Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-02-26 / 1308. szám

1944. február 26. BÉKMLAKaS 6 oldai AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS. . Ö MEGJEGYZÉSEI A SZTRÁJKOK OKAI A reakciós lapok, amelyek a nagytőke ama terveit szolgál- , ják, hogy összetörjék az unió­kat, hogy megsemmisítsék azo­kat a törvényeket, amelyek a munkások szervezkedési sza­badságát biztosítsák, óriási lár­mát csinálnak, minden munkás­megmozdulásból. Egy pár órai sztrájk, már a hazaárulással egyenlő, rögtön a háború sor­sát veszélyeztetik, a fiaink éle­tét teszik kockára. De ha egy- egy kapzsi kapitalista nem csak óriási profitot harácsol, hanem szemtelenül becsapja az államot, ha tudatosan rossz, hasznavehetetlen anyagot szál­lít, amely tényleg veszélyezteti a katonák ezreinek az életét, azt ha egyáltalán le hozzák, csak eldugva a kis hirek kö­zött. Csak a sztrájkok kerülnek a front oldalra és a vezércik­kekbe, de a tényleges okok so­hasem. Pedig a sztrájkok túl­nyomó részét ma tudatosan ki­provokálják, hogy a munkások elleni törvényekre hangulatot teremtsenek, ma már bevett szokás, a gyár, a bányatelepek unió vezetőinek a hirtelen elbo­csátása, hazug ürügyek alatt, abban a biztos tudatban, hogy ez a szemtelen provokáció ki­váltja a munkások harcias el­len akcióját, amely majdnem minden esetben be is követke­zik. Nem ritkaság a shop stew- ardok bevonultatása, különösen a bányavidéken divatos ez a módszer, hogy pont a harcos union vezetőknek nem újítsák meg a felmentését. Azután nem kis mértékben járul hozzá az állami hivatal, a War Labor Board bürokratiz­musa, amelyre élénk példát ad az egyik nagy repülőgép gyár munkásainak a bér javítási kö­vetelése 1942 novemberében ke­rült a Board elé döntésre, mely a döntést meghozta 1944 feb­ruárjában, tehát kerek 16 hó­napba került ,amig a munkások bérkövetelése dűlőre jutott, hogy a munkások ezt az időt kivárták nyugodtan, annak az ígéretnek ellenében, hogy a bér­emelés visszamenőleg hat 1942 novemberéig, olyan figyelem­ről tanúskodik, amilyet a nagy­tőke, ha az ő érdekéről van szó, sohasem mutatna fel. Nagy tévedés az, hogy a munkás erre az Ígéretre épít­het, mert először a 16 hónap alatt az árak tetemesen emel­kedtek és ma a megkapott bér­emelésnek sokkal kevesebb a vásárlási értéke, mintha azt nem most, utólag, hanem he­tenként kapta volna meg. És éppen az árak folytonos emel­kedése folytán már régen uj béremelés lett volna esedékes annál is inkább, mert az ott dolgozó munkások látják azt, hogy a részvényesek haszna a munkások gyakorlata, uj tech­nikai újítások folytán, folyton emelkedik ,amit igazol az aláb­bi kimutatás: Egy Liberator bombázó gép előállítása 1940- ben 444 munkás egy évi mun­kájába került, 1941;ben már csak 70, 1942-ben 25, 1943-ban 17 munkás egy évi munkája épit fel egy Liberatort. De tud­ják azt is, hogy a gép ára nem lett annyival olcsóbb, mint amennyivel kevesebb munkae­rő kell ma az előállításához. A munkás, a mérnök tudása és gyakorlata folytán a részvé­nyes — aki a gyárat talán még nem is látta — profitja emelke­dik, de aki a gépet előállítja, annak 16 hónapig kell várni, amig a pár centes béremelését jóváhagyják. Ha valamin lehet csodálkozni, úgy a munkások végtelen türelmén, hogy ezt az igazságtalanságot ilyen nyu­godtan tűrik, amelynek az indí­tó okai között nem csak a hely­telen szervezkedés módját kell meglátnunk, hanem azt is, hogy a nácizmus elleni gyűlöle­te tartja őt minden igazságta­lanság dacára is a munkapad mellett. De a nagytőke, amely elvakult profit vágyában ma, támadásra készül a munkások jogai ellen és a Wall street kor­látlan uralmát akarja visszaál­lítani, tapasztalni fogja azt, hogy a ma látszólag birka tü- relmü munkás, a jogai védelmé­ben olyan harcot fog vívni, ami­lyet Amerika ipari történelme eddig még nem ismert. Ha a fi­aink a frontokon véreznek a nácizmus elleni harcban, a szü­lők, Amerika gyárainak a robo- tosai, elég erősek és bátrak lesznek arra, hogy a belső front fasiztáinak a támadását letör­jék, nehogy a fiaink, amikor visszajönnek a nácizmus leve­rése után, itthon fogadja őket az a fasizmus, amit a harctere­ken elpusztítottak. EZ IS HAZAFISÁG A nagytőke és a kezében le­vő összes intézmények, a lapok, a rádió, templom, az iskolák, bennünket munkásokat taníta­nak ki állandóan a hazafias ál­dozat készségéről, holott ők maguk, különösen ha profitról van szó, nem ismernek hazafi- ságot, országhatárokat, előttük mindenek felett és előtt a szent profit áll és az irányítja min­den ténykedésüket. Hogy mennyire tény a fenti megállapítás, azt nagyon jel­lemzően igazolja a petroleum kérdés. Tudott dolog, hogy Amerika egyik leggazdagabb földrész a petroleum termékek­ben, amelyre .mint az éhes far­kasok vetették rá magukat az amerikai nagytőkések, kiter­jesztve az érdekeltségüket az egész világra. Magában Ameri­kában hihetetlen rabló gazdál­kodást folytattak, úgy annyira, hogy a szakértők szerint Ame­rika petroleum forrásai, ha a maihoz hasonló mértékben fo­gyasztják, 20-25 év alatt ki­merülnek. Ez a tény arra késztette Ic- kes belügyi államtitkárt, ki egyszersmind a fütő anyagok adminisztrátora is, hogy az amerikai készlet konzerválásá­ra gondoljon, hogy a tartalék meg maradjon, külföldi olaj behozatalára gondol. Első sor­ban a perzsiai, ki nem használt olajtelepek termékeire gondol és hogy az ne legyen túl drága, a nagy távolság miatt, csőveze­téken kívánja azt a Földközi tengeri kikötőkig elszállítani. Tervét nem csak közgazdasági érvekkel támasztja alá, hanem hadügyileg is fontosnak tartja, hogy az ország készletei meg­őriztessék. De a kérdésben ér­dekelt petroleum tröszt, amely­nek a piacok korlátlan ural­mát veszélyeztetné ez a beho­zatal, kézzel-lábbal tiltakozik, fütyül a gazdasági és biztonsá­gi érvekre, ez neki mind sem­mi, ha a profitról van szó és ismerve a nagytőke hatalmát, kétségtelennek látszik, hogy Ickes tervét elfogják gáncsolni mint ahogy az európai háború kitörésekor, a belföldi csőveze­ték lefektetését megakadályoz­ták a szállítási érdekeltségek, amelyek a profitjukat féltették, mint ahogy a gumi érdekeltsé­gek megakadályozták a mester­séges gumi gyártását a háború előtt. Hihetetlen sok az ipart forradalmositó felfedez é s e k vannak a nagytőke kezében, kik csak azért vásárolták meg ezeket, hogy megakadályozzák azt, hogy olcsóbb és jobb áru­termelés veszélyeztesse a pro­fitjukat. Itt nincs nemzeti ér­zés, vagy hazafias szempontok, csak a profit védelme van és ennek a megvédésére, biztosí­tására szoros szövetséget tar­tott fen az amerikai, angol francia és német nagytőke. Egy-egy ilyen eset rávilágít arra, hogy a hazafiságot prédi­kálj) nagytőke, nem ismer ha­zát, csak profitot. EZ NEM TÖLTÖTT KÁPOSZTA Van egy magyar anekdotta, amely szerint egy hires bécsi orvosnak nagyon súlyos gyo­morbajban levő betege hirtelen teljesen meggyógyult. Amikor az orvos az iránt érdeklődött, hogy mi idézte elő ezt a gyors változást, a magyarunk beval­lotta, hogy szemben az orvos által előirt diétával, előző este jól belakott töltött káposztával, utána kutya baja sem volt töb­bé. , Az orvos egy német beteg­jének, ki hasonló gyomor baj­ban szenvedett, töltött káposz­ta kúrát irt elő. Az osztrák só­gor jól belakott töltött káposz­tával és másnap szép csende­sen megtért Ábrahám kebelé­be, az az annak rendje és mód­ja szerint meghalt. Az orvos szépen beírta a nap­lójába: A töltött káposzta ma­gyarnak orvosság, németnek halál. Ez a kis anekdotta jutott az eszembe, amikor a Szabad­ság egyik vezércikkét olvasom, amelyben a cikk iró alaposan neki megy a jobboldali, reakci­ós íróknak, rendezőknek, színé­szeknek, kik a radikális kollegá­ikkal szemben egy kontra szer­vezetet csináltak, hogy ellen­súlyozzák a “Kommunista be­folyást”. “Hogy a jobboldal nyomban lekommunistázza és vörösezi a haladóbbakat és a reformere­ket, azt már megszoktuk az el­múlt évtizedek alatt. De, hogy most, a mai időkben, Hitler után és éppen Amerikában is­imét szervezkedik a jobboldal — |ez aggasztó jelenség. Emlékez­zünk csak, Németországban, Franciaországban is igy kez­dődött . . .” A cikk ellen a legkevesebb kifogásunk se lehet, sőt min­den sorát aláírjuk, de azért szerényen megjegyezzük, hogy ez nem töltött káposzta. Ami bűn és árulás amerikai körök­ben, ugyan az magyarban is. Már pedig semmiféle náció­nál nem használják gyakrab­ban minden haladó, a magyar fasizta uralom ellen küzdőkkel szemben a “lekomunistásko- dást”, mint éppen a magyar berkekben és sehol nyíltabb jobboldali szervezkedés nem fo­lyik, mint amilyen a Magyar Szövetség és annak dacára a magyar lapok nem vezércikkez­nek ezek ellen a jobbodaliak el­len, kiknek a bálványaik a ma­gyar urak, akik bevitték Ma­gyarországot abba a katasztró­fába, amelyért már eddig is sok tízezer magyar fiú fizetett az életével, nem hogy nem lép­nek fel ellenük hanem erősen támogatják is a Magyar Szö­vetséget. Pedig a jobboldal el­leni küzdelem, a reakció meg­semmisítése nem csak az ame- riaknak éltető orvosság, hanem a magyaroknak is, ettől az amerikai magyar, sőt még az óhazai sem halna meg, hanem életre kellne, végre emberi éle­tet élhetne, ha megszabadulhat­na a hitvány uraitól ,kik ezer év óta tartják állati sorba. Vagy a papok csak Hollywood felé engednek igazat mondani? SZEGÉNY GAZDAGOK Most az uj adó tárgyalásnál, a nagytőke mindent megpró­bált, hogy nem csak uj megter­helések ne érjék, hanem még a meglevő adók enyhítését köve­telték, hivatkozva arra, hogy a meglevő adók alatt is összerop­pan a tőke, képtelen profitot csinálni. Miután a most követ­kező választáshoz a nehéz mil­liókat a nagytőke adja, nem meglepő, hogy az akciója ered­ménnyel járt és a terheket si­került megint a munkások vál­lára hengeriteni, akik sokkal könnyebben bírják azt el mint a szegény megnyomorított nagytőke. Hogy a nagytőke siránkozá­sai mennyire hazugok, azt na­gyon könnyű megállapítani, ha megnézzük a közgazdasági ro­vatát a lapoknak, ahol a korpo­rációk évi jelentéseit közük most, összhasonlitva az elmúlt év eredményeivel. Alant köz­lünk egy napi jelentést a Cleve­land Press-ből, amelyhez hason­ló minden nap megjelenik. Az első szám az 1943 évi pro­fitot jelzi, a második az 1942- est: Acme Steel 1,999.607 — 1.709.625. American Brake Shoe 3.111.659 — 2.991.459. Ameri­can Gas Co. 11.683.831 — 11.- 613.921. McCrory Stores 2.888.- 542 — 2.189,745. United Car­bon 2.047.327 — 1,780.520. Wabas Railroad 8.551.804 — 6.500.072. Vagyis a leközölt korporáci­ók mindegyike, dacára a “kibír­hatatlan” adóknak, több profi­tot csinált 1943-ban, mint 1942- ben. Nem tudom hány munká­sa van ezeknek és a többi nagy profitot kereső kompániáknak, amelyeknek a jövedelme leszá­mítva az adókat, több lenne 1943-ban mint 1942-ben, de az­ért újabb megterheltetések jön­HHBi

Next

/
Oldalképek
Tartalom