Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-22 / 1303. szám
4 oidai BÉRMUNKÁS 1944. január 22. BÉRMUNKÁS Különösen nem azoknak, akik, az ezen igazsággal éppen ellenkező állapotokat még speciális törvényekkel is meg akarják erősbiteni. (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 one Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _____________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ■«‘fiä&e’ Jr Nemzeti sorozás (gb.) Roosevelt elnök a kongresszushoz küldött üzenetében öt pontból álló program megvalósítását kérte a törvényhozó testülettől. A program ötödik pontja: “Nemzeti sorozási törvény, amely a háború tartamára megakadályozza a sztrájkokat és bizonyos megszabott kivételekkel az ország minden éptestü felnőttét felhasználhatóvá teszi a haditermelés vagy más szükséges munka elvégzésére”. Az elnök mintha maga is érezte volna, hogy ezzel a nemzeti sorozással valami nincs rendben és azért még aznap este rádió beszéddel is szükségesnek tartotta támogatni ajánlatát. Ebben a beszédben bevallotta, hogy ezen ajánlat megtételével sokáig habozott és most is csak KATONAI TANÁCSADÓI INDÍTVÁNYÁRA HALLGATVA hozta felszínre a javaslatot. De sietett azt is bejelenteni, hogy ezen nemzeti sorozást csak úgy javasolja, ha a program előző öt pontját magáévá teszi a kongresszus. Alig egy héttel előbb nagy szenzációt okozott az országban, hogy egy magas állású katonatiszt, — állítólag Marshall vezérkari főnök, magához hivatott néhány kiválasztott újságírót, akiknek azt a nyilatkozatot tette, hogy a sztrájkok, vagy a sztrájkkal való fenyegetések sok-sok ezer amerikainak az életé-1 be kerülnek, mert a németek kihasználják propaganda anyag-; nak a saját harcikészségük fokozására és ezzel meghosszabodik a háború. I Múlt heti számunkban foglalkoztunk ezzel a dologgal és úgy láttuk, hogy ez az egész csak választási rikoltozás volt valami uj nemzeti hős felépítésére, akivel a Roosevelt adminisztrációt meg lehetne buktatni. Az események további fejlődése nemcsak megerősíti ezt a véleményünket, hanem most már hozzátehetjük, hogy ugyanazon politikusok kelepcét állítottak fel az elnöknél:, aki naivui belelépett. Az Egyesült Államok népességének egyetlen rétege sem szeretné az Európában olyan hírhedtté lett “szoldateszka” rendszert, amelynél arrogáns katonatisztek durva intézkedései volnának az irányadók még a polgári életben is. Ettől még a legre- akciósabb benszülött fasizták is félnek, akik nem állami katonaság, hanem a saját privát zsoldos haderejükkel akarnak terror uraimat teremteni, mert a szoldateszkából hamar olyan Moloch támadhat, amely őket is felfalja. A munkásság természetesen szintén ellenzi ezt a nemzeti sorozást, hiszen az éle kimondottan ellenük irányul. És nincs is rá szükség, hiszen minden munkabíró egyén készséggel dolgozik emberséges munkaviszonyok és kereset mellett. A sztrájkmozgalmak nem a “munka ellen” irányulnak, hanem a munkaviszonyok vagy az elégtelen munkabérek megjavítását célozzák. Minden jel arra mutat, hogy Roosevelt ezen ajánlata nem jut tovább a kongresszusi bizottsági szobáknál, ahol lassan ki- szenderül. És éppen azért mondottuk, hogy Rooseveltet kelepcébe csalták, mert a nemzeti sorozásra vonatkozó ajánlata egyben halálra Ítélte a programjának többi pontjait is. így egészen bizonyosan semmi sem lesz a nagy korporációk további megadóztatásából és a haditermelés mezején tovább fog folyni a minden idők legnagyobb profitharácsolása. így nem várhatjuk, el hogy bármennyire is érvényt tudjon szerezni annak a irányelvnek, amit ezen szavaival fejezett ki: “Eljutottunk ahoz az időhöz, amikor ráeszméltünk az igazságra, hogy nincs individuális szabadság gazdasági biztonság nélkül. A szükségben szenvedő ember nem szabad. Az éhező és munkanélküli emberektől nyerik a diktátorok a hatalmukat. Napjainkban ezen gazdasági igazságot már magától érthetőnek tartjuk.” És mindazonáltal, hogy ez magától érthető igazság, az elnök katonai tanácsadójára hallgatva olyan törvények hozását kéri, amelyek az állam polgárainak nagy tömegeit rákényszeritenék arra, hogy egyes, kiválasztott polgároknak, — akik véletlenül gyárosok lettek, — robotoljanak, profitot termeljenek. Amig a népesség nagy része az ilyen kiváltságokkal biró egyének számára profitot termel, addig nem sok értelme van annak, hogy a fenti gazdasági igazságot elismerjük és hangoztassuk. Az amerikai kommunista párt (gb.) Az Amerikai Kommunista Párt bejelentette, hogy a jövőben nem mint politikai párt, hanem csak mint politikai nevelő egyesület fog működni. Ennek megfelelőleg a nevét is megváltoztatta és ezután “American Communist Association for Political Education” név alatt fog szerepelni. A Kommunista Pártnak ez az intézkedése követi az úgynevezett “pártvonalat”, amelyet még mindig Moszkvából irányítanak. Ez az álöngyilkosság, vagy harakiri is csak utójátéka a Harmadik Internacionálé feloszlatásának, amelyet körülbelül egy évvel ezelőtt mondottak ki. Earl Browder, a Kommunista Párt titkárának nyilatkozata szerint a párt ezentúl nem fog jelölteket állítani, legfeljebb csak különleges esetekben. Ehelyett a nekik megfelelő demokrata vagy republikánus jelölteket fogják támogatni. Nem is olyan régen, osztályárulónak, ellenforradalmárnak nevezték azt a munkást, aki a polgári pártok jelöltjeire szavazott. És ime, ma azok, akik magukat Marx és Lenin egyetlen és kizárólagos képviselőinek hirdették, követik el ezt a nagy árulást. Mentségül azt hozzák fel, hogy “az amerikai nép még nincs elkészülve a szociálizmus felé haladó mélyreható társadalmi változásokra.” Az Amerikai Kommunista Pártot megalakítása óta az ŐSZINTESÉG HIÁNYA JELLEMEZTE. Az opportunisták és a “théziseken” lovagló kótyagos egyének vezetése alatt állott. A többségben mindig az előbbi csoport volt, akik nemcsak a mozgalmat, hanem mindenféle társadalmi eseményt és megnyilvánulást pénzszerzésre használták fel. A fasizmus üldözésétől kezdve a munkások ezreinek vértanú haláláig náluk minden, de minden csak üzletté lett, amelynek kihasználásához rendkívül értettek, noha durva, parasztfogó módon csinálták. Elmondhatjuk, hogy amilyen volt az életük, olyan csalónak mutatkozik most ez az állítólagos haláluk is. öngyilkosságot követtek el, de úgy, hogy továbbra is életben maradjanak és folytathassák az “üzletet”. Nem állhatjuk meg, hogy párhuzamot ne vonjunk az Amerikai Kommunista Párt meg az a bizonyos Hippo-de-Hipp kutya között, amelynek a szája gyorsabban nőtt, mint a feje. Nagyon mérges állat volt és a nagy szájával elnyelt tücsköt, bogarat. A szája azonban az ily elnyelések általi gyakorlat következtében még inkább nőtt és egyszer csak nagyobb lett, mint a feje. Egyszer csak kitátotta a nagy száját és mert nem volt mit nyelnie, hát elnyelte önmagát. Az Amerikai Kommunista Párt is nagyon sokat beszélt, kiabált, zajt ütött, megindított papirmozgalmakat, amelyeket hamarosan mind elnyelt. És minden igyekezete dacára sem tudott zöld ágra vergődni a politikai piacon. Most aztán arra a gondolatra jött, hogyha elnyeli önmagát és úgy tesz, mint a többi politikai fékerek, “támogatja a polgári jelölteket”, akkor nagyobb politikai befolyása lesz, mert nem lehet kimutatni, hogy milyen erőt vittek a választásokba. Egész bizonyos, hogy számos esetben maguknak fogják vindikálni a demokrata vagy republikánus politikusok győzelmét, akiktől aztán támogatásért politikai “dzsábot” fognak kérni és kapni. Szóval a haláluk is olyan, mint az életük volt. Az őszinteség hiánya, az opportunizmus vastag máza jellemzik. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkba. “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ * A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társada'om keretein belül.
