Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-21 / 1281. szám
1943. augusztus 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI FORDULÓ PONTON Újabb legenda foszlott szét az emuit két télen a vörös hadsereg szétoszlatta azt a legendát, hogy a német hadsereg verhetetlen. Akkor a nem kis kaliberű vereség magyarázatául azt adták, hogy az északi nagy hidegekhez szokott oroszok a természet nyújtotta segítséggel voltak csak képesek arra, hogy a náci hősöket visz- szaszoritsák, de jön a nyár és akkor ismét képtelenek lesznek megállni a vörösek a német támadó erő előtt. Ez a gőbelsi elmélet mondott csütörtököt ezen a nyáron, amelyen nemcsak ösz- szeomlott a nagy előkészülettel megindult német offenziva, amely még egyszer megpróbálta megsemmisíteni az orosz el- lentállást, hanem 10 napi védekezés után az orosz ellentámadás áttörte a náci védelmi vonalat és hatalmas, ma még beláthatatlan végzetü vereséget kaptak Hitler győzhetetlenjei, nyáron a forró kánikulában, mikor a nácik előretöréséhez voltunk hozzászokva. Tehát a télapó segitsége nélkül is fölénybe került a vörös hadsereg. Ebben a szörnyű világöldöklésben csak a német és az orosz hadsereg volt az, mely egyenlő erőt jelentett, amelyekhez közel sem jöhettek a többi hadseregek kik eddig a náci hadigépezettel szembe kerültek és napok alatt lelettek hengerelve. Nem véletlen az, hogy a két hadsereg katonái ilyen óriási fölényt jelentenek minden más európai hadsereg felett, itt nemcsak a technikai felszerelés nagysága és kitűnősége játszott közre, bár kétségtelen az, hogy az is döntő jelentőségű, hanem az, hogy úgy a náci, mint a Szovjet hadsereg előtt olyan cél lebegett, amelyért érdemesnek tartották végsőkig harcolni és meg is halni. A nácik szemei előtt a németek világuralmi törekvései voltak, a nácizmusnak a kezdeti sikerei, a diplomáciai utón és a harctereken, megszéditették azokat a németeket is, akik annak előtte az emberiség egyenlőségében és testvériségében hittek és teljes erővel vetették magukat a vörös hadseregre, amely azonban megmutatta, hogy neki az eszménye, sokkal nagyobb és nemesebb, amelyet minden poklokon keresztül is meg akart és tudott védeni. Ez a köztulajdonba vett gyárak, bányák, a föld, az elért szabadságjogok — amelyeket mi kifogásolhatunk, de amint a tények mutatják az orosz tömegek hisznek benne. A két erő, a két eszme összecsapott egy rettenetes soha el nem képzelt küzdelembe, amelyből ma már kétségtelen, hogy nem a náci világuralmi törekvés került ki győztesen. Ma már világos, hogy az egyensúly a Szovjetek javára billent és azt többé semmi megváltoztatni nem tudja. A harc eldöntésének, az erők egyenlőségének a megszűnte, nemcsak a Szovjet jobb felszerelése, még kevésbé a szicíliai hadihelyzet — ahol főleg olaszok harcolnak — hanem a német katonaság eszményeinek az összeomlásába keresendő. Hitler által nevelt első sorbeli katonaság elpusztult a verhetet- lenség legendája is, az öregebb korosztály, amely csak beleszédült Hitler lázálmába, kiábrándult és csak félszivvel vesz már részt az oroszok elleni harcban. Ezzel szemben a Szovjet hadseregének a harci szelleme töretlen, az eszményei a kizsák- mányolóktól mentes, szabad világról ma erősebben világítanak előtte, mint bármikor a múltban. Ez hajtja győzelemről, győzelemre, amelyeknek a hatása feltétlen meg fog látszani a háborút követő uj világ képén. A Szovjet hadsereg hatalmas offenzivája, újra napirendre hozta azt a jelszót, hogy “ki ér előbb Berlinbe” amely úgy értendő, hogy melyik hadsereg lesz az, amely összetöri a náci hadigépezetet, ezzel akaratlanul és formálólag hat Európa uj arculatára, ezért ma, amikor sem lekicsinyelni, sem elhallgatni nem lehet a vörös hadsereg nagy győzelmeit, a lapok nagyon sürgetik a háború, illetve a béke céljainak a megállapítását és egy Roosevelt- Churchill-Stalin összejövetelt kivánnak, amely lekötné Európa népének forradalmi erőit, illetve szabályoznák azt. Tény az, hogy a Szovjeteknek ilyenforma megállapodásai nincsen- nek a Szövetségeseivel, de kétségtelen, hogy a nagy erőfeszítésének és áldozathozatalának a fejében biztosítékot akar árrá, hogy nem lesz kitéve egy újabb inváziónak és nem húznak köréje egy zárt gyűrűt apró kis államokból, de az is valószínű, hogy ezt a biztonságot nem papiros szerződéssel, hanem kézzelfoghatóbb tényekkel fogja magának biztosítani, melyet legjobban egy baloldali Lengyel és Németország adna meg, ez az amitől ludbőrős lesz a világ reakciójának a háta. Még egy legenda omlott ösz- sze, az hogy a diktátorok terrorja az amely a tömegeket a harcba, a halálba kényszeríti. I Ez a legenda Mussolinivel om-1 lőtt össze, amely a 21 éves terror uralma alatt sem tudta elérni azt, hogy az olasz nép egy látható, érzékelhető eszmény nélkül a halálba menjen Mussolini parancsszavára. Mint ahogy sem Hitler, sem Stalin nem tudta volna ezt elérni, ha nem lett volna egy nagy cél, amely a népeiket előre hajtsa. Minden szabadságszerető ember örül, hogy a harcban a náci eszmény omlott össze. CSAK EGY ÚTRA . . . A múlt háború idején, volt egy dal, amely azt mondta a háborús uszitókra., hogy :“Csak egy éjszakára küldjétek el őket” már mint a frontra. Ez a dal jut eszembe, amikor Amerika leghirhedtebb munkásellenes uszitónak Peglernek a gyalázkodásait olvasom a Tenger- hajózási Munkások Szervezete és tagjai ellen. Igen, csak egy útra kellene ezt a habzó szájú uszitót elküldeni, egy olyan teherszállító hajón, amely hadiszert, élelmet szállít át bármelyik tengeren. Ha ennek a háborúnak vannak áldozatai és hősei, szenvedői, úgy a tenger- hajózási munkások között lehet legtöbbet találni. A háború sikere a fasizmus ellen az ő kezükben van letéve. Ezer veszélyen és szenvedésen keresztül viszik el a hajójukat a kijelölt helyre, tengeren keresztül, ahol a buvárhajók tucatjai leselkednek rájuk, ahol fasizta repülőgépek bombázzák a robbanó anyagokkal megrakott hajókat, amelyek közül sok százat süllyesztettek el, rongáltak meg. Ezeken a hajókon Pegler által lepiszkolt szervezett munkások dolgoztak, közülük 6-8 ezer lelte a halálát a tengerbe, a vesztességük sokkal nagyobb mint a Navyé, a sebesültek ezrei, a mentőcsónakokon hány- kolódottak ezrei, ha partra értek, meggyógyultak, újra és újra hajóra szálltak, szembe nézve a majdnem biztos halállal. Ezeket mocskolja a reakciónak ez a bősz Íródeákja, miért? Azért, mert a tengerhajózási munkások bátrak, szervezettek és radikálisok, ezt a három fő bűnt akkor sem bocsátja meg nekik Pegler, ha mind egy szálig elpusztulnának is, sőt annál jobban gyűlölné őket, mert az ő bátorságuk, szervezett fegyelmük adta a legnagyobb csapást a fasizmusnak és Pegler az ultra hazafi ezt tudja legkevésbé megbocsátani. A tengerhajózási munkások, utálják ezt a habzó szájú ellenségüket, de mindegyik készséggel vinné magával Peglert egy ilyen útra, hogy fogalma lenne arról, hogy mi egy ut ma Mur- manskba. SZEGÉNY BOLONDOK Ma már, ha nem volna olyan szánalmas, akkor csak nevetni lehetne azokon a szegény fél és egész boldondokon, akik még ma is azon törik a meglágyult agyukat, hogy miként lehetne megmenteni Magyarországot, ami alatt persze az uralkodó osztályt, a magyar mágnást, gentry, főpapokat kell érteni, ők még ma Mussolini eltűnése, Hitler összetörése után is azt remélik, hogy Horthy még kimenthető. Igazán nem zavarnánk ebben az együgyü játékukban őket, ha nem volnának olyan szánalmasan ostobák és ha a kis játékukat nem a mi és az óhazai testvéreink bőrére csinálnák. Most egy uj trükkel jöttek elő, nagy hü-hóval, mint akik megtalálták a Columbus tojását, amely azonban mint annyi elődje teljesen bezápult. “írjuk össze hány magyar származású amerikai szolgál a fegyveres erőben és ezt kell a mérlegbe tenni, amikor Magyarország sorsáról lesz szó a béketárgyalásnál”. Csak azt felejtik el ezek a jó urak, hpgy az, hogy a mi fiaink nem szívességből, hanem kötelességből vannak a hadseregben,/ amelyet törvény ir elő a magyar származásuak- ra éppen úgy, mint minden itt élő egyénre, nagyon gyenge reményeik lehetnek, ha ily mentő ötleteik vannak. És még csak azt a csekélységet felejtik el, hogy ott annál a bizonyos zöld asztalnál, különösen a magyar ügyben, döntő szavuk lesz a Szovjeteknek, a szerbeknek, cseheknek, görögöknek, akiknek pedig nagyon súlyos vádjaik vannak Horthyék ellen. Hát nem látják még mindég azt, hogy ha tényleg nem Horthyék, hanem a magyar nép ügye feküdne a szivükön, akkor azt kellene hirdetniük utón útfélen, “Magyarországon ezer éve uralkodik a népen az arisztokrácia, a gentry és a főpapok, amely kormányrendszer, nemcsak hitványul támadt rá a szerbekre, az oroszokra, nemcsak zsandár szerepet tölt be cseh, görög és más országokba, de ezer éve szipolyozza, pusztítja és adja el a legtöbbet ígérőnek a magyar népet, amely jogtalan, elnyomott pária. Ez a rendszer már 25 éve véres terror alatt tartja a magyar népet. Mi, amerikai magyar származásúak azt kérjük, hogy törjétek össze a magyar bandita uralom fegyveres erejét, adjatok alkalmat a magyar népnek, hogy leszámolhasson véreskezü hóhéraival. A magyar nép gyűlöli az urait, az ellenük való harcban veletek van és ha alkalmat adtok neki, azt tettekben is megfogják mutatni. De a Horthyék amerikai cselédeibe nincs elég bátorság arra sem, hogy kiálljanak a gazdáik mellett, arra sem, hogy elárulják azt. A kerítésen próbálnak ülni, kétszinüsködni, mert ők olyan naivak, hogy még mindig reménykednek valami csodában, amely megménti az uraikat, pedig, hogy ilyen “csoda” nem lesz, azt garantálja a magyar, orosz és a szerb nép, amelynél nagyon sok van a magyar urak rovására írva. az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. ..12.00 J. Buzay, Cleveland ........ 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 12.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi, Akron .............. 12.00 J. Dushek, Nutle ............ 12.00 J. Engli, Cleveland ........ 20.00 J. Farkas, Akron .......... 12.00 L. Fishbein, New York .. 12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Fülöp, New York ........ 1.00 L. Gáncs, Caroline ____ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 12.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 9.00 S. Kisák, New York ........ 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 8.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 10.00 L. Lefkovits, Cleveland 10.00 J. Mogor, New York ..... 15.00 A. Molnár, Cleveland .... 12.00 J. Pataki, New York ...... 11.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 10.00 J. Policsányi, Triadelph. 12.00 L. Rost, Phila ................ 10.00 M. Stefankó, New York 10.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 7.00 A. Székely, Cleveland .... 12.00 G. Wiener, New York .. 12.00 H. Varjú, Chicago .......... 12.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Zái Chicago ............ 12.00
