Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-01-29 / 1304. szám

1944. január 29. ul .N K Á S 7 oldal AHOGY ÉN LÁTOM...------------------- — Írja: KRÉTH — ------------------­Még akkor is úgy látom, ha ezt mások máskép látják, mert igy tanultam a szocialista isko­lában. Vannak, még pedig so­kan vannak, akik a politikusok tevékenységének a társadalom­ra kiható jelentőséget tulajdo­nítanak. Én nem. Vegyünk pél­dának ez országnak vagy bár­mely országnak a gazdasági fellendülését, vagy gazdasági jólétét, avagy gazdasági vissza­esését, ipari pangást és igy to­vább, jogi állapotokat és jogi viszonyt nem említve. A mun­kásság a leromlott munkaalkal­makért, a kereskedő az üzleti pangásért, a részvényes pedig a profitért nincs megelégedve. Lármáznak, panaszkodnak, fe­nyegetőznek. Megindul a politi­kai gépezet, gyártja az alkal­masnak vélt megindokolást és jelszavakat, még pedig nagy sikerrel. A munkásság felfigyel és megkezdődik az ugynevezet rágása (chew the rag) ezeknek jelszavaknak és várják az álla­potok változását és ha nincs változás, újból neki rontanak már az ők módja szerint a po­litikai gépezetnek, de a világért se támadják a kapitalizmust. Teszik ezt azért, mert nincsen- nek másra nevelve. Itt van a háború megindítá­sa és irányítása, nem az or­szágban uraló gazdasági állapo­tokat, hanem a politikai gépe­zet irányítását okolják. Nem csak a munkásság, hanem az országnak minden társadalmi rétege. És mi sem természete­sebb mind az, hogy maguk a hadakozó felek, politikai veze­tők is egymást okolják. Persze ők ezt azért teszik, hogy a nép­pel, az isten adta néppel elhi­tessék, mennyire van reájuk szükség és igy ők és nem más okolható minden társadalmi megnyilvánulásért, legyen az békés állapot, ipari fellendülés, vagy háború, mint a jelenben. Persze a háborúért az “ellensé­ges ország politikai vezetőit okolják, ezt az teszi szükséges­sé, hogy az ország lakosságá­nak az oly szükséges moráját fentartsák, vagy a választások előtt maguknak jó nevet csi­náljanak. A munkásszervezet átka, már mint a forradalmi ipari szerve­zet átka, az előítéletekhez való ragaszkodás és az események felületes bírálása. Kezdjük csak ott, ahol elhagytuk több Ízben, de nem értettük meg talán egy­mást helyesen. Ez nem a kákán csomó kere­sés és nem is igazhitű ragasz­kodás vagy fanatizmus akar lenni, hanem a dolgok szocia- lisztikus bírálása. Az ország vagy bármely ország, politikai gépezete a gazdasági hatalom birtokosainak egy elnyomó szerve, legyen ez diktatórikus, vagy demokratikus kormány­forma. Ha ez országban, vagy bármely országban, ha a gaz­dasági állapotok mondjuk nor­málisak, akkor minden lárma és jelszó nélkül intézkednek, nincs szükség arra, hogy mint néptribünök szerepeljenek. De abban a pillanatban, amint az országban a gazdasági állapo­tok leromlanak, ezáltal a fel­gyülemlő problémák a normális állapotokat megszüntetik, jön­nek elő a politikai tudomány speciális kezelői, vagy “néptri­bünök” és mint ilyenek a dol­gokat az elődjeiktől eltérőleg intézik és' jönnek létre “uj osz­tások”, náci vagy nemzeti szo­cializmus (Mezőfi Vilmos poli­tika) társadalmi biztosítás és ha ez már ki van próbálva és a gazdasági állapotok nem eny­hülnek, jön a háború. Mikor volt ez máskép? A háborúnak oka ez és semmi más. Hogy az országok politikai vezetői más­sal indokolják meg, az megért­hető, hisz nem okolhatják a ke­nyéradó gazdájukat a kapita­lizmust, sem pedig a saját te­hetetlenségüket, de, hogy mun­káslap irói is a polgári politi­kusokat utánozzák, igazán nem érthető meg. Amint fent jelez­tem és semmi különös jelentő­séget nem tulajdonítok a poli­tikusok tevékenységének, lega­lább nem a társadalomra ható jelentőségét, hanem ellenkező­leg, a gazdasági állapotok kény­szerhatást gyakorolnak a poli­tikusokra. Egy másik fenti megjegyzésem az, hogy az ese­mények felületes bírálása nem a szociális megértést táplálja, hanem ellentétet szül. így va­gyunk azzal az állítással, hogy a háború megszünteti a náciz­must, hogy az Egyesült Nem­zetek előnyomulása a nácizmus világterjeszkedését akadályoz­za meg. Mi sem tévesebb ennél. Nézzünk körül, itt a saját “ha­zánk” portáján. Azokat az in­tézkedéseket, amit a háborúra való hivatkozással léptetnek életbe, minek hívják? Igaz, hogy a gyülekezés nem tör­vényellenes cselekedet, de nincs gyűlés, van itt szólásszabadság, de a nép nem beszél. Van itt még polgári szabadság is, de nem lesz gyakorolva. Hogy mi­ért? erre keressük a választ. Azt mondják, hogy itt minden máskép történik mint Európá­ban. És ez mennyire igaz. Hogy a háború után mi lesz? A munkásság jelen viselkedé­seiből azt következtethetjük, hogy semmi és ha lesz is, nem lesz ennél sokkal több, egy kis változással minden marad a régi. Oroszországban úgy lá­tom, hogy a legnagyobb lesz a változás azért, mert az angol és amerikai tőke bevonulása megfogja szüntetni a társadal­mi, vagy kormány tulajdon rendszerét. Az angol és ameri­kai tőkésék bevonulását a né­met repülők és tüzérség által lerombolt gyárak fölépítése te­szi szükségessé és ezzel egye­temben vonul be az angol és amerikai demokrácia és az an­gol és amerikai polgári társa­dalomnak vegyes formája. Hisz erről beszéltek Teheránban leg­többet és nem a second frontról. És nem hiszem, hogy ezen állí­tásom téves. Türelem, szocialis­ta türelem. Magunkra vállaltuk a mun­kásság szociális nevelését, hogy nem értették meg még eddig az nem rajtunk mullott. Az IWW elvinyilatkozata, irodalma valamint propagandája folyto­nosan kimutatta, hogy az iga­zi hatalom az iparok szinterén van, aki az ipari hatalom bir­tokosa, az uralkodik a társada­lom minden intézménye felett. A munkásság ezt még nem ér­tette meg, de a politikusok igen, ezért kaparintotta meg minden ország politikai gépeze­te — ahol ezt szükségesnek látta — az iparok felett az el­lenőrzést. A termelő eszközök fejlettsége és nem a munkás­ság szervezettsége veszélyezteti a tőkés rendszer uralmát. Ez különbözteti a most folyó há­borút az elmúlt háborúktól, de nem azzal, hogy most igazán harcolna az emberi jogokért, hanem azért, mert a termelő eszközök elérték azt a fejlettsé­gi fokot, mely foknál a tulaj­don jogban változásnak kell történni, vagyis a tőkés tulaj­donjog kiélte magát, de a mun­kásság nem készült fel arra, hogy az iparokat a korát túlél­te kapitalizmustól átvegye. És itt jönnek be a tolakodó politi­kusok, akik ott, ahol szükséges­nek látják az iparok feletti el­lenőrzést, a kezükbe kaparint­ják. Élni akar a pondró. Ebben a háborüban éppen úgy, mint minden háborúban, a dolgozókkal vivatják a tény­leges harcot. Azt mondhatjuk, hogy a történelem megismétli magát — újból mint mindég az uralkodó osztály feltudja hasz­nálni az elnyomottakat a gaz­dasági érdekei megvédésére és kiterjesztésére. Hogy mennyi­re magának a tőkének érdeke és a politikusoké, az majd a bé­kekötésnél fog eldőlni. Mert ugylátszik, hogy az érdekek megoszlanak. A politikusok már most sem, a háború után meg még úgy sem fogják a la­káj szerepet játszani, hanem résztulajdonosok akarnak len­ni, ha nem egész tulajdonosai az iparoknak. A termelő eszközök kénysze- ritőleg hatnak mindenre, igy a háborúra is és ez a hatás hozta létre a jelen állapotokat, amit segített, hogy a munkásság nem a termelő eszközökhöz alkal­mazkodva, hanem a szakszerve­zeti vezérek filozófiája szerint építette szervezetét, melynek eredménye a munka fogyasztás, az adagoló könyvek, a politiku­sok beleszólása a termelésbe, a bérmeghatározás. Milyen más volna minden, ha a munkásság az ipari union elmélete alapján szervezkedett volna és harcai­val beleszólt volna a társada­lom formálásába és nem várta volna azt, hogy majd megteszi Pál. Akkor ez nem történt vol­na meg, de mivel elmulasztotta, hát viselnie kell következmé­nyeit. Hogy mi ezt nem szeret­jük, ez igaz, de nagyon sok tör­tént és fog történni, amit mi nem fogunk szeretni, ha a munkás milliók nem jutnak ész­hez. De ha másképen teszik ak­kor a következő világháborút egy világsztrájkkal fogják megakadályozni mert szerve­zés, nevelés hoz felszabadulást. AMERIKÁBAN KÉSZÜLT HÁ­ZAK KERÜLNEK PA­LESZTINÁBA JERUZSÁLEM, jan. (ONA) — A háború utáni Palesztina kiépítésére szükség van arra, hogy az Egyesült Államokból előre megépített házakat hoz­zanak be, miután egész Palesz­tinában nagy a lakáshiány. Eliezer Kaplan, a “Jewish Agency” péntárosa Palesztiná­ban, egy majdnem kétbillió dol­láros gazdasági programot dol­gozott ki, amelyre vonatkozó­lag a következőket mondotta: “Százezer uj szobára van szük­ségünk és azt hisszük, legol­csóbban úgy jutunk hozzá, ha előre megépített házakat ho­zunk be Amerikából.” Kaplan szerint 1800 millió dollárra van szükség ahhoz, hogy a zsidó telepek fejlődését biztosíthassák a háború utáni átmeneti idő alatt és megaka­dályozzanak egy nagy gazdasá­gi válságot. Ennek az összeg­nek előteremtése céljából nem­zetközi kölcsönre gondolnak. Kaplan a zsidó munkáspárt egy ülésén kijelentette, hogy egyes háborús megrendelések legutóbbi törlése máris munka- nélküliséget okoz és hogy “tíz­ezrekre rúg az elbocsátott mun­kások száma”. FAJGYŰLÖLET ELLENI VÁ­ROSI RENDELET ST. PAUL, Minn, jan. hó: — Minnesota államban, — Attor­ney General J. A. Burnquist döntése szerint alkotmányosnak minősítette a város azon rende­letéit, amelyek eltiltják a faji gyűlöletet hirdető irodalom szétosztását, vagy árusítását. A St. Paul City Council ily ren­deletet hozott, de előbb az ál­lami hatóságot megkérdezték, hogy nem-e alkotmányellenes ? ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los. Ang...... 3.00 G. Barca, Bridgeport ......12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ____ 4.00 P. Csorba, New York....... 5.00 M. Danka, Cleveland ....... 5.00 L. Decsi, Akron ............... 5.00 St. Detky, Phila................ 6.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ............12.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 J. Farkas, Akron ............. 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 9.00 L. Fülöp, New York ....... 3.00 J. Geréb, Cleveland ......... 4.00 P. Hering, Buffalo ......... 3.00 J. Kollár, Cleveland .......... 5.00 E. Kovách, Cleveland ...... 4.00 J. Koszány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 5.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 5.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Ceveland .... 3.00 J. Mogor, Cleveland ....... 1.00 A. Molnár, Cleveland ..... 5.00 J. Munczi, Cleveland ....... 2.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ........ 1.00 J. Pataky, New York ....... 5.00 P. Pika, Chicago ..... 5.00 J. Policsányi, Triadelphia 4.00 L. Rost, Phila ................... 2.00 M. Simko, Pittsburgh ..... 3.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 5.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland __ 5.00 J. Varga, Cleveland ....... 4.Ó0 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ............... 8.00 A. Wiener, Chicago ....... 1.00 J. Zára, Chicago ............... 5.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom