Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-22 / 1303. szám
>»u&» BÉRMUNKÁS 1944. január 22. A bünlajstrom margójára STOCKHOLM, jan. (ONA) — A jugoszláv partizán hadsereg néhány tagjának sikerült elmenekülnie egy norvégiai fogolytáborból és átszöknie Svédországba. Ezek a megszökött hadifoglyok elmondják, hogy mindössze 800-an maradtak elétben egy eredetileg 30 ezerre rugó jugoszláv hadifogoly szállítmányból. A volt foglyok jelentésüket egy, Stocholm közeiében a svéd munkásszövetség által rendezett és a kormány által engedélyezett gyűlésen tették meg. Ezen a gyűlésen 50 volt Tito katona vett részt. A katonák szószólói ismertették a német foglárok gyilkos bánásmódját a jugoszláv foglyokkal szemben. Előadták, hogy az S.S. csapatokhoz tartozó őrök a foglyokat élő céltáblának használták fel, hogy többizben jéghideg tóban való fürdésre kényszeritették és fürdés közben géppuskával agyonlőtték őket. Egy mohamedán katona előadta, hogy egy j ugoszláviai táborban, ahonnan Ausztrián és Németországon keresztül Norvégiába szállították, tanúja volt, amikor többszáz jugoszlávot a nácik elevenen elégettek. A Norvégiába való elszállítás 1942. nyarán történt. A foglyok sorsa javult, mikor az S.S. csapatokat a rendes német hadsereg kötelékei váltották fel. A foglyok kijelentették, hogy kiképezni kívánják magukat Svédországban arra, hogy a háború után uj, haladó szellemű Jugoszláviát építsenek fel és azonkívül annak a kívánságuknak is kifejezést adtak, hogy ha lehet, segítségére legyenek Norvégiában maradt baj társaiknak. A foglyok valamennyien hívei a Titó-Ribar jugoszláv kormánynak. Magyar propagandisták hízelegnek Oroszországnak WASHINGTON: Amily mértékben közelednek az orosz seregek Közép-Európa felé, oly mértékben erősödik a hivatalos magyar körökben az a törekvés, hogy bebizonyítsák Oroszország iránti rokonszenvüket. A kormányfelügyelet alatt álló “Donaeurópa” nemrég kijelentette, hogy bár a kulturkap- csolatok Magyarország és a Szovjet között megszakadtak akkor, mikor a Szovjetek vették át a hatalmat Oroszországban, Moszkva nem felejtheti el Magyarország rokonszenvét és jóakaratát az orosz néppel szemben. Mint példát a két ország közötti jóviszonyra ,a lap felemlítette azt* a körülményt, hogy a Szovjet kormány visszaküldte Magyarországnak azokat a zászlókat, melyeidet 1848-ban az orosz hadsereg fogott el. A lap nyilvánvalóan hízelegni kívánt az oroszoknak, amikor ezt az eseményt “a két ország közötti barátság megnyilvánulásának nevezte”. Egy másik ilyen kísérlet arra, hogy hízelegjenek az oroszoknak az a körülmény, hogy a kormányfelügyelet alatt álló magyar sajtó nemrégen nagyon kedvezően ismertette Rátz Kálmán uj “Oroszország története” cimü könyvét. Az Office of War Informationhoz befutott jelentések szerint a könyv egyik ismertetője ezt irta: “Magyar szempontból a könyv külön jelentősége abban rejlik, hogy pártatlanul rámutat a magyar-orosz kapcsolatok minden időben való fontosságára.” A “Donaueürópa” és egyéb félihavatlos magyar körök hirtelen felébredt orosz barátsága jele annak, hogy Hitler csatlósai rettegve látják, hogy a Szövetségesek sikert sikerre halmoznak és hogy Oroszország hatalma nőttön nő. Kérdés, hogy a mai magyar vezetők h - zelgése járhat-e bármily eredménnyel, amikor köztudomású, hogy ugyanezek a vezetők az Első és Második Magyar Hadsereg katonáit időnek előtte a sírjukba küldték, hogy segítsék a nácikat Oroszország ellen. SVÉDORSZÁGBÓL WASHINGTON, jan. (ONA) — A stockholmi rádió jelentése szerint az utolsó 16 hónapban tizennégy ezer politikai menekült lépte át Svédország határait. Az összes Svédországban tartózkodó politikai menekültek száma november 1-én 46.500 volt. A stockholmi rádió jelentése szerint a menekülteknek körülbelül egyhatod része mezőgazdasági és erdészeti munkákban talált alkalmazást. A jelentés hozzátette, hogy a menekültek “ugyanúgy jogot tarthatnak bizonyos esetekben pótadagokra, mint a svéd állampolgárok.” Götemberg város példátlan vendégszeretetről tett tanúságot, midőn január 12-ére hivatalos fogadtatást irt ki a városban elhelyezett 600 politikai menekült számára. Götenberg polgármestere, Jungen, a következő kijelentést tette: “A mi városunk minden lehetőt meg akar tenni abból a célból, hogy a testvérnépektől hozzánk menekültek otthon érezzék magukat.” MEGEMLÉKEZÉS Úgy érzem, hogy könnyitünk ma is fájó szivünkön, amikor lapunk, a Bérmunkáson keresztül emlékezést teszünk KÖRÖSEK GÉZA férjem, illetve apánk egy év előtti elhalálozásáról. Korcsek Gézáné és gyermekei ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los. Ang...... 3.00 G. Barca, Bridgeport __12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ......... 4.00 P. Csorba, New York....... 5.00 M. Danka, Cleveland ....... 5.00 L. Decsi, Akron ____ 5.00 St. Detky, Phila................ 6.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ......... 7.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 J. Farkas, Akron ............. 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 9.00 L. Fülöp, New York ....... 3.00 J. Geréb, Cleveland .......... 4.00 P. Hering, Buffalo ......... 3.00 J. Kollár, Cleveland ......... 3.00 E. Kovách, Cleveland ....... 4.00 J. Koszány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 5.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 5.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Ceveland .... 3.00 J. Mogor, Cleveland ....... 1.00 A. Molnár, Cleveland ..... 5.00 J. Munczi, Cleveland ....... 2.00 G. Nagy, New York ..........1.00 J. Nagy, New York ___ 1.00 J. Pataky, New York ....... 5.00 P. Pika, Chicago ............. 3.00 J. Policsányi, Triadelphia 4.00 L. Rost, Phila ................... 2.00 M. Simko, Pittsburgh ..... 3.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 5.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 5.00 J. Varga, Cleveland ....... 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ..... 8.00 A. Wiener, Chicago ....... 1.00 J. Zára, Chicago ............... 5.00 ivott. A hadnagy ivott szintén, de rögtön észbe kapott. — Látom, hogy sokat engedsz meg magadnak — mondta. — Eredj a kaszárnyába, mondd meg Demjanovnak, 24 órára csukjon le. — Nagyságos uram, hát azt gondolja, hogy nem tudom ki vagyok, hogy akármilyen disznó? Azt tetszik gondolni? Istenem! Az apám örökléses városi polgár, több rendjel lovagja. Ha tetszik tudni akarni, nekem generális a keresztapám. Azt tetszik gondolni, hogy azért mert Írnok, mindjárt disznó? Tessék parancsolni még egy pohárral.... pezsgő.... Barbe! Igyál ne kéresd magadat, megfizetjük! A mai műveltség mellett mindenki egyenlő.... A tábornok, vagy a kereskedő fia éppen úgy szolgál, mint a paraszt. Én, nagyságos uram, jártam a gimnáziumba, a reáliskolába és a kereskedelmibe.... Mindenütt kicsaptak.... Barbe! Inni! Itt a bankó, hozass még! Nagyságos uram, egy kis pohár.... Jött be Madame Doudun, a teli termetével, karvaly arcával. Utána Vrondi tipegett, aki hasonlított Offenbachra. Kicsit később bejött Blanche is, 19 éves, barna lány, szigorú arcú, szép, görögorru. Nyilvánvalóan zsidó lány. Az írnok odavágott még egy bankót. — Itt van! Fogd el! Szabad itt ezt a vázát eltörni? Jókedvem van! Madame Doudun kezdte beszélni, hogy ma minden tisztességes lány szép partit csinálhat, hogy lányoknak inni nem illik; ha az ő lányának meg is engedi, csak azért, mert reméli azt, hogy az urak úriemberek, ha nem volnának, más volna, akkor itt ülni, azt se engedné. — Ereszd el! Helyes! Érzés! Feküdj bele! Kicsit később az egész társaság kocsikon kivonult az “Árkádiába”. Filenkov Barbe-val kocsizott, a hadnagy Blanche-sal, Madame Doudun Vrondival. Az “Arkadia”-ban asztalt foglaltak, az Írnok vacsorát rendelt. Hamarosan úgy berúgott, hogy berekedt, a kezét se tudta már mozdítani, ült sötéten és pislogva, mint aki sírni készül morfondírozott: A bortól, a Blanche közelségétől a hadnagynak kezdett a fejébe szállni a vér, már megfeledkezett az írnokról. — Zene! — kiáltott veszettül az írnok. — Gyerünk zene! A kerületi parancsnokság 123- 1855. számú rendelete alapján zene! Csend! — ordította rögtön rá teli torokból. Azt hitte, nem maga kiabált az előbb, hanem más. — Csend! Táncot akarok! Tessék tisztelni a jellememet! Kacsucsu! Kacsucsu! Barbe és Blanche tanácskoztak Madame Doudunnál, az öreg Vrondi leült a zongora mellé. A tánc kezdődött, Fiién- j kov a taktust verte a lábával, | figyelte a négy női láb forgását és nyerített a nyönyörüség- től. — Ki vagyok én? Ember vagyok én ? Komisz! örökléses polgár — gúnyolta magát. — Komisz vagy te.... nem polgár. A hadnagyot is elborította a bor, szinte észre se vette. Csak egyszer, amikor, mintha ködön át, látta mégis a részeg ábrázatát, akkor ráncolta a szemöldökét : — Te, látom, nagyon sokat.... Rögtön rá nem tudott már gondolkodni, koccintott vele. Az Árkádiából elhajtattak a Vresztovszky-parkba. Madame Doudun itt elvált a fiatalságtól, kijelentette, hogy teljesen megbízik az urak lovagiasságában és Vrondival együtt, ment, A többiek aztán kávét rendeltek konyakkal és likőröket. Utána kvaszt, pálinkát, kaviárt. Az írnok bekente az arcát kaviárral. — Most én arab vagyok — mondta — vagy ördög. Másnap reggel a hadnagy ólmot érzett a fejében, szárazát a torkában, ment be az ezred- irodába. Fienkov már ült a helyén egyenruhában, reszkető kézzel fűzött össze valami papirt. Az arca gyűrött volt, ráncos, a drótos haja mindenfelé szétállt, a szeme leragadt. Meglátta a hadnagyot, nehezen fölkelt, sóhajtott, vigyázba egyenesedett. A hadnagy rosszkedvű volt, kialudatlan, elfordult, maga foglalkozott a dolgával. Tíz percig tartott a csönd, de most a hadnagy szeme találkozott az írnoka zavaros tekintetével ,ezek a szemek eszébe juttattak mindent, a vörös szinü függönyt, az eszeveszett táncot, Árkádiát, a Blanche profilját. — Az általános védkötele- zettség — morogta Filenkov — mikor a tanárokat is katonának viszik, mindenki egyenlő és a nyilvános szólás joga.... A hadnagy már rá akart ordítani, küldeni Demjanovhoz, de, csak legyintett a kezével, mondta halkan: — Eh, menj a fenébe. i És ment ki az irodából.
