Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-10-28 / 1343. szám

1944. október 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal DIALEKTIKA Irta: LA JER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója La jer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) . Most pedig foglaljuk össze a dialektikának legfontosabb tör­vényszerűségeit. A dialektiká­nak, mint a fejlődés általános érvényű mozgástörvényének a következő törvényszerűségei vannak: 1. Az ellentétek azonossága. 2. Mennyiség — minőség. 3. A változás változása. 4. A tagadás tagadása. 5. A rész és az egész viszo­nya (amely csak a társadalom dialektikájában érvényesül). A dialektikának, mint a fej­lődés általános érvényű törvé­nyének ezek a legfontosabb tör­vényszerűségei, amelyek a fej­lődés folyamatában általánosan érvényesülnek. Mindezek után vizsgáljuk meg a természet és társadalom dialektikájának legfontosabb összefüggéseit és ennek válto­zásait. TERMÉSZETDIALEKTIKA Az eddigiekben kimutatták, hogy a dialektika a lét általá­nos érvényű fejlődéstörvénye. A természetdialektika tehát, kö­vetkezésképpen, nem más, mint a természet fejlődő mozgása. Mielőtt azonban a természetdi­alektika tárgyalásába bocsát­koznánk, vessük fel a kérdést: mi a természet? Sokféleképpen lehet felelni erre a kérdésre, de a legtöbb felelet csak egy részét adja mindannak, amit a termé­szet fogalma alatt értünk. Pél­dául, amikor azt mondjuk: a vi­lág, a lét, az anyag, a valóság, stb. — akkor voltaképpen min­dig a természetre gondolunk. Ezek a fogalmak a természetet jelentik ugyan, de éppen úgy nem mondanak semmi közeleb­bit a természet lényegéről, mint maga a természet fogalma sem. Csak akkor tudhatunk meg va­lami közelebbit a természetről, ha az anyagból indulunk ki; márpedig az anyagból kell kiin­dulnunk, mert a természet vizs­gálatánál az derül ki, hogy ez a különféle anyagok végtelen tö­megéből áll. Az anyag viszont meghatározott törvények sze­rint mozgó kis egységekből, úgynevezett atomokból áll, ame­lyek egymással összefüggenek és ezek az összefüggések állan­dóan változnak. Most már ezek alapján meghatározhatjuk a természetet, amely nem más, mint az általunk ismert és nem ismert anyagok összefüggései­nek változása (egysége). így megkaptuk a természet két legfontosabb tulajdonságát. Az anyag képezi a természet tartalmát, a változás pedig a formáját. Már e két alapvető tulajdonság vizsgálatánál is ezek dialektikus viszonyára bukkanunk. A végtelen és örök anyagi tartalommal szemben áll a véges, az állandóan válto­zó forma. Ez az ellentmondás nem egymást kizáró, merev el­lentét, hanem a természetnek, a létnek, a világnak, mint egy­ségnek, önmagával való ellenté­tességének objektiv valósága. A természetnek állandó anyagi tartalma és a tartalomnak foly­ton változó megjelenési formá­jában, s továbbá ezek dialekti­kus kölcsönhatásában kell felis­mernünk a természet objektív, tehát tudatunktól függetlenül is létező dialektikus valóságot. Az anyagi tartalomnak és az állandó változásnak, mint for­mának dialektikus összefüggé­sét, azaz, oly ellentétességét, amelyek nemhogy mereven ki­zárnák egymást, hanem áthat­ják egymást, átmennek egymás­ba, mi sem bizonyítja jobban, mint az anyag és az energia vizsglatának eredménye. Anyag nem létezik energia nélkül és energia nincs anyag nélkül. A modern fizikának ez a nagyje­lentőségű fölfedezése ma már egyáltalán nem vitás kérdés. Az anyag nem más, mint az energia formája és az energia nem más, mint az anyag moz­gása. így az anyag, ami az előb­bi meghatározásnál még a tar­talom volt, most már formává vált; a változás, a mozgás, az energia pedig, ami az előbbi- meghatározásnál forma volt, most anyaggá, tartalommá vált. A természetnek anyagi tartal­ma és folyton változó megjele­nési formája tehát egyúttal a természetnek a kritériumát (alapvető, legjellemzőbb tulaj­donságát) is jelenti. A termé­szet kritériumában a dialekti­kát ismerjük föl, a dialektika pedig az anyag fejlődő mozgá:- sa. A természetben azonban nemcsak a fejlődő mozgás, ha­nem úgynevezett mechanikus mozgás is van. De a mechani­kus mozgásokat is (mint ami­lyen pl. a viz párolgása), szin­tén a dialektika törvényei ural­ják. A mechanikus mozgás csak függvénye a dialektikának, amellyel való kapcsolatát legföl­jebb nem tudjuk mindig kimu­tatni, de bizonyítani sem kell, hogy például, mennyire befolyá­solja a szél mozgása az élőlé­nyek fejlődő mozgását. De a természetnek az úgynevezett mechanikus mozgását, az idő­járást maga az ember is befo­lyásolja, amikor eldőket irt, vagy ültet, mocsarakat csapol le, stb. A mechanikus és dialek­tikus mozgás dialektikus köl­csönhatását állandóan tapasz­taljuk és a természettudomá­nyok legújabb eredményei pe­dig az élettelen (szervetlen) anyag fejlődését igazolják. Az élettelen világ fejlődő mozgása­it még nem derítette föl a tudo­mány oly alaposan, mint az élő (biológiai) világét, de a dialek­tikus mozgástörvények tisztán érvényesülnek benne. Az anyag legkisebb egysége az atom. Ez az egység, mint minden más egység önmagán belül ellentétekre hasad és az ellentétek küzdelméből ezek szintézise — egy magasabbren- dü egység jön létre, azaz egy uj atom keletkezik. Az atomok tehát mennyiségileg és minősé­gileg különböznek egymástól. A különbségeket az atommag súlya és az atommag (proton) körül keringő elektronok száma határozza meg. Az atomban az atommag (proton) pozitív töl­tésű elektromágnesességgel, mig az atommág körül keringő elek­tronok negativ elektromágne­sességgel vannak telítve. Pozi­tív töltésű atommag és a nega­tiv töltésű elektronok képezik az atomnak, mint az anyag leg­kisebb egységének dialektikus szerkezetét. “Az elektromos te­kintetben közönbös, egyensúly­ban lévő atom kémiai (vegyi) tudajdonságait az atomban fog­lalt, egyensúlyban lévő elektro­mos töltések mennyisége, az úgynevezett atomsuly határoz­za meg. Az anyagi elemek az atomsulyban, az egyensúlyban tartott elektromos töltésmeny- nyiségek számában különböznek egymástól.” (Folytatjuk) HIVTÁK-E AZ OROSZOK CAROLT? WASHINGTON, okt (ONA) — Amerika nemsokára képvi­seltetni fogja magát a román fegyverszüneti szerződés végr rehajtását ellenőrző bizottság­ban. Az angol kiküldöttek már­is helyszínen vannak. Nem régen olyan hírek ke­ringtek, hogy az oroszok elfo­gadnák Carol volt királynak a román trónra való visszatéré­sét. Ezzel kapcsolatban jól in­formált washingtoni körök em­lékeztetnek Molotov külügyi népbiztosnak nyilatkozatára, melyet akkor tett közzé, mikor az orosz hadsereg átlépte a ro­mán határt. E nyilatkozat ér­telmében az orosz kormánynak nem áll szándékában, hogy be­le avatkozzék Románia belügye- ibe, vagy változtasson intézmé­nyein. Washingtonban azt hi­szik, hogy Romániának magá­nak kell eldöntenie, hogy mi­lyen kormányt kíván. Az eddig beérkezett hírek arría vallanak, hogy a román népnek nem kell Carol és hogy a román töme­gek nem kívánják Carol vissza­térését. Mellesleg megjegyezve, az utolsó hírek szerint Carol máris útban van Portugáliába. Egészen megbízható hírek szerint az Egyesült Államok kormánya nem hunyná be a szemét, se nem mutatkozna kö­zönyösnek az esetben, ha az oroszok hajlandóságot mutatná­nak arra, hogy nyomást gyako­roljanak a román népre Carol visszatérése érdekében. Mongol civilizáció A Szovjet Unionhoz tartozó Uzbek Szovjet Köztársaságban az utóbbi évtizedben nagymér­vű eredményes ásatásokat foly­tattak a középkorban virágko­rát élő mongol civilizáció felde- ditésére. Egészen napjainkig nagy rejtélyt képezett, hogy a mongolok miként tudták meg­hódítani Ázsia és Európa nagy részét abban a korban, amikor oly óriási területek megszállá­sa és az összekötő vonal fentar- tása óriási nehézségekbe ütkö­zött. A jelenlegi ásatások azon­ban bizonyítják, hogy a mon­gol civilizáció abban a korban, — amely a római civilizáció bu­kása és a reneszánce köz éesik, messze felülmúlta más népek civilizációját, igy győzelmük nem a véletlen müve, hanem ki­fejlesztett tudományuk eredmé­nye volt. Az ásatások és általában a középkori mongol civilizációról Kikhail Masson tanár, a Sza- markand és környékére küldött archeológiái bizottság vezetője egy kis könyvben számol be. Ezen könyvecske adatai szerint a maradványok legtöbbje mau- soleumok, vagyis temetkezési emléképületek, sírboltok, ame­lyekben igen sok értékes marad­ványokra leltek, azonban más épületek maradványai is felszín­re kerültek. A mausóleumok közül legtöbb adatot szolgáltatott az, amelyet Babi-han, a nagy hóditónak, Tamerlannak a felesége épitte? tett. Ebben a mausoleumban Tamerlan, akit Timer néven is említenek, 1336-ban született és 1405-ben halt meg, több kopor­sóra leltek, amelyekben cson­tok és mummizált testeket ta­láltak. A talált csontok alapján az orosz archeológiái bizottság rekonstruálta Tamerrlan, va­lamint a fia, Sakkrukh és az unokája, Mirsa Ulug-bek kopo­nyáit. A Samarkand melletti Chu- panat mausoleumot (Chupanat a pásztorok pátrónusa volt) Ulug-bek építette, aki korának a legnagyobb tudósa volt, aki csillagvizsgáló tornyot is építte­tett. Ennek a csillagvizsgálónak a helyét már 1914-ben megálla­pították a régiség tudósok, de a kiásatására csak a Szovjet köztársaság idejében került a sor. Annak a civilizációnak na­gyon kifejlett építészetére vet­nek világot a díszes márvány­paloták és a hozzájuk csatolt “kertek” (ünneplő helyek). Ezek között legdíszesebbek a Tamarlan által építtetett “Nak- shi-jekhan” és az Ulug-bek “Begimalian” nevű kertjei. A több emeletre épitet “Chilsu- tum” nevű márvány palota pad­lózatát különböző szinü kövek­ből rakták össze úgy, hogy mű­vészi rajzot mutatnak. Az ilyen mozaik munkát még ma is nagy művészetnek tartják. Színes üveg darabok mutatják, hogy az ablakokat is ily módon ké­szítették, színes átlátszó üve­gekből virág, vagy egyéb rajzo­kat állítottak össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom