Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-04 / 1283. szám
1943. szeptember 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÍÍL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI Pár éve Geréb munkástárs ir ez alatt a rovat alatt. Mi, akik nem vagyunk a magántulajdon hívei, ezt a címet mint Geréb munkástárs személyes tulajdonát, saját dédelgetett gyermekét tiszteletbe tartjuk és ha ezt a címet használnánk, úgy tekintenénk, mint egy szellemi lopást, amit nemcsak mi proletár irók, de még a tisztességes polgári irók is Ízléstelennek, megengedhetetlennek tartanának, hogy egymás szellemi termékét ellopják. Persze nem mindenki ilyen kényes, ezekben a szempontokban. Sok iró akar- noknak a megrögzött szokása az, hogy mások szellemi termékeit ellopják úgy, hogy egy kis változást eszközölnek rajta, különösen ha az ellopott szellemi termék más országban, más nyelven jelent meg. Nagyon szokatlan az, hogy szorosan egy területen élő irók tegyék meg ezt, pláne, hogy egy állandó rovat címét, amely valósággal kifejezője az iró egyéniségének, enyhén mondva más “iró” kisajátitsa, mint ahogy tette Geréb “Munka közben” rovat címével Zvara Péter, a Magya Jövő írója, ki ugyancsak Clevelandból “Munkaközben” cim alatt ir rovatot. De ez nemcsak Ízléstelenség, de nagyon komikus is, mert amikor Zvara elvtárs ezt a kisajátítást elkövette, nem vette figyelembe azt, hogy a cim egyáltalán nincs rá szabva. Gerébnél a cim azt jelenti, hogy ő termelő munkát végez az iparban és a fizikai munka közben történő eseményeket, vagy a munka közben elgondolt, meghányt-ve- tett dolgokat Írja meg, minden esetben azokról és azoknak, akik szintén dolgoznak. De kérem Zvara elvtárs, hogy jön a csizma az asztalra, mikor és hol történt az, hogy ön dolgozott, értve az alatt komoly termelő munkát, mikor kérem? Hol kérem ? Talán mikor Katha- rin Lewis által alkalmazott “szervező” unió üzletvezető volt? Vagy most, amikor a CIO alkalmazottja, vagy amikor a kommunista párt, vagy később mint Demokrata Párti “szervező”? Hát kedves Zvara, ön úgy járt, mint az a betörő, ki a ruhaüzletből lop magának ruhát és 3-4 számmal nagyobbat választott siettében. önön is nagyon lötyög ez a “Munkaközben” rovat, már messziről meglátszik, hogy nem önre szabták, hogy csak úgy “kézalatt” jutott hozzá. No, de mi ezért nem haragszunk, ezzel is úgy vagyunk mint ahogy a gazdái a CIO, kisajátította az IWW által jól el- népszerüsitett Ipari Unioniz- mus elvét, itt is csak az a bosz- szantó, hogy rajtuk is nagyon lötyög az Ipari Unionizmus, már amit ők csináltak az Ipari Unionizmusból. Hát erre gondoltam Zvara elvtárs úgy “IS^unka közben”. JÖJJÜNK ÖSSZE Minden olvasónk kapott egy körlevelet, amelybe az olvasóinkat egy kedélyes, de nagyon tanulságos vacsorára hívjuk meg az országos értekezlettel kapcsolatban. A körlevél megindokolja, hogy az miért “országos vacsora” és hogy mik azok a célok és okok amelyek a vacsora megrendezését indokolté tették. Munkástársak! Nagyon nehéz háborús évek vannak mögöttünk, a tulhosszu munkaidő lehetetlenné tette mindenütt a gyakori összejöveteleket, de most ez alkalommal tekintve a célt, muszáj időt találnunk arra, hogy együtt - lehessünk. A régi harcosoknak, a Bérmunkás olvasóinak, most tüntetőleg nagy számban kell megjelenniük, személyesen vagy levél utján, hogy kifejezést adjanak a szolidaritásuknak, az együttérzésüknek. Nem ígérünk műsort cigányt, táncot, csak egy jó vacsorát, rövid, de tanulságos felszólalásokat. Baráti találkozást az ország különböző részeiből érkező delegátusokkal. Öntudatos, komoly munkások találkozója lesz ez, amelyre elvárunk minden Bérmunkás olvasót FELNŐTTEK OKTATÁSÁRA Mikor a háborús fellegek megjelentek a fejünk felett, az általános munkásmozgalomban nagyon sok nagyszájú “forradalmár” kapott “hideg lábat” és sürgősen “elvi” indokkal, vagy indok nélkül, kereket oldottak. Nekik az elv csak napsütéses napokra való szórakozás, de amikor beborul, akkor elbújnak és csak a veszély elmúltával kerülnek ismét elő, hogy megmossák azok fejét, kik nem gyulladtak be és a helyükön maradtak és dolgoztak helyettük is. Ilyen esetek előfordulnak nálunk is, másutt is, de most amikor már az elfutottak is látják, hogy csak az árnyékuktól ijedtek meg, jól esik megállapítani azt, hogy a pár megijedt helyett, a feltételezhető veszély a mozgalmunk és az olvasóink nagy táborából többszörösen termelte ki azokat, akik úgy érezték, hogy most a veszély idején kell helytállani a meggyőződésért, kiállni a gátra és készen lenni a támadás fogadtatására. Ha a lapunk terjedelme engedné, egyenként kellene felsorolni az olvasóink százainak a leveleit, kik hozzá voltak szokva, hogy a helyükbe menjenek az előfizetésért, most önként küldik be a járandóságot, nagy ritkán csak a megszabott összeget, legtöbbször tetézve felülfizetéssel és egy szép levéllel, amelyben a lap iránti szeretetüket fejezik ki, nagyobb és gyakrabban megjelenő lapot kívánva. Azután ott van Los Angeles, akiket nagyon elkényeztetett California melege, a háborús évben, hogy felfrissültek, nagyon tekintélyes összeggel segítették a lapunkat, vagy az akroni Női Gárda által kitervelt és már második éve folyó Női Gárda, ők sem ijedtek meg a veszélytől, amint Detroit is a háborús időben ébredt álmaiból, velük dolgozik Visi munkástárs is, ki évekig hallgatott, de amikor kemény kötésű legényekre volt szükség, akkor jelentkezett és dacára a hosszú munkaidőnek hétről-hétre írja a bátor, okos cikkeit. Igen Detroit és Visi. Végül is ide akartam kilyukadni, igazolni azt a közmondást, hogy az alma nem esik messze a fájától, arra és hogy a hideg lábúak, ha még lehet elpiruljanak, ide iktatom az alábbi levelet: Tisztelt Munkástárs: Most minden szégyenkezés nélkül nevezhetem magukat munkástársnak, mivel én is dolgozok egy gyárban. És az első fizetésemből küldök $5.00 a mamám Női Gárda tagságának a fizetésére. És szívélyes üdvözöletem küldöm mindazoknak akik ismernek és a Bérmunkásért dolgoznak. Visi Katica Mindnyájan emlékszünk még az első pedára, mindnyájunknak voltak tervei az első pedá- nak az elköltésére, de kevés van közöttünk, ki úgy mint Kató az első pedájából a munkásmozgalomra áldozzon, a bizonyára nagyon szeretett édesanyja neve alatt. Hát kis Kató munkástárs, mi mindannyian “kik dolgozunk a Bérmunkásért” nagyon büszkék vagyunk te reád és mi is szeretettel üdvözlünk téged és mint önálló pénzt kereső, termelő, ami fő öntudatos munkást meghívunk az országos értekezletre, hogy azok is megismerjenek, akik nem találkoztak még veled, remélem, hogy ezt a meghívást olyan komolyan veszed, mint amilyen komolyan azt mi küldjük és itt leszel közöttünk, te a legfiatalabb, de már teljes jogú “munkástársunk”. Mindennek van tanulsága, ennek a nagyon kedves levélnek ns, amelyet egy tegnap még gyermek irt a felnőtteknek. A tanulság az, hogy Visi Katica rövid leveléből tanulhatnak az öreg “kifáradt” vagy dezertált forradalmárok is. Ezért nevezem Kató levelét felnőttek oktatásának, amely talán nagyobb hatással lesz, mint a mi hosszú oktatásunk és olyanok is megmozdulnak, akik már nem ma lettek “munkástársak”. HOL VAN A LITTLE STEEL? Az utóbbi hetekben az ohio 1943 első félévére 2.82 cent osztalékot fizet minden részvény után, mig 1942 első félévében “csak” 1.25 centet, tehát nem 17 százalék az az emelkedés, hanem 117 százalék. De ez még nem minden, mert ebben a félévben a profit 7 millió 350 ezer dollár volt, miután már a háború utánra, az esetleges “rossz napokra” félretettek másik 7 millió 900 ezer dollárt, ami azt jelenti, hogy a tulaj- donképeni profit részvényenként közel 6 dollár volt, majdnem ötszöröse az 1942-es profitnak. De a konkurensük a Goodrich sem panaszkodhat, mert az is fizet 3.49 centet minden részvény után, a tavalyi 1.59 centel szemben, de “csak” csekély 4 millió dollárocskát tettek félre az esős napokra. ’ Ha ezeket a számokat látják a gumigyári munkások, akkor igazán nem csodálatos az, hogy “vad” sztrájba mennek, mert a 15 százalék javitás helyett csak 5 százalékot engedélyeztek, ettől mindenki megvadulhat, csak a Peglerek, meg a coupon nyirok nem. Ha van valami csodálatos, akkor az az, hogy a gumigyári munkások még nem jöttek rá arra, hogy ők milyen könnyen nélkülözhetnék a részvényeseket, akik ma az általuk termeltek értékének a tulnyo-' mó részét kapják meg, anélkül, hogy egy gumigyár belsejét is látták volna valaha is. Ha a munkások ezt belátnák és szervezkednének, akkor nem volna szükség sem vad sem szelíd sztrájkra, de még a Little Steel formulára sem, mert a termelt érték azokat illetné meg, akik azt előállítják. RÁFEKÜSZNEK a Jack and Heintz clevelandi cégre minden oldalról, amelyről pár hete adtam egy kis ismertetése. A fő ok az ottan munkaviszonyok, amelyek nagyon “rossz” hatással vannak a más gyárak munkásaira. Természetesen nyíltan nem merik ezért megtámadni a gyárosok, hanem kerülő utakon igyekeznek lehetetlenné tenni azt, hogy ott a meglevő emberségesebb munkaviszonyok és bérek fenállhassanak. Meg akarják j tiltani, hogy a meg nem dolgo- | zott időt, pihenő, mosakodás, gumi városba Akronba, ismételten “vad” sztrájkok törtek ki, a sztrájkok okai bérdiferen- ciák, illetve az volt, hogy az unió követeléseit, amelyhez már a kompániák sőt egy előzetes War Labor Board bizottság is hozzájárult a Labor Board elutasította, mint olyant amely túlmegy, a Little Steel formulán. Arról már sokszor Írunk, hogy az árak, illetve az áru uzsorások egyáltalán nem respektálják a Little Steelt és vígan mennek fölfelé, de éppen a gumigyári munkások bérmozgalmával kapcsolatosan tűnik ki az, hogy magával a kompániával, az az a részvényesekkel szemben egyáltalán nem érvényesül a Little Steel, ők a részvények couponjai nyírásának a nehéz munkájáért korlátlanul kereshetnek, ami kitűnik a gumi érdekeltségek félévi jelentéséből. így például a Goodyear stb. fizetve legyen és a háború utánra félretett a Goodyearék- nál aránylag kisebb összeget is kifogásoják, pedig Jack szerint azt nem a compánia, hanem az átszerszámozás idejére letett munkások fizetésére teszik félre. A Cleveland Press neves liberális columnistája Jack Ra- per a következő tanácsot adja a compániának: “Legyenek tagjai a Chamber of Commer- 1 cenak, a Gyárosok Szövetségének, az előkelő Union Clubnak, vágják le a béreket, provokáljanak sztrájkot, akkor a kutya sem fogja őket háborgatni bármilyen nagy profitot is csinálnak”. Miután azonban Bill Jack nem hisz a korlátlan kizsákmányolásban, valószínű, hogy még sok apró és nagy kellemetlenkedésben lesz része a nagytőke és a cselédei részéről. MUNKA KÖZBEN
