Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-18 / 1311. szám
£ oiuui BÉRMUNKÁS 1944. március 18. Zsidók a magyar földmivelésben (Lapunk március 4-iki számában megjelent “A zsidó, mint amerikai földművelő” cimü cikkünkre K.S.L. chicagói olvasónk az alábbi érdekes adatokat tartalmazó cikket küldte hozzánk. Megkívánjuk azonban jegyezni, hogy a födmüveléssel kapcsolatos bizonyos foglalkozások, mint például terményekereskedés, bérlet, finanszírozás (hitel), stb. a tényleges földművelők kizsákmányolásához vezetnek. *Éppen úgy, mint ahogyan itt, Amerikában a nagy húsvágók és kannázó gyárak, amelyek tulajdonosai rendesen mint “farmerok” szerepelnek, valójában csak a farmerok kizsákmány olói. — Szerk.) Figyelemmel olvastam e lap folyó hó 4-iki számában “A zsidó mint amerikai földmivelő” cimü ismertetést. Ezzel kapcsolatosan talán érdemes egyet- mást emlékezetbe idézni arról is, hogy mi volt a zsidók szerepe a magyarországi földművelés körül. Nem megyünk vissza az Ó- korba, hanem kezdjük azzal az időponttal, amikor Magyarországon első nyomai látszanak a modern, kapitalisztikos gazdálkodásnak. Ez a korszak a haza- fiaskodók által csak szidott, de annál kevésbé ismert Bach-kor- szakban, az 1850-es években kezdődik. Ekkortájt mérik föl rendszeresen a földeket, megcsinálják az addig ismeretlen telekkönyvet, rendezik a bíráskodást és adózást. Az 1848-ban elvben kimondott, de nem foganatosított jobbágyfelszabadítást is ekkoriban hajtják végre. Megkezdődik az első komoly vasútvonalak és közutak rendszeres építése. Szóval ekkor kezd Magyarország őskori állapotban lévő gazdasága rendszeresen bekapcsolódni a világforgalomba. Magyarország zsidósága sokféle módon járult hozzá az ottani földművelésnek, ennek a legfontosabb magyar termelési ágnak a kifejlesztéséhez. Azok számára, akik talán felültek annak a német felfedezésnek, hogy “a zsidó általában élősdi”, meg kell jegyeznünk, hogy a magyar mezőgazdasági termékek értékesítése, ami nélkül földművelés nem képzelhető el, a legnehezebb munkák közé tartozott és zsidók nélkül éppen ott lehetetlen lett volna. Próbáljuk meg áttekinteni. Vegyük elsősorban a terménynagykereskedést. Magyar- ország főképpen gabonát termelt. Másodsorban áll az állat- tenyésztés. A főgabonatermelő a nagybirtok volt. Amikor az uj gazdasági élet szellői kezdenek fujdogálni, Széchenyi István gróf, Magyarország egyik első forradalmára, azt panaszolja “Hitel” cimü könyvében: főbaja az országnak, hogy nincsen hitele. Meg is mondja miért nincs: ósdi a földbirtokrendszer; nincs szabad munkáskéz. Az 1950-es években amikor a /élzett modernizálás megkezdődik, mintha a földből kelnének ki, egyszerre ott vannak az első magyar terménykereskedő vállalatok: ráczok, görögök, arménok és zsidók az úttörők. Az első nagyobb szabású magyarországi terménykereskedők Csekonics, Sina, Manno, Haris, stb. nevek mellett, Wodianer, Koppéli, Kern, Ulmann, Hirsch- ler, Propper, Guttmann, Stras- ser, Fleischel, Krausz stb. Ez a nemzedék teremti meg az első komoly bankot, biztositót, hajósvállalatot közraktárakat és mindazt ami a modern termény nagykereskedelemhez hozzátartozik és a hitelt is, amelyről Széchényi álmodott a külföld annyira nélkülözött bizalmát. Munkájuk nemcsak “mozgó tőkét és furfangot” igényelt, mint azt a zavarosvizü német forrás szereti emlegetni, hanem a legjelesebb utörők fegyvertárához is hozzátartozó vállalkozói vas-erélyt, legszívósabb kitartást és elképzelhetetlen kockázat vállalását. A lábon álló termést kellett meghitelezni bizonytalan időkre. A terméskilátás ugyanolyan szeszélyes volt, mint az adós és elkényeztetett gróf. Mig az említett csoport a legnagyobb birtokosok termését értékesítette és a külföld felé irányuló forgalmat bonyolította le, keletkezett, a vidéki emporiumokban főleg, egy izmos . középkereskedelem is. Volt egy üzletfajta, az úgynevezett vegyeskereskedések. Az egyes élelmes kereskedők, kiemelkedve a maradi céhbeli boltos kereteiből, igyekeztek az uj igényekhez simulni. Vevőiknek mindenben rendelkezésére álltak; gyárak (£1. az újonnan keletkezett mezőgazdasági gépgyárakat) képviselték, biztosítást vállaltak, ügynököltek, közvetítettek, terményt vásároltak, tanácsot adtak, hitelt nyújtottak. Ezek a közép- és kisbir- tok modernizálását tették lehetővé. Nem lehet eléggé hangsúlyozni végül a kiskereskedelem: a falusi szatócs, a járva-kelve árusító házaló, gyűjtő fontos tevékenységét. Az oly országban ahol falusi, tanyai utak rosszak voltak, ahol a közigazgatás a paraszt-tömegek érde- i keit nem szolgálta, a kisembernek jórészt “a zsidó” volt gazdasági gyámolitója. j A magyar gazdaság alapjai 'gabonán és boron kivü más mezőgazdasági termékek voltak. Bőrt, sertét, csontot, tollat borkövet, hulladékokat, stb. apró- donként, házról házra járva, legtöbbször csere utján kellett összevásárolni és az üzleti központokba szállítani értékesítésre. Ezt a leirhatatlanul fárasztó munkát úgyszólván kizárólag zsidók végezték. És miért? Mert az 50-es évek előtt a kereskedés is céhekbe volt foglalva .amelyek csak keresztényt vettek föl. A zsidóknak tehát olyan mesterségeket kellett vállalniok, amelyek a céheken kívül álltak. Ilyen céhen kívüli foglalkozások voltak egyrészt azok, amiket az akkori közfelfogás “aljas”-nak vagy tilosnak tartott: ócska áru-kereskedés, hulladék-gyűjtés, házalás, pénzkölcsönzés kicsibe és vándorkereskedés. Másrészt az újonnan kifejlődött gyáriparral vagy uj találmányokkal összefüggésben felmerült foglalkozási ágak, pl. bádogosság, üvegesség, készruhakereskedés, gyári képviseletek stb. (Az újonnan keletkezett nagy vállalatok folytatására az uralkodó kiváltságlevelet adott. Ezért hívták az első vasutat Cs. kir. szabadalmazott déli vaspálya társaságnak.) A biztos és nyugodt, versenymentes, mert korlátolt tagszámú céhekhez kötött foglalkozásokból kizárt zsidók (numerus clausus!) tehát részben kényszerűségből váltak úttörőkké. Azt kellett vállalniok, amit más nem akart vagy nem tudott vállalni. Hogy azonban ez az uttörés könnyű, “élősdi” munka lett volna, azt csak a tájékozatlanság vagy rosszakarat mondhatja. Külön kell megemlékeznünk a földdel kapcsolatos néhány üzletágról, amelyek Magyarországon úgyszólván teljesen zsidó teljesítmények voltak. Ilyenek voltak az erdőkitermelés, fakereskedelem, erdészeti cikkekkel (pl. gubacs) kereskedelem, állatkereskedelem, dohánykereskedelem) az állami egyed- áruság mellett fontos nyersdohánykivitel és behozatal, paprika nagykereskedelem. Zsidók létesítették — egy példa a sok közül — az első nagy városi tej ellátó vállalatokat (Gold- mann, Központi Tejcsarnok). Az elmondottak nélkül modern mezőgazdálkodás elképzelhetetlen lett volna. De szólni kell magának a földművelésnek zsidó vonatkozásairól is. Magyarországon az 1950-es évekig zsidó földet nem szegezhetett. Ellenben régóta nyo- Imait találjuk zsidó bérlőknek I és “faktoroknak”, úgynevezett “házi zsidóknak” akik a mező- gazdasági értékesítést hivatás- I szerűen végezték a birtokos számára. Zsidó nagybirtokos Magyar- országon, minden ellenkező híresztelés dacára, elejétől végig elenyészően kevés volt. A nagybirtok régebben azért tudott Magyarországon egyes családok kezén huzamosan megmaradni, mert csak nemesnek lehetett földtulajdona és a nemesi birtok elidegeníthetetlen volt. Mikor a császár megparancsolta a földbirtok felszabadítását, politikai okokból, vagyis avégből, hogy a magyar nagybirtokosokat magának megnyerje, úgynevezett hitbizományokat létesített. Magyarán: úgy rendelkezett, hogy egyes kiválasztott főnemesi családok birtoka továbbra is elidegeníthetetlen maradt. Ha ezt nem teszi, kevés mágnásbirtok maradt volna meg. Nagybirtokot hadi érdemekkel és politikai szolgálatokkal sokan és akárhányszor még könnyen is szereztek. De a bárhogyan is szerzett nagybirtokot egy családban megtartani, nehéz vagy lehetetlen. így aztán szerzett ugyan néhány magyar zsidó család pénzért nagyobb birtokokat (ezek nagyságra persze távolról sem érték el a mágnási hitbizományokat) de ezek egy két nemzedéken belül rendszerint gazdát cseréltek. A rövidéletü zsidó nagybirtokon mindig szakszerűbb, célszerűbb gazdálkodás folyt, mint az átlag mágnás-birtokon. A FIGYELEM NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK! Március 25-én> szombaton este 8 órai kezdettel a new yorki Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. táncai egybekötött KABARÉ ESTÉLYT tartunk. Kérjük a szives megjelenésüket. Gondoskodva van Ízletes ételekről és hűsítőkről. Iván Dezső rádió énekes zenekara szolgáltatja a tánc zenét. Az IWW magy. csoportja zsidó birtokos tőkéjét üzletileg szerezte rendesen és földbirtokot is üzleti kiaknázás végett vásárolt. Kegyeleti, tekintélyi és egyéb, felfogása szerint másodrendű, szempontok sem korlátozták .Általában több üzemi tőkéje is volt mint a főnemességnek, olcsóbban élt, park, versenyistálló stb. helyett mező- gazdasági iparokat tartott fenn. (Cukoripar, szeszipar, konzervipar ugyancsak jórészt zsidó kezdeményezések voltak!) Szóval: a zsidó nagybirtok hozama nagyobb volt általában. Munkásait, minthogy a helyi közigazgatással kevésbbé jobb viszonyban volt mint a nemesség, muszáj volt neki jobban fizetni. Köztudomás szerint a zsidó nagybirtokok majdnem kivétel nélkül mintagazdaságok voltak. Külön kell említeni a nagyszámú zsidó földbérlőket, akik a magyar nagy- és középbirtok, de az egyházi birtok tetemes részét is művelték. Életrevalóságukat igazolja, hogy nemcsak a birtokos, hanem a bérlő is jól megélt. Az a zsidóellenes vád, hogy a bérlő “kizsarolta” a földet, nem helytálló. A bérletek hosszú időre szóltak és a föld kiszipolyozása a bérlő húsába is vágott volna. A bérlőknek különösen újabb nemzedékei általában j ólképzett gazdálkodók voltak, akiknek rátermettségét a legelfogultabb szakkörök is elismerték. Működésűk egésze éppúgy mint a nagyszámú magyar zsidó gazdatiszté, állatorvosé és egyéb mezőgazdasági szakemberé a magyar mezőgazdaságnak hasznára és tisztességére vált. Aki élt vagy nyitott szemmel járt keleti Magyarországon, az tudja, hogy a sokat gúnyolt “pájeszes” orthodox zsidó közt sok volt a nehezen robotoló cseléd, a földetturó kisparaszt, hajnaltól estig dolgozó kisbérlő, állattenyésztő, kocsis-fuvaros, állathajcsár stb. Ezekről persze éppoly kevés szó esett mint nyomorgó nem-zsidó sorstársaikról. Hiszen a magyar jobbágyról ezer év alatt egyetlen komoly és nagyszabású könyv jelent csak meg: “A magyar jobbágyság története”. Azt is zsidó irta, Acsády Ignác, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. K.S.I. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
