Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-29 / 1304. szám
• 4 oidai BÉRMUNKÁS 1944. január 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ... ..............$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ...........— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Reakciós farmer szervezet (gb.) Egyik farmer olvasónk beküldött hozzánk egy röplapot, amelyben őt és a környékbeli farmerokat felszólitják, hogy lépjenek be a FARM BUREAU FEDERATION helyi, illetőleg megyei csoportjába és kérdezi tőlünk, hogy tudunk-e valamit erről a farmer szervezetről. A válaszunk az, hogy igenis tudunk, méghozzá meglehetős sokat. Tudjuk azt, hogy ezt a szervezetet a nagy bankok és biztosító társulatok pénzén alakították. Ezen társulatok igen nagy földbirtokok tulajdonosai. Ez a szervezet ennek megfelelőleg nem az igazi, a dolgozó farmerokat, hanem a nagy, úgynevezett korporált farmok tulajdonosainak az érdekeit szolgálja, amely érdekek azonosak a nagytőkések érdekeivel. A Farm Bureau Federation tulajdonképpen nem is farmer szervezet, hanem inkább csak álszervezet, amelyben a tagoknak a piknikek és hasonló mulatságok rendezésén kívül más tennivalójuk nincsen. A farmerok nevében való politikai fondorkodá- sokat, vagyis a farmerok politikai árulgatását a pár örökös központi tisztviselő végzi. A fő árulgató (szavazatokat áruló) mester E. A. 0‘Neil ,akinek munkásellenes tevékenységével már számos esetben foglalkoztunk a Bérmunkás hasábjain. Még ebben a röplapban is, amit a munkástársunk beküldött, megtaláljuk 0‘Neal urnák a munkásság ellen irányuló arcátlan támadását. Ez a röplap vezetőhelyén közli 0‘Nealnek az 1942-es konvenciójukon mondott beszédének azon részét, amelyben követeli, hogy a munkások ne heti 40 órát, hanem 54 órát dolgozzanak. Azonban nem az idő a lényeges nála, hanem az bántja, hogy az ipari munkások 40 órán felül másfélszeres díjazást kapnak. Ez az 0‘Neil tehát a “farmerok nevében” azt követeli, hogy a munkahét 52 óra legyen és a túlórát, illetőleg a másfélszeres fizetést csak azután adják. íme lefordítjuk szorul szóra az ő szavait: A farmerok akaratuk ellenére is összehasonlítják, hogy miként viselkedik az ADMINISZTRÁCIÓ (kormány) a gyári munkások és a földmunkásokkal szemben. Az adminisztráció tagjai csaknem mindannyian védelmezik a negyven órás munkahetet. Aki már egy külön napot dolgozik, annak a jövedelme 30 százalékkal több. És ha hét napot dolgozik, akkor a keresete 70 százalékkal emelkedik. A farmerok szívesen dolgoznak heti 70 vagy 80 órát minden külön kereset nélkül. Ezért tehát azt követelik, hogy a többi munkáscsoportok, is igy dolgozzanak az ily kritikus időkben. A legjobban úgy lehetne ezt a kérdést megoldani, ha a jelenlegi 40 órás munkahét helyett az 54 órásat vezetnék be. így ugyanannyi munkát kevesebb emberrel lehetne elvégezni és legalább 15 vagy 20 százaléka a mnkásoknak felszabadulna másféle termelésre. Nem hisszük, hogy a farmer olvasóink bármelyike is feljogosítaná ezt az 0‘Neilt, hogy az ő nevében ilyesmit mondjon. Mert a mi farmer olvasóink nagyon jól tudják, hogy a dolgozó milliók a farm termelvények igazi fogyasztói. És amikor a munkások nem keresnek, akkor jaj a farmeroknak is. Ezt tapasztalták a Hoover adminisztráció idején. 0‘Neil természetesen támogatta a Hoover kormányt, bizonyára szintén a “farmerok érdekében”. Befejezésül még megjegyezzük, hogy ebben a röplapban közlik a programjukat is, amelynek első pontjában 0‘Neil a “farmerok nevében” fogadalmat tesz, hogy erejükön felül fognak termelni. Ez is olyanféle fogadalom, vagy Ígéret akar lenni, mint az union vezéreknek azon Ígérete, hogy nem fognak sztrájkolni a háború alatt. Természetesen 0‘Neil éppen úgy nem kérdezte meg a farmerokat, mint Green vagy Murray nem kérdezték meg a munkásokat. A program harmadik pontja a farmtermelvények szubvenciója, csak a kisebb farmerok érdekeit szolgálja és ártalmas a nagyoknak; a negyedik pont pedig követeli a túlórái munkabérek megszüntetését. Azt hisszük, hogy ezen idézetek megadják a feletetet a hozzánk intézett ezen kérdésre: “Érdemes-e a farmeroknak csatlakozni ehhez a szervezethez?” Inflációs hős (gb.) C. E. Wilson mint a War Production Board egyik tagja mereven ragaszkodott a munkások béreinek befagyasztásához. Minden bérjavitást igyekezett megakadályozni azon megokolás- sal, hogy a magas bérek inflációhoz, vagyis a pénz elértéktelenedéséhez vezetnek. Ez a Wilson, amikor nem “war-production boardoskodik”, elnöke a General Motors korporációnak. Ott természetesen fizetést húz. És ez a fizetés az elmúlt 1943-as évben, 502,605 dollárt tett ki. Már most azt szeretnénk tudni, hogy ha a magas fizetések inflációt okoznak, akkor WTilson, a War Production Board tagja, miért nem tiltotta meg, hogy C. E. Wilson, a General Motors elnöke ilyen hallatlanul óriási magas fizetést kapjon? Igen, igen, tudjuk a választ. Csak a munkások fizetései okoznak inflációt, de gyárigazgatók meg az iparbárók óriási jövedelmei nem! Egyébiránt a General Motors korporációnál számos Wilson nevű egyén dolgozik. A munkások unionja felsorol ezek közül nyolcat, akiknek a fizetései 89 cent és 1 doljár 9 cent között állnak. Wilson elnök ur ellenben óránként 213 dollárt kapott, — 48 órás hetet számítva, ha ugyan dolgozott annyit. íme itt áll előttünk a képmutatás egyik legvilágosabb példája. Az óránként 213 dollárt kereső iparbáró az inflációs mumusára hivatkozva tagadja meg a 89 centes órabér megjavítását. Ebből tanulhatnak a General Motors alkalmazottai, meg a többi munkások is. Osztálytudatos katona levele (A polgári sajtóban gyakran olvasunk oly, állítólagos kato- j náktól származó leveleket, ame- j lyekben elitélik a munkásokat a bérharcok miatt. Ezen levelek legnagyobb részét csak a munkásellenes propaganda részére találják ki. Céljuk a katonákat a munkásság ellen fordítani, mintha azok nagy többsége nem a munkásosztály soraiból kerülne ki. Éppen azért nagyon jól esett olvasni egyik munkástársunk katona fiának a leveletét, amelyet beküldött hozzánk. Megtudjuk ebből a levélből, hogy az öntudatosan nevelt fiú a katona egyenruha dacára is tudja ,hogy melyik osztályhoz tartozik. Az angolnyel- vü levél közérdekű részének magyar fordítását az alábbiakban adjuk. — Szerk.) Mostanában a sok munka mellett egy kis szórakozásban- is van részünk. Csütörtökön, amikor szabad napom volt, bementem St. Louisba. Az autóbuszon három színes (néger) katonafiuval találkoztam, akikkel érdekesen elbeszélgettem és elhatároztuk, hogy elmegyünk együtt ebédelni. Bementünk az avenuen egy vendéglőbe, leültünk az asztalhoz. A pincér odajött hozzánk és mondotta, hogy nem szolgálhat ki bennünket. A néger fiuk már hozzá voltak ehez szokva és nyugodtan vették a dolgot, de engem elöntött a méreg és jól megmondottam a véleményemet, sőt még a managert is jól összeszidtam. Szegény néger fiuk szinte kivittek a vendéglőből. Valóban nagyon mérges voltam. Úgy éreztem, hogy a hozzámtarto- zók között vagyok és védelmeznem kell őket. Jóravaló fiuk voltak, 21, 26 és 30 évesek. Elmondották, hogy miken kell keresztülmenniök, különösen Texasban. Amely államban nincsennek színes elkülönítések ott találnak egy kis élvezetet. Elmentem velük a színes negyedbe, ahol bementünk egy zsidó vendéglőbe, ott szintén nem szolgálnak ki színes népeket, de kivételt tesznek velük I abban az esetben, ha katona egyenruhát viselnek. Innen egy sörkertbe mentünk, ahol egy idősebb ember, úgy hatvan év körüli jött az asztalunkhoz. Nagyon tiszta és intelligens angolsággal beszélt, amikor kifejezte, hogy szereti látni a két faj (fehér és fekete) barátko- zását. Elmondotta, hogy ő indián és színes vér keveréke, egyetemet végzett egyén. Letelepedett hozzánk és vagy két órán át beszélgettünk vele. Elmondotta, hogy három fia szolgál a hadseregben. Általában a testvéri szeretetet magasztalta. Aztán közügyekre terelődött a beszélgetés. Én mindig kiváncsi vagyok arra, hogy akivel beszélek mit gondol a szociálizmusról. Azért nyíltan feltettem neki ezt a kérdést. Azt felelte, hogy bizonyos mértékben hive a szociál- izmusnak és a kommunizmusnak. Azután az unionizmusra fordult a szó. Mindketten megegyeztünk abban, hogy úgy az AFL-ban, mint a CIO-ban sok a “racket”. Végre odavezetett, hogy meg kellett mondanom, hogy én az IWW-t tartom a legjobb szervezetnek. “Well, I’ll be domn, if he wasn’t a wobbly! An old one!’;, (Ez a csodálkozó felkiáltás' lefordíthatatlan és kár is volna elrontani. — Szerk.) Nagyon lelkesen beszélt a wobblykról. Azt mondotta nekem, hogy a Nyugaton az IWW kártyával akármerre utazhatik az ember, csak a kártyát kell mutatni a konductornak. Valóban nagyon érdekes dolgokat beszélt és amikor megmondottam neki, hogy “daddy” (apa) is hive ennek a szervezetnek, megigérte, hogy Írni fog neked. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
