Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-11-18 / 1346. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1944 november 18. OLVASÁS KÖZBEN • ___________________________ _____ Franciaország és a társadalmi fejlődés Az utolsó két század Francia- (, országa, rányomta bélyegét Európára. Társadalmi haladás / i szempontjából, egyik európai ország sem bírta kikerülni a francia hatást. A napóleoni törvényeket még a legreakció- sabb országok is, mint Magyar- ország befogadták. Lenin, a pá­risi kommun tanulmányozása folytán dolgozta ki a Szovjet rendszer megalapozását. Bár munkásmozgalmi szempontból a múlt század végétől egész 1933-ig, Németországtól szok­tuk várni, hogy utat mutat a társadalmi haladás terén, de té­vedtünk. Ugylátszik, amint a jelek mutatják itt is Francia- ország veszi át a szerepet, mert ami most a közel jövőben tör­ténni fog Franciaországban, nyomós hatással lesz nemcsak Németországra, de a többi euró­pai országokra is. A jelenben egyedüli ország, ahol a haladást képviselő ele­meknek nagy esehetőségük van a győzelemre. A francia nép tisztában van vele, ezért nem is egykönnyen lehet őket félre­tolni a szövetséges katonai ha­tóságoknak. Nem is támaszkod­nak a militarista erők támoga­tására egészen mint más orszá­gokban van ,hanem a forradal­mi erők megmozdulásán építe­nek tovább. A francia véle­mény, vagy mondhatnám világ­felfogás összeegyeztethető az átlagos forradalmi felfogással, ezért nézi a mi hadvezetősé­günk oly gyanús szemmel azt, ami Franciaországban végbe­megy. Ezek a dinamikus forra­dalmi erők mozgatják a jelen­ben Franciaországot. A hadve­zetőségünk tudta ezeket, azért volt minden akadály gördítve De Gaulle útjába. Dacára, hogy De Gaulle ma­ga kijlenetette korábban, hogy egy jobb társadalmi rendszert kíván építeni, mégis sok nehéz­ségei vannak a baloldali ele­mekkel, különösen a kommun­ista párttal. De Gaulle soha­sem volt eszköze a szövetsége­seknek, a nép szeretetét éppen azért vívta ki, mert midőn Dar- lan, Weygand és Giraud a mi hadvezetőségünk kegyét keres­ték és nyerték is meg, addig De Gaulle a földalatti mozgal­mak támogatására törekedett. Ezen támogatást nem is veszt­heti el, hacsak politikai öngyil­kosságot nem követ el. Van-e erre kilátás? Hogy a kérdés magyarázatot nyerjen, tisztába kell lennünk a francia földalatti mozgalmak ellenállási természetével. A földalatti mozgalmak nemcsak az elnyomó külföldi hódítók el­len küzdenek, de egyúttal a harmadik köztársaságból fön- maradt gazdasági és politikai gonoszságok ellen is, mint a centralizált parlamentárizmus adminisztrációja és a monopo- lisztikus kapitalizmus. Nem olyan könnyen lehet ezen erőket félretolni, vagy le­szerelni, mint ahogy némelyek gondolják és meg van a garan­cia arra is, hogy forradalmi követeléseiket meg is tartják, különösen ilyen nagy politikai bizonytalanságban, amelyben vannak. Különösen kiérteni a Nemze­ti Fölszabadulási Mozgalomnak érzelmeit és ellenállását Paskal Copean beszédéből, amit egy gyűlésen mondott el, hogy: “Nekünk nincs biztosítékunk arra, hogy népünk akaratát respektálni fogják. Ezért foly­tatni is fogjuk az ellenállási mozgalmunkat.” Az ellenállási tanács ugyha- tározott, hogy nem fog fölosz- lani, bár nincs De Gaulle ellen sem. De minden tekintetben gyanúval fogad és kritikával il­let minden kormány intézke­dést. A kormány közelmúlt ren­deletét, hogy a hazafias gárda oszoljon föl, leghevesebb kriti­kával illette a Tanács, mert nem közölték vele előre az eljá­rást, bár máskülönben nem igen lettek volna ellene. Csupán megakadályozni kívánja a kor­mány önkényes intézkedéseit. Vagyis elvárja, hogy szorosabb együttműködés történjen köz­te és a kormány között. Nehéz az irányát megállapí­tani az uj francia forradalom­nak, de egy mégis kiviláglik tisztán. A kormány és a Tanács megegyeznek abban, hogy az alap iparokat nemzeti alapon kell kezelni. Még a szélső jobb oldal is ilyenképpen fogja föl a kérdést: “A felelőtlen kapita­listák nagyon sokáig kormá­nyozták Franciaországot. — A munkásoknak részt kell venni aj iparok irányításában és ré­szesedniük kell belőle.” Szeptember utolsó felében a kormány le is foglalta a szén­bányákat az Észak és Pas-de- Calais Departmentben és a Re­nault gyárat Páris közelében. Ezeket túlhaladja a Confédera- tion Général du Travail köve­telése, amely állam tulajdonba kívánja venni a> szénbányákat, villanytelepeket, vegyi és acél gyárakat. Biztosítási társasá­gokat, a francia bankot, amely kontrolálná a kisebb privát ban­kokat is. Ezen követelésekben megegyezik az Ellenállási moz­galom is. A nácikkal együttműködők megbüntetését is fölvették a nemzeti programba. A legis­mertebb náci barátok, a kapita­listák és a nagy iparosok, akik közül levannak tartóztatva Hip­polyte Worms és Gabriel Leroy, Ladurie bankár, az automobil mágnás Francois Lehireux, ezek a Mouement Synarhiguire mozgalom tagjai voltak. Ha lik­vidálják ezen egyéneket, akkor Franciaország nemcsak a náci bűnösöktől szabadul meg, de a nagytőkés osztálytól is. / Miközben a különböző véle­mények a gazdasági kérdések­ben többé-kevésbé megegyez­nek, az adminisztrációs téren, a jövőt illetőleg kevésbé Ítél­hetjük meg. Az utóbbi hetek­ben a Párisból kiküldött kor­mány által jelölt prefektusok nem tudták hivatalaikat elfog­lalni, mert a helyi tanács tag­jai tökéletesen uralják a hely­zetet és nem hajlandók átadni helyüket a kormány emberei­nek. Ámbár nem lehet őket a kormány elleni lázadóknak sem nevezni. Egyszerűen szeretik ha saját ügyeiket a maguk által választott emberek által inté­zik, igy demokratikusabb is. Ez a jelenség könnyen érthető, ha tudjuk, hogy a harmadik köz­társaság alatt milyen korrupt bürokrácia kormányozta a fran­cia népet. Ugylátszik a francia nép el van szánva, hogy kipu­colja magát a korrupt bürokra­ta politikusoktól. Éppen ideje volna már, ha egyszer megten­né. A fönt közölt okokból hisz- szük, hogy Franciaország me­gint kezdeményezője lesz a tár­sadalmi haladás terén Európá­nak. Ha Franciaország otthon rendet tud teremteni, a többi DIALEKTIKA európai országok is követni fogják, mint ahogy egy század­dal ezelőtt többé-kevésbé kö­vették is példáját a feudaliz­mus kipuccolása terén. Kevésbé tudjuk megítélni szervezkedé­sük formáját, ámbár annyi ki­tűnik, hogy utálják a politiku­sokat. Ez azt jelenti, hogy az első helyes lépést megtették azon irányban, hogy az ügyeik intézését a korrupt politikusok helyett maguk akarják intézni, most a második lépésre kell nekik rájönni: Iparilag szer-, vezkedve intézni ügyeiket. A helyzet kulcsa a kezükben van. Ugylátszik helyes irányban kezdték meg a tapogatózást is. Hisszük, hogy föleszmélnek és követni fogják az I.W.W. irány­vonalát, amelyről bizonyára tu­domásuk van. Testvéri szolidaritással szem­léljük nehéz küzdelmeiteket francia munkások, örömmel regisztráljuk, hogy számos si­kert arattatok a reakciós kato­nai hatóságokkal szemben is. Hisszük, hogy munkálkodástok sok eredménnyel fog végződni, de legnagyobb 'eredmény még­is az lenne, ha Egy Nagy Szer­vezetbe tömörülve át vennétek az öszes iparokat és termelné­tek saját szükségletekre.' . . . tudja Pál . . . Irta: LAJER JÓZSEF Az anyag alkotja a teret. Nin­csen anyag tér, azaz kiterjedés nélkül, mint ahogy tér sincsen anyag nélkül. A tér az anyag kiterjedésének önmagával el­lentétes összefüggése, ugyan­úgy, mint azt már a természet kritériumának vizsgálatá n á ! láttuk. Mint ahogy az atoir szerkezete is az egymással ősz- szefüggő ellentétek egyensúlyá­ból (proton-elektron) áll, épper úgy az atomokból épült anyag, szerkezetileg összefüggő ellen­téteknek a változása. A válto­zásokról viszont tudjuk, hogy azok mindig másképpen történ­nek, azaz változóan változnak, nem pedig állandó egyenletes­séggel valamilyen forma, vagy irány felé. Az anyag szerkezeti összefüggésének ellentétességét igy a változások változása, az­az a gyorsulása teljessé teszi. Amig tehát a tér az anyag kiterjedése, addig az idő az anyag változása. A tér és az idő nagysága és mennyisége igy csak relatív lehet. Követke­zésképpen a tér ,valamint az idő nagyságát és mennyiségét az anyagnak más anyaghoz vi­szonyított mozgási iránya, en­nek sebessége és tömege hatá­rozza meg. Mint az anyag tu­lajdonságai az anyag létezési törvényszerűségei alá esnek. Az anyag létezés, vagy a ter­mészeti kritériuma pedig, mint az anyag összefüggésének vál­tozása, azáltal abszolút, hogy állandóan megmarad, meg nem semmisül, el nem pusztul; de másrészt, ugyanakkor relativ is, mert állandóan változik, más formába megy át, átalakul, vagyis mindig másképpen függ össze. Az anyagi egész, a ter­mészet tehát változásában ma­rad meg és megmaradásában állandóan változik. így tehát a térről és az időről, mint egy­mástól független abszolút dol­gokról, “szemléleti alapformák­ról” nem lehet beszélni. A ter­mészet kritériumában — a dia­lektikában — mint forma és tartalom, mint anyag és ener­gia — föloldódik. Egységet al­kotnak. Az élettelen világ, mint sta­tikusan szintétikus létezési for­ma átmegy az ellentétbe, az élő (biológiai) létezési formá­ba. A biológiai (organikus) lé­tezési formában az anyag szer­kezeti összefüggése már nem statikus, hanem dinamikus jel­legű. A dinamikus (mozgó) szerkezeti formában az anyagi elemek ellentétes tulajdonsága — az anyagcsere révén — moz­gó dinamikus alapon valósul meg. Amig tehát az élettelen lét egyensúlyi szerkezete statikus, a biológiai lété már dinamikus, mert: “A biológiai szervezet az élőlény csa kannyiban marad élőlény csak annyiban marad lagát állandóan cseréli, szaka­datlan anyagcserét folytat. A szerves biológiai szervezet, a szervetlen anyagi elemek olyan szerves szerkezete, mely anya­gi szervezete egészében állandó anyagcserét folytat. (Folytatjuk) ''Szervezés1* — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom