Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-18 / 1346. szám
1944 november 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal Kik rettegnek legjobban a Szovjettől? (Vi.) A munkások között sokan akadnak, akiknél a Szovjet ellenes érzelmeik a logikus kritikán túlmegy és vak gyűlöletté alakult át. Azok örömmel adják vissza, terjesztik mindazon Szovjet ellenes propagandát, mely érzelmeiknek megfelel azt sem nézik vagy vizsgálják meg, hogy kiktől is erednek azok. Figyelni nemcsak érzelmeikre kellene, mely gyakran csal, hanem mindenki a tudományos megállapitás szerint bírálni, mely azt állapítja meg, hogy “a gazdasági érdekek szabják meg az emberek gondolkozását és cselekvését”. Akik a saját gazdasági érdekeik ellen cselekszenek, agitálnak azok maguk ellen követnek el bűnt. Ez a legjobb irányvonal melyen keresztül megítélhetjük úgy a propaganda forrását, mint azoknak a céljait. így érdemesnek találom ezen cikket leginkább azért, hogy az olvasóinki ráismerj enek az ilyen Szovjet ellenes propaganda forrásra és céljaira és ezek szerint bírálják meg azokat. Ha nem cselekszünk igy, úgy segítő társaivá szegődünk azon gazdasági érdekcsoportoknak, akik minden eszközzel legtöbbször hazugságokkal, rágalmazásokkal támadják a Szovjet gazdasági rendszerét, hogy saját gazdasági érdekeiket megvédhessél TÁRCA Közös nyomorúság Irta: Bársony István A nyíri homokon lassan kocogott egy négyes fogat; a nehéz hintót alig bírták a lovak. Kutyának való meleg idő volt s a szegény párák egyre prüszköltek a borzasztó porfelhőben. Már túlhaladták a pusztateremi erdőt, vigasztalan sivatag terült előttük Vasvári felé. A hintóbán két urforma volt, csupa homok mind a kettő. Aki jobbról ült; egyre fészkelődött, annál csöndesebb volt a másik, majd kiesett a hintóból, úgy bólingatott bóbiskolva. — Péter? — szólt egyszerre a nyughatatlan ur. — Hm! . . . tessék! — ria- dozott a baloldalt alvó ember. — Mondja csak, mikor is lesz a sülelmedi vásár? De ugyan ne aludjék már örökösen! Nem szégyenli, ilyen fiatal ember létére ?! Péter, az inspektorátus Írnoka, gyorsan pislog, azzal bizonyítja, hogy a szempillái milyen virgoncak, pedig csakugyan majd leragad a szeme, oly álmos. — Kérem, nem aludtam; igenis, a sülelmedi . . . (megint bóbiskol). — Azt hát, a sülelmedi. — Mikor is lesz? — kérdezi Péter fölrezzenve. — Ejnye! hiszen én kérdeztem, — dörmögi bosszúsan az Senator Reynold, N. Caroli- na-i senátor, egyszermint többszörös milliomos dohánykirály, aki sok dohányt csinált dohány trösztön keresztül és a senáto- ri foglalkozása csak mellékes, csak arra jó, hogy az alábbi kijelentéseinek nagyobb fontosságot és terjedelmet adjanak a lapokon keresztül. Ez a Reynold a legreakciósabb körökbe tartozik. Még a “Under Cover” cimü könyvben is, mely az itteni náci ügynököket ismerteti, meg van jelölve és általánosan elismerve, hogy a náci és fasiz- ta eszmék legnagyobb barátja és támogatója. Ez a Reynold a Hearst újságokban és majdnem minden hasonló lapon keresztül, (Hearst lapok évente 400,000. dollárt kaptak Hitleréktől, hogy a náci eszméket és érdekeket védjék s terjesszék) a következő jóslásokat tette a Szovjeteket illetőleg. “A Szovjet akarják uralni a Földközi tengert, lefoglalni a Dardanellákat és Szuez csatorna kontroljában osztozkodni az angolokkal. “Lefoglalni Románia, Bulgária, Magyar, Görög, Jugoszláv, Lengyel, Latvia, Litvánia és Esztonia országokat. “Kiterjeszteni a kommunista kontrolt Olaszországra és forradalmat szítani Spanyolországban. inspektor ur. — Hallja, igazán borzasztó, hogy maga éjjelnappal mindig csak alszik. A lovak már csak lépésben haladnak, úgy elfáradtak; kínozza szegényeket a pőcsik; a gyeplős egyre rángatja az istrángot, az ostorhegyes kínjában folyvást rázza a fejét: süt a nap, mintha agyon akarná a világot pörkölni. Még olyan ember is ellankadna ilyenkor, aki máskülönben éber természetű. Az inspektor ur egy csöppet sem fázik, leveszi a kalapját és azzal legyezi magát, de akkor meg napszurás fenyegeti, hát inkább megint csak izzad a kalap alatt. Dühösen bevágódik a hintó sarkába, hátha ő is eltudna aludni, mikor az egész világ álmos. Biz’ az sehogyse megy; ha lehunyja is a szemét, hall minden hangot: a pipiske szavátj a kerék kattogását, meg azt, hogy milyen jóízűen horkol Péter. őt meg halálra gyötri az álmatlanság. Dühös tekintetet vet a jámbor álomszuszira. íme, nincs több huszonötévesnél s milyen lomha! Aztán milyen borzas, rendetlen, se nyakkendője, se keztyüje. Mégis irigyen nézi egy darabig, mialatt azon gondolkodik, hogy miféle ürüggyel kéne fel- költeni. Rágyújt egy szivarra s a füstöt mind belefujja az Írnok képébe, de bizony nem használ az. Valahára befordul a kocsi a fasorba, már látszanak a gazdasági épületek, a hintó is sokkal jobban halad, egyszer csak megállnak a lovak az ispán lakása előtt. Kár| “Kommunista kormányt szolgáltatni Francia és Németországok részére. “Elősegíteni India felszabadulását az angol uralom alól és azokat Szovjetek befolyása alá vonni. “Kínában az északi vidékeken levő kommunista kormányt egész Kínára kiterjeszteni és ott is megszervezni a Szovjet befolyást.” Reynoldék és Hearsték meg vannak ijedve, hogy ámbár az amerikaiak letörik Japánt, de szerinte nagyobb veszedelem az, hogy Szovjet Kínát fogják lehetővé tenni ezáltal. Tehát ha a rendes mértéket használjuk az ilyen ömlengések, jóslások, vészharangok megbirálására, akkor megérthetjük, hogy Reynoldséknak, Hearstéknek, McCormickéknak és a többieknek, nagyon is jó okuk van az ijedelemre, hogy ezek a jóslások beválnak. De miért ijednek meg ettől a munkások? Miért kellene nekünk attól félni, hogy az indiai néptömeget a Szovjet segítségével esetleg felszabadítják az angol uralom alól? Vagy miért kellene nekünk azért rettegni és a Szovjetet gyűlölni, hogy Kínában átveszik a kormányt a reakciótól és köztulajdonba veszik a termelési eszközöket? Kizárják a külföldi bankárokat és iparfejedelmeket. Talán még fel is akasztják a háborús spekulánsokat, zsarolókat, akik még az életüket feláldozó katonaságtól is ellopják az élelmet, hogy drágán eladhassák ? örömmel csap az inspektor az írnok vállára. — Kelljen fel no, megérkeztünk már! maga hétalvó! Nem tudja tűrni, hogy más ember még nappal is aludjék, mikor ő éjjel se hunyja be a szemét. Ez a borzasztó, örökös ébrenlét nem hagyja nyugton; egyre járja miatta a gazdaságokat: hátha kifáradna? hátha a változó levegő elálmositanáv Gyűlöli azokat, akik édesdeden tudnak szunyókálni, de legjobban gyűlöli Pétert, aki szakadatlanul ott van mellette s szakadatlanul alszik. Már régen kitette volna valahová a gazdaságba, de hátha nem kap más embert maga mellé? Akik mellette voltak, mind megszöktek; ez az egy, úgy látszik, bírná; szenved ugyan, de türelmes, mint egy birka. Csak azt ne tenné, hogy még olyankor is alszik, amikor diktál neki. Az ispán ur alázatos mosoly- lyal siet ki a hintórobogásra. — Pfüh! micsoda kánikula ez! Van-e valahol egy kis ár- nyékja, ispán ur? — Hogyne! van itt minden, még behütött savanyu viz is. (Az ásványvíz nagy gyöngéje az inspektor urnák.) Az omnipotens egy pillanatra elfeledi minden egyéb baját s igazán örvend. — No csak elő vele! Csinos környéke van az ispáni háznak; egy kis keritetlen zöld udvar, benne néhány akác, a ház előtt petuniás virágágyak s egy felfutóbabbal körülvett lugas. Ha nincs nagyon meleg, itt eszik az ispán. Az inspektornak is eszébe jut, MIKE LINDWAY November 18-án, szombat este az I.W.W. clevelandi tagjai vacsorát rendeznek, amelynek jövedelmét a Mike Lind- way védelmi alapra adják. Mike Lindway az osztályharc foglya. A munkásmozgalomban kifejtett aktiitásából kifolyólag került Ohio állam börtönébe. Mint mechanikus dolgozott a clevelandi National Screw Companynál, amelynek gyárában 1935-ben sztrájkra mentek a munkások. Lindway nagyon erélyesen vett részt ebben a sztrájkmozgalomban. Olyan hévvel szolgálta sztrájkoló munkástársait, hogy feltűnt a munkáltatóknak és egy rendőr meg is mondotta neki: “Még a kezeink közé fogsz kerülni!” Még a sztrájk folyamata alatt rendőrök mentek a lakására, amikor Lindway nem volt otthon és a pincében, mely- höz a ház többi lakóinak is részesedésük volt, állítólag dina- mitot találtak. Erre aztán vádat emeltek ellene, hogy a di- namittal a gyárat akarta felrobbantani. Noha az ilyen bizonyítékok alapján normális körülmények között nem Ítélhetnek el senkit, ebben az esetben azonban Ohio állam legfelsőbb törvényszéke olyan magyarázatot adott a törvényeknek, hogy Lindwayt elitélték. Az I.W.W. Egyetemes Védelmi Bizottsága újból kísérletet tesz, hogy a Lindway ügy uj elbírálás alá kerüljön. A fent említett vacsora jövedelme ezt a célt fogja szolgálni. . hogy tán ide kellene bevonulni, úgysem soká tarthat már a hőség, esteledik. — Ugyan, menjen csak, Péter, hozasson ide egy kis italt. Mikor Péter indul, a principális meglöki az ispánt. — Nézze csak, még járásközben is alszik. Sose láttam ilyen álmos embert. Az ispán minden erejével csudálkozik, felhúzza a szemöldökét s megcsóválja a fejét. Aztán beülnek a lugasba s várják sk. italt. Csakugyan kellemes itt; a nap csak rézsutosan érinti a kövér sürü bableveleket; légy nincs, nem szereti a babot a féreg. Egy kicsit meghányják-vetik a gazdaság dolgait, az inspektor ur meg van elégedve a felvilágosításokkal, rendben van itt minden. De most már csakugyan itt lehetne az a kis ital. Az ispán felugrik s szalad Péterért. A konyhában azt mondják, hogy egy félórával azelőtt járt ott, bement a téns- asszonyhoz, minthogy annál vannak a pincekulcsok. A házigazda végigfut a lakáson s az ebédlő bőrdivánján megtalálja Pétert. Alszik a szerencsétlen. — Az istenért, Írnok ur! hova gondol? A principális mindjárt meghal szomjan. Pétgr felugrik s ijedten néz körül. Mikor látja, hogy nincs itt az inspektor, megered a szava. — Ugyan hagyjanak nekem békét! hallott már valaha valaki ilyet? próbálnák meg csak egyszer! látott már olyan embert, aki két hónapja nem jut hozzá, hogy kialudja magát? (Folytatjuk)
