Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-04 / 1309. szám

1944. március 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi,---------------------­Amerika elküldhetné Herbert Hoovert a németekhez, hogy tanítsa meg őket, az amerikai életmódra és az általa elkép­zelt demokráciára, mert ha va­laki megérdemel ilyen tanító­mestert ,a németek megérdem­lik. Franciaország újjászületését úgy képzelhetjük el, hogy mil­liók bújnak elő a földből, egyik kezükben kézigránát, _ a másik­ban revolver, a válukon meg kötél. Ugyanez áll sok más or­szágra is. Hogy milyen keveset bíznak az imádságban, éppen Sheen es­peres ur bizonyítja, amikor ar­ra szóllitotta a híveit, még a zsidókat is, hogy Oroszország­ért imádkozzanak. Biztos, hogy Oroszországnak sok ellensége van, de nagyon kevés olyan mint Sheen esperes ur, mert ha hinne az imában, nem tanácsol­ná az ilyesmit. Amig az union ellenes kato­na leveleket 1880 napilapnak szétküldik közlés végett, az uni­on méllett szóló katona levele­ket még azok a lapok sem köz­ük, melyhez címezve lett. Az amerikai igazságszolgál­tatás legbosszantóbb és legjobb szemléltető példája volt a Stan­dard Oil Co. elleni pör, melyben be lett bizonyítva, hogy több millió dollár hasznot csináltak, a nácikkal kötött és betartott szerződés szerint, hogy az amerikai hadi ipart hátráltas­sák és ebből 50,000 dollárt kel­lett nekik, mint büntetést visz- szafizetni. A “Free Enterprise” nem más, mint aki bírja az már ja, vagy a nagy hal megeszi a ki­csit. Ezzel szemben a kollektiv rendszer, egy mindért, mind egyért, igazi testvériség rend­szere. A “jó bornak nem kell cé­gér” mondja a régi igaz köz­mondás. Ezen okos megállapí­tás szerint nagyon rossz lehet a NAMZIK rendszere, melyet csak úgy bírnak beajánlani, hogy milliókat költenek a hir­detésre. Count Sforza, aki nagyon jól ismeri az olasz királyt, a kö­vetkező bizonyítványt állította ki róla: “Buta, erkölcstelen, gonosztevő”. Szerencséje Sfor- zának, hogy nem itt van s nem amerikai polgár, mert az elnö­künk ötét is leszidná, mint Graftonnal tette, egy ilyen ki­jelentés miatt. General Smuts, az angol bi­rodalom egyik nagy hires céd- nöke, gazdasági szövetséget ajánl fel a nyugati országok­nak Anglia nevében. De ugyan akkor nagyon megbotránkozik azon, hogy a Szovjetek is ilyen gazdasági szövetséget ajánla­nak fel a keleti kis országok­nak. Barney Baruch, aki olyan jó munkát végzett az első világ­háború után, a kormány vagyo­nával a gyárosok részére, most megint terveket dolgozik ki és a Liberty League egyik fővezé­rét, William Claytont ajánlja annak a végrehajtására. Clay­ton rendelkezne a kormány ál­tal építtetett gyárak és gépek felett. Benne nagyon bíznak a gyárosok. Churchill azt állította a Par- lamentban, hogy az oroszok már lengyel földön harcolnak. Az oroszok azt mondják az nem igaz, mert ők még mindég orosz földön harcolnak. így szo- kot kezdődni a verekedés. Nagyon kár, hogy Lord Cur- zon nincs életben és hatalmon Angliában, ő lett volna legal­kalmasabb ezt a “lengyel-orosz kérdést” megoldani, vagy lega­lább is felvilágosíthatná egy kicsit Churchillt. A választások csak akkor ér­nének valamit, ha a társadal­mi rendszer alapja között le­hetne választani. A politikai választások csak olyanok, mint­ha a lovaknak megengednék a kocsis megválasztását. NINCS TÁPERŐ AZ ÉTELBEN BERN, feb. (ONA) — Az egyetlen élelmiszer, amelyet többé-kevésbé rendszeresen le­het még vásárolni Németor­szágban, egy leírhatatlan rossz kenyér, mondja egy schaff hau- seni, német határmenti jelen­tés. Az “Arbeiter Zeitung” sze­rint a német kenyérbem van egy “bizonyos százalék őrölt fe­nyőfa és nyirfakéreg”; több esetben, jelenti ugyanez az új­ság, kenyérmérgezést jelentet­tek különböző helyekről. Az “Arbeiter Zeitung” arról is be­számol, hogy az újfajta német virsli vért és tört krumplit tar­talmaz. A virslit kék gyűrű ve­szi körül, melyen ez áll: “Azon­nal elfogyasztandó” minthogy ez a hadi virsli szerfelett rom­landó. Az “Arbeiter Zeitung” sze­rint ma már nem titok, hogy a tartós rossz táplálkozás követ­keztében a munkások sokszor elalszanak a gyárakban, vagy összeesnek a gépek mögött”. FIGYELEM NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK! Március 25-én. szombaton este 8 órai kezdettel a new yorki Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. táncai egy­bekötött KABARÉ ESTÉLYT tartunk. Kérjük a szives megjelenésüket. Gondoskodva van Ízletes ételekről és hűsítőkről. Iván Dezső rádió énekes zenekara szolgáltatja a tánc zenét. A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 9.00 Mrs. G. Barca, Bridgep. 12.00 Bercsa Jánosné, Clev........10.00 Mrs. J. Bischof, Akron ....12.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 7.00 Mrs. J. Deák, Akron ........12.00 Mrs. St. Detky, Phila ....... 9.00 Katy Esztergál!, Cleve...... 9.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 12.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 8.00 Mrs. J. Fodor*Cuyahoga 12.00 Mrs. P. Kern, Akron ........12.00 Mrs. J. Kollár, Clev.......... 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. .. 9.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 8.00 Mary Mayer, Phila.............12.00 Mrs. A. Molnár, Cleve...... 8.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 8.00 Mrs. St. Török, E. Fort 7.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ..... .12.00 Mrs. St. Visi, Line. Park 10.00 Mrs. J. Zára, Chicago . ..12.00 Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? | TÁRCA I Pisibéjev altiszt Irta: Csehov Antal (Folytatás) — Mondtam. — Mind hallották, hogy a la­kosság előtt mondtad: A béke- birónak az ilyen eset nem ille­tő. Az egész lakosság hallotta. Naszen, nagyságos uram, a fe­jembe szállt a vér, még a hideg is elöntött. Mondd még egyszer te ilyen, amolyan — mondom neki — amit az előbb mondtál. Megint csak mondja ugyane­zekkel a szavakkal. Megyek oda hozzá. Hogy mersz, mon­dom, a békebiró úrról, ilyen szavakat mondani ? Rendőrőr­mester, aztán a hatóság ellen beszélsz? Mi? Tudod te, hogy a békebiró ur, az ilyen szavak- ér, ha akarja, lecsukat a kor­mányzósági csendőrparancsnok­ságon, megbízhatatlan magavi­seletér? Hát azt tudod, hogy az ilyen politikai szavakér ho­vá küldhet el a nagyságos bé­kebiró ur? Mert beleszólt erre a biró is: “a békebiró, azt mondja, nem lépheti túl a ma­ga kerületjit. A békebiró csak a kis dolgokban illető.” Ezt mondta szóról szóra, mind hal­lotta. Hogy mered, mondom ne­ki ,a hatóságot kicsinyelni? Én velem, mondom neki, barátom, ki ne kezdj, mert én velem tré­fálni nem jó! Varsóban mikor szolgáltam, vagy mikor portás voltam, az ilyen meg nem fele­lő szót, ha hallom, már nézek is ki az uccára, nem jár-e arra az ügyeletes csendőr — gye­rünk csak ide, fiatal ur — szó­lok neki —, oszt már jelentem is. De itt a faluban kinek szól­jak? Elfutott a m&reg. Bántott nagyságos uram, hogy a mai népség igy megtévelyedik a szabadságban, engedetlenség­ben, oszt ütöttem —- nem na­gyon, csak úgy szelíden, hogy ne merjen ilyen szavakat mon­dani a nagyságos békebiró úr­ról.... A rendőr őrmester közbe­lépett — hát én nagyságos uram a rendőrörmestert is.... így kezdődött.... Elragadott a hirtelenség — no de nem lehet néha, nagyságos uram, verés nélkül. Amelyik buta embert az ember meg nem veri, annak a hibája sokszor az ember lel­kin szárad. .. Még hozzá ha fon­tos dolog.... Csendháboritás.... — Már engedjen meg! A csendháboritásra van aki ügyel­jen! Arra való a rendőrőrmes- mester ,a biró, a kisbiró.... — A rendőrőrmesternek nin­csen ezer szeme, hogy mindent lásson. A rendőrőrmester nem is ért ahhoz, amihez én értek! — De értse meg, ha mon­dom, hogy nem a maga dolga! — Nem az én dolgom! Hát kinek a dolga! Furcsa... Zava- rog a nép, oszt nem az én dol­gom! Tán megdicsérjem érte, ha zavarog ? Azt is panaszol­ják, hogy az éneklést megtil­tom. Mi jóravaló van az ének­lésben ? Ahelyett, hogy ülne otthon, végezné a dolgát, — hát énekel! Mert fölhozták azt is, hogy lámpánál ülnek este! Más rendes ember lefekszik, — ezeknek meg a beszélgetés kell, a vihogás.... Fel van ám nálam írva! — Mi van magánál fölirva? — Melyik ül este lámpánál. Prisibéjev előkotor a zsebé­ből összegyűrt, zsíros papirt, fölteszi a szemüvegét és olvas­sa: — Akik lámpánál ülnek: Szá­va Nikirofov, Pjotr Petrov és Iván Prachatov. Törvénytelen viszonyban él Szem jón Kiszlov­val Susztrovné. Ignat Szversok kuruzsol, Meora, a felesége bo­szorkány, éjszaka házról-rázra a lakosság teheneit feji. — Elég volt, — mondja a biró és kezdődik a tanuk kihall­gatása. Prisibéjev föltolja a pápasze­mét a homlokára és megütköz­ve néz a bíróra, aki nyilván nincs az ő pártján. A kidülledő szeme csillog, az orra kigyul ri­kító pirosra. Nézi a birót, nézi a tanukat, sehogyse megy a fe- jibe, mért olyan indulatos a bi­ró, mért hallatszik a terem fe­lől, minden sarokból, visszafoj­tott nevetés, suttogás. Érthe­tetlen neki az ítélet is: egy hó­napi fogház! — Miért? — kérdi és értet­lenül int csodálkozást a kezé­vel. — Hol mond ilyet a tör­vény? Szent a meggyőződése, hogy a világ megváltozott; ezen a világon élni se érdemes. Sö­tét, komor gondolat üli meg. De ahogy lép ki a teremből és meglátja a parasztot, amint tolong, beszél valamit a tömeg, nem tartja ki, elkapja a szokás, vigyázba áll, rekedt, haragos hangon vezényli: — Népség, oszolj! Micsoda tolongás ez! Azonnal haza min­denki !

Next

/
Oldalképek
Tartalom