Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-25 / 1312. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. március 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ..................$2.00 Félévre ........................ 1-00 Egyes szám ára .......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: ^ne Year .....................$2.00 Six Months ................. 1.00 Single Copy ............— 6c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to.: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. •íntered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE iSRi 42 Badogüo elismerése (gb.) A napilapok jelentése szerint a Szovjet kormány el­ismerte az olasz Badoglio kormányt és ajánlatot tett arra, hogy a két ország között vegyék fel a normális érintkezést követsé­gek kinevezése révén. Miután a Szovjet Unióban minden ily kér­désben Stalin szava a döntő, úgy tűnik fel a dolog, hogy Stalin bizonyos rejtett és nyilvánosságra nem hozott okok következté­ben behódolt nemcsak Badoglionak, hanem a nemrégen még Mussolinit pártoló olasz királynak is. A Szovjet kormánynak ez a cselekedete most is megszóllal- tatja mindazokat, akik az oroszok minden cselekedetét kritika nélkül fogadják el és dicsérik, akár van arra ok, akár nincs; de egyben anyagot ád a destruktiv kritikára azoknak, akik az oro­szokat mindig támadják és gyalázzák, akár van rá valamilyen elfogadható okuk, akár nincs. Ezért mondják, hogy az oroszokkal törődő emberek egyik része “russzomániák” (oroszimádó), a másik része pedig “rusz- szophobia” (oroszgyülölő). Mindkét csoport azt hangoztatja, hogy az orosz népnek igazi jó barátja és éppen ezen barátság kifolyása képpen az egyik imelyitően dicséri, valóságosan iste­níti Stalint; a másik csoport viszont szinte kéjeleg a Stalin ócsár- lásában és gyalázásábán. Nekünk ellenszenvesek úgy az oroszimádók, mint az orosz- gyűlölők. úgy tartjuk, hogy a tárgyilagosságot az oroszokkal, sőt Stalinnal szemben is fel kell tartanunk. A tárgyilagosság pe­dig azt követeli, hogy ismerjük el az érdemeket, ha a tények azt mutatják és viszont, ne zárkózzunk el a kritikától, amikor az meggyőződésünk szerint jogossá válik. Ilyen tárgyilagossággal állapítottuk meg már többször, hogy a munkásságra, tehát ránknézve is halálos veszedelmet jelentő fasizmus és nácizmus leverésére a Szovjet Union többet tett, mint a többi népek összesen. És tudatában vagyunk annak is, HOGY AZ OROSZOK TÖBB EMBERÁLDOZATOT ADTAK, MINT A SZÖVETSÉGESEK TÖBBI CSOPORTJAI EGYÜTTE­SEN. Hogy ez mit jelent, csak azok tudják igazán felmérni, akik már megkapták azt a bizonyos hivatalos értesítést, amely a csa­lád valamelyik tagjának “hősi haláláról” számol be. Éppen azért úgy tatottuk, hogy most, midőn az orosz nép valóban élet-halál harcát vívja, a “russzophobiák” oroszellenes gyalázkodásai el­lenforradalmi tevékenykedés számba mennek. Viszont most nem tapsolhatunk a Badoglio kormány elisme­réséhez “russzomániákok” módjára. Badoglio Mussolini alvezé- re volt és most is a királyt és a király köré sereglett demokrata ellenes csoportokat képviseli. Valószínű, hogy Stalinnak volt va­lami oka ezen politikai sakkhuzásra. Azonban most, amikor az angol és az amerikai kormányok még nem ismerték el véglege­sen Badogliot, sőt kijelentették, hogy Róma elfoglalása után esetleg más olasz kormány alakulat lesz és amikor a felszaba­dított Nápoly városban maga az olasz nép, közöttük a szocialis­ták és a kommunisták is követelik a Badoglio menesztését, a Szovjet kormánynak ez a politikai lépése, — enyhén szólva, le­galább is érthetetlen. Mi azon kevesek közé tartozunk, akik a háború egész eddi­gi folyamata alatt bátran megkritizáltuk — megróttuk, ha úgy tetszik az amerikai kormányt is ,amidőn Darlannal, Francoval, Eckhardttal, Ottóval, Badoglioval és a hozzájuk hasonlókkal szóba állt. Ezt az álláspontunkat fentartjuk ma is úgy az ame­rikai, mint a Szovjet kormánnyal szemben és nem habozunk ki­jelenteni, hogy a Szovjet kormánynak Badoglio elismerése a mi véleményünk szerint a világ összes őszinte antifasiztáinak ellen­szenvét hívta ki. Tito és az osztályharc (gb.) Körülbelül két évvel ezelőtt kezdte hiresztelni a világ­sajtó, hogy Jugoszláviában a “hős csetnikek” a kiváló tehetségű Mihájlovics tábornok vezetése alatt milyen felszabadító harcot indítottak meg a németek ellen szinte elképzelhetetlen akadályok ellenére is. A híreket a külföldre menkült jugoszláv kormány terjesztette, amely Mihájlovicsot hadügyminiszternek nevezte ki. A csetnikek magasztalásával tele volt a kereskedelmi sajtó, sőt még Hollywood is adózott nekik a “The Chetnics“ cimü mozgó­képpel. Egyszer aztán annak is hirejött, hogy a csetnikeken kívül a szerb és hovát parasztok meg munkások is guerilla csapatokat alakítottak és erélyesen harcolnak a német náci, meg az olasz fasizta csapatok ellen. A világsajtó előbb igyekezett elhallgatni a partizánokról szóló híreket majd pedig uszítottak ellenük, de különösen vezérük ellen, akinek még azt is igen nagy bűnül rót­ták fel, hogy a Tito nevet használja, holott az apja után a “Bro- zovitch”, vagy valami ilyen nevet kapott. Aztán értesültünk arról, hogy Mihájlovics és Tito hívei kö­zött ellenségeskedés folyik. Ekkor a világsajtó követelte, hogy Titoékat le kell inteni, mert veszélyeztetik a Mihájlovics hősi csapatainak a sikereit. De az igazi nagy meglepetés azonban csak akkor jött, amikor az angol munkáspárt utján megtudtuk, hogy a fasizták ellen csakis Titoék harcoltak. Mihajlovicsék egyszerű­en maguknak tulajdonították a sikereket, noha a partizánok ellen még a fasiztákkal is kooperálták. Előbb a semleges újságírók, később pedig az angol hadsereg tisztjei is igazolták ezt a tényt és az eredmény az lett, hogy most már az angol és amerikai kor­mányok is Titot támogatják. Sőt szó esett arról is, hogy Mihaj- lovicsot egészen elejtik. Mint olvasóink tudják, időről időre közöltük a Mihajlovics- Titora vonatkozó híreket már csak azért is, mert a polgári lapok vagy elhallgatták, vagy pedig egyenesen meghamisított módon hozták, mert nem tetszett nekik, hogy a munkások és parasztok bárhol és bármely formában is hatalomhoz jussanak. Ennek meg- felelőleg a múlt hetekben is megírtuk, hogy most már a szerbek minden rétege csatlakozik Titohoz. Dacára annak, hogy ezen dolgokat csak mint HIRT közöl­tünk, egyik munkástársunk legutóbbi levelében azt a megjegy­zést tette, hogy mi köze Titonak az osztályharchoz, amivel jelez­ni akarta, hogy szerinte ezen híreket nem kellett volna hozni a Bérmunkásban. Az események igazolták, hogy Tito és hiveinek sikerült meg­fosztani hatalmától a szerb feudális uralkodó osztályt. A jelen­legi hírek szerint vagy menesztik magát a királyt is, vagy ha megtartják, akkor megfosztják kiváltságos jogainak nagy ré­szétől. A világért sem állítjuk, hogy ebben az esetben a jugoszláv népnek már meglesz az ipari demokráciája. De minden esetre olyan kormányformát kapnak, amelynek keretein belül lehet majd szervezkedni az ipari demokrácia megteremtésére. De nemcsak Jugoszláviában, hanem a hírek szerint Görög­országban is hasonló a helyzet. Elég szomorú, hogy Magyaror­szágnak nincs még Titoja sem. Azonban, mint tudjuk, ha nem is Magyarországon, de a külföldön a magyarok is harcolnak, — noha csak a propaganda utján a Horthy uralom ellen. Az erre vonatkozó hírek ily szempontból nézve teljesen azonosak a Titora vonatkozó hírekkel és úgy tudjuk, hogy a Horthy, Eckhardt és Ottó ellenes harcokat még a szóbanforgó munkástárs is támo­gatta. Az osztályharcot elismerő és vivő munkások vágya mindig az volt, hogy a háború az uralkodó osztály hatalmának megdön­tésével végződjön. Ma is azt szeretnénk, hogy a munkások ál­tal adott annyi véráldozat árán ne csak a fasizta erőszakszerve­zeteket semmisítsük meg véglegesen, hanem a kizsákmányoló osztályokat is szerte a világon. De ne ámítsuk magunkat és még kevésbé másokat. Be kell vallanunk, hogy az osztályharc alapján álló munkásságnak je­lenleg nincsenek elég erős szervezetei arra, hogy ilyen végleges és tiszta győzelmet érjen el. Ennélfogva szimpátiával kisérjük mindazon mozgalmakat és seményeket, amelyek az uralkodó osz­tály legreakciósabb elemeit eliminálják és olyan állapotokat te­remtenek, amelyek keretein belül alkalmunk marad a további szervezkedésre. Midőn tehát az olyan eseményekről hirt adunk, amelyeket a liberális, a partizán vagy az “őszi rózsás” csoportok vezetnek; abban a hitben tesszük azt, hogy ezen alakulatok alatt fokozot­tabb mértékben agitálhatunk ;s szervezkedhetünk végcélunk, — az IPARI DEMOKRÁCIA eléréséért. Ennyiben van köze Titonak az osztályharchoz. A WAR LABOR BOARD CSAK AKADÁLY Minden new yorki automob 1 hajtó azt vallja, hogy a forgal­mi rendőrök nehezítik, lassít­ják az utazás bonyolítását, kü­lönösen a városon kívül. Ez a megállapítás pontosan ráillik a War Labor Boardra is, amely a munkáltató és munkás közötti megegyezés ellenére a rideg paragrafusokon lovagol legtöbb esetben. Miattuk kellett a clevelandi Fulton Foundry & Machine Co. gyárat a héten lezárni, mert i telep 400 munkása sztrájkba lépett tiltakozásul a War Labor Board ellen, amely még mindég vonakodik jóváhagyni a gyár és a munkások között a múlt év augusztusában történt fize­tési egyezséget. SZOLIDÁRIS DIÁKOK PORTMOUTH, 0. — Az itte­ni iskola 1400 főnyi tanulója az iskolába menést megtagadta, mert az iskolaszék nem újítot­ta meg az igazgató további szerződését. A diákok, akik ra­gaszkodtak liberális igazgató­jukhoz ,annak kérelmére sem voltak hajlandók beszüntetni sztrájkjukat, amig az igazga­tó szerződését meg nem újítják. A jelentés kiadásakor a diá­kok sztrájkja még tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom