Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-03-04 / 1309. szám

1944. március 4. 5 old .1 AMIT NEM HAGYHATUNK SZüNELKUL .CS...Ö MEGJEGYZÉSEI SZÓL A HARCI KÜRT Az amerikai magyar kleriká­lis sajtóról lekerült a hangfo­gó, most már miután tovább bujkálni nem lehet, nyilt harc­ra szólítják a híveket a haladás ellen. Az orosz sajtónak a pá­pa fasizta voltával való foglal­kozás adta meg a szükségessé­gét annak, hogy a fekete reak­ció támadó harcba kezdett. Be­ismerik azt, hogy őszentsége egészen illetéktelenül beleavat­kozott abba, hogy milyen kor­mányzata legyen Olaszország­nak. őszentsége tiltakozott az angol-amerikai-orosz megegye­zésnek ama része ellen, amely szerint az ideiglenes olasz kor­mányban helyet kell kapnia a fasizta ellenes csoportnak is, mert ebbe tartoznak a radiká­lisok, republikánusok és kom­munisták is. őszentsége ra­gaszkodik ahhoz, hogy csak a király és Badoglio hívei legye­nek a kormányban. Ezt a tilta­kozását eljuttatta az Egyesült Államok kormányához és egy­ben “aggodalmát” fejezte ki, hogy katholikus lengyelek és litvánok a Szovjetekhez csátol- tassanak. Mert a Szovjet sajtó a körmére ütött őszentségének, hát harcba szólítanak minden “jó katholikust”. Ez a harci riadó mutatja a klerikálizmus hazafiságát, akik nem a hit, vagy az isten, hanem az egy­ház és a pápai hatalom érde­kében indulnak harcba, Ameri­ka szövetségese a Szovjet el­len. Hiába a leopárd nem tud­ja cserélni a foltjait, a vallás nem tud más lenni mint reak­ciós. Hogy mennyire érzik, hogy a hatalmuk veszélyben forog, azt az is mutatja, hogy nagy propagandába kezdtek, hogy a béketárgyalásnál “helyet kell adni az istennek is”, ami azt jelenti egészen szerénytelenül, hogy az istent a pápa személye­síti meg, tehát a pápai állam­nak döntő szava kell, hogy le­gyen a jövő világ elrendezésé­ben. Magunk részéről semmi kifo­gásunk sincs ez ellen, abban az esetben, ha a földkerekség nem tudom hány száz vallásának az ügynökei, papok, püspökök, ér­sekek, prédikátorok, rabbik megtudnak egyezni, hogy a jó istenke képviseletében ki jelen­jen meg teljhatalommal, de sem őszentsége, sem a sadago- rai csodarabbi önkinevezését nem fogadjuk el. Persze leg­könnyebb megoldás az volna, ha a jó istenke maga adna köz­jegyzőileg hitelesített megbí­zást valamelyik papjának, de ilyesmi, amióta a papok ura­lomra jutottak nem fordult elő. A jó isten azóta nem áll szóba földi halandóval, különösen pa­pokkal nem, amiért én igazán nem okolom őt. Tisztelendő urak, nagyon jó lenne ha a saját érdekükbe, nem vennék be a vallást az el­következő mérkőzésekbe, ha a csuhát, reverendát, kaftánt a templomban tartanák, mert igy nagyon könnyen kiporol­hassák az egyenruhájukat, ha azt a reakció mellett viszik i harcba. GUMI MUNKÁSOK FIGYELMÉBE Pár hónappal ezelőtt ismé­telt harcok törtek ki a gumi iparban, amelyeknek az indító oka nagyrészt a bérkérdés kö­rül forgott. A gyárosok és a War Labor Board, szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy csak a Little Steel formula alapján j lehet béremelést adni, teljesen i figyelmen kívül hagyva a foly- I tonosan emelkedő árakat. Ma- ■ guk a gyárak tulajdonosai is siettek kimutatni azt, hogy a béremelés túlságos terheit nem bírnák el a gyárak. Mostanában uj követelések­ről tárgyalnak a gumi ipar munkásai, amelynek a folyama­ta alatt ismét hallani fogjuk a gyárosok siránkozását arról, hogy nem bírják megadni tönk- remenés nélkül, a munkások követeléseit. Azt mindenki tudja, hogy a gyárosok nagyszerűen értenek ahhoz, hogy a profitot “elbúj­tassák”. Képzett szakértők dol­goznak azon, hogy az adózás alól elvonjanak annyit, ameny- nyit csak lehet, különösen most, amikor a governmentnek dol­goznak, vigyáznak arra, hogy ne mutassanak ki túl nagy pro­fitot, nehogy a kormány vissza követeljen a tulfizetett árak­ból. Minden befektetés, tartalé­kolás dacára is, a gumi ipar 1943. évi tiszta haszna felül­múlja 50 százalékkal az 1942. évi, meg nem vetendő profitot. Ezideig csak Goodyear gyár profit kimutatása látott nap­világot, amely szerint a gyár tiszta haszna 1943-ban 21 és fél millió dollár volt, szemben az 1942-es 14 millió 300 ezer dollárral. ^ részvényesek a coupon nyírás nehéz munkájá­ért, hasonlóan emelkedő része­sedést kaptak, csekély 60 szá­zalékot tesz ki, amig 1942-ben $5.46 profit jutott egy rész­vényre, 1943-ban $8.94. Ebből láthatják a gumigyá­rak munkásai, hogy a munka- nélküli jövedelemre nem vo­natkozik a fagyasztás, azoktól nem félnek, hogy inflációt okoz­nak, csak a munkás, ha egy nagyobb darab kenyeret, vagy egy uj ruhát vesz, az okoz in­flációt. Tanulság a gumi ipar dolgozói részére nagyon sok van, de legalább egyet megje­gyezhetnek, hogy a profit emel­kedés bőven fedezte volna a béremelést, nem mentek volna tönkre a szegény gumi bárók és a fenti kimutatás hasson rá­juk serkentőleg, a most felállú tott bérkövetelésekhez való ra* gaszkodást illetőleg. Utóirat: A háború utáni időkre is gondoltak a gumi gyárak urai, amikor a profiton kivül 5 millió dollárt félretet­tek tartalékba. Hát te robotos testvér, mennyit tettél félre a rossz időkre? MIT SZÓL EHHEZ JÓZAN JÁNOS? Az Amerikai Magyar Szövet­ség, Horthyéknak ez a védelmi szerve, valósággal gyűjti idő­közönként a nyilvánosan kiosz­tott pofonokat. Alig pár hónap­ja, hogy a külügyi és az igaz­ságügyi államtitkárok sütötték rájuk hivatalosan a hazugság bélyegét, már is újabb csúfos vesszőfutáson estek át. Roosevelt elnök egy “Bro­therhood Week”-et hirdetett, amelyben való részvételre azon­nal jelentkezett a Magyar Szö­vetség is, még pedig olyan for­mában, hogy egy bizonyítványt kapjon arról, hogy nem antisze­mita és hogy demokratikus. Az elkövetkezendő Horthy véde­lemhez nagy szükség volna a már nem is gyanús múlt elta­karására egy erkölcsi bizonyít­ványra. A rendelkezésére álló lapok­ban meghirdette, hogy nagy testvériesülési ünnepélyt ren­dez New Yorkban a National Conference of Christian and Jews és az American Jewish Committee-vel együttesen. Az ünnepély főszónoka Joseph Proskauer Supreme Court-i fő­bíró lesz, az ünnepélyt a New York városi hivatalos rádió ál­lomás fogja továbbítani. Az “ünnepélyt” megtartották de erkölcsi bizonyítvány he­lyett, újra egy megbélyegzést kaptak, mert a “Magyar Jövő” elküldte a fenti szervezeteknek, a P. M. new yorki napilap lelep­lező cikkeit, Gailmore rádió be­szédeit, a külügyi és az igaz­ságügyi hivatalok nyilatkoza­tát, amire Proskauer főbíró le­mondott a disz-szónokságról, a két szervezet nem csak megta­gadta a résztvételt, de megtil­totta, hogy a nevüket használ­ják, végül a new yorki rádió is megtagadta a közvetítését a programnak. A szónokok az országos egy­letek elnökei voltak és két Horthy zsidó: Lányi rabbi és Márk ügyvéd ur. A lapok, amelyek nagy zaj­jal behirdették az ünnepélyt, elfelejtkeztek megemlékezni a csúfos megszégyenítésről. Most csak arra vágunk ki­váncsiak, hogy “Mit szól ehez Józan János?” HIVATALOS ÁRDRÁGÍTÁS Hogy az élelmiszer és egyéb Rözszükséglelj cikkek profitá­lói minden befagyasztás dacá­ra folyton drágítanak, azt már megszoktuk, de a legszemtele­nebb rablás az, amit a Cleve­land városának a tulajdonában levő közszállitási eszközök, a villanyos és a bus járatok inté­zői a város népével elkövettek. Dacára annak, hogy ez a köz­üzem óriási haszonnal dolgozik, most egyszerűen eltörölték a már évek óta meglevő heti bér­letjegy rendszert, amellyel a munkások villanyos közlekedé­si költségeit 25-35 százalékkal megdrágították. A drágítás kü-, lönösen a munkás asszonyokat sújtja erősen, kik a bérletjegy mellett elintézhették munkából jövet a bevásárlásaikat, elvi- hették és elhozhatták a gyer­mekeiket a nurseryből, most a heii 1.25 helyett 2-2.50-be fog kerülni, ugyan annak az elinté­zése. Amig a munkások viteldiját emelték, addig a nappali órák­ban szórakozásból utazókét fe- i lére vágták le. De emellett tete- | mesen megszaporitották a ka­lauzok munkáját is a jegykeze­FIGYELEM CHICAGO! Az IWW chicagói csoport­jai 1944 márc. 11-én, szom­baton este nagyszabású tanc- estélyt rendeznek az IWW sajtó javára, a Blue Hallban, 333 W. North Ave. ízletes vacsora és hűsítők. Tánc. A jövedelem az “Industri- alisti” finn nyelvű napilap és a “Bérmunkás” támoga­tását szolgálja. A Bérmunkás olvasóit es ismerőseiket ezúton is meg­hívja és elvárja a Rendezőség. léssel és pénzváltással, ezáltal az amugyis nehézkes közleke­dést meglassították. íme a vá­ros, a demokrata uralom alatt példát mutat a profitereknek az árdrágításra, amelyet ugyan a város munkássága egy nap alatt megváltoztathatna, ha he­lyes gazdasági alapon volna szervezve és nem a politikusok­tól várná a sérelmei orvoslását. A BLöF MESTEREI A politikusok, különösen igy- választások előtt, nem szűköl­ködnek az ígéretekben. ígérnek fü-fát, tyúkot minden fazékba, két autót minden garázsba. De nem csak a polgári politikusok mesterei a blöfnek, politikus az politikus, ha mindjárt munkás vagy szocialista cégér alatt fo­lyik is a vásár. Mi jól tudjuk és ezerszer megírtuk, hogy da­cára annak, hogy a társadalmi és technikai előfeltételei meg­vannak annak, hogy a társadal­mi rendszer változása bekövet­kezzék, az ma csak azért nem valósítható meg, mert az érde­kelt munkásosztály erre nincs felkészülve, megszervezve és enélkül társadalmi változás nem jöhet létre, ezért folyta­tunk rendületlenül egy meg nem szűnő felvilágosító mun­kát, hogy az osztályunkal meg­értessük azt, hogy az összes társadalmi bajok megoldását csak egy Ipari Unióba szerve­zett munkásosztály, nem pedig a nagyszájú politikusok oldhat­ják meg. A politikusok ezt másként látják, amint az alábbi felhí­vás — amely az elkövetkező választási kampányban elfogja a legszemtelenebb hazugság pálmáját vinni: “Az alkalom, hogy a mun­kásosztály a felszabadulásért a döntő csapást mérje, itten van; a férfiak és nők, akiknek a döntő csapást le kell adniuk, készen vannak. Ennélfogva te­remtsük tehát elő a döntő csa­pás lemérésére annak eszkö­zét, hogy ezt a nyomorral súj­tott és vérrel áztatott világot a Béke, Szabadság és Boldogság paradicsomává alakíthassuk. A Socialist Labor Party Országos Végrehajtó Bizott­sága, Arnold Petersen, közp. titkár.” Az S.L.P. szerint a társadal­mi rendszer megváltoztatására már minden megtörtént. “Fér­fiak és nők (SLP tagjai) kik­nek a döntő csapást le kell ad­niuk, készen vannak” csak az “eszközt” kell előteremteni. Hogy mi is az az “eszköz” a felhívásuk elején azt is meg­mondják. Nem kérem, nem az Ipari Unionizmus amit a Szent D r. a t *.

Next

/
Oldalképek
Tartalom