Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-21 / 1281. szám
2 omai BÉRMUNKÁS 1943. augusztus 21. “Az nem gyár, az egy club”, Bill Jack vs. Adolf Hitler A cim első részét egy hirhedt nagytőkés mondta, nem mint egyszerű megállapítást, hanem mint egy megvetést az osztályával szembeni árulásért, annak a kapitalistának, ki emberi viszonyokat teremtett a gyártelepein. A második része a címnek egy mozi kép, a “March of Time’’ szériában, amely képben mutatja be a Cleveland- Bedford, Ohioban levő Jack and Heintz gyárak életét. Megnéztem ezt a képet és meghallgattam egy nagyon jó öntudatos munkástárs tapasztalatait, ki pár hete ebben a gyárban dolgozik, ki abban sűrítette össze az elbeszélését, hogy “ez a legjobb lehetőség, amit egy gyárban a mai termelési rendszerben el lehet érni”. Az ő elbeszélése és a mozi felvétel inspirált arra, hogy igy a közvetlen tapasztalatok alapján írjak erről a gyártelepről, az ottani munkaviszonyokról. A két gyárban 6500-7000 ember dolgozik, amelynek egy harmada nő. A gyár két tulajdonosa nem született kapitalista, mind a ketten munkások, munkás családból származnak, a nyilvánosság előtt legtöbbet szereplő Bill Jack hosszabb ideig unió szervező volt, akinek a jelszava az, hogy “a munkástársainak (associate) olyan viszonyokat igyekszem teremteni, amilyent én óhajtottam amikor a munkapadnál dolgoztam”. Most nézzük meg milyenek ezek a munkaviszonyok, a mozikép és főleg a munkástársunk elbeszélése alapján: A gyárak a lehető legmodernebb berendezésű üzemek, úgy az épület, mint technikai szempontokból, levegős, világos és tiszta ez az utóbbi úgy értendő, hogy mindig az, mert megfelelő nagyságú személyzet gondoskodik az állandó tisztántartásról. Kezdő fizetés nőknél 85, férfiaknál 95 cent óránként, a munkaidő látszólag tulhosszu, de a munkástárs szerint kevésbé fárasztó mint az előző munka helyén 9 óra holott itt a munkaidő 11 és negyed óra 12 óra fizetve, természetesen a 8 órán túl más- félszeres órabér, minden második héten 7 nap, a heti átlag munkaidő, amely fizetve van 80 óra, az elért munkabér havonta a legalacsonyabb rátánál 400 dollár, amelyhez havonta 50 dollár bonus jár. Miután a munkaidő tulhosz- szu és igy dacára, hogy nincs hajcsárkodás, fárasztó, mindenkinek joga van arra, hogy ha fáradt megpihenjen, vagy úgy, hogy elmegy a pihenő szobába, vagy pedig egy török fürdőt és esetleg maszirozást vesz, vagy pedig a gőzkamrába frissíti fel magát anélkül, hogy erre enge- delmet kellene kérni, vagy az itt eltöltött időt a fizetéséből levonnák. Minden munkás állandó legteljesebb orvosi vizsgálat felett áll, ingyenesen kap úgy orvosi mint fogorvosi kezelést a munkaidő alatt. Minden munkás 2500 dollár élet és ugyanannyi baleset biztosítás alatt áll, va; lamint ő és a családja biztosítva van betegség esetére, amikor teljes orvosi kezelést és legkevesebb heti 25 dollár betegsegélyt kap. A biztosítási dijakat a gyár fizeti. Amikor belép a munkába egy pár 15 dolláros egészségi munka cipőt és két munkaruhát kap, amelynek a tisztításáról is a gyár gondoskodik és azokat ha elhasználódnak ujjal cseréli ki. Bizonyos idő elteltével, minden munkás két heti vakációt kap, amelyet a családjával, télen Floridában, nyáron pedig valamelyik nyaraló helyen tölt el a gyár költségén. Karácsonykor az átlagos külön bonus 300 dollár. A gyárban állandóan zene szól, a munkások ha tetszik énekelnek, dohányoznak, naponta egy elsőrangú meleg ételt kapnak díjtalanul és egész nap a rendelkezésükre áll kávé, tej, tejszín és doughnuts, valamint vitamin pirulák díjtalanul. A gyárban nincs puncsolás, nin- csennek hajcsárok, mégis a legritkább eset, ha valaki elkésik, ettől is a naplopástól is jobban fél mindenki mintha hajcsárok állnának a háta mögött, mert maguk a munkások fütyülik ki, hurrogják le az elkésőket, vagy a lógókat. A gyár produkciója, munkások és gépek átlaga a legnagyobb az országban. Munkából való elmaradás kivéve a betegséget a legritkább eset, oly minimális, hogy az számításba sem jön. Itt nincs munkáshiány, 40 ezer munkás jelentkezett itt munkára. Ez a kis leírás képet ad ne- I künk arra, hogy a mai rabszol- ' gaszerü robotolás helyett milyen munkaviszonyok lehetnek majd akkor, amikor nem a pro- . fitra, hanem a közszükségletre fogunk termelni, Jackék is kapitalisták, ők is megcsinálják a maguk profitját, mégis felbecsülhetetlenül jobb, emberibb viszonyok vannak náluk, mint a többi gyárakba, igy elképzelhetjük azt, hogy milyen profitot csinálnak azok és hogy mennyire gyűlölik Jacket, akik “clubot, üdülőhelyet csinálnak a gyáraikból”, de ez csak egy van, Amerika 40-50 millió munkásai közül csak 6-7 ezer dolgozik a fent vázolt viszonyok között. Itt nem az segít, hogy oda vágyunk menni dolgozni, hanem, hogy harcoljunk egy olyan társadalmi rendszerért, amelyben minden ember, ennél sokkalta jobb és emberibb viszonyok között fog dolgozni és élni. Ahol a munka nem robot, hanem szórakozás lesz. De ezt nem adják ingyen, ezért küzdeni kell, szervezkedni, harcolni, hogy megvalósíthassuk az igazi földi paradicsomot az Ipari Demokráciát, amelyben minden ember boldog, szabad és megelégedett lesz. » Kovach Ernő Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás ovasói SZEPTEMBER 5-ÉN, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban, 11213 Buckeye Roadon levő Ifjúsági teremben. ' Minden közlekedési akadály dacára hisszük, hogy a magyar nyelvű ipari unionisták most is megtalálják a módját, hogy szeptember 5-én Cleve;andon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmunkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. Mit várhatunk a háború után? (A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének ‘Harc’ nevű lapjában Fényes László (f.l.) az alábbi szemlét irta fenti cimü füzetünkről. — Szerk.) Az “Industrial Workers of the World” magyar csoportjának lapja, a “Bérmunkás” rövid, de értékes füzetben foglalkozik a háború utáni tervek alapokaival. Szerzője a füzetnek Geréb József, a Bérmunkás szerkesztője. Az amerikai magyar munkásságnak szellemileg és morálisan kétségtelenül legértékesebb csoportja gyülekezett össze a “Bérmunkás” körül, lapjuk is, minden kiadványuk ,a legújabb is, igazolja ezt. Sohasem demogó- gok és ha harcos keménységü- ek is, tónusuk mindig nobilis, —ez az, amit uj kiadványuk alkalmából kihangsúlyozni örvendetes kötelességünknek tartunk. Hogy az “ipari demokrácia”, melyet ők az emberi társadalom megváltó eszméjeként követnek: megvalósitható-e, vájjon nem az angyal és ördög “nézőpontján” épült-e fel, a körül vitázni tudnánk a Bérmunkás szerkesztőjével, de kétségtelenül hasznos szolgálatot tesz a munkásságnak, mikor füzetében reá mutat a inai társadalomnak a jövőre való gazdasági tervei fogyatékosságára és — rejtett céljaira. Érdekes megállapításai Ge- rébnek: “minden kort annak a kornak termelő eszközei jellemeznek legjobban”, a termelő eszközök fejlődésével a gyapotkapitalizmus után az acél-kapi- talizmus következett, ebből származott a kartel-kapitaliz- mus, a náci uralom az általa meghódított (s az azokkal szomszédos) területeken megvalósította az ipari feudalizmust. Itt Amerikában, a New Deal uralmát a korlátolt kapitalizmusnak nevezi a szerző. Természetesen különösen a Beveridge tervezettel foglalkozik Geréb s megállapítja, hogy nem újítás a céljuk a termelési rendszeren, hanem csak kiszélesítése a segélyzési eljárásnak, tehát alamizsnával akarja fen- tartani az elavult gazdasági rendszert. Füzetét Geréb ezzel fejezi be: “Nem állíthatjuk, hogy az Ipari Demokrácia meghozza a végleges eszményi állapotokat, amely után már nem lesz további változás, mert a fejlődés szükségtelenné teszi. Amig a szerszámok fejlődést mutatnak, addig a társadalmi rendszerek is követni fogják a fejlődést.” A füzet ára 15 cent, megrendelhető “Bérmunkás”, Cleveland, Ohio címzéssel. (f.l.) MIT NEVEZNEK A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐNÉL A SZÖVETSÉG JAVÁRA A Bérmunkás olvasói még emlékeznek, hogy az amerikai magyar munkásoknak volt egy munkás betegsegélyző intézményük, amelynek intézőségébe olyan munkás barátoknak sikerült befurakodniok, akik teljesen polgári vizekre vitték ezt a jobb sorsra épített intézményt. Ezért nem vagy csak nagy ritkán foglalkozunk velük. Hogy a még megmaradt tagokat miként bolonditják, álljon itt mutatóban havi lapjuk julius 31-iki számában közölt jegyzőkönyvi részlet: “Lefkovits és társai kizárt tagok ügyvédje által megindított kártérítési per május hóban megegyezéssel a Szövetség javára dőlt el. Ügyvédjük $200 folyósítását elfogadta.” 1938-ban az Intéző Bizottság a Szövetség hét tagját kizárta, akik az intézkedés ellen Ohio Állam Insurance hivatalához folyamodak, amely az önkényes intézkedést megszüntette és utasította az Intéző Bizottságot a kizártak visszavételére. A kizártak költségeik megtérítéséért írtak az Intéző Bizottsághoz, amely azt elutasította, így megint ügyvéd kézbe került az ügy. Mire tárgyalásra került a sor a hét tagból öt, a Szövetség sok száz más tagjával, látva a Szövetségnek a munkás frontról való mind mélyebb eltávolodását — kimaradtak önként az intézményből. A megmaradt két tag nem tartotta fen további követelését, azt ajánlva ügyvédüknek, hogy a maga költségét szerezze meg. Most a jegyzőkönyvből olvassuk, hogy $200 dollárt fizetett ki az Intéző Bizottság a kizárt és visszavett tagok ügyvédjének. Ezt nevezi az Intéző Bizottság a Szövetség javára való el- dőlésnek. Ha a Szövetség minden ügye igy sikerül a javukra, sok szerencsét kívánunk nekik továbbra is.
