Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-04 / 1283. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. szeptember 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-U0 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Canadai engedély a Bérmukásnak (gb.) A Bérmunkás olvasótáborának nagytöbbsége nem igen tudta, hogy lapunktól négy évvel ezelőtt a canadai postahatóság megvonta a szállítás jogát. Canadai olvasóinknak nagyon hiányzott lapunk és különösen az utóbbi időben számos levelet kaptunk tőlük, kérve, hogy találjunk valami módot lapunk canadai szállítására. Ennek következtében még április hóban az alábbi levelet intéztük a canadai postahatósághoz: Post Office Department, Ottawa, Canada Tisztelt Uraim:— A “Bérmunkás” nevet viselő, Cleveland, O. városban megjelenő magyarnyelvű hetilapunktól a canadai postahatóság 1939-ben megvonta a postaszállítási jogot, mert lapunk igen éles kritikával ítélte el a Chamberlain kormányt az “appeasement” politikájáért, amely a müncheni paktumhoz, majd a jelenlegi világháborúhoz vezetett. Mi már akkor hirdettük, hogy a fasizmussal és az azt szolgáló hatalmakkal semmiféle egyezséget kötni nem lehet és nem szabad. Az események igazoltak bennünket. Tudomásunk szerint ma már a canadai kormány is ezen a nézeten van. így ma már nem bűn az önök szemében sem a fasizmus és erőszakszervezetei teljes kiirtásának a hirde- detése. Ennélfogva tisztelettel kérjük a canadai posta- szállitás jogának újbóli visszaadását. Geréb József, szerkesztő Levelünket a postahatóság áthelyezte az “Examiner of Publications and Director of Publicity” irodájába, ahol ugylátszik az ilyen ügyeket mostanában kezelik. Ez az iroda kérte a Bérmunkás utóbbi péidányszámait, átvizsgálták lapunkat, meggyőződtek fenti levelünkben tett állításunk igaz voltáról és most az alábbi levélben tudatták velünk határozatukat: Joseph Geréb, Editor, “Bérmunkás” P.O.B. 3912, Station S.S., Cleveland, O. Tisztelt Uram:— Folyó hó 17-én és a már előzőleg irt levelére, — amelyben a “Bérmunkás” nevű magyarnyelvű hetilap postaszállitás jogának visszaadását kéri, — válaszolva értesítem, hogy gondos megfontolás után elhatároztuk, hogy ezen újság újból szállítható legyen Canada területére. Erről a hivatalos értesítést pár napon belül elküldjük önöknek. Köszönettel vennénk, ha lapjukat legalább is egy- ideig rendesen küldenék ezen iroda részére. A. W. Meman, Director of Publicity. Ezen ügyhöz kevés megjegyezni valónk van. örömmel vesz- szük tudomásul, hogy most már a forradalmi ipari unionizmus canadai hívei is minden akadály nélkül olvashatják lapunkat. A fenti levelek bizonyítják, hogy nem lapunk változott meg ezen kedvezmény elérése érdekében, hanem az események változtatták meg azok nézeteit, akiket annak idején élesen elítéltünk. — vagyis a Japán elleni hadjárat képezte a tanácskozás tárgyát és annak lényegéről a nagyközönség csak majd akkor értesül, ha a határozatokat a gyakorlatba érvényesítik. Ugyancsak célzásokat tettek arra, hogy az európai kérdések megoldására a közeljövőben a három érdekelt nagyhatalom, — Anglia, Amerika és a Szovjet Union közös tanácskozást fognak tartani. Hogy valóban csak a Japán elleni háború részleteit állapi- tották-e meg Quebecben, mi nem tudjuk. Bevalljuk, semmiféle külön információt sem kaptunk a québeci tanácskozásról és a tanácson résztvevők egyikével sincs semmiféle összeköttetésünk. Éppen azért nem is firtatjuk és találgatjuk, hogy mit végezhettek a zárt ajtók mögött. Nekünk sokkal feltűnőbb volt az, ami a zárt ajtóknak ezen az oldalán történt. Ez nem volt titkos dolog, mindenki láthatta és hallhatta, akinek látó és hallószervei rendben vannak. A tanácskozást már hetekkel megelőzőleg nagy propaganda kampány előzte meg. Azok, akiknek érdekében áll, a propaganda minden eszközével törekedtek arra, hogy a Roosevelt és Church- hill valamilyen orosz ellenes határozatot hozzanak. Hetek, sőt hónapok óta ordítoznak, hogy az Egyesült Nemzeteknek nincs határozott politikai irányuk, amennyiben nem állapodtak meg abban, hogy győzelem esetén Oroszország meddig terjeszkedhe- tik. Sőt még azzal is megvádolták az oroszokat, hogy külön békét számítanak kötni a németekkel. Szerintük erre mutat az, hogy Moszkvában teret engedtek egy német bizottságnak, amely feihivta a német népet, hogy kergessék el a náci mestereiket és akkor méltányosabb békére számíthatnak. De felemlítik azt is, hogy Stalin eddig még soha sem fogadta el a Roosevelt-Churchill “feltétel nélküli megadás” követelését. Szinte kétségbeesve hangoztatják, hogy győzelem esetén Oroszország lesz Európa legnagyobb hatalma, amitől jobban félnek, mint a náci hatalomtól. Szinte nyíltan kimondják, hogy most kell az oroszokkal megegyezésre jutni, amig nem késő. Mert nem csak az oroszok köthetnek külön békét, hanem az angolamerikai csoport is. Vagyis Oroszországot engedékenységre lehet kényszeríteni addig, amig a német haderő meg nem semmisül. És ha az oroszok makacskodnak, akkor nincs más hátra, mint ki kell békülni Németországgal, amelyik esetleg meneszti Hitlert és azután együttesen majd elbánnak a náci-verő oroszokkal. Most, hogy a tengelyhatalmak katonai hadereje már teljesen a lejtőre jutott, a fasizták csak abban reménykednek, hogy az Egyesült Nemzeteket szétrobbantják és Angliát meg Amerikát képesek lesznek Oroszország ellen uszítani. Igaz ugyan, hogy erre a szemérmetlen propagandára az angol és amerikai hivatalos körök nem hallgattak, de nem is intették le. Talán ennek tudható be, hogy az oroszok visszahívták úgy az amerikai, mint az angol nagykövetüket. Mindenki tudja, hogy az Egyesült Nemzetek szétrobbantá- sát célzó propaganda csak a náciktól vagy a velük szimpatizáló egyénektől származik. Nem állíthatjuk, hogy ezek egyben Hitler hívei is, sőt elismerjük, hogy ezen propagandának amerikai képviselői szeretnék elkergetni Hitlert és környezetét. Azonban azt állíthatjuk, hogy az ily propaganda mögött állók szeretnék továbbra is fentartani a Hitler által képviselt elnyomatást és kizsákmányolást, habár más név alatt is. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A Quebec-i tanácskozás (gb.) Roosevelt elnök és Churchill angol miniszterelnök hatodik háborús tanácskozása, amelyet Quebec, (Canada) városban tartottak végétért anélkül, hogy arról valami fontosabb nyilatkozatot adtak volna közre. Roosevelt és Churchill együttes nyilatkozata szerint leginkább csak a Csendes óceáni háború, "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
