Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-11-04 / 1344. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. november 4. TÁRCA MIHÁLY, A BERES Irta: Csizmadia Sándor No gyerekek, most fogadtam ám egy igazi, béresnek való embert közétek! Egyenes, mint a sudár fa, kemény, mint az acél, a járása meg olyan, hogy csak reng alatta a föld. Bir- ja is az a munkát, tudom, úgy hogy ember legyen, aki érkezik vele. Aztán már neve is olyan komoly, úgy hívják, hogy Nagy Mihály. Az öreg Györgyi mondta ezeket a szavakat a tanyáról éppen most hazatérő fiainak. Mert a dolog úgy állt, hogy az öreg a gazdálkodást a fiaira ruházta, mivelhogy maga már öreg s nem bírja a számadást. Azt a néhány évet, ami még hátra van neki, elpihengeti a faluban a háza előtti pádon. Igaz, hogy vílágéletében sohasem dolgozott, de hát a nemdolgozásban is el lehet fáradni s a fáradalomnak mindenképpen pihenés a vége. Hanem azért a cselédeket maga fogadta, mivel a saját állítása szerint széles e világon ö ismeri legjobban a cselédeket. És a cselédfogadás nem is valami egyszerű dolog. Becsapják ott az embert hamar. Újévkor minden cseléd jámbor, mint a kezes bárány. Azt hinné az ember, hogy csak dolgozni tud te- méntelen sokat, azonkívül pedig vizet se tud zavarni. Csak mikor helyre kerül, akkor mutatja ki a foga fehérít. Nemcsak, hogy lusta, hanyag, hanem amellett zsembés, mormogó is. Mindig az* övé az utolsó szó. S ne adj ég, hogy valamit magától is megcsinálna! Mindent mondani kell neki. Tulajdonképpen a gazdák a rossz cselédek miatt pusztulnak. Az öreg, vagy mint kis termete miatt általában nevezték, kis Györgyi azonban értett a cselédfogadáshoz. Fiai meg is bíztak benne teljesen. Különben is ők még csak névleg gazdálkodtak, mert a vagyon az öreg nevén volt. A fiuk nagy érdeklődéssel hallgatták apjuk dicsekedő szavait. Már úgy, ahogy a gazda- fiak szoktak érdeklődni. Pufók képük ormáról bambán sunyi- tott két vizszemük. Olyan volt az a két szem, mint mikor a homokos kút vizét nagyon meghúzzák, s utóbb azt hinné az ember, hogy savó van a vödörben. Néha értelmetlenül röhögtek ,amivel azt akarták mutatni, hogy nagyon örvendenek a jól sikerült cselédfogadásnak. Szép húsos gyerek volt a két Györgyi fiú. Úgy néztek ki, — mihez hasonlítsam őket? — mint két hizó ökör a mázsán. Súlyra is körülbelül hasonlítottak volna egymáshoz. Értelmi tekintetben azonban már határozottan a Györgyi fiuké az előny, mert ők bizonyosan választópolgárokká lettek később, mig a négylábú állat elől örökre el van zárva az urna. Ezzel az összehasonlítással azonban nem akarón az ifjú gazdákat alázni, mert náluknál vannak még kevesebb tudásu gazda- fiak is. Egy hét múlva helyre állt Nagy Mihály. Mikor a tanyában leszállt a* kocsiról, olyan szaka- vatottsággal vetette le az istrángot, hogy a két-három elősiető béres majd sóbálvánnyá vált a bámulattól. Mintha egész életében csak istrángot hányt volna le. Azután meg csak úgy félkézzel megfogta a kocsirúd végét s bár a kocsin zsákok is voltak, tele liszttel, úgy lökte a nagy eperfa alá az árnyékba a kocsit, mintha valami nádszállal labdázott volna. Elbámultak az erején. Nagy Mihály is pár alattomos pillantással végignézett leendő cimboráin. Mik voltak azok hozzá képest! Kis, görbe, nyá- picz emberek. Menés közben úgy tettek, mintha hintáztak volna. Az inuk sokkal jobban szeretett összecsuklani, mint kinyúlni.. Szóval kórházba való emberek voltak mind. Nagy Mihály mélységesen lenézte őket úgy magában.. Hát még ezek is emberek? No hiszen ezek között könnyű lesz a munka! Mivel éppen dél volt, ebédhez ültek. Itt már valami furcsaságot tapasztalt Nagy Mihály. Úgy ettek az emberek, mintha ostorral vágták volna őket. Sietséggel hajigálták magukba és szinte megrágatlanul nyel- desték el a falatokat. Alig múlt el néhány perez, már végeztek és ment mindenki a dolga után. A nagy gyorsaság eredménye az volt, hogy Nagy Mihály éhen maradt. De azért csak befogta a neki adott négy ökröt és kiment a többiekkel szántogatni. • Mikor már az alkonyat is elmúlt s az ökrök nem látták a barázdát, kifogtak. Előbb ellátták a jószágot, azután maguk is vacsorázni mentek. Mire ezzel végeztek, az esthajnalcsillag lemenőben volt. Bizony jól esett volna Nagy Mihálynak a lefekvés. Azonban nagyon furcsa jeleket vett észre. A szolgáló lámpát vitt a góréba s elhelyezte ott a mosószékre. A kanász meg az ostorosgyerek ponyvákat teregettek és czövekeltek ki. Az elült ruczák ijedten koezog- tak ki a góré alól. A béresek meg szó nélkül vették a kisszé- keiket és szépen, lassan ballagtak a góréba, hol a székeket beállítva, ráültek, mint a lóra szokás, s a szék végébe vert kés hátához elkezdték rángatni a csöves kukoriczát, vagyis: morzsoltak. Nagy Mihály is úgy tett, mint a többi. Mikor egy csövet lemorzsoltak, akkor mindig pihentek addig, mig a másik csőért nyúltak. Némán folyt a munka. Beszélgetni nem is nagyon volt kedve senkinek sem, de meg nem is hallották volna egymást a morzsolásokozta zajban. Csak olykor hangzott egy-egy vas- taghangu kiáltás: , (Folytatjuk) DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban * Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) Az atommag és az elektron egymásnak feszülő dialektikus mozgásából jön létre az atom minőségi átalakulása. Az atommag ugyanannyi mennyiségű pozitív töltésű elektromosságot tartalmaz, mint amennyi negativ töltésű elektromosság van az atommag körül keringő elektronok számában. Az atommag és az elektronok dialektikus feszültségének következtében az atom egyensúlya fölbomlik, az elektronok kivágódnak az atomból és más atomokban helyezkednek el, aminek következtében ezek az atomok úgy meny- nyiségileg, mint minőségileg megváltoznak, más elem atomjaivá alakulnak át. Az atomok fölbomlasztását és átalakítását ma már mesterséges utón is képes elvégezni a tudomány. így a középkori alkimisták aranycsináló problámáját ' ma már megoldotta a tudomány, de az igy előállított mesterséges arany egyenlőre még sokkal drágább mint a természetes. Tudományos szempontból azonban nagyjelentőségű tény ez, mert az anyag átalakítása, a kémiai sarkproblémája igy megoldódott. Az atommag és az elektronok egyensúlyi helyzetének fölbomlásából és az atomok átalakulásából jön létre az energia — az anyag mozgása. És igy megy át az anyag energiába, az energia anyagba, tartalom formába, forma tartalomba. Az anyag és az energia e dialektikus feszültségéből származna! a különböző egyszerű és összetettebb atomok, amelyek mindegyike más és más elemet képez. Az anyag mozgása, ai energia, hol fölbomlasztja az atom egyensúlyi szerkezetét, hol ösz- szetettebbé alakítja, miáltal az anyagnak renkivül sok formája alakul ki, ami egyúttal az energiák formája is. Az atom egyensúlyi változása következtében : “Az egész egyensúlyi formán, a szervetlen léten belül, ahol az atomi szerkezetekben összefoglalt elektromos töltésmennyiségek különbsége, atom- sulykülönbsége, az anyagi elemek egymástól minőségileg különböző megjelenésében jelentkezik.” Az anyag legkisebb egységében, az atomban, az egyensúlyi szerkezetek (protonok, elektronok) ugyanoly szerkezeti beosztásúak, mint a naprendszerek az ő bolygóikkal. A mikrokozmosz (legkisebbek) világát tehát épp úgy a dialektika törvényei uralják, mint a mikrokozmoszét (a legnagyobbakét). Az atom, mint az anyag legkisebb egysége, amely egyelőre még tudományos elméleti szempontból sem bontható tovább, oly rendszert képez, amely önmagában dialektikus feszültséget tartalmaz (proton-elektron) vagyis az atomi egység is ellentéteire hasad szét. Igaz ugyan, hogy a proton és az elektron az atomnak részei, de ezeket egyenlőre még nem tudja a tudomány tovább bontani és igy még mindig az atom tekintendő az anyag legkisebb egységének. Az atomi ellentétek az egységet fölrobbantják s igy egy újabb, ösz- szetettebb egységet, szintézist hoznak létre, ahol az ellentétek magasabb fokon, összetettebben folytatják küzdelmüket uj szintézis felé. A legegyszerűbb atpm a hidrogén (H) atomja. Ennek van a legkisebb és legkönnyebb atommagja és mindössze csak egy elektron kering az atommag körül. A nehezebb súlyú és több elektronnal rendelkező atomokat, mint az egyszerű hidrogén (H) atom ösz- szetett szintézisét kell fölfognunk. Az élettelen anyag mozgásában az alkotó elemek meny- nyiségi változása hozza létre az anyag minőségi különbségeit, de maguk az alkotó elemek mindig változatlanul ugyanazok maradnak. így az élettelen anyagi atomi szerkezetében az ellentétek mennyiségi változásai okozzák az anyag minőségi különbségeit. De ugyanakkor a különböző anyagok összetevő- désénél és széthullásánál az atomi szerkezet elektromágneses töltésmennyiségei is megváltoznak. Ezért az élettelen anyag statikusan (szerkezeti összefüggésében megmaradva) változik az összetett szintézis felé, ahol az ellentétek mennyiségi változásai az anyag minőségi átalakulásában és összetevő- désében jelenik meg. (Folytatjuk) // Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
