Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-08-21 / 1281. szám

4 oidai

BÉRMUNKÁS

I 1943. augusztus 21.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak:

Egy évre ...................$2.00

Félévre ........................ 100

Egyes szám ára ........... 5c

Csomagos rendelésnél 3c

Subscription Rates:

óné Year .......................$2.00

Six Months ................... 1.00

Single Copy ..............— 5c

Bundle Orders ............... 3c

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta.

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. _________

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

Published Weekly by the

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

4/.

A számok mutatják

(gb.) Amerika nagytőkései hatalmas összegeket költenek propagandára, amellyel elakarják terelni a közfigyelmet arról a rendkívüli nagy profitról, melyet a háborús iparokból bezsebelnek. Ennek a propagandának egy része a munkásellenes hadjárat is, amelyben nemcsak a sajtó, a rádió, a színházak és a szószék vesznek részt, hanem úgy a szövetségi, mint az állami törvényhozó testületek is.

Szinte könnyeket kiváltó kesergéssel adják tudtunkra, hogy az állam milyen önkényes zsarnoksággal avatkozik bele a magánüzleti életbe, milyen óriási, elviselhetetlen adó terheket raknak a nagy korporációkra, stb. Szegény nagytőkéseknek már olyan nehéz az élet, hogy csaknem koldulni mennek. Éppen azért a gyáraik nagyobbitására sem volt pénzük, de mivel a gyárakat nagyobbitani kellett, igy azokat az állam finanszírozta.

A nagyközönség nem nagyon olvassa a nagytőkések és általában az üzleti világ hivatalos lapját, a Wall Street Journal nevű folyóiratot. Miután ez nem a nagyközönségnek szól, ebbe nem propaganda anyagot, hanem a nagytőkések számára szánt információkat hozzák. Ezen folyóirat kimutatást közöl az amerikai nagy korporációk utóbbi években elért profitjáról. A kimutatás szerint 1939-ben az amerikai korporációk profitja 6 és fél billió dollárt tett ki. A következő "évben, vagyis 1940-ben már érezhető volt a háború szele és ennek következtében a profit 9 \ billióra ugrott. A háborús rendelések egyre szaporodtak és azokkal együtt a profit is úgy, hogy 1941-ben 15 és fél billió dollárt tett ki. A múlt évben 19 és fél billiót zsebeltek be és az eddigi becslés szerint ebben az évben 25 billió dollárt könyvelnek el.

Ha nem a Wall Street Journalban jelent volna meg ez a ki- j mutatás, hazugságnak minősítenénk, annyira hihetetlenül magasak a számok. Gondoljuk meg, hogy mit is jelent ez a 25 billiós profit? Azt jelenti, hogy ha a nemzet összjövedelme 1943- ban 150 billió dollár — mint ahogyan szakértők becsük, akkor annak egyhatoda mint profit a nagytőkések csoportját alkotó pár embernek a tulajdonába került.

Azt mondják, hogy Amerika ipara, kereskedelme és bankjai 600 egyén birtokában vannak. Vegyünk ne hatszázat, de hatezret, még akkor is több mint négy millió dollár haszon esik mindegyikre. Ha a felmaradt 125 billiót elosszuk a 130 millió lakos között, akkor egy-egyre mintegy 961 dollár esik. Ha a köny- nyebb számítás kedvéért ezt kikerekitjük ezer dollárra, akkor láthatjuk, hogy a nagytőkések csoportjába tartozók mindegyikének annyi jut az összesség termelte javakból, mint 4000 átlagos egyénnek.

Ez a kis számítás mutatja, hogy a hangzatos politikai demokrácia milyen gazdasági igazságtalanságot takar.

Az “Under Cover” különbözik a más ilyfajta müvektől abban, hogy megnevez mindenkit, aki valamit tett vagy mondott a szerző által megfigyelt mozgalomban. Ott látjuk szerepelni Frank E. Gannett újságkiadót; Dr. Edward A. Rumleyt, aki már az első világháború idején is a németeket szolgálta és börtön- büntetést kapott abból kifolyólag; Mrs. D’llinget, aki a “Red Network” cimü munkájában mindenkit, még Rooseveltet is bol- sevikinek nevezte és aki most került börtönbe hazugságai miatt. Megismerteti a szerző az összes nevesebb amerikai fasizta vezéreket, mint a vezető antiszemita Joe McWiiliamsot, Gerald L. K. Smith detroiti papot, Lawrence Dennis, fasizta irót, valamint William Dudley Pelley, George Deatherage és másokat.

Ez a könyv annyira a tényeket tartalmazza, hogy Frank E. Gannett mindenáron megakarta akadályozni annak terjesztését. És ahelyett, hogy a szerző, avagy a kiadót pörölte volna, — mint ilyen esetben minden ártatlanul megvádolt ember tenné, ez a többszörös laptulajdonos igazi fasizta módszerhez folyamodott. Körlevelet intézett az ország összes könyvkereskedéseihez, megfenyegetvén őket, hogy ha a könyvet árulni merik, bepörli őjtet és egyéb bosszút áll rajtuk. A körlevél számos könyvkereskedőt megfélemlített, akik visszaküldték a kiadónak a már előzőleg rendelt példányokat. így került nyilvánosságra a sajtószabadságról prédikáló laptulajdonosnak a sajtószabadság elleni gaz merénylete.

A kiadócég azonban nem ijedt meg és a könyv továbbra is piacon marad. A könyszemlék szerint a szerző igen alapos és kitűnő munkát végzett. Vigyázott arra, hogy a könyvet csak a tényeknek megfelelő adatokkal töltse meg. Az olvasónak igen jó képet ad arról, hogy a reakciónak ez a szervezett tábora milyen egyöntetű propagandát végzett a munkásság, a Szovjet Union, a zsidók, a négerek és az útjukban álló New Deal adminisztráció ellen. Gannett és társainak éppen azért fáj a mü megjelenése, mert tényeket tartalmaz és igy még porolni sem mernek, hanem csak a terror módszerével igyekszenek a rájuk vonatkozó információk elnyomására.

És éppen az, hogy a törvényes eljárás helyett most is ter- rorisztikus módszerhez folyamodtak, bizonyítja fasizta jellemüket és voltukat.

A LONDONI RÁDIÓ FELHÍVÁSA A MAGYAR MUNKÁSSÁGHOZ

Amerikai Fascisták

(gb.) Rossz napok járnak az amerikai benszülött fasiztákra. Nem elég, hogy a valóban antifasizták részéről egyre fokozottabb támadás éri őket, de most már okmányokkal vagy teljesen hihető események ismertetésével sütik rájuk, hogy összeköttetésben álltak az olasz, a német és egyéb külföldi fasiztákkal és ugyanakkor itt, az Egyesült Államokban is szervezkedtek a terror uralom megteremtésére.

Ilyen adatokat tartalmaz John Roy Carlson “Under Cover” cimü könyve, amelyet a new yorki E. P. Dutton & Co. könykiadó cég adott ki. A szerző, aki állítólag álnevet használ, évek során át tanulmányozta az amerikai fasizták mozgalmát, csatlakozott hozzájuk, gondosan feljegyzett mindent, amit hallott és látott és ezeket most nyilvánosságra hozta.

LONDON, aug. (ONA) _ A londoni rádió augusztus 7-én a következő felhívással fordult a magyar munkássághoz:

“Magyar munkások! Komoly és fontos felszólítással fordulunk hozzátok. Hallottatok a Ploesti elleni szövetséges légitámadás pusztító hatásáról, valamint Hamburg ipari gócpontjainak megsemmisüléséről. Hivatalos jelentésből is tudjátok már, hogy Berlint kiürítik. Mindez a szövetségesek légitámadásának eredménye. Akárcsak a fenti légi célpontok, Berlin, Budapest és számos magyar vidéki város és gyári termelő központ. Mint tudjátok az I angol miniszterelnök bejelentette: bárhol is legyenek ily célpontok, bárhol is találjuk őket, még fogjuk azokat semmisíteni. Magyar munkások! Vegyétek tudomásul, ha Magyarország azonnal ki nem válik a háborúból, Budapest is sorra kerül. A Földközi tenger légi támaszpontjai a szövetségesek kezén vannak és repülőrajaik most már könnyen elérik a magyar célpontokat. Vegyétek tudomásul, hogy a szövetségesek repülőrajai nem emberéleteket akarnak kioltani! Ezért felszólítunk benneketek, hagyjátok el azonnal a gyárakat és azok környékét. Vigyétek magatokkal családotokat is.

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, snig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett“‘Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zás-zlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

"Szervezés" :— "Nevelés" — "Felszabadulás"

Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága