Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-11-04 / 1344. szám

1944. november 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal OLVASÁS KÖZBEN BEPILLANTÁS KÍNA BEL­SŐ TERÜLETÉRE Amint a jelek mutatják, a közel jövő nagyobb harcok szín­helyévé teszi ismét Kínát. Az újsághírek Stillwel generális el­mozdításáról számolnak be. Ar­ról a Stillwelről, aki bele mert (Szólni Chiang Kai-sek diktató­rikus fasizta politikájába. Kínáról nagyon nehéz meg­bízható forrású híreket kapni. Hiszen az összes hírek Chun- kingból erednek. Abból a Chun- kingból, amelyet Chiang Kai- shek és az oda menekült hübér- urak Koumintang kormánya ki­engednek. Azonban bármennyi­re is őrizték reakciós intézkedé­seiket, amely a harcos kínai nép kiölésében nyilvánult meg, mégis megtudhattuk a valósá­got végtére. Ugylátszik Chiang Kai-shek és hűbéres barátainak a fölszabadulni vágyó kínai nép nagyobb ellensége, mint a ja­pán imperialisták. Ebbe a poli­tikai játékba szólt bele Stillwel és állítólag ezért kellett neki mennie. Nézzük meg közelebb­ről ezen harcok hátterét. Amidőn a japánok 1939-ben elérték azon vonalakat,, amit Kínában ma is tartanak, a Ko­umintang kormány a katonai csapatokkal együtt visszahúzó­dott nyugatra és délre. A váro­si adminisztrációt bár a japá­nok bábkormány hivatalokkal helyettesítették, de a vidék ma­gára hagyatva maradt, ahol az összes régi adminisztráció cső­döt mondott. Ezen politikai ürességet töltötték ki a volt vö­rös hadsereg maradv á n y a i Csang-Csuinlangal az élen, aki még 1936-ban elrabolta Chan- kai-seket és kikövetelte tőle azt, hogy szüntesse be a vörösök el­leni harcot és velük egyesülve inkább a japánok ellen harcol­jon. A béke meg lett kötve, amelynek eredménye képpen a vörösök a nemzeti hadsereg északi részének lettek elismer­ve. Ennek ellenében elhagyták a vörös zászlót és a vörös csilla­got és fölvették h “nyolcadik hadsereg” nevet, Shanghaitól délkeletre eső területeken pedig az “uj negyedik hadsereg” ne­vet. Ezen hadseregek fölött a parancsnoklást nem adták át Chiang Kai-sheknek, ha csak el nem ismeri a Kungcheugtangot (Kommunista Párt) egyenlő jogú pártnak a Koumintang mellett, ami ezideig nem hogy nem történt meg, de Chiang Kai-shek minden igyekezete az, hogy megsemmisítse őket. Amidőn először a j apának északon nyomulva előre, szem­be találták magukat a rosszul fölfegyverzett vörös csapatok­kal, Chiang Kai-shek azt hitte, igy könnyűszerrel megszabadul a vörösöktől ha nem segíti őket. De nem úgy történt. Bár a vö­rösöket a japánok szétszórták, de azok mögöttük újból össze­szedték erejüket és guerilla harcokban sokkal veszedelme­sebb ellenfél lett, mint azelőtt volt. Ezektől tanulták az oro­szok a sikeres partizán harco­lást, majd később az‘oroszoktól átvették a nácik által leigázott nemzetek népei. A kinai viszonyokat nem is­merő előtt a kinai formájú kom­munizmus félrevezetésre ad okot. A tényállás az, hogy kom­munizmus nem volt bevezetve, még a Szovjetek által uralt te­rületeken sem. Igaz ugyan az, hogy a fiatal kinai vörös hadse­reg eleinte lefoglalta a terme­lés eszközeit, de később gyakor­lat közben ezeket megváltoztat­ták és megmaradt csak a feu­dalizmust eltakarító intézmény amely végeredményben egy bur- zsoá forradalomba torkolódott bele, társadalmi, gazdasági és politikai reformokkal. Fő tö­rekvésük még ezek mellett az idegen uralom alóli szabadulás. Innen aztán a kinai hűbéresek szövetsége, a külföldi tőkések­kel, Chiang Kai-shekkel az élen. Ma azonban úgy a koumng- tang, mint a Kungcsantang Dr. Sun Yet-Sen, a kinai köztársa­ság megalapozója örökösének vallja magát. Mind a kettő tá­mogatta a forradalom kezdetén. Sun volt aki a kommunistákat szövetségre hozta a koumngtan- gokkal, amely ellen később, ha­lála után 1925-ben Chiang Kai- shek fegyvert fogott, egy ellen- forradalom megkezdésével. Ezen belső harcok közepette támadta meg Kínát a japán im­perializmus. Ez a támadás egy nemzeti kérdés alapján kibékí­tette a két pártot. A vörösök Chiang Kai-shek parancsnok­sága alá helyezték magukat, a fővezér mindjárt ki is rendelte a japánok ellen őket azon re­ményben, hogy igy könnyűszer­rel szabadul meg tőlük. A japá­nok szét is szórták őket a vá­rosokban, de a falvakban, a he­gyek között az elvonuló japá­nok mögött, átszervezték erejü­ket és a már föntebb említett guerilla taktikát tervezték ki. Ma Kínának ez a legszámotte­vőbb harcoló csapata, amelyre igazán támaszkodni lehet. Egész észak Kínát ellepték ezen partizán csapatok, akik so­rait a városokból a japánok elől menekült munkások, diákok, in- tellektuellek és sok számú pro­fesszionális egyének és nők teszik hatalmassá. Annyira ko­moly ellenfél ez a japánok ré­szére, hogy félévenként egy- egy hajtó hadjáratot kell elle­nük intézni, de eredménytele­nül. Az első partizán rezsimet a hegyek között, észak Shansi tartományban állították fői, messze bent a japánok mögött keletre a Sárga folyam mentén, ahonnan elterjedt Jehol és bel­ső Mongoliára is. A másik rezsim délkelet Shansi székhellyel, vagy 300 mérföldes kiterjedésű földterü­letet szabadított föl a japánok vonala mögött. A harmadik Shanghaitól északra Kiangsu tartományt öleli föl, ahol az uj negyedik hadsereg operál, vagy 100,000 emberrel. A negyedik kormányt a Jangtze folyó he­gyes vidékén, Hankow fölött ál­lították föl. Ezen kormányok közvetlen a nép által választott képviseletekkel, elkövetnek min- deent, hogy a hátramaradott- ságban levő népeiket magasabb színvonalra emeljék föl. Leg­több helyen állami kezelés alá veszik a nagyobb iparokat és földbirtokokat. Jellemző ezen partizán területekre, hogy csak ezek a volt 1937-ben eltörölt szovjet területek. Ezen területek a Sárga fo­lyón túl a legszegényebb vidé­keken fekszenek, szemben a japánok erődítéseivel. Magában foglalja észak Shensí tarto­mányt, kisebb részeit Kansu és Nigshia tartományoknak. Jenen városa, az úgynevezett “szülőanyja a kinai partizánok­nak” lett a székhelye a Shensi- Kansu-Nigsia határmenti kor­mányoknak. Jenen kormánya néhány év alatt nagyon müveit, társas életet rendezett be. Kö­telezővé és szabaddá tette az is­kolázást, a középiskolákban, ipariskolákban és az egyeteme­ken. Ezrei az ifjaknak gyalo­golnak száz mérföldeket, hogy a jenani iskolákba eljuthassa­nak. Néhány kórházukon keresz­tül, egészségügyi szolgálatot adnak a népeknek. Sok ipari ko- operativákat létesítettek és mel­lette vannak államilag kezelt iparok, de magán kézen levő iparok is vannak. Ezen terüle­ten a parasztok 600,000 hold te­rületre rugó, uj földet vettek megmunkálás alá, a kormány és a megszállott területekről oda menekült kinai nép segítségé­vel. Az ópium kereskedés itt megszűnt, a prostitúció és a gyermek rabszolgaság tilva van és ami a fő ezen vidékeken kol­dus nincs. A lustálkodók mind munkába lettek állítva. Minden falunak meg van a választott tanácsa, amely az ügyeket, in­tézi. A kormányokat a nép által választott küldöttek választják meg. Először Kina életében vá­lasztanak a népek kormányt. Csoda-e hát, ha Kina leggazda­gabb ura Chiang Kai-shek, a többi elmenekült hübér urakkal mindent elkövetnek, hogy a vi­lág semmit ne tudjon arról, hogy mi történik az északi te­rületeken. Csoda-e ha már évek óta ezen japánok ellen elkesere­detten harcoló partizánok részé­re megtilt a chungkingi kor­mány minden muníció és más hadiszerek és fölszerelést képe­ző szállítást. A fönti híreket nem radikális forrásból szereztük. Az újságí­róknak a chunkingi kormány által tiltva van ezen területekre menni, tehát többnyire a japá­nok által megszállt területekről megszökött professzionális és misszionárus egyének szolgál­tatják a reális híreket. William Band, a hires amerikai misszio­nárus intézettől (Jenching egye­tem) és a másik Michael Lind­say professzor. G. Martel Hall, a peckingi nemzeti bank volt igazgatója, aki nem régen szökött át a partizánok területére, a követ­kezőket mondja: “Nem tudnám másképpen megmagyarázni a partizán vezérek sikereit, mint­hogy el kell ismernünk, hogy megvesztegethetetlenek, őszin­ték és becsületesek, energikus hazafiak és ragaszkodnak a leg­tisztább demokráciához, hűsé­gesek a köznéphez, akiket állan­dóan cselekvésre és kötelesség, felelősség tudásra sürgetnek.” Vegyük Mao Tse-tungot: öt­ven éves és húsz éve már had­vezére a vörösöknek. Pénzügyi­leg semmi hasznát sem veszi, nincs magántulajdona és még pénze sincs. A hadsereg látja őt el ruhával és élelemmel, ép­pen úgy, mint a többi partizá­nokat. Egy amerikai ezredes el­ragadóan emlékezik meg róla. Amerika forradalmi atyáihoz hasonlítja őt, de Sun Yat-sen követője volt korábbi éveiben és gazdag családból származik, de mindenét a hadseregre köl­tötte és ma csak annyija van, amit a hátán visz. Együtt étke­zik és alszik embereivel, fizeté­se megfelel havonta 3 amerikai dollárnak, de senki nem csinál­hat pénzt a 18-ik hadseregben. Parancsnokokat és legénységet egyformán néhány dollárral fi­zetnek havonta. Egyformán ét­keznek, egyforma egyenruhát hordanak és megosztják a pa­rasztok szenvedéseit is, csak­hogy nagyobb sikereket érje­nek el' a gyűlölt ellenséggel szemben. Hosszú volna mind fölsorolni ehelyütt, berendezkedésük cso­dálatos voltát, különösen cso­dálatra méltó akkor, midőn fi­gyelembe kell vennünk azt, hogy a japánok állandóan tá­madják őket. Csak még annyit, hogy 4000 kooperativájuk van Shansi és 500 közép Hopei tar­tományban egyedül. A gyerme­kek 80 százaléka irni-olvasni tu­dó. A tényállás az, hogy a japá­nok a hadkerületeiken kívül eső vizeken semmi hatalom bir­tokában nincsennek. S ha Chi­ang Kai-shek helyett ezek kap­nák meg az amerikai segítsége­ket, a japánokat régen kiverték volna Kínából, öt év óta elzár­va a világtól a japánok és Chi­ang Kai-shek által, vagy 20 hadosztály erejökkel jobbadán puskák és géppuskákkal felsze­relve és naponta igy is átlag 30 ütközetet vívnak és nem tört meg erejük. Kérdem én, hason­ló helyzetben Chiank Kai-shek hányszor kért volna békét a japánoktól? Hányszor lett vol­na áruló nem csak ő, de akár­melyik dupla demokrata had­vezér is a partizánok helyében? Joe Stillwelt Chiang Kai-shek elmozditatta helyéről, ha igazak a hírek, hogy Stillwel sürgette a partizánokkal való megegye­zést ,amint, hogy Churchill sür­gette Titoékkal a megegyezést. Ugylátszik a feudálisokat támo­gató Chiang Kai-shek tovább fogja űzni gyilkos munkáját a partizánok ellen, addig mig a szövetségesek kormányai nyo­mást nem gyakorolnak erre a reakciós nagy urra. , . . tudja Pál . . . Azt újságolták, hogy a Szov­jetek Károly volt román király- lyal paktáltak. Meglehet, hogy Károlyt akarták felhasználni, mint a farmer a trágyát. Bü­dös, de estleg hasznos lehet egy ideig. Azt állítják, hogy a mostani választásoknál a szavazatok na­gyon egyformán oszlanak meg a két nagy párt között. Megle­het, hogy azok fogják megnyer­ni a választást ,akik több “black market” szivart tudnak besze­rezni és kiosztani. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? s»

Next

/
Oldalképek
Tartalom