozgá­sát; másrészről ennek gondo­lati tükörképét, vagyis tudomá­nyát ,azaz a természet fejlődé­sének filozófiáját is jelenti. (Folytatjuk) Pápai külügyi irányvonal (Vi.) Azon liberális irók, akik nem akarják elismerni, hogy van amerikai külügyi irányvonal, mivel nem szeretik azt, most azon sírnak, ezek kö­zött Helen Kirckpatrick, Páris- ból, hogy Amerikának nincs ilyen irányvonala. Ellenben azt beismerik, hogy a Vatikán kül­ügyi irányvonala nagyon is vi­lágosan meglátszik az egész Európára vonatkozólag. Ezt mi is láttuk, ugyan csal azt is látjuk, hogy ezen Vati­kán irányvonalat követik nem csak az amerikaiak, hanem az angolok és minden országban, de leginkább Olasz és Görögor szágokban. Tehát azt mondani, hogy nincsen agol-amerikai kül­ügyi útirány, badarság. Hanem be kell ismerni azt, hogy az an­gol-amerikai külügyekben, min­den esetben a Vatikán irányala­pot követik. Vagyis, az angol­amerikai külügyi irányelvet, a Vatikán szabta meg. Akár tet­szik az amerikai liberális Írók­nak, akár nem. De ennek a le- tagadása nem vezet célra. Minden esetben a betegség or­voslása ottan kezdődik, hogy fel kell azt ismerni, amiben a betegség letagadása a legna- gyibb akadály lehet. így va­gyunk ezen elveszett vagy el­dugott külügyi politikával is. Az az állítás, hogy ninsen, na­gyon is szembeötlő hazugság, amikor figyejük a Daran, Ba- doglio, olasz és más királyok támogatását, amelyben nagyon is egyhangúan cselekedtek a Vatikánban. Ugyan csak ennek a következménye az a tény, hogy a fasizta Francoékat, a I portugálokat is meghívták ide Amerikába tárgyalni a békebeli légi utak szervezésére, mint elismert, hogy azok a kormá­nyok fognak megmaradni a há­ború után is és minden esetben számíthatnak az angol-ameri­kai segítésre, elismerésre. Helen Kirckpatrick Párisból aggódva szemléli ezeket a je­leket, de nincs elég bátorsága beismerni, hogy ezek a dolgok, cselekedetek nem a. véletlenség következményei, hanem egy megszabott irányelv, akár tet­szik akár nem, az amerikai külügyi irányvonal követésé­nek az eredménye. Most sokan azon aggódnak, hogy Németor­szágra vonatkozólag sincsen meghatározott egységes irány­elv. De ugyan akkor megemlí­tik, hogy ez a Robert Murphy aki a földközi tengervidéken, tehát a pápa területén olyan hűségesen támogatta, helyeseb­ben mondva végrehajtotta a fenti irányelvet és a Vatikán­nal olyan szépen együtt műkö­dött, van megbízva, hogy a né­met földön is kövesse ezt a po­litikát, ezt az rányvonalat. ő fogja kiválogatni a polgári tisztviselőket, hivatalnokokat, pogármestereket és nekünk nem találós kérdés, hogy kiket fog igyekezni hatalomra tenni, hisz nagyon jó példát mutatott Afrikában, Olaszországban. Mi tudjuk, hogy minden egyén megválasztásánál először a Va­tikán felé tekint Mr. Murhy és hogy csak olyanokat fognak ot­tan megtűrni, vagy hivatalba tenni, akik a pápai áldással di­csekedhetnek. És biztosra ve­hetjük, hogy nagyon is nagy szükségük lesz, nemcsak a pá­pai áldásra, hanem még a pán­célingekre is, mert a pápa messze lesz onnan, de úgy a nácik, mint a radikális munkás­ság nagyon közel és ha nem az egyik, akkor a másik csoport fogja eltenni láb alól, mert már az a rendszer, melyben a Vati­kán dirigálhatott megdöglött és halottaknak, holtak a bará­tai. , Csak úgy barátságosan meg­nyugtathatjuk Miss Kirckpat- hikot és sok más liberális írót, akik keresik az amerikai kül­ügyi irányt, hogy azt a Va­tikánban találhatják meg. Nem veszett az el, hanem ott van, ahol azt csinálták. NEW YORKI OLVASÓINK FIGYELMÉBE A General Defense Com- mitte New York 8-ik cso­portja december 16-án a Bér­munkás Hall-ban, 1351 Third Ave. tartja szokásos évi TÁNCMULATSÁGÁT amelynek jövedelme az osz­tályharc foglyainak a támo­gatását szolgálja. Kitűnő ze­ne, ételek és hűsítők. Ne mu­lassza el december 16-án, szombaton este ezt a össze­jövetelt. ^Szervezés77 — 7/Nevelés77 — 77Felszabadulás77 Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága . W * W

Next

/
Oldalképek
Tartalom