Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-04 / 1309. szám

íicai BÉRMUNKÁS 1944. március 4. A francia tisztogatás és Bedaux öngyilkossága (Vi.) Azt csak most hallot­tuk, miután már nem tudták el­takarni, hogy azok az urak, ki­ket az angol-amerikai urak ha­talomra tettek Afrikában a francia gyarmatok és hadsereg felett, már régen börtönben voltak és hazaárulás vádja alatt lesznek törvényszék elé állítva a közeli napokban. Bedauxnak is ezek között kel­lene lenni, de az amerikai ba­rátai titkon és valószínűleg De Gaullek tudta nélkül repülőgé­pen visszahozták és Miami beachre küldték üdülni. Sze­gény Bedaux nagyon bele fá­radt a nácikkal való paktálás- ba, az utóbbi 5 évben .állandóan utazgatott, erősen dolgozott, hogy a náciknak mindenfelé se­gítségére legyen, és valószínű­leg emiatt adták neki az alkal­mat pihenésre itten a szabad Amerikában. De most a francia bizottság, mely mint kormány »működik, habár Amerika és Anglia még most sem ismerte el őket, követelte, hogy ezt az urat, Badeuxot, küldjék vissza Algírba, hogy mint francia pol­gár részben mint tanú, részben mint vádlott megfeleljen bizo­nyos kérdésekre. Bedaux volt Hitlernek a leg­jobb, legsikeresebben működő francia segítő eszköze. A sok francia milliomos és befolyá­sos vezérek mellett a nácik ügyét, az angol-amerikai milli­omosok és lordok között is leg­sikeresebben szolgálta. És ép­pen emiatt adtak neki elég al­tató port, hogy aludjon el örök­re, nehogy ezeket a barátokat, urakat is kompromitálja, lelep­lezze. Valószínűleg még a fen­séges Duke of Windsor is meg­izzadt volna, ha Bedaux barát­ját keresztkérdések alá vehette volna valami igazi náci ellenes francia ügyvéd. Dacára az angol-amerikai tá­mogatásnak, a francia nácik kezdték elveszíteni a hatalmat, sokat bebörtönöztek még Afri­kában is és már Bedauxra is ráakarták tenni a bilincset, mi­kor az amerikaiak megmentet­tél?. így csak Peyrouton, Boi- son, Flandin és még kissebb francia nácik, akiket még a francia gyarmatok igazgatásá­Daniel DeLeoen hirdetett, nem, hanem csekély százezer dollár, ha ez meg lesz, ha ezt össze­gyűjtik és beküldik, akkor a “döntő csapásra készen álló” elvtársak, Petterson titkár elv­társai az élen “leadják” a dön­tőt. Itt az olcsó János! Igazi bar­gain, nem kell harcolni, csak adja le a dollárocskát és amig ön alszik, addig Pettersenék el­végzik a mai társadalom el­pusztítását, ráadásul ön meg­kapja a “Béke és Boldogság pa­radicsomát”. Ez az utolsó alkalom, tessék beszállni a dollárokkal és Pet­tersenék az ön szeme láttára, lemérik a “döntő” csapást. Aki ennél többet igér, az ön pénzé­ért, az még náluk is nagyobb szélhámos. ba is betettek, vagy helyeseb­ben mondva benth^gytak a szö­vetségesek és 6 hónapig is bör­tönben tartották mindazokat, akik valaha is harcoltak a ná- cikk ellen, most fogják a bíró­ság elé állítani. Az egészet olyan titokzatosan kezelték az amerikai-angol néptől eltakar­ták, hogy csak most került nap­fényre, hogy ezek az urak bör­tönben voltak már egy éve és a kisebb gyilkosokat, náci elle­nesek kínzóit már a héten bíró­ság elé állították. A fent nevezett urak, mind hűen szolgálták a nácikat, ha­lomszámra fogdosták össze a náci ellenes franciákat és vé­geztették ki őket. Ezt a szövet­ségesek is tudták, mégis eze­ket hagyták meg a hatalmon és nagy erőlködéssel egy néhány hónapig képesek voltak hatal­mon tartani a náci ellenes fran­ciák tiltakozása dacára is. De most már ezek méltó büntetés­ben fognak részesülni. A sokat szenvedett francia nép és azok az áldozatok, akiket ezek az urak halálra üldöztek, akiknek egy része a pokollá változtatott Franciaországból ,az ottani buj- dosásból került Afrikába és nagyban megerősítették az ot­tani náci-fasizta ellenes eleme­ket, most már megkezdik a tisztogatást'. Ez helyes, egyrészben a náci barátok mindenfelé megláthat­ják, hogy milyen sors vár rá­juk, minél több náci ellenes egyént fogdosnak össze, minél többet végeztetnek ki, annál biztosabban a nyakukra fogják tenni a kötelet vagy a kést. A náci ellenes franciákat fel­bosszantotta az a tény, hogy még az amerikai törvények szerint is, Bedaux már nem volt polgár, mivel több mint kétéven keresztül távol volt az országból, mely szerint elvesz­tette a polgárjogait mégis az amerikaiak szöktették ki Afri­kából és küldték üdülni. Bizony a francia bíróságnak igen nagy szüksége lett volna Bedauxra. Ugyanis egy kulcs volt a náci gépezetben ,amelyet a náciba­rát lapok és az amerikai tőké­sek által kontrolált lapok elta­kartak, Bedaux nem csak a nácik, hanem minden reakciós, munkás ellenes csoport kedven­ce volt. Sok barátja van itten Amerikában, Angliában, sőt bűntársa is, akiknek a neveit most nagyon gondosan takar­gatják nehogy a francia alapos tisztogatás, mely őt méltó sor­sára juttatta volna, kiterjed­jen az amerikai-angol barátjai- rí*, hántásaira is. A munkaképtelenek talpraállitása Több mint kétmillió munkás van Amerikában, akik valamely gyógyítható testi hiba követ­keztében, nem vállalhatnak ma alkalmazást. Rövid időn belül azonban megkezdődik e munká­sok tömeges rehabilitálása úgy, hogy az amerikai munkáslét­szám csakhamar lényegesen emelkedni fog és “a demokrá­cia arzenáljának” ereje még hatalmasabbá válik. A Federal Security Agency (A Társadalombiztosító Hiva­tal) az egyes államokkal karölt­ve, az egész országra kiterjedő akciót indított, hogy a munka- képtelenek légióját talpraállít­hassák. Megfelelő orvosi és ok­tatási kezelésben fogják őket részesíteni úgy, hogy ezzel a kétmillió lélekre becsült tarta­lékkal a nemzet munkás létszá­mát 60 millióra egészítik ki. A Kongresszus még tavaly júliusban fogadta el a Barden- La Folette törvényt, amely fel­hatalmazást adott arra, hogy fizikai, vagy más hibában síny­lődő emberek megfelelő keze­lésben részesüljenek a kincstár pénzéből. Azok, akiket ennek az em­beranyag-mentő akciónak s végrehajtásával megbíztak, 15 millió dollárra becsülik az évi költségeket. A júliusban tartott szenátusi kihallgatások alkalmával meg­állapítást nyert, hogy tavaly csupán 50,000 ilyen munkást vettek megfelelő kezelés alá, akik még abban az évben csat­lakozhattak az ipar hasznos munkásai seregéhez. A kor­mány reméli azonban, hogy az l idén már 100,000 munkást tud­nak ilyen kezelések révén reha­bilitálni. Az akció vezetői Paul Mc­Nutt, a Társadalmi Biztositó Hivatal legfőbb igazgatója és az Országos Munkaerő Bizott­ság feje, Dr. Thomas Parran, a Közegészségügyi Hivatal fő­orvosa és Michael J. Shortley, ugyanennek az intézetnek az igazgatója. Ez év januárjában Washing­tonban konferenciát hívtak ösz- sze, hogy az ország munkaere­jét kiegészíthessék az ilyen em­ber-tartalékokból. A tanácsko­zásokon a kérdésnek legkivá­lóbb harminc szakértője vett részt. A kétheti ülésezés alatt, a rehabilitációs program min­den részletét megvitatták és megismertették egymással a legmodernebb technikai eljárá­sokat, amelyek a rokkantak munkaképességének helyreállí­tására szolgálnak. A Társadalombiztosító Hiva­tal végzi a Barden-La Follette törvény végrehajtását, az egyes államokban felállított Hivatási Tanácsadó Irodák révén. Ez a törvény tulajdonképen a már 1920-ban megszavazott Hivatá­si Rehabilitáló törvény módosí­tása csupán. Főleg abban kü­lönbözik a régi formájától, hogy országos pénzalapok hasz­nálatát is megengedi. 1945. jülius elseje után, az egyes államok is kötelesek lesz­nek a költségekhez 50 százalé­kos alapon hozzájárulni. A fő­cél — az igazgatóság szavait idézve — “a fizikailag megbé­nított egyének segítségére len­ni abban, hogy ismét hasznos munkát végezhessenek.” Az uj szabályok értelmében, szövetségi pénzalapok vehetők igénybe, az orvosi es sebészeti eljárások bármelyikéhez. Az esetleges kórházi kezelést is ebből az alapból lehet fedezni, de legfeljebb 90 napon át. Man­kók, művégtagok és egyéb or- thopédiai segédeszközök költ­ségeit szintén a kormány vise­li, hogy a munkások mielőbb visszanyerhessék aktivitásukat. A leszerelt katonák is jogo­sultak az efajta kezelésekre, ha munkaképtelenségük nem a ka­tonai szolgálatból kifolyólag állott elő. A veteránokról, akik a hadsereg, vagy a hadi tenge­részet kötelékében, szolgálatuk­ból kifolyólag sérültek meg, maguk az amerikai haderők gondoskodnak és ezen a téren roppant nagy haladást tettünk az elmúlt háború óta. Az előző törvény huszonhá­rom évi fennállása alatt fizikai kezelésekhez nem lehetett kor­mánypénzeket használni, csak arra, hogy az elveszített képes­ségeket és képzettségeket visz- szaállitsák. Az uj törvény ér­telmében, minden alkalmazható munkás orvosi kezelésben ré­szesülhet, ha remélhető, hogy ettől belátható időn belül meg­szűnik, vagy csökken a rok­kantsága. Az uj program felöleli az or­vosi kezelést, a fiziótherapiát, hivatási therapiát, a lábbado- zási időszak alatt átmeneti ke­zeléseket, szakkiképzést egye­temeken, műhelyekben, vagy garázsokban, teljes ellátást a kiképzési idő alatt és egyes ál­lásokban való elhelyezkedés után — utólagos kezeléseket és vizsgálatokat. Az elmegyógyászati rehabili­tálás a programnak fontos ré­sze/ El kell készülve lennünk arra, hogy az elmegyógyászati munka a közel jövőben megsok­szorozódik, — szakértők véle­ménye szerint — különösen, ha az amerikai hadsereg legújab­ban nyilvánosságra hozott ada­tait tekintetbe vesszük. Abból a 35,000 emberből, akiket a hadsereg havonta elbocsájt a szolgálatból, 35 százalék elme- gyógyászati kezelésre szorul. Az uj program elő akarja moz­dítani magán-klinikák létesíté­sét ,amelyek a rehabilitáló ter­vezetbe beleilleszkednének. Ez a tervezet hathatósan elő fogja mozdítani hadi készültsé­günket azzal, hogy hatalmas emberanyagot fog a hadi ipa­rok részére felszabadítani, Dr. Dean A. Clark, a vezető orvosi tekintély, véleménye szerint. De nemcsak az ország köz­gazdaságának és hadi erejének szempontjából van ennek az uj intézkedésnek jelentősége; a Roosevelt elnök által prokla- mált szabadságjogok egyik gyakorlati megvalósítása lesz az, hogy kétmillió rokkant em­ber részére fokozatosan lehető- yé fog válni, hogy önmagukat és családjukat fentartó mun­kásokká és a társadalom hasz­nos tagjaivá lehessenek. Common Council. Olvasás utánT adja la­punkat más magyar kezébe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom