Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-10 / 1275. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. julius 10. Komoly szó, komoly időben! A munkásosztály teendője a háború és háború utáni időben. A pusztító háború után szükséges lesz újjáépíteni nemcsak Amerika, hanem az egész világ- gazdaságot és a népek gazdasági életét. A legnehezebb problémák merülnek föl, • amelyek valaha is felmerültek. Aki az átalakulásnak ebben a nagy processzusában nem fog hideg megfontolással, tiszta akarattal jól átgondolt célokért sikraszáll- ni, az az érdekek óriási harcában a rövidebbet huzza és alul marad. Bármilyen fájdalmas kimondani, sajnos a munkás- osztály nem áll fölkészülten azokkal a föladatokkal szemben, amelyet az eljövendő béke fölvet. Mig a munkáltatók most összetartok és egységesebbek mint valaha voltak, addig a munkások széjjel szakadozva vagy tagdijat kollektáló ipari szervezetekbe tömörülve a vezérek parancsát várva a cselekvésre. A munkáltatók a munkások ellenfelei most próbálnak még jobban előtérbe kerülni olyan módon, hogy minden munkásmegmozdulást és katonát egymás ellen phóbálják uszítani a “mindenre kapható politikusok”. Aki minezt megérti az tudja, hogy azok a komoly idők, amelyeket mi most átélünk, nem hagynak teret apró-cseprő kicsinyes házi perpatvarra, hanem a minket, munkásokat a legnagyobb föladat elé állítanak, amilyen előtt még nem állott a munkásság. Aki csak némileg ért a közgazdasági dolgokhoz, meg tudja érteni, hogy mit jelentenek ezek a nehézségek. Mi békét akarunk teremteni az egész világban, biztosítani akarjuk a békét a saját sorainkban is. Aki békét akar annak tudatában kell lenni a jövő feladatának és annak el kell felejteni a múlt keserűségeit és minden erejét csak erre a munkára kell egyesíteni. Ezt kell tudni. Nem uj harcot szítani, nem megtorlás, bosszuállás kicsinyes politikáját kell folytatni. Mindent el kell követnünk arra, hogy egy egészséges munkásmozgalom termelődjön mely a béke jöttével egy egységes erős, szilárd, belsőleg megerősödött, egységesen a harci frontban felkészülten álljon á jövő harcaira. Mert a háború után az “Istenbéke” megszűntével a tőke és a munka között sok egészen uj és nagy kérdésben kell majd helyzetet teremteni. Igen uj helyzetet. Amit a munkásosztály ebben az átalakulásban a háborút befejező békeidőben elmulaszt, az talán hosszú évek múltán sem lesz pótolható. A tőkések el vannak telve az a vággyal, hogy a • gyáraikban meghonosítják az ipari vagy gyári Önkényt. A munkások és munkásszervezeteik gyöngesége megérleli ezt az önkényt. Nem a tőkések erőlködése, hanem kizárólag a munkások gyöngesége teszi majd lehetővé a gyári önkényt. A tőkések a háború alatt a rendesnél jóval magasabb munkateljesítményt követelnek. A munkások a háború nyomása folytán engednek ennek a kényszernek. Ám amit a munkások a háború folytán elháríthatatlan rövid ideig tartó szükségnek látnak, később majd állandó nyomásként nehezedik, ha nem lesz elég erejük arra, hogy ellentállást fejtsenek ki a föltörekvő ipari önkény ellen. A tőkések ellen ez az ellentál- lás azonban csak úgy lehetséges, ha a munkások erős ipari szervezetekbe tömörülnek és az iparok átvételére készülnek föl a békekötés idejére. Hiszen az vol na a legmeglepőbb a tőkések és azok lakájai részéről, amig ők a békét tárgyalják, a munkások meg az ipari szervezetekbe tömörülve a termelő eszközöket foglalnák le. De a baj ott van, hogy nem az iparok lefoglalására, hanem még mindig kollektiv szerződések kötésével vannak a munkások elfoglalva. Igen. Ma, amikor a tőkés termelési rendszer az élet-halál harcát vívja, a munkások még mindig a “tisztességes napi munkáért, tisztességes bér” eszméjét próbálják gyakorlatba átültetni, vagy fönntartani ami a valóságban sohasem létezett, de különben is ma már elavult. A háború alatt fizetett “magas munkabérek”-et legtöbb esetben csak számszerűleg fogták fpl és ezért túlbecsülték és azok akik ezekről a bérekről beszélnek, ezek közül alig egynek van fogalma arról a munkateljesítményről, amit a bérért kifejtenek a munkások és aligha van fogalma valakinek is a túlmunkának arról a mértékéről és mennyiségéről, amely előfeltétele volt ennek a “magas keresetnek”. Ha a magas béreket átszámítanák, azon elfogulatlan, tárgyilagos emberek a bérek tényleges vásárló erejére a háború kivételes drágaság idejében. De a megbízottak nagyon elővigyázatosak és ez az elővigyázatosság nem engedi meg, hogy ezeket a béreket nem lehet — mind mondják — átszámítani élelmiszer és egyéb más szükséges cikkekre. Ebből következik az az igazságtalanság, hogy a munkaerő föntartása és állandó pótlása, amely a legfontosabb tényező a munkabér megállapításánál, rövidséget szenved. Itt lesz megint nyilvánvalóvá, hogy háború vagy béke, vagy termelési menet változtatása ismét a tőkések érdekeit mozdítják elő. A háború alatt az iparokban átalakult a termelés, megváltoztak a termelési viszonyok és annak az átalakulásnak a befolyása mely szemünk előtt ment végbe, sokkal értékesebb a tőkések számára, mintsem azt gondolnánk. Az a tény, hogy ma, úgy mondjuk, sokkal több nőt alkalmaznak mint férfit. Ez egymaga is szembetűnően igazolja, hogy minő változások játszódnak le az iparokban. Bár ez egymagában nem döntő tényező, azonban fogalmat ad arról, hogy minő nagy feladatok származnak még a szakszervezetek részére is. Egy uj nemzedék, amely sajnos nem részesül még szakszervezeti nevelésben sem, forradalmi ipari nevelésről ne is beszéljünk, hisz még a férfi munkásoknak sincs meg. Hej pedig mily máskép festene a kép, ha nőknek meg volna — mondjuk a férjeiktől — az előiskolázott- ságuk a forradalmi ipari union- izmusról. Éppen abban az időben — vagy mindég is úgy volt — mikor a munkások elé az eljövendő béke oly súlyos, nehéz feladatokat állít megoldásra. Még sohasem érezte a munkásság a szervezet hiányát ugy- annyira, mint akkor fogja érezni, ha a háború befejeződött és a békét újra az ő megkérdezése nélkül fogják megkötni vagy megteremteni és egy eljövendő háborúnak az alapját lerakni. Mi IWW-isták mindent elkövetünk arra, hogy a munkásokkal megértessük a szervezkedés szükségszerűségét, de a munkásság a meghallgatás helyett kigunyol bennünket és ez fogja magát megbosszulni a*béke eljöttével. A munkások nemtörődömsége jogot és menlevelet ad az amúgy is túlontúl hatalmas kapitalizmusnak arra, hogy a munkáskérdéseket teljesen a tetszésük szerint intézzék, mert a munkásság ellentálló erejét, akaratát és minden törekvését az önmagát fölemésztő reformok és kollektiv szerződés meg miegymásba éli ki. A munkások legfontosabb föladata ma, holnap és holnapután, hogy összetartson, hogy a kapitalizmus túlerejével szembe tudja állítani a munkásérdekek egységét. Aki a fentiek ellen harcol az a munkásosztály elnyomatásának és a munkáltatók legyőzhetetlenségéért dolgozik. Ezt egyetlen munkás sem akarhatja. Ez bizonyára távol áll minden munkástól! Bischof Los An ff elesi levél Kellemes meglepetés ért bennünket los angelesi Bérmunkás olvasókat junius 27-én. Ugyanis a dolog úgy történt, hogy megkértük Simon munkástársunkat, akinek vagy egy két aceros kertje, zöldséges is, meg virágos is, nagyon gyönyörű, (csak a Kalló farmról kellene a fákat ide kölcsönözni ilyen alkalmakra) hogy megengednék e, hogy egy kisszabásu családi kirándulást rendezzünk a Bérmunkás javára. Simon mun- kástársék nagyon szívesen felajánlották a helyüket ha az nekünk megfelelő, de arra kért Simon munkástársnő, hogy ne halasszuk későre a dolgot, mert az ő egészségi állapota nem a legjobb és a háziorvosa azzal vigasztalta, hogy lehet rövidesen operációra lesz szükség ,tehát mielőtt erre kerülne a sor, amit remélünk és szívből kívánjuk, hogy kikerülje, tartsuk meg a kirándulást. El is határoztuk a következő vasárnapra, amely junius 27-ike volt, postakártyákat küldtem szét az olvasóknak melyben tudattam velük, hogy kosaras piknik lesz, mindenki hozza az inni és ennivalóját. Elérkezett a vasárnap, én és családom déltájban értünk ki, egy pár család már üldögélt a hársfa alatt. Én avval a szándékkal mentem, hogy szalonnát fogok sütni és akartam az előkészületeket megcsinálni, de Simon munkástárs lebeszélt, hogy az csak korán reggel jó stb. Eközben kezdik a lakásból a tányérokat kihordani, a tányérok után tálakat tele csirkepaprikással, hát igazán mindnyájan megvoltunk lepve és a nagy meglepetés közben jól belak- mároztunk a csirkepaprikásból, meg abból a finom zöldfőzelékből. Volt ott sok minden enni meg innivaló, még vacsorára is és mikor azt is elfogyasztottuk ég megköszöntük Simon mun- kástársék áldozatkészségét a Bérmunkással szemben, a jelenlevők 18 dollárt raktak az asztalon levő skatulyába a Bérmunkás javára. A nap már akkor a másik oldalát melegítette földünknek és mi azzal a tudattal távoztunk, hogy sokáig emlékezetünkbe fogjuk tartani ezen kellemes délutánt. Simon munkástársnőnek pedig ismételten azt kívánjuk, hogy ruházza fel a természet oly egészséggel, amely megtartja őt egy eljövendő szebb és jobb társadalmi rendszernek. A. A. tudósitó. A JUGOSZLÁVOK ELTORLASZOLJÁK A DUNÁT I WASHINGTON — Jugoszláv hazafiaknak nemrég sikerült a Németországba irányuló dunai áruszállítást megakasztaniok, jelentette a francia rádió az Office of War Informationnak. A patrióták egy több uszályt vontató gőzhajót támadtak meg a Dunán és húsz német matrózt megöltek. Az uszályokat eleresztették, egyik közülük, a brazzavillei rádió szerint, el- sülyedt, másik négy pedig eltorlaszolta a folyamot. Az eset állítólag a Vaskapunál történt és ha a szoros valóban el van torlaszolva, úgy több napig eltarthat, mielőtt a folyam ismét hajózhatóvá válik a jugoszláv támadás környékén. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 2.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 2.00 Mrs. J. Deák, Akron ...... 2.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 2.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 2.00 |Mrs.. M. Feczkó, N. York 2.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 4.00 Mrs. P. Kern, Akron ..... 2.00 Mrs. J. Kollár, Clev....... 2.00 Mrs. E. Kovach, Cleve. .. 2.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 2.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. .. 2.00 Mrs. A. Molnár, Cleve. .. 5.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 2.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 2.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 3.00
