Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-03-04 / 1309. szám
íicai BÉRMUNKÁS 1944. március 4. A francia tisztogatás és Bedaux öngyilkossága (Vi.) Azt csak most hallottuk, miután már nem tudták eltakarni, hogy azok az urak, kiket az angol-amerikai urak hatalomra tettek Afrikában a francia gyarmatok és hadsereg felett, már régen börtönben voltak és hazaárulás vádja alatt lesznek törvényszék elé állítva a közeli napokban. Bedauxnak is ezek között kellene lenni, de az amerikai barátai titkon és valószínűleg De Gaullek tudta nélkül repülőgépen visszahozták és Miami beachre küldték üdülni. Szegény Bedaux nagyon bele fáradt a nácikkal való paktálás- ba, az utóbbi 5 évben .állandóan utazgatott, erősen dolgozott, hogy a náciknak mindenfelé segítségére legyen, és valószínűleg emiatt adták neki az alkalmat pihenésre itten a szabad Amerikában. De most a francia bizottság, mely mint kormány »működik, habár Amerika és Anglia még most sem ismerte el őket, követelte, hogy ezt az urat, Badeuxot, küldjék vissza Algírba, hogy mint francia polgár részben mint tanú, részben mint vádlott megfeleljen bizonyos kérdésekre. Bedaux volt Hitlernek a legjobb, legsikeresebben működő francia segítő eszköze. A sok francia milliomos és befolyásos vezérek mellett a nácik ügyét, az angol-amerikai milliomosok és lordok között is legsikeresebben szolgálta. És éppen emiatt adtak neki elég altató port, hogy aludjon el örökre, nehogy ezeket a barátokat, urakat is kompromitálja, leleplezze. Valószínűleg még a fenséges Duke of Windsor is megizzadt volna, ha Bedaux barátját keresztkérdések alá vehette volna valami igazi náci ellenes francia ügyvéd. Dacára az angol-amerikai támogatásnak, a francia nácik kezdték elveszíteni a hatalmat, sokat bebörtönöztek még Afrikában is és már Bedauxra is ráakarták tenni a bilincset, mikor az amerikaiak megmentettél?. így csak Peyrouton, Boi- son, Flandin és még kissebb francia nácik, akiket még a francia gyarmatok igazgatásáDaniel DeLeoen hirdetett, nem, hanem csekély százezer dollár, ha ez meg lesz, ha ezt összegyűjtik és beküldik, akkor a “döntő csapásra készen álló” elvtársak, Petterson titkár elvtársai az élen “leadják” a döntőt. Itt az olcsó János! Igazi bargain, nem kell harcolni, csak adja le a dollárocskát és amig ön alszik, addig Pettersenék elvégzik a mai társadalom elpusztítását, ráadásul ön megkapja a “Béke és Boldogság paradicsomát”. Ez az utolsó alkalom, tessék beszállni a dollárokkal és Pettersenék az ön szeme láttára, lemérik a “döntő” csapást. Aki ennél többet igér, az ön pénzéért, az még náluk is nagyobb szélhámos. ba is betettek, vagy helyesebben mondva benth^gytak a szövetségesek és 6 hónapig is börtönben tartották mindazokat, akik valaha is harcoltak a ná- cikk ellen, most fogják a bíróság elé állítani. Az egészet olyan titokzatosan kezelték az amerikai-angol néptől eltakarták, hogy csak most került napfényre, hogy ezek az urak börtönben voltak már egy éve és a kisebb gyilkosokat, náci ellenesek kínzóit már a héten bíróság elé állították. A fent nevezett urak, mind hűen szolgálták a nácikat, halomszámra fogdosták össze a náci ellenes franciákat és végeztették ki őket. Ezt a szövetségesek is tudták, mégis ezeket hagyták meg a hatalmon és nagy erőlködéssel egy néhány hónapig képesek voltak hatalmon tartani a náci ellenes franciák tiltakozása dacára is. De most már ezek méltó büntetésben fognak részesülni. A sokat szenvedett francia nép és azok az áldozatok, akiket ezek az urak halálra üldöztek, akiknek egy része a pokollá változtatott Franciaországból ,az ottani buj- dosásból került Afrikába és nagyban megerősítették az ottani náci-fasizta ellenes elemeket, most már megkezdik a tisztogatást'. Ez helyes, egyrészben a náci barátok mindenfelé megláthatják, hogy milyen sors vár rájuk, minél több náci ellenes egyént fogdosnak össze, minél többet végeztetnek ki, annál biztosabban a nyakukra fogják tenni a kötelet vagy a kést. A náci ellenes franciákat felbosszantotta az a tény, hogy még az amerikai törvények szerint is, Bedaux már nem volt polgár, mivel több mint kétéven keresztül távol volt az országból, mely szerint elvesztette a polgárjogait mégis az amerikaiak szöktették ki Afrikából és küldték üdülni. Bizony a francia bíróságnak igen nagy szüksége lett volna Bedauxra. Ugyanis egy kulcs volt a náci gépezetben ,amelyet a nácibarát lapok és az amerikai tőkések által kontrolált lapok eltakartak, Bedaux nem csak a nácik, hanem minden reakciós, munkás ellenes csoport kedvence volt. Sok barátja van itten Amerikában, Angliában, sőt bűntársa is, akiknek a neveit most nagyon gondosan takargatják nehogy a francia alapos tisztogatás, mely őt méltó sorsára juttatta volna, kiterjedjen az amerikai-angol barátjai- rí*, hántásaira is. A munkaképtelenek talpraállitása Több mint kétmillió munkás van Amerikában, akik valamely gyógyítható testi hiba következtében, nem vállalhatnak ma alkalmazást. Rövid időn belül azonban megkezdődik e munkások tömeges rehabilitálása úgy, hogy az amerikai munkáslétszám csakhamar lényegesen emelkedni fog és “a demokrácia arzenáljának” ereje még hatalmasabbá válik. A Federal Security Agency (A Társadalombiztosító Hivatal) az egyes államokkal karöltve, az egész országra kiterjedő akciót indított, hogy a munka- képtelenek légióját talpraállíthassák. Megfelelő orvosi és oktatási kezelésben fogják őket részesíteni úgy, hogy ezzel a kétmillió lélekre becsült tartalékkal a nemzet munkás létszámát 60 millióra egészítik ki. A Kongresszus még tavaly júliusban fogadta el a Barden- La Folette törvényt, amely felhatalmazást adott arra, hogy fizikai, vagy más hibában sínylődő emberek megfelelő kezelésben részesüljenek a kincstár pénzéből. Azok, akiket ennek az emberanyag-mentő akciónak s végrehajtásával megbíztak, 15 millió dollárra becsülik az évi költségeket. A júliusban tartott szenátusi kihallgatások alkalmával megállapítást nyert, hogy tavaly csupán 50,000 ilyen munkást vettek megfelelő kezelés alá, akik még abban az évben csatlakozhattak az ipar hasznos munkásai seregéhez. A kormány reméli azonban, hogy az l idén már 100,000 munkást tudnak ilyen kezelések révén rehabilitálni. Az akció vezetői Paul McNutt, a Társadalmi Biztositó Hivatal legfőbb igazgatója és az Országos Munkaerő Bizottság feje, Dr. Thomas Parran, a Közegészségügyi Hivatal főorvosa és Michael J. Shortley, ugyanennek az intézetnek az igazgatója. Ez év januárjában Washingtonban konferenciát hívtak ösz- sze, hogy az ország munkaerejét kiegészíthessék az ilyen ember-tartalékokból. A tanácskozásokon a kérdésnek legkiválóbb harminc szakértője vett részt. A kétheti ülésezés alatt, a rehabilitációs program minden részletét megvitatták és megismertették egymással a legmodernebb technikai eljárásokat, amelyek a rokkantak munkaképességének helyreállítására szolgálnak. A Társadalombiztosító Hivatal végzi a Barden-La Follette törvény végrehajtását, az egyes államokban felállított Hivatási Tanácsadó Irodák révén. Ez a törvény tulajdonképen a már 1920-ban megszavazott Hivatási Rehabilitáló törvény módosítása csupán. Főleg abban különbözik a régi formájától, hogy országos pénzalapok használatát is megengedi. 1945. jülius elseje után, az egyes államok is kötelesek lesznek a költségekhez 50 százalékos alapon hozzájárulni. A főcél — az igazgatóság szavait idézve — “a fizikailag megbénított egyének segítségére lenni abban, hogy ismét hasznos munkát végezhessenek.” Az uj szabályok értelmében, szövetségi pénzalapok vehetők igénybe, az orvosi es sebészeti eljárások bármelyikéhez. Az esetleges kórházi kezelést is ebből az alapból lehet fedezni, de legfeljebb 90 napon át. Mankók, művégtagok és egyéb or- thopédiai segédeszközök költségeit szintén a kormány viseli, hogy a munkások mielőbb visszanyerhessék aktivitásukat. A leszerelt katonák is jogosultak az efajta kezelésekre, ha munkaképtelenségük nem a katonai szolgálatból kifolyólag állott elő. A veteránokról, akik a hadsereg, vagy a hadi tengerészet kötelékében, szolgálatukból kifolyólag sérültek meg, maguk az amerikai haderők gondoskodnak és ezen a téren roppant nagy haladást tettünk az elmúlt háború óta. Az előző törvény huszonhárom évi fennállása alatt fizikai kezelésekhez nem lehetett kormánypénzeket használni, csak arra, hogy az elveszített képességeket és képzettségeket visz- szaállitsák. Az uj törvény értelmében, minden alkalmazható munkás orvosi kezelésben részesülhet, ha remélhető, hogy ettől belátható időn belül megszűnik, vagy csökken a rokkantsága. Az uj program felöleli az orvosi kezelést, a fiziótherapiát, hivatási therapiát, a lábbado- zási időszak alatt átmeneti kezeléseket, szakkiképzést egyetemeken, műhelyekben, vagy garázsokban, teljes ellátást a kiképzési idő alatt és egyes állásokban való elhelyezkedés után — utólagos kezeléseket és vizsgálatokat. Az elmegyógyászati rehabilitálás a programnak fontos része/ El kell készülve lennünk arra, hogy az elmegyógyászati munka a közel jövőben megsokszorozódik, — szakértők véleménye szerint — különösen, ha az amerikai hadsereg legújabban nyilvánosságra hozott adatait tekintetbe vesszük. Abból a 35,000 emberből, akiket a hadsereg havonta elbocsájt a szolgálatból, 35 százalék elme- gyógyászati kezelésre szorul. Az uj program elő akarja mozdítani magán-klinikák létesítését ,amelyek a rehabilitáló tervezetbe beleilleszkednének. Ez a tervezet hathatósan elő fogja mozdítani hadi készültségünket azzal, hogy hatalmas emberanyagot fog a hadi iparok részére felszabadítani, Dr. Dean A. Clark, a vezető orvosi tekintély, véleménye szerint. De nemcsak az ország közgazdaságának és hadi erejének szempontjából van ennek az uj intézkedésnek jelentősége; a Roosevelt elnök által prokla- mált szabadságjogok egyik gyakorlati megvalósítása lesz az, hogy kétmillió rokkant ember részére fokozatosan lehető- yé fog válni, hogy önmagukat és családjukat fentartó munkásokká és a társadalom hasznos tagjaivá lehessenek. Common Council. Olvasás utánT adja lapunkat más magyar kezébe!
