Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-08-21 / 1281. szám

1943. augusztus 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA “INCENTIVE PAY” Már többször foglalkoztam a rovatban az oly fizetési rend­szerekkel, amelyeknek célja a munkásból minél több munka kicsalása. Eddig a darabszá­mú munkával tették ezt, de mi­után a legtöbb union alapsza­bályaiba foglalta a darabszámú munka elleni tilalmat, igy mos­tanában “bonusz”, vagy vala­milyen más név alatt érik el ugyanazt az eredményt. A munkáltatók szerint a munkás visszatartja munkaere­jének, vagyis termelőképessé­gének egy részét. Ezért vala­milyen külön jutalmazással akarják serkenteni a több és több munkára. A megállapított fizetésen felüli minden ilyen serkentési jutalomnak angol ne­ve “incentive pay”. Mint mon­dottam, már többször írtam erről a tárgyról, mert hiszen a mi gyárunkba már régen beve­zették. Most azonban az egész országban általánossá akarják tenni. Erről a tárgyról “What is In­centive Pay” címmel angol nyel­vű lapunkban az Industrial Worker-ben igen érdekes cik­ket irt F. W. Thompson, az IWW ismert nevű kiváló szer­vezője .jelenleg a 440-es ipari szervezet clevelandi osztályá­nak a titkára. Thompson mun­kástárs más oldalról világítja meg a munkáltatók eme legú­jabb csalását, mint én tettem, igy az olvasónak még tisztább fogalma lesz erről a kérdésről. Itt adom tehát az érdekes cikk kivonatát. * Miután a Little Steel formu­la csődött mondott most az “in­centive pay” jelszava alatt igyekeznek az amerikai mun­kásokból még egy kis külön munkát kizsarolni. Az ilyen tí­pusú kereseti emelést a kor­mány megengedi és ezért az üzleti folyóiratok nagyon for­szírozzák. Ennek csap propa­gandát a nagy cirkuláció ju Reader’s Digest is, amelyben e tárgyról cikket irt William Hard, aki igazi szaktenkintély olyan tanácsok adásában, ame­lyek a unionokat ártalmatlan­ná tennék. Az az érv, hogy külön mun­káért külön fizetés jár, elég jól hangzik. A gyakorlatban azon­ban olyan csalást alkalmaznak az “extra” munka mérésénél, hogy ezt a túlmunkát a mun­káltatók ingyen kapják. Ezt könnyen lehet bizonyítani grafi­kai ábrázolással is. Minden at­tól függ, hogy az alapfizetést hogyan állapítják meg. Azonban még más tényező­ket is figyelembe kell vennünk. Mindinkább nehezebbé válik a már eddig elért termelési szín­vonal fentartása. A Munka Sta­tisztikai Hivatal kimutatása szerint a háború a termelő ké­pesség fokát nem emeli, hanem éppen ellenkezőleg, leszállítja. Kivételt csupán azon iparok képeznek, amelyek most tértek át az egyéni termelésből a tö­meg termelésre, mint pél­dául a repülőgép ipar. A többi iparokban a gyakorlott kezek kivonása, uj (zöld) emberek al­kalmazása, a nyersanyag be­szerzésének * nehézségei, elko­pott géprészek kicserélésének akadályai, a munkások kimerü­lése, stb. mind olyan tényezők, amelyek leszállítani igyeksze­nek a termelő képesség egysé­gét. Ezen tényezőket akarják balanszírozni az “incentive pay” rendszerrel. AMIÉRT NEM FIZETNEK Közismert igazság, hogy va­lahányszor valaki egy olyan dollárt kap, amelyért nem dol­gozott meg, ugyanakkor valaki elveszített egy dollárt, amiért megdolgozott. Ezt az igazságot szem előtt kell tartanunk, mert a munkáltatóknak az “incentive Pay” rendszer által kierősza­kolt túltermelésből még másfé­le haszna is van, mint amit az elkészített termelvény árából kap, amely túl jövedelemért ál­lítólag az “extra” fizetéssel megfizetett a munkásnak. De ha több a termelés, akkor az üzemköltségek több termelvény között osztódnak meg, vagyis az egységre kisebb üzem kiadás esik és ha a munkáltató ugyan­azon árat kapja érte, akkor a profitja ezen az utón is na­gyobbodott. Minden munkatelhetőségnek megvan a mechanikai határa. Különös erőfeszítéssel, gonddal és ügyességgel ezt a határt jobban és jobban megközelít­hetjük, de teljesen soha el nem érjük. A gumipárnát is összébb és összébb nyomhatjuk, vastag­sága mindinkább kicsinyül, de semmivé soha sem lesz. És a kísérletek igazolták, hogy egy ilyen gumipárnát az első font súly jobban összenyom, mint a második. Jobban mondva a gu­mipárna vastagságából legtöb­bet vesz el az első font súly. A második már kevesebbet, a har­madik még kevesebbet és igy tovább. így vagyunk a termelő ké­pességgel is. Csak kis megeről­tetésbe kerül valamivel többet termelni az átlagosnál. A kö­vetkező fokozottabb termelés már jóval nehezebb. Ha példá­ul valamely munkából száz da­rabot kell elkészíteni egy nap alatt, akkor kis erőfeszítéssel elkészíthetek 110-et. De már jóval nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy 120-t csináljak és aránytalanul nagyobb, hogy a termelést 130-ra emeljem. A munkáltató azonban mindig csak az első többtermelésre megszabott díjazást fizeti, vagyis a munkás a fokozott erőkifejtést ingyen adja a mun­káltatónak. NEM KELL AZ IWW TAGJAINAK Máskor látjuk azt, hogy da­cára a gyakori gépletörések és más okok miatt veszített idők­nek, követelik, hogy a munkás fentartsa a fokozódó termelést, ami természetesen kétszeresen nagy erőfeszítést kíván. A mun­kás unionok már évek óta vi­táznak az “incentive pay” rend­szer kérdése fölött és annak minden formáját elvetni való­nak találták. Úgy találták, hogy még a munkások között is dis- putálásra, egyenetlenségre ad okot. Ezért nem találjuk azt elfogadhatónak a Little Steel formula helyett. A clevelandi Draper Mfg. Co. (Fém hordógyár) munkásai, akik az IWW-ban vannak szer­vezve, elvetették az “incentive pay” rendszert, amelyet a mun­káltató felajánlott nekik. A munkások befolyásolására ki­osztották közöttük az e havi MOST VASÁRNAP NAGY NYÁRI ÜNNEPÉLY CLEVELANDON az IWW Toborzó Szervezete rendezésében a bedfordi Kalo Farmon AUGUSZTUS 22-én, vasárnap az Egyetemes Köz­pont szervezési alapjára. Jó ze­ne. Ételek és hűsítők. Autósok a 8-as számú roadot vegyék a bedfordi Forbes Rd.- ig, amelyen egy milenyira van a Kalo farm. A clevelandi Bro­adway feliratú villamos végál­lomásánál a Bedford Bus vehe­tő a Forbes Rd.-ig, onnan há­rom-negyed mile séta a Kalo Farm. Rider’s Digest nevű folyóiratot, amelyben nagyon feldicsérik ezt a rendszert. A szóbanforgó cikkben azonban a szerző leír­ja, hogy egy CIO műhelyben a műhely megbízottak (stewards) az “incentive pay” alapján azon szorkoskodnak, hogy a munká­sokat a tulerőltetett munkára hajszolják. Az IWW-ba tarto­zó munkásoknak nem tetszik még a gondolata sem annak, hogy az általuk választott mü- helymegbizottak oly módon jár­janak el, mint az említett CIO műhelyben. Románok Mihály király ellen LONDON, .aug. (ONA) •— Demokratikus románok aggo­dalommal nézik azokat a tö­rekvéseket, amelyek Mihály ro­mán király személyét akarják kellemetessé tenni az Egyesült Nemzetek előtt. Különösen mi­óta az olasz uralkodóház dicsé­retet kapott Eisenhower tábor­noktól, amiért része volt Mus­solini megbuktatásában, bizo­nyos körök nagy igyekezettel dolgoznak Mihály király tisz­tára mosásán. Jóakarói azt hangoztatják, hogy az ifjú ki­rály csak “udvarias közönnyel” nézte a németek háborúját. Kü­lönösen Gafencu, volt román külügyminiszter, jelenleg sváj­ci román követ és Cadere, lisz- szaboni követ igyekeznek úgy feltüntetni a dolgot, mintha Mihály király helyzete ugyan­az volna, mint Lipót belga kirá­lyé, aki valósággal foglya a németeknek a kastélyában, vagy Viktor Emánuelé, akinek nem sok szava volt Mussolini alatt. A király és anyja, mond­ják ezek az államférfiak, tulaj­donképen a németek foglyai a szinajai kastélyukban. Ezzel szemben Mihály román ellenfelei azt állítják, hogy a király époly bűnös, mint Anto- nescu abban, hogy Romániát megtették Hitler csatlósának és hogy a fiatal “uralkodó” jól kiszolgálta Hitlert. A király­nak nem kellett volna okvetle­nül magas kitüntetéseket osz­togatni a náci vezetők között, mondják ezek a románok. így például szemére hányják Carol fiának, hogy Göring marsait és Raeder admirálist a “Tengely hadierejének tett kiváló szolgá­lataikért” kitüntette. Még azt a fáradtságot sem sajnálta, mondják ezek a román hazafi­ak, hogy elmenjen az orosz frontra és személyesen tűzze a medáliát a később Stalingrád- nál fogságba esett von Paulus náci tábornok mellére “a bol- sevizmus ellen folytatott harcá­nak elismeréséül”. Anyja, He­léna királyné, gyémántos ke­resztet fogadott el Hitlertől a német nemzetnek tett szolgála­tai jutalmául. Csak az elmúlt héten Ploestiben járt Mihály, hogy megtekintse az olajmező­ket az amerikai bombázás után és ezzel tüntetőleg fejezte ki, i hogy az amerikai hadviselést j elitéli. Mihály uralkodása alatt, mondják a király bírálói, tize- zerszámra gyilkolták le és hur­colták el a román zsidókat, anélkül, hogy a királynak ez el­len csak egy szava lett volna. A londoni román demokraták tiltakoznak az ellen, hogy most minderre a feledés fátyla borul­jon és azt követelik, hogy Ro­mánia épugy adja meg magát feltétel nélkül, mint minden más Tengely nemzet. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom