Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-01-22 / 1303. szám

1944. január 22. 6 oldai AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL .. .cs.. ö megjegyzései" BÉKE HAMVAIRA A zajos és főleg zavaros élet­hez méltóan, a Kommunisták Amerikai Pártja önkezével vé- j getvetett az életének, amint j azt Browder fő-elvtárs bejelen­tette. Megszűnt önálló párt len- j ni, nem állít jelölteket, a hívei-' két arra szóllitja fel, hogy a i polgári pártok jelöltjeire — ala Gompers — érdem szerint ad­ják a szavazataikat. De amig a vezéreket, ezek a demokrata és republikánus pártok befogad­ják, addig is élni kell, tehát megalkották a “Kommunisták Társaságát Politikai Nevelés­re”, ami magyarul annyit je- j lent, hogy a neveltjeiket annak a politikai fékemek fogják szál­lítani, aki a legtöbbet fog a szavazat szállításért Ígérni. Bejelentik, hogy hívei a ma­gánkézben levő iparnak a “free enterprise”-nak és most és a háború után is, együtt kíván­nak dolgozni a kapitalizmussal. Még az ilyen liberális követe­lést, mint a bankok, vasutak, bányák stb. köztulajdonba vé­telét is elejtették. És készek arra, hogy a híve­iket kineveljék azokból a jelsza­vakból amelyekbe benevelték őkét két évtized óta épületes blöffjeikkel. Igen egyszerűen feladtak mindent, ami egy munkás csoportosulásnak a jel­legzetessége, még a legsárgább szocialistáktól is messze jobbra tértek le. De végeredményben ez igy van jól. A fennállásuk óta ez volt az egyetlen olyan lépésük, amely a munkásmozgalomnak a hasznára fog válni. A háború után feltétlen ki fog alakulni egy erős baloldali munkásmoz­galom, amelyet már nem fogja gátolni a blöff politikusok han- dabandázása, legalább is nem a munkásmozgalom oldalán, ha­nem az átellenes fronton fo­gunk velük szembekerülni mert “betyárból lesz a legjobb pan­dúr”. És a jövő harcaiban ők lesznek a mai rendszer legaktí­vabb védelmezői az előre törő munkásosztállyal szemben. SZIVREPESZTö Az állásnélküli királyok, akárcsak egy fogpaszta gyár, sajtóügynökségeket szerveztek, hogy ügyes trükökkel a közön­ség nyakába sózzák az értékte­len fogpasztájukat, ez esetben a nem kevésbé értéktelen ki­rály urakat. A mi Ottónk is tudja, hogy reklám nélkül sem­mit sem lehet eladni, pláne egy Habsburgot és alapos sajtó kampányt kezdtek, amelyben Ottót második Mátyásnak ke­resztelték el, ki egyedül képes boldogítani a magyart. Legutóbb azután egy olyan szivrepesztő mesével próbálták megfőzni a közönséget, amely nem annyira megható, mint amilyen ostoba. íme a történet: Egy new yor- ki magyar foltozó szabó kosz- tümerjei közé tartozik Zita ki­rályné fivére, az egyik parmai herceg is. Nála szokta a ruhá­ját meg javíttatni pucoltatni ő- hercegsége. Legutóbb egy fol­tozni való ruhát vitt a szabó­hoz, megmondva, hogy miután ő nagyon elfoglalt, hát majd mást fog a ruháért elküldeni, így is történt, egy szép napon egy egyszerűen öltözött fekete ruhás asszony jelentkezett a ruháért, azt kifizette és saját kezűleg el is vitte. Ez az egy­szerűen öltözött küldönc, aki a foltozott ruhát elvitte, nem volt más, mint Zita volt királyné, Károly királyunk özvegye. A tanulság magyarom az, hogy a mi felséges királynénk családja foltos ruhában jár, a királyné maga hazaviszi a meg­foltozott lábravalót. Hátha van még egy kis ma­gyar becsület az amerikai ma­gyarságban, akkor össze kell fognunk, hogy a nyomorgó Habsbusg sarjadék minél előbb a sokat szenvedett magyar nép i nyakára üljön. Aki ezt az ostoba, agyoncsé-j pelt reklámtrükköt beveszi, az megérdemli, hogy egy Habs­burg legyen a királya. Harc a kétkulacsosság ellen Irta Dr. Strém Géza A “Harc” november 6-iki számában Jászi Oszkár “Ha majd a számkivetettek vissza­térnek“ cimü vezércikkében óva inti barátait a kétkulcso­soktól, akik “nem igazi politi­kai számüzöttek, akik mindig együtt haladtak a politikai és társadalmi reakcióval, akik to­vábbra is minden időben és minden irányban szívesen to­vább szolgálták volna a Horthy- féle kormányrendszert, ha a re­akciósok elfogadták és megfi­zették volna szolgálataikat; akik csak azért lettek demokra­ták és számüzöttek, mert faji megkülönböztetés kivetette ha­zájukból őket.” Jászi Oszkárnak ez az intel­me nagyon bölcs előrelátásról tesz tanúságot, mert vélemé­nyem szerint a mai és még in­kább a legközelebbi időknek legnagyobb veszedelmét a két­kulcsosok képezik. Válságos történelmi időpon­tokban mindig felbukkannak jellemtelen gerinctelen egyé­nek, akik, mint a francia mond­ja, “rohannak a győztes segít­ségére”. Minden forradalmi vagy átalakító mozgalomnak életbevágó érdeke, hogy ezek­től az elemektől minél hama­rább s minél alaposabban meg- tisztitassék. Ezek az egyének — férfiak és nők egyaránt — ugyanis befészkelik magukat az uj mozgalom legfontosabb szerveibe és tönkreteszik azo­kat kishitűségükkel, gyávasá­gukkal, vagy sokszor alattomos intrikáikkal. A kétkulacsosok természetesen hangosabban hir­detik az uj mozgalom vezérel­veit, mint annak régi, kipróbált barátai; és mert jobban kiabál­nak, mert újdonsült lojalitásuk­ban tulharsogják a többieket, gyakran még a Iegéleslátóbba- kat is megtévesztik a mozga­lom régi hívei közül és azok ro­vására. Ha megengedjük a két­Levél a Bérmunkáshoz Ismét áldozata lettem jóhiszeműségemnek Ugyan azt is Írhatnám, hogy sokan becsapva éreztük magun­kat, amikor a múlt pénteken Cleveland east sideon a “New Yorki Magyar Színház előadá­sáról távoztunk. Sokan, mint jómagam is nem a nagy belépő dijat • nehezteltem, de azt az időt, amelyet a nehéz napi mun­ka után szórakozás gondolatával a zsúfolásig megtelt Moreland színház termében eltöltöttem addig, amig idegrendszerem fel nem mondta a szolgálatot és az úgynevezett második felvonás végével elhagytam a “szinelőa- adást”. Harminc évvel ezelőtt Heltai Árpádot kifütyülte volna Cle- ház” hirdetés örve alatt két személyt a színpadra állít, hogy színházat játszanak. Ugylátszik Cleveland magyarsága ebben az celevelandi magyarság ebben az aktivitásában is megöregedett és elégedetlenségének úgy adott kifejezést, hogy aki nem bírta, eltávozott. önkéntelenül is az kóvályog a fejemben, hogy milyen kü­lönös egy nép vagyunk mi. Nemrégen ugyan ezen terem­ben vagy színházban egyik east sidei egyletünk, majd a west sidei dalárda jólismert és már annyi szórakozást nyújtott gár­dái mutattak be jól megrende­zett előadásokat és mindkét esetben félházak voltak arra kiváncsiak az egyletek mind­kettőre rá is fizethettek, mert szerintem a “színészek” semit- érő előadásokkal lerombolják a közönségben az előadás látoga­tási hajlamot. Nem beszélek most arról, hogy milyen árakat a színészek számítanak, hogy azért 3-4 mozi előadást, hozzá magyart is megnézhetünk. Igaz, hogy Amerika arról hires, hogy itt szabadság van. Furcsa lenne, hogy ez a szabad­ság arra is kiterjedne, hogy bárkinek joga lenne a közönség kihasználására. Gyakran látom az újságok­ban szerepelteteni Cleveland Egyesült Magyar Egyleteinek a nevét, nem tudom, hogy annak a tevékenykedése jubileumi ebédeken való részvétel csupán, vagy őrködhetne azon is, hogy a magyarságtól ilyen könnyen ne vigyenek el pénzeket megfe­lelő ellenszolgáltatás nélkül. Ta­lán valamelyes érdeke lenne ez a tagegyleteknek is. Köszönöm a Bérmunkásnak, hogy helyet adott soraimnak, amely tudom, hogy többek vé­leményét veti papírra. Varga Sándor kulacsosoknak, hogy belopják magukat az uj mozgalomba, nemsokára, mint élősdiek, ki­szívják annak velejét, megrág­ják alkotó izmait, petyhüdtté, időnek előtte öreggé teszik élet­bevágó szerveit. A kétkulacso­sok rosszabbak, mint az ötödik kolumnisták, mert az utóbbiak tudatosan megdönteni igyekez­nek a rendszert, melynek ellen­ségei ; a kétkulacsosok ellenben néha maguk is elhiszik, hogy mivel megfordították köpönye­güket, megváltoztatták egyút­tal egyéniségüket is. Amerikában is találkoztam veszedelmes kétkulacsosokkal, akik sok jóhiszemű embert be­csaptak, hivatalos állásokba férkőztek be s nem egy közülök most a pénzes reakció szelét fújja. Közöttük, sajnos vannak magyarok is. A fasizmus ellen való harc a háború végével nem fog befe­jeződni ; még évtizedekig, talán évszázadokig fog tartani s csak tőlünk függ, hogy megrövidít­sük és hozzájáruljunk egy mie­lőbbi tisztességes társadalom felépítéséhez. Aki nincs velünk, biztosan és kézzelfoghatóan velünk, az el­lenünk van, mert ez a harc, a tisztességes emberi társadalom­ért folyó harc nem ismer lan­gyosakat. Kétkulacsosokat el­lenben ismer s ezektől óvakod­nunk kell, mint a lassan ölő méregtől és küzdenünk kell el­lenük, akárhol találkozunk is velük . . . (“Harc”) PARISBAN KEVESEBB AZ ÖNGYILKOSSÁG BERN, jan. (ONA) — A né­metek által megszállt Párisban dívik az akasztófahumor. Leg­újabban az öngyilkosok számá­nak csökkenésével kapcsolatban e^y kabarészinész a következő viccet mesélte a közönségnek: “Nem csoda, ha nincs any- nyi öngyilkos, hiszen se revol­vert, se mérget nem lehet sze­rezni; a gázcsapot hiába nyit­juk meg, abból gáz nem jön . . ha pedig felakasztjuk magun­kat, a papirkötél leszakad alat-’ tunk.” A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 8.00 Mrs. G. Barca, Bridgeport 5.00 Bercsa Jánosné, Clev........ 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron ....12.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Mrs. J. Deák, Akron ........12.00 Mrs St. Detky, Phila ....... 6.00 Katy Esztergall, Cleve. .... 9.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 8.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. P. Kern, Akron ........12.00 Mrs. J. Kollár, Clev.......... 6.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. .. 8.00 Mrs. L .Lefkovits, Clev. 6.00 Mary Mayer, Phila.............12.00 Mrs. A. Molnár, Cleve, .. 7.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 8.00 I Mrs. St. Török, E. Port 2.00 j Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 I Mrs. J. Vizi, Akron ..........12.00 (Mrs. St. Visi, Line. Park 10.00 Mrs. J. Zára, Chicago ..... 9.00 BÉRMUNKÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom