Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-25 / 1312. szám
BÉKMt.NKAS 1944. március 25. 6 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ELSIKKASZTOTT FORRADALMAK ÉS FORRADALMÁROK Mi magyarok már gyermekkorunk óta megszoktuk, hogy ünnepeljük Március Idusát, az 1848 forradalom hónapját. A magyar uralkodó osztály legszívesebben elsikkasztotta volna az egész 48-as megemlékezést, amely nagyon kellemetlenül zavarta a Ferenc Jóskával való kibékülést. Eltüntetni nem lehetett, mert a magyar nép életébe mélyen beleette magát az az érzés, hogy a nyomorúságán, elnyomottságán, csak a 48 folytatása segíthet, de annál inkább igyekeztek meghamisítani, eltüntetni belőle minden olyan momentumot, amely a gazdasági ellentéteket mutatta. Igyekeztek úgy le egyszerűsíteni a forradalmat, mintha az pusztán a magyar függetlenség védelméért történt volna. Természetesen erősen kihangsúlyozták a magyar nemesség nagylelkűségét, amely “önként” mondott le a kivételes jogairól és szabadította fel a jobbágyságot, elhallgatva azt a tényt, hogy a jobbágy felszabadítást elméletileg csak akkor szavazta meg a pozsonyi országgyűlés, amikor két riasztó hir érkezett meg, hogy Galíciában a jobbágyok fellázadtak és felégetik a kastélyokat, leölik a nemeseket. A másik hir az volt, hogy Petőfi Sándor 100.000 magyar jobbágy élén Pozsony az az a diéta (országgyűlés) ellen masíroz. A megriadt nemesek hirtelen megszavazták a jobbágy felszabadítást, későbbre hagyva a nemességnek járó kártérítés megállapítását. Amikor kitűnt, hogy Petőfi nem masíroz a 100.000 nincstelen élén, az urak rögtön a kártérítésről kezdtek tárgyalni és azt a forradalom ideje alatt állandóan napirenden is tartották úgy, hogy a “felszabadítás” csak a forradalom után történt meg. Magyarországon egyedül a szervezett munkásság volt az, amely helyesen látta meg az 1848-as nemesség és a kormányzat “nagylelkűségét” és az ünnepélyein figyelmen kívül hagyta nemcsak a nemességet, hanem Kossuthot is, mint a nemesség vezetőjét és érdekeinek kiváló harcosát. A munkásság a maga törekvéseihez Petőfit tartotta méltónak, ki nem csak magyar forradalmár volt, hanem tudatos harcosa a gazdasági egyenlőségnek, a nemzetköziségnek és a világ népei testvériesülésének. A 48-as forradalom idején Petőfi és Táncsics voltak a munkások harcosai, mind a kettő éles ellenzéke volt Kossuth kormányának, amely teljesen figyelmen kívül hogyta a nincstelenek érdekeit. Az öntudatos munkások Március Idusán, mindig megemlékeztek az első proletár próbálkozásról, a Párisi Kommunról és 1919 óta a magyar Tanács- köztársaságról is, amely minden hibájával és gyengeségével, a munkásosztály egy nagyszerű erőfeszítése volt. Ma 1944-ben, amikor a magyar nép gazdasági elnyomatása és jogfosztottsága nagyobb mint 1848-ban volt, amikor a 48-as “viszonyok” mindegyike megsemmisült, amikor a magyar nép nyakán a leghitványabb banditák ülnek, akik uralmuk biztosítására, a magyar ifjúság tízezreit áldozzák fel, akkor azt kell tapasztalni, hogy nemcsak a reakciós ultrahazafiak sikkasztják el a 48 lényegét, de azt teszik a kommunisták és a velük szövetkezett polgári radikálisok is, kik a kossuthi eszmékhez térnek vissza, elfelejtve azt, hogy a munkásosztály nem a múlton való édelgést, hanem a jövőjéért, a felszabadulásáért való harcot kell, hogy előtérbe heELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntéssék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel a- uí társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül lyezze a Márciusi ünnepélyeken. Természetes, hogy amikor a világszabadságról, vörös zászlóról, gazdasági egyenlőségről daloló Petőfi helyére a jobbágy “felszabaditó” Kossuthot teszik ,akkor mélységesen hallgatnak a párisi és a magyar munkás forradalmakról. Minket nem kötnek és nem kényszerítenek remegő kispolgárokkal kötött paktumok, mi nem hazug szólamokkal szólunk Amerika magyarságához, mi a céljainkat nem titkoljuk és nyíltan hirdetjük, hogy Petőfi, Táncsics örökösei vagyunk, kik egy jobb világért, a nép teljes politikai és gazdasági egyenlőségéért harcolunk, ma jobban mint bármikor a múltban. Tudjuk és'hirdetjük, hogy a gyűlölt nácizmus elpusztítása csak akkor viszi el a fejünk fölül az uj fasizta uralom, imperialista háború lehetőségét, ha a társadalmi rendszer oly módon változik meg, hogy az feleslegessé, lehetetlenné tegye, egyes osztályok elnyomatását a másik osztály által, mi hisszük és' hirdetjük a költővel: Lesz még egy Március Egy döntő ütközet Él még a zsarnokság Él még a gyűlölet. Kiderül a nap Ragyog a napsugár Nem lesznek elnyomók S nem lesz majd proletár. HORTYHÉK ÍTÉLTEK Amint megírtuk Horthy bírái — akik most olyan könyörtelenül ítélnek halálra lázadó, vagy egy darab kenyeret lopó munkást — elé kerülnek i azok a tiszti banditák, akik a délividéken olyan borzalmas tömegmészárlást rendeztek a szerbek és zsidók között, és 15-20 ezer férfit, nőt, gyermeket öltek halomra. Megírtuk, hogy a tárgyalás csak azért történik, hogy egyrészt igazolják magukat Horthy ék, hogy ők milyen törvénytisztelők ma is, másrészt, hogy bitang cimboráikat igy kívánják a felelősségre vonás alól kimenteni. A tárgyalás lefolyt, amelyen még a magyar tiszti banditák régi 1919-20-as kínzásainál is borzalmasabb szörnytettek derültek ki. A Duna jegén vágott léken 1500-3000 szerb és zsidó áldozatot úsztattak el, elevenen dobták őket a jég alá . Horthy vérbirái Ítéletet tartottak a tömeggyilkosok felett, kik nem mulasztották el az áldozataik kifosztását sem. A bírák bűnöseknek találták a vádlottakat és az ítélet a 15-20 ezer ember kiirtásáért, rangvesztés lett. Még egy napi börtönt sem kaptak, csak a tiszti rangjuktól fosztják meg őket, ha a fő bandita nem kegyelmez meg a cinkostársainak. Mi ebben az ítéletben nem nyugszunk meg. Mi a magyar és szerb néphez fellebbezzük meg az Ítéletet, egyedül ők a jogosak, hogy felelősségre vonják a banditákat. A szerbek azért, mert ők voltak az áldozatok, a magyarok mert az ő nevüket becstelenitették meg, tették utálttá és gyülölté minden kultur ember előtt. Hiába ravaszkodik Horthy, a banditák oda kerülnek az illetékes nép itélőszéke elé, de oda kerül maga Horthy és az egész uralkodó osztály is és az Ítélet olyan súlyos lesz, amilyen megmérhetetlenül súlyosak a magyar és a szerb népen elkövetett bűneik. ÓRAHIÁNY BERLINBEN BERN, márc. 8 (ONA) — Berlinben valami olyasmibe is hiány állott be ,ami még háborús időben is ritkaság: órákban, melyek pontosan mutatják az időt. A hadműveletek szempontjából ez a hiány egyáltalán nem tréfa. Berlinben senki sem tudja i megjavittatni az óráját, a berlini lapok most arról számolnak be, hogy újabb intézkedések szerint akinek az órája elromlott, az beküldi azt egy központi órajavitó gyárba Franciaországba, ahonnan három hónap múlva megjavítva kapja vissza. A berlini “Deutsche Algeme- ine Zeitung” szerint a német polgárok óráit franciák javítják “német felügyelet” alatt. A szövetségesek légi támadásai sok órát tönkretesznek, pedig a berlinieknek ma inkább szükségük van a pontos órára, mint valaha, mert a hadimunkában pontos megjelenésre kötelezik őket. Los Ant/elesi levél Hó ÉS JÉGESŐ CALIFORNIÁBAN A hosszú szakáluak sem emlékeznek, hogy hó és jég fedte volna az örök napsugaras California földjét, de február végén az is megtörtént. Bár csak néhány percig tartott a havazás, az egész föld felülete fehér lett, ezt követte olyan vihar, hogy fákat szakított ki tövestül. A tőlünk alig három milera levő Van Nuys kis városka, amely valóságos virágos kert a száguldó vihar egyik uccáján ment keresztül és mindent, ami útjában volt kitépett, köztük egy hatalmas fát, amit olyan erővel dobott egy házra, hogy a ház ketté törött. Az öt nap és éjjel zuhogó eső is sok kárt okozott különösen az alacsonyabban fekvő részeken. Hidakat vitt magával az ár, sok házból csónakon kellett a népeket kimenteni. Mindéhez hozzájárult a villanyszerelő munkások sztrájkja, aminek következtében teljes sötétségben maradtunk. Gyertyát kellett használni. Ezt szívesen csináltuk, mert az eredmény a villanyszerelő munkások harcának győzelme lett. De mindez már a múlté, a nap újból ránk süt és 84 fokos melegével igyekszik jóvátenni rossz kedvének kártékonyságát. Köszönjük érdeklődésüket. Mi egy kis magaslaton vagyunk és igy a víztől nem szenvedtünk. A tyúkok vették kicsit komolyan az ügyet és azokon a napokon 100-100 tojással kevesebbet adtak. Tisztelettel, Pekárovichék.
