Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-18 / 1311. szám
1944. március 18. BÉRMUNKÁS í oiuai MUNKA KÖZBEN *(gb) ROVATA* SZOMORÚ DOLOG Már jó ideje nem Írtam arról, hogy miképpen folyik a munka “nálunk”, vagyis abban a műhelyben, ahol dolgozom. A múlt évben annyiszor írtam a “gyárunkról”, hogy a rovat olvasók már csakúgy ismerték műhely viszonyainkat, mint jómagam. A közmondás szerint a semmi hir általában jó hirt jelent. A gyakorlatban azonban ez nem mindig igaz. És határozottan nem igaz a mi gyárunkban. Mert dacára annak, hogy nem írtam meg, a mi gyárunkban az utóbbi időben igen sok zúgolódást és az azzal járó káromkodást lehetett hallani. A zúgolódásra, az elégetelenségre a nálunk már régebben bevezetett “bonusz” fizetési rendszer adott okot. Körülbelül egy évvel ezelőtt az amerikai gyárosok nagy propagandát fejtettek ki, hogy az ilyen fizetési rendszert, amelynek “incentive pay” nevet adtak, mindenütt alkalmazzák. Megírtam akkor, hogy nálunk már két éve ezt a fizetési rendszert “élvezzük”. Az “incentive pay” kifejezésben az “incentive” szót a magyar “bátorít”, “serkent” vagy “késztet” szavakkal fejezhetjük ki. Az “incentive pay” tehát olyan fizetési rendszert jelent, amely a munkást több munkára bátorítja, készteti, vagy serkenti. A legegyszerűbb ilyen fizetési rendszer a darabszám munka. Minél több darabot csinál a munkás, annál többet keres. A munkások azonban rájöttek, hogy a darabszámú munka, — bármilyen nevet adjanak is neki, legalkalmasabb a ki- számányolásra, mert a munkáltató arra törekszik, hogy a lehető legalacsonyabbra szabja meg az egység árat. Ha sok a munkás és kevés a munkaalkalom, akkor a darabszámú munkával elért kizsákmányolás foka szinte határtalan, mert az éhező munkások között mindig akadnak olyanok, akik a felkínált legalacsonyabb bért is elfogadják. Éppen azért csaknem minden union bevette alapszabályaiba, hogy tagjainak megtiltja a darabszámú munkát. BONUSZ RENDSZER így a darabszámú munka annyira hitelét vesztette, hogy a munkáltatók nem hozhatták be újra .Ezért kellett kitalálni a “bonusz” rendszert, ami tulajdonképpen csak a darabszámú munkának egy változata. Különbözik annyiban a közönséges darabszámú munkától, hogy itt bizonyos minimumot biztosítanak a munkásnak és csak akkor kap felülfizetést, “bonuszt”, ha bizonyos megállapított mennyiségen felül termel. Ennek a bonusz rendszernek is számos válfaja van. Vannak gyárak, ahol a bonuszt csoportok, departmentek kapják, máshol az individuális munkás. Nálunk ez utóbbi rendszert hozták be. A mi bonusz rendszerünk lényege a következő: Minden munkásnak (aki gépen dolgozik és termel, “production man”) bizonyos órabér rátája van. Ez különbözik departmentek szerint és aszerint, hogy az illető mióta dolgozik ebben a gyárban. Minden munkának nagyon pontosan megállapítják az idejét, vagyis azt, hogy egy órában hány darabot lehet belőle készíteni. Tegyük fel, hogy valamely munkából 20 darabot kell óránként csinálni. Ha a munkás csak ennyit, vagyis a kívánalomnak száz százalékát, vagy annál kevesebbet csinál, csak az órabérét kapja. Ha azonban 30 darabot csinál, akkor már a kívánat 150 százalékát termelte és igy az órabérének is 150 százalékát kapja. Tegyük fel, hogy annak a munkásnak az órabére 80 cent, akkor jelen esetben 80 meg 40, vagyis egy dollár és 20 centet keresett. Ha azonban egy másik munkásnak az órabére csak 60 cent, akkor ugyanazon munkáért 60 meg 30, az az 90 centet kap. így nyilvánvaló, hogy ez a bonusz rendszer előnyösebb azoknak, akiknek magas órabérük van. JÓ MUNKA, ROSSZ MUNKA Ennél a rendszernél az a legnagyobb baj, hogy nincs az a módszer, amivel a munka idejét igazságosan meg lehetne állapítani. így megtörténik, hogy némely munkánál az idő igen előnyös, amig a másiknál nagyon rossz. Ez azt jelenti, hogy az egyik munkánál lehet bonuszt keresni, a másiknál meg nem. így természetes, hogy mindenki a jó munkákat szeretné és arra vadászik. Azonban mint már Madách is mondotta, sok az ember és kevés a fóka, ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy sok a munkás és kevés a jó munka, igy azok, akiknek a rossz munka jut, zúgolódnak. Gyakran valóságosan összevesznek a jó munka felett. A munkát az úgynevezett “set-up | man” (előmunkás féle) adja ki. Gyakran a jó munkát annak adja, akit kedvel és a legrosz- szabb munkákat juttatja annak, akire haragszik. Ez megint sok veszekedésre és gyűlölködésre ád okot. Sőt megtörténhetik az is, hogy az ilyen set-up man, vagy foreman “kick- bask”-re dolgozik, vagyis arra, hogy az a munkás, akinek a jó munkákat adja, lökjön neki pár dollárt a fizetéséből. Ez ugyan törvényellenes, de még én nem hallottam olyan törvényről, amit meg ne szegtek volna. Az ilyen fizetési rendszernél a csaknem azonos munkát végző munkások keresete nagyon különbözik. Ez a munkások közötti irigységre ád okot, mert nem az keres többet, aki ügyesebb, vagy szorgalmasabb, hanem az aki szerencsésebb, vagy akinek jó foreman barátja van. Azonkívül itt éppen úgy nem tudja az ember, hogy a heti fizetése mennyi lesz, mint a darabszámú munkánál. Nálunk különösen nagy a külömbség a heti kereseteink között, mert az órabért alacsonyra fogták és a fizetésnek csaknem felét mint bonuszt kapjuk. A 200 percentes munkák, vagyis amikor a bonusz akkora, mint az órabér, igen gyakoriak. NEM ÉRDEKLI ŐKET Mint leírtam, igen sok árnyoldala van ennek az “incentive pay” rendszernek. De azonkívül attól tartunk, hogy mihelyt a háborús rendeléseknek vége szakad azonnal levágják a bonuszt és megmaradnak az alacsony órabérek. Éppen azért az előrelátóbb munkások keresztül-, vitték, hogy az union rendkívüli gyűlést hivott egybe annak megtárgyalására, hogy kérjük a bonusz rendszer beszüntetését és térjünk át az egyszerű fizetési rendszerre, persze úgy, hogy kapjuk meg azon órabéreket, amit ma a bonusszal együtt keresünk. Ezt a gyűlést az union tisztviselők valóban nagyon meghirdették. Többen, akik utáljuk ezt a rendszert, személyesen is agitáltunk a munkások között, hogy jöjjenek el a gyűlésre, ott lesz alkalom leszavazni ezt a fizetési rendszert, mert az, hogy a munkánál morognak meg zúgolódnak, semmit sem ér. Minden jel arra mutatott, hogy az “incentive pay” rendszer ellenzői többszörösen felül fogják múlni azokat, akik a rendszer magatartása mellett kardoskodtak. Ezek csak a kevés-számú, magas órabérrel bíró régi munkások közül kerültek ki. A gyűlés azonban nagy meglepetést hozott úgy nekem, mint azon pár munkásnak, akik annyira agitáltunk, mert noha mintegy 1700 tagja van az uniónak, legfeljebb ötven ember jött el a gyűlésre. És azok között is hiába kerestük azokat, akik annyira zúgolódtak és elégedetlenkedtek a bonusz miatt. Ezek tüntetőleg távol maradtak. Ellenben eljöttek azok, akiknek ez a rendszer egyenlőre kedvező és igy nagy szótöbbséggel leszavaztak bennünket. A tanulsága ennek a kis történetnek igen szomorú. Nem . az, hogy nálunk megmaradt a bonusz rendszer, hanem az, hogy az amerikai átlagos munkás nagyon keveset törődik a saját sorsával. A gyárnak van valami kuglizó csapata. Annak a versenyére több százan mentek el. Mindenféle hazárdjátékra készséggel áldoznak időt és pénzt. A saját sorsunk intézését azonban másokra bízzák. Az nem elég fontos arra, hogy egy-egy gyűlésre elmenjenek. És hogy miért olyan nagyon szomorú ez a dolog? Azért, mert legjobb tudomásom szerint ez nem csak a mi gyárunkban van igy, hanem általános szerte az országban. EGY KIS BESZÁMOLÓ Március 5-én clevelandi Mun- tástársnőink kezdeményezésére és rendezésében, társas délutánt tartottunk, amelynek lényege ezúttal is a Bérmunkás anyagi támogatása volt. Bár az aznapi más magyar események többeket elvont a megjelenéstől, Munkástársnőink fáradozását siker koronázta. A délután a legszebb hangulatban foly le. Molnár munkástársnő az ő kedélyességével ott forgott az asztalok körül, mint a kiszolgálásnál. A konyhán Ber- csa, Koncz és Kollár munkástársnők szorgoskodtak, ami magyarázata, hogy Konz munkástársnő nem tudott annyi fánkot sütni, amennyi el nem fogyott volna. Molnár munkástársnő által ajándékozott torta sorsoló jegyeit Lefkovits munkástársnő értékesítette $11.05 értékben. A konyha kiadásának egyrészét Konz munkástársnó fedezte ,ami hozzájárult ahoz, hogy a Bérmunkásnak $69.06-t szolgáltattak át. VÁJJON JÓ TANTÁRGYAT VESZNEK? LONDON, márc. (ONA) — A hires oxfordi egyetem májusban lengyel nyelvű jogi fakultást nyit meg, hogy a számkivetésben élő lengyel fiatalemberek tanulhassanak. Az Egyesült Királyságban több lengyel nyelvű egyetem működik. Edin- burgh-ban például van egy lengyel orvosi fakultás, Liverpoolban pedig egy építészmérnöki fakultás. “PÓT’-KATONÁKRA LESZ SZÜKSÉGE HITLERNEK WASHINGTON, március hó (ONA) — Az orosz rádió jelenti, hogy Hitler “titkos napiparancsban” előírja, hogy ezentúl bizonyos fajta nyomorékokat, például sántákat és olyanokat, akiknek jobbkezén az újak ösz- szenőttek, be kell venni a hadseregbe. Ilya Ehrenburg, a hires szovjet iró egyik cikkében, melyet az orosz rádió francia nyelven közvetített s melyet itt Amerikában is felfogtak, azt állítja, hogy “fizikai elmaradottság és puposság ezentúl nem fognak akadályt képezni a német hadseregbe való felvételre.” Ehrenburg a következőket mondja: “Hitler kitarthat pótfütő- anyaggal, pótgumival, hamis pénzzel és hamis tekintéllyel, de nem tarthat ki pótkatonákkal. Éppen ezért Ehrenburg azt üzeni a franciáknak, a francia szabadcsapatok katonáinak, eljött az ideje a nácikkal való leszámolásnak.” SZAPORODNAK A KOMMUNISTÁK AZ OLASZOK KÖZÖTT NEW YORK, márc.: — Dr. Max Ascoli, olasz politikai menekült. aki egyetemi tanár volt Cagliari (Sardinia) városban, egy levelet hozott nyilvánosságra .amelyet az Egyesült Nemzetek által megszállt területre menekült egyik barátjától kapott. Ezen levél adatai szerint az egész Olaszország területén nagyon szaporodnak a kommunizmus hívei. A levél Írója szerint az olasz nép teljesen ki van merülve, nincs élelme s ami árucikket lehet még vásárolni azoknak ára rendkívül magas. A “fekete piac” virágzik minden ellen intézkedés dacára is. Noha az adagolási rendszert behozták, élelmiszerek és más árucikkek hiánya következtében a részesedési jegyek mitsem érnek.
