Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-26 / 1308. szám
1944. február 26. BÉKMLAKaS 6 oldai AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS. . Ö MEGJEGYZÉSEI A SZTRÁJKOK OKAI A reakciós lapok, amelyek a nagytőke ama terveit szolgál- , ják, hogy összetörjék az uniókat, hogy megsemmisítsék azokat a törvényeket, amelyek a munkások szervezkedési szabadságát biztosítsák, óriási lármát csinálnak, minden munkásmegmozdulásból. Egy pár órai sztrájk, már a hazaárulással egyenlő, rögtön a háború sorsát veszélyeztetik, a fiaink életét teszik kockára. De ha egy- egy kapzsi kapitalista nem csak óriási profitot harácsol, hanem szemtelenül becsapja az államot, ha tudatosan rossz, hasznavehetetlen anyagot szállít, amely tényleg veszélyezteti a katonák ezreinek az életét, azt ha egyáltalán le hozzák, csak eldugva a kis hirek között. Csak a sztrájkok kerülnek a front oldalra és a vezércikkekbe, de a tényleges okok sohasem. Pedig a sztrájkok túlnyomó részét ma tudatosan kiprovokálják, hogy a munkások elleni törvényekre hangulatot teremtsenek, ma már bevett szokás, a gyár, a bányatelepek unió vezetőinek a hirtelen elbocsátása, hazug ürügyek alatt, abban a biztos tudatban, hogy ez a szemtelen provokáció kiváltja a munkások harcias ellen akcióját, amely majdnem minden esetben be is következik. Nem ritkaság a shop stew- ardok bevonultatása, különösen a bányavidéken divatos ez a módszer, hogy pont a harcos union vezetőknek nem újítsák meg a felmentését. Azután nem kis mértékben járul hozzá az állami hivatal, a War Labor Board bürokratizmusa, amelyre élénk példát ad az egyik nagy repülőgép gyár munkásainak a bér javítási követelése 1942 novemberében került a Board elé döntésre, mely a döntést meghozta 1944 februárjában, tehát kerek 16 hónapba került ,amig a munkások bérkövetelése dűlőre jutott, hogy a munkások ezt az időt kivárták nyugodtan, annak az ígéretnek ellenében, hogy a béremelés visszamenőleg hat 1942 novemberéig, olyan figyelemről tanúskodik, amilyet a nagytőke, ha az ő érdekéről van szó, sohasem mutatna fel. Nagy tévedés az, hogy a munkás erre az Ígéretre építhet, mert először a 16 hónap alatt az árak tetemesen emelkedtek és ma a megkapott béremelésnek sokkal kevesebb a vásárlási értéke, mintha azt nem most, utólag, hanem hetenként kapta volna meg. És éppen az árak folytonos emelkedése folytán már régen uj béremelés lett volna esedékes annál is inkább, mert az ott dolgozó munkások látják azt, hogy a részvényesek haszna a munkások gyakorlata, uj technikai újítások folytán, folyton emelkedik ,amit igazol az alábbi kimutatás: Egy Liberator bombázó gép előállítása 1940- ben 444 munkás egy évi munkájába került, 1941;ben már csak 70, 1942-ben 25, 1943-ban 17 munkás egy évi munkája épit fel egy Liberatort. De tudják azt is, hogy a gép ára nem lett annyival olcsóbb, mint amennyivel kevesebb munkaerő kell ma az előállításához. A munkás, a mérnök tudása és gyakorlata folytán a részvényes — aki a gyárat talán még nem is látta — profitja emelkedik, de aki a gépet előállítja, annak 16 hónapig kell várni, amig a pár centes béremelését jóváhagyják. Ha valamin lehet csodálkozni, úgy a munkások végtelen türelmén, hogy ezt az igazságtalanságot ilyen nyugodtan tűrik, amelynek az indító okai között nem csak a helytelen szervezkedés módját kell meglátnunk, hanem azt is, hogy a nácizmus elleni gyűlölete tartja őt minden igazságtalanság dacára is a munkapad mellett. De a nagytőke, amely elvakult profit vágyában ma, támadásra készül a munkások jogai ellen és a Wall street korlátlan uralmát akarja visszaállítani, tapasztalni fogja azt, hogy a ma látszólag birka tü- relmü munkás, a jogai védelmében olyan harcot fog vívni, amilyet Amerika ipari történelme eddig még nem ismert. Ha a fiaink a frontokon véreznek a nácizmus elleni harcban, a szülők, Amerika gyárainak a robo- tosai, elég erősek és bátrak lesznek arra, hogy a belső front fasiztáinak a támadását letörjék, nehogy a fiaink, amikor visszajönnek a nácizmus leverése után, itthon fogadja őket az a fasizmus, amit a harctereken elpusztítottak. EZ IS HAZAFISÁG A nagytőke és a kezében levő összes intézmények, a lapok, a rádió, templom, az iskolák, bennünket munkásokat tanítanak ki állandóan a hazafias áldozat készségéről, holott ők maguk, különösen ha profitról van szó, nem ismernek hazafi- ságot, országhatárokat, előttük mindenek felett és előtt a szent profit áll és az irányítja minden ténykedésüket. Hogy mennyire tény a fenti megállapítás, azt nagyon jellemzően igazolja a petroleum kérdés. Tudott dolog, hogy Amerika egyik leggazdagabb földrész a petroleum termékekben, amelyre .mint az éhes farkasok vetették rá magukat az amerikai nagytőkések, kiterjesztve az érdekeltségüket az egész világra. Magában Amerikában hihetetlen rabló gazdálkodást folytattak, úgy annyira, hogy a szakértők szerint Amerika petroleum forrásai, ha a maihoz hasonló mértékben fogyasztják, 20-25 év alatt kimerülnek. Ez a tény arra késztette Ic- kes belügyi államtitkárt, ki egyszersmind a fütő anyagok adminisztrátora is, hogy az amerikai készlet konzerválására gondoljon, hogy a tartalék meg maradjon, külföldi olaj behozatalára gondol. Első sorban a perzsiai, ki nem használt olajtelepek termékeire gondol és hogy az ne legyen túl drága, a nagy távolság miatt, csővezetéken kívánja azt a Földközi tengeri kikötőkig elszállítani. Tervét nem csak közgazdasági érvekkel támasztja alá, hanem hadügyileg is fontosnak tartja, hogy az ország készletei megőriztessék. De a kérdésben érdekelt petroleum tröszt, amelynek a piacok korlátlan uralmát veszélyeztetné ez a behozatal, kézzel-lábbal tiltakozik, fütyül a gazdasági és biztonsági érvekre, ez neki mind semmi, ha a profitról van szó és ismerve a nagytőke hatalmát, kétségtelennek látszik, hogy Ickes tervét elfogják gáncsolni mint ahogy az európai háború kitörésekor, a belföldi csővezeték lefektetését megakadályozták a szállítási érdekeltségek, amelyek a profitjukat féltették, mint ahogy a gumi érdekeltségek megakadályozták a mesterséges gumi gyártását a háború előtt. Hihetetlen sok az ipart forradalmositó felfedez é s e k vannak a nagytőke kezében, kik csak azért vásárolták meg ezeket, hogy megakadályozzák azt, hogy olcsóbb és jobb árutermelés veszélyeztesse a profitjukat. Itt nincs nemzeti érzés, vagy hazafias szempontok, csak a profit védelme van és ennek a megvédésére, biztosítására szoros szövetséget tartott fen az amerikai, angol francia és német nagytőke. Egy-egy ilyen eset rávilágít arra, hogy a hazafiságot prédikálj) nagytőke, nem ismer hazát, csak profitot. EZ NEM TÖLTÖTT KÁPOSZTA Van egy magyar anekdotta, amely szerint egy hires bécsi orvosnak nagyon súlyos gyomorbajban levő betege hirtelen teljesen meggyógyult. Amikor az orvos az iránt érdeklődött, hogy mi idézte elő ezt a gyors változást, a magyarunk bevallotta, hogy szemben az orvos által előirt diétával, előző este jól belakott töltött káposztával, utána kutya baja sem volt többé. , Az orvos egy német betegjének, ki hasonló gyomor bajban szenvedett, töltött káposzta kúrát irt elő. Az osztrák sógor jól belakott töltött káposztával és másnap szép csendesen megtért Ábrahám kebelébe, az az annak rendje és módja szerint meghalt. Az orvos szépen beírta a naplójába: A töltött káposzta magyarnak orvosság, németnek halál. Ez a kis anekdotta jutott az eszembe, amikor a Szabadság egyik vezércikkét olvasom, amelyben a cikk iró alaposan neki megy a jobboldali, reakciós íróknak, rendezőknek, színészeknek, kik a radikális kollegáikkal szemben egy kontra szervezetet csináltak, hogy ellensúlyozzák a “Kommunista befolyást”. “Hogy a jobboldal nyomban lekommunistázza és vörösezi a haladóbbakat és a reformereket, azt már megszoktuk az elmúlt évtizedek alatt. De, hogy most, a mai időkben, Hitler után és éppen Amerikában isimét szervezkedik a jobboldal — |ez aggasztó jelenség. Emlékezzünk csak, Németországban, Franciaországban is igy kezdődött . . .” A cikk ellen a legkevesebb kifogásunk se lehet, sőt minden sorát aláírjuk, de azért szerényen megjegyezzük, hogy ez nem töltött káposzta. Ami bűn és árulás amerikai körökben, ugyan az magyarban is. Már pedig semmiféle nációnál nem használják gyakrabban minden haladó, a magyar fasizta uralom ellen küzdőkkel szemben a “lekomunistásko- dást”, mint éppen a magyar berkekben és sehol nyíltabb jobboldali szervezkedés nem folyik, mint amilyen a Magyar Szövetség és annak dacára a magyar lapok nem vezércikkeznek ezek ellen a jobbodaliak ellen, kiknek a bálványaik a magyar urak, akik bevitték Magyarországot abba a katasztrófába, amelyért már eddig is sok tízezer magyar fiú fizetett az életével, nem hogy nem lépnek fel ellenük hanem erősen támogatják is a Magyar Szövetséget. Pedig a jobboldal elleni küzdelem, a reakció megsemmisítése nem csak az ame- riaknak éltető orvosság, hanem a magyaroknak is, ettől az amerikai magyar, sőt még az óhazai sem halna meg, hanem életre kellne, végre emberi életet élhetne, ha megszabadulhatna a hitvány uraitól ,kik ezer év óta tartják állati sorba. Vagy a papok csak Hollywood felé engednek igazat mondani? SZEGÉNY GAZDAGOK Most az uj adó tárgyalásnál, a nagytőke mindent megpróbált, hogy nem csak uj megterhelések ne érjék, hanem még a meglevő adók enyhítését követelték, hivatkozva arra, hogy a meglevő adók alatt is összeroppan a tőke, képtelen profitot csinálni. Miután a most következő választáshoz a nehéz milliókat a nagytőke adja, nem meglepő, hogy az akciója eredménnyel járt és a terheket sikerült megint a munkások vállára hengeriteni, akik sokkal könnyebben bírják azt el mint a szegény megnyomorított nagytőke. Hogy a nagytőke siránkozásai mennyire hazugok, azt nagyon könnyű megállapítani, ha megnézzük a közgazdasági rovatát a lapoknak, ahol a korporációk évi jelentéseit közük most, összhasonlitva az elmúlt év eredményeivel. Alant közlünk egy napi jelentést a Cleveland Press-ből, amelyhez hasonló minden nap megjelenik. Az első szám az 1943 évi profitot jelzi, a második az 1942- est: Acme Steel 1,999.607 — 1.709.625. American Brake Shoe 3.111.659 — 2.991.459. American Gas Co. 11.683.831 — 11.- 613.921. McCrory Stores 2.888.- 542 — 2.189,745. United Carbon 2.047.327 — 1,780.520. Wabas Railroad 8.551.804 — 6.500.072. Vagyis a leközölt korporációk mindegyike, dacára a “kibírhatatlan” adóknak, több profitot csinált 1943-ban, mint 1942- ben. Nem tudom hány munkása van ezeknek és a többi nagy profitot kereső kompániáknak, amelyeknek a jövedelme leszámítva az adókat, több lenne 1943-ban mint 1942-ben, de azért újabb megterheltetések jönHHBi
