Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-22 / 1303. szám
1944. január 22. 7 oldal (Vi.) A Hearst lapok nagybetűs vezércikkekben jajveszé- kelnek a lengyel határkérdés miatt nyíltan követelik, hogy az angol-amerikai kormány foglaljon állást most ezen ügyben. A vezércikk minden sorában élesen elitéli az oroszokat, igy kétség sem fér ahoz, hogy mi7 lyen állást akarja, hogy foglaljon ezen két nagy ország. Sőt, a cikk végén egész hadüzenet formájában ir az oroszok ellen. Csakis ilyen Hearst kedve szerinti állásfoglalás bírná Hitlert és társaikat megmenteni a csúfos és hamaros vereségtől, így nagyon is kapóra jött Hearstéknak a lengyel határkérdés. Persze nagyon is kilátszik a lóláb a fehér lepedő alól. Hearstéknak nem fájt amikor a németek vonultak be Lengyel- országba. Az sem fájt, amikor a lengyelek Tessen, csehszlovák területet erőszakkal elfoglalták, miután Chamberlainek feloszlatták ezt az áldozatnak kiszemelt országot. Az sem fájt nekik, hogy a lengyeleket rabszolga sorsban és lassú éhhalálra ítélték a németek, csak most eredt meg krokodilus könnytengerük, mintha csak csapból öm- lene. Ezen vezércikkben nagyon bölcsen elhallgatják, hogy ezen oroszok által visszafoglalt területek lakossága 70 százalékban fehér orosz vagy ukrajnai és azt, hogy még az első világháború után békét csináló nagyhatalmak is, dacára, hogy gyűlölték a Szovjetet, mégis a Cur- zon angol külügyminiszter tanácsára ezen terület legnagyobb részét Oroszországnak Ítélték; és a lengyelek ezt erőszakkal vették el az oroszoktól 1921- ben. Hearsték előtt ez nem számit, csak az a rémület, hogy majd ez a 6 milliónyi nép nem a lengyel grófok és hercegek, hanem az orosz Szovjetek és állam szocializmus kereteibe lesz bekapcsolva. így Hearst krokodilus könnyei még sohasem voltak olyan kövérek, mint most a szegény lengyel grófokért, kiknek nagy birtokai vannak ezen a visszafoglalt területeken. Még ellehetünk készülve nagyon sok hasonló nagybetűs és lázitó vezércikkekre a Hearst és más hasonló lapok részéről. Nem sokára jön a magyar, román, bulgár, horvát népekért oly sokáig visszatartott köny- patak. Amig Horthy, Antones- cu és a kis királyocskák fasizta ügynökeik rémuralma alatt voltak, addig nem fájt Hearsték- nek, majd csak most, ha ezen urak elvesztik nemcsak a hatalmukat, hanem a fejeiket is, vagy fákat fognak elcsufitani velük és velük együtt nemcsak a német tőkések, hanem az angol, francia és amerikai tőkéseket is és azok csatlósait hasonló sorsra juttatják, vagy kizavarják az országból. Akkor megint megindulnak a könypa- takocskák, melyben a fent említett hazafiak itteni képviselői is segédkeznek majd Hearsték- nek. E sorok Írója biztosra veszi, hogy legalább a Balkánon nagy tisztogatás lesz, és az nem is fog megállni a Hitler csatlósok kiseprésével, hiszen ezen országokban az angol tőke volt a szerepvivő éppen úgy, mint Spanyolországban. Az a nagy ellenzékeskedés mely Olaszországban kialakult az angol-amerikaiak által felkarolt és hatalomra juttatott átvedlett, de nem átalakult fasizták miatt, az olasz nép között és a Szövetséges hatalmak között, csak meg fog ismétlődni a Balkánon is, ahol az angol-amerikai tőkés szolgálatában csak azok az elemek lesznek megbízhatók, akik most a német tőkét, a náci-fas- iztákat olyan hűségesen szolgálják. sÉ ha az angol-amerikai urak ezeket megakarják menteni a kivégzéstől, amint Darlant és Badogliot, akkor még csak nagyobb vérengzést és ezen tömegeknek egymással való egységét, egy esetlges Balkán Fe- derációt, vagy az oroszokhoz való csatlakozást fogják előidézni. De a jelek azt mutatják, hogy mindazok akik Hitlerrel szövetkeztek és akik ezen szövetséget védték, hgy balkánon mint itten, nagyon el lesznek keseredve, a várható események miatt. Ezeknek lesz a védőszentjük Hearst, amint most is a fasizta vonzalmu és az oroszok ellen állásfoglalást követelő egyének szóvivője. így a magyar uraknak itten is tanácsos volna egy pelenka gyűjtési mozgalmat már most megkezdeni. Mert azt a sok visszatartott könnyet a magyar nép, meg a többi népekért csak akkor fogják megindítani, amikor már a náci barát társaik kivégzésének hírei ideérnek és esetleg az úri osztály is a királysákovot, akit csak ma reggel szidott le az irodában, a nem helyesen irt jelentés miatt; a káposztát két t-vel irta. Filankov lassan fölállt és a két tenyerével megtámaszkodott az asztalon. Egy pillanatra le nem vette a szemét a hadnagyról és szinte belekékült a feszült várakozásba. — Te hogy kerültél ide? — kérdezte szigorúan Sztreka- csev. — Én, nagyságos uram — hebegett az írnok, lesütött szemmel —, születésnap.... Az általános védkötelezettség, mindenkit egyenlővé tett, akit.... — Azt kérdem, hogy kerültél ide — kérdezte emeltebb hangon a hadnagy. — És micsoda ez a toalett rajtad? — Én, nagyságos uram, érzem, hogy hibás vagyok, de ha vesszük kérem, hogy az általános védkötelezettség mindenkit egyenlővé tett és mégis, minthogy müveit ember vagyok kérem, a Barbe kisasszony születésnapján nem tartottam célszerűnek a legénységi uniformisban megjelenni és fölvettem ezt a ruhát, amely jobban megfelel házi nevelésemnek, tekintve, hogy örökléses városi polgár vagyok és.... Amint látta, hogy a hadnagy nézése egyre szigorúbb, elhallgatott és lehajtotta a fejét; szinte várta, hogy mindjárt megragadja a gallérjánál. A hadnagy már nyitotta a száját, hogy kimondja a szót: takarodj ki, amikor magasra húzott szemöldökkel, világossárga esti gokkal együtt a lomtárba kerül. Nem lesz hatalmon olyan csoport, akiknek a kezeit nyaldoshatnák és ez a tény olyan könyzáport fog megindítani a nyaldosok sorai között, hogy a pelenkára lesz szükség, rendes nagyságú zsebkendő kicsinek fog bizonyulni, a krokodilus könnyek felfogására. TUDÓSÍTÁS Mivel az ünnepek alatt Det- roitban nem történt semmi a lapunk javára, igy a lap barátai elhatározták, hogy egy társas összejövetelt rendeznek a Bérmunkás javára, melyhez az enni-innivalót összeadták és a lapunk részére gyűjtést rendeztek, melynek az eredménye 25 dollár volt. Dacára, hogy Schnieder és Reppman munkástársnőék nem lehettek jelen, mégis adakoztak a lap részére. Mint legtöbb esetben, igy mostan is, kettős ünnepély volt, nem csak a lapunkat, hanem Sike munkástársnő születés napját is megünnepeltük, mivel együttvoltunk, igy sok jó kívánsággal és szeretettel láttuk el Sike munkástársnőt, aki Sike munkástársai együtt állandóan segítették lapunkat, mely közöttünk a barátságot megte- remetette és fentartja . Az ilyen kisebb összejövetelt már azért is érdemes megrendezni, hogy a lapunk igazi barátait összehozzuk, összetartsuk és a látogatást igy csoportosan intézzük el ezen szűkös és még a gazolint is kiszabott háborús világban. ruhában bejött egy szőke lány. Amint meglátta a hadnagyod fölkiáltott örömében és odaugrott a nyakába. —'Vaszja! — kiáltotta. — A katona! Ahogy meglátta, hogy Barbe (ez volt az egyik növendéke Madame Doudunnak) jóba van a hadnaggyal, az Írnok is egyszerre magához tért, föléledt. Szétterpesztett ujjakkal kiugrott az asztal mögül és hadonászott. — Nagyságos uram — mondta és elfulladt a gyönyörűségtől. — A születésnapjára van szerencsém fölköszönteni a kedves teremtést. Párisban ilyen nincsen kérem! Ilyen nincs! Csupa tűz! Háromszázat, kérem, nem sajnáltam. Varrattam neki ezt a ruhát, a születésnapjára varrattam a kedvesnek. Nagyságos uram! Pezsgőt parancsoljon! A születésnapjára! — Hol van Blanche? — kérdezte a hadnagy. — Rögtön jön, nagyságos uram — felelte az írnok, bár nem őt kérdezte a hadnagy, hanem Barbe-ot. — Azonnal. Azt is kérem, milyen lány! Á la Kraprené. .. Napokban Kosztro- mából jött egy kereskedő, ötszázat adott neki. Én adok szívesen ezret is.... csak a jelle- merrjet becsülje meg először. Nem helyes a gondolkodás, kérem? Nagyságos uram, parancsoljon ! Az írnok töltött a hadnagynak és Barbenak egy-egy pohár pezsgőt, maga csak vodkát T A R C A KOMISZ Irta: CSEHOV ANTAL Nem lehetett több hat óránál, este, mikor a várost magányosan járó Sztrekacsev hadnagy elment egy díszes, kétemeletes ház előtt és nézett föl, véletlenül, a félelmet rózsaszínű függönyös ablakába. — A Madame Doudun háza — jutott az eszébe. — Rég jártam itt nála. Hátha fölmennék egy kicsit? Mielőtt eldöntötte volna, menjen-e, kivette a zsebéből az erszényét, félénken belenézett. Gyűrött, petróleumszagu egy- rubeles bankjegyet látott benne, egy gombot, két kopeket, egyebet semmit. — Kevés. Na, nem baj — határozott. — Fölmegyek, ülök náluk egy kicsit. Egy perc múlva Sztrekacsev már állt az előszobában és szívta magába teli tüdővel a különböző parfümök, glicerinszappan nehéz illatát. Még volt valami szag a levegőben, amit leírni nem lehet, de lehet érezni minden ilyen “magányos nő” lakáson: női pacsuli és férfiszivar szaga keveréke. A fogason egypár köpeny, vízhatlan gumikabát, csillogó férficilinder lógott. Ahogy belépett a terembe, a hadnagy ugyanazt látta, amit már látott tavaly is: éppen azt a zongorát, a tépázott hangjegyeivel, a hervadt virágosvázát, a nagy foltot a padlón, ami kiömlött likőr után maradt. Egyik ajtó a vendég- ^ szobába vezetett, másik abba, ahol Madame Doudun aludt és pikézett a tánctanárral, Vrodi- val, egy öreg úrral, aki nagyon hasonlított Offenbachra. Benézve a vendégszobába, onnan azonnal szembe tűnt a másik ajtó; azon túl ágy széle látszott, rózsaszín selyemfüggö- nyös. Ott laktak a Madame Doudun “növendékei”.: Barbe és Blanche. A szalonban nem volt senki. A hadnagy ment át a vendégszobába és ott talált egy eleven lelket. Kerek asztal mögött, végignyulva a divánon ült egy sörtehaju fiatalember, kék arccal, mintha most mászott volna ki egy mély, nagyon mély gödörből ,ahol a mélységben, sötét volt neki és rettenetes. Kicsipetten volt öltözve; uj fekete szalónnadrág, még meglátszott rajta a friss vasalás; a ' mellén óralánc; a lábán csat- tos lakkcipő, piros harisnya. A fiatalember föltámasztotta az öklével a holdvilágképét és zavarosan nézett az előtte álló szodavizes üvegre. Másik asztalon szintén volt néhány palack, kis tányéron narancs. Ahogy meglátta a belépő hadnagyot: a gavallér kimeresztette a szemét, nyitva felejtette a száját. Sztrekacsev, meglepve, szintén tett vissza egy lépést. A gavallérban alig ismerte meg az Írnokát. Filent> E K M L N Iv Á s Lengyel-Orosz határkérdés
