Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-14 / 1280. szám
1943. augusztus 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF A NYOMÁS TECHNIKÁJA A gőzgép, mely az emberi tevékenység minden ágában forradalmat csinált, természetszerűleg megváltoztatta a könyv- nyomtatás kezdetleges technikáját is és lehetővé téve a tömeges termelést, olcsóvá, népszerűvé és könnyen hozzáférhetővé tette a kultúrát a széles néprétegek számára is. Mindjárt a gőzgép föltalálása után, már a XVIII század második felében megindultak a kísérletek arra, hogy Gutenberg kezdetleges kézisajtóját mechanikus erővel hajtott sajtókkal helyettesítsék és ily módon fokozzák a sajtó termelőképességét. Az első gyorrsajtót Nicholson mechanikus szerkesztette még a XVIII. század végén, ez azonban még annyira tökéletlen volt, hogy nem használhatták. Az elsőt mely gyakorlatban is bevált, König és Bauer szerkesztették 1811-ben, bár alapjában véve ez is csak any- nyiban különbözött a kézisajtótól, hogy méretei nagyobbak voltak, festékes hengerét gőz hajtotta és óránként átlag 800 lapot nyomott. König ezután Londonba ment, ahol a “Times” megrendelésére egy kettős gépet épített két hengerrel és a nagy világlapot 1814. november 24-én nyomták először rajta, ezt a nevezetes eseményt az aznapi vezércikkben örökítették meg, eszerint a javított szerkezet 1100 újságot nyomott óránként. Óriási eredmény volt ez akkor és a “Times” méltán irt róla vezércikket, mert a gép valóban megérdemelte, hogy hire elterjedjen az egész világon. E siker után nemsokára König visszament hazájába és Würzburg mellett Oberzellben gyártelepet rendezett be gyorssajtók készítésére és az a gyár, megnyitása után rövid nyolc év alatt (1822-1820) több mint 50 gépet szállított a világ minden tájékára. Közben Angliában Bensley, más országokban pedig mások alapítottak gyorssajtó gyárakat, melyek alig győzték elkészíteni és szállítani a tömeges megrendeléseket. Természetes ,hogy mindezek az első, mind pedig később keletkezett gyárak többé kevésbé eltérő rendszerű gépeket gyártottak, de ezek a szerkezeti kü- lömbségek mind nem lényegesek és inkább csak részletek úgy, hogy a főalkatrészek valamennyiben ugyanazok. Nevezetesen, a fenéklap, a nyomóhenger és a festékező a három főrész, mely már minden gyorssajtóban meg van. A gyorssajtók egyelőre eléggé megfeleltek annak a rendeltetésüknek, hogy a nyomtatványokat tömegesen, gyorsan és olcsón állítsák elő. Különösen a könyv- nyomtatás vett óriási lendületet és ennek folytán az olcsó és szép könyvek révén, örvendetes módon terjedt a kultúra is. Mindenki ovasott, mert olcsón tehette és e rohamos föl- világosodás nyomán elsőrendű életszükséglete a modern embernek a napilap, amelynek előállítására azonban csakhamar elégtelenek lettek a leggyorsabban termelő gyorssajtók is. Különösen a múlt század közepe táján kezdődött az óriási külföldi napilapok keresettsége úgy, hogy egyes kapósabb napilapok példányszáma már százezerre is emelkedett és még egyre növekedett. Ezt a keresletet a lapok csak fogyatékosán tudták kielégíteni, megsokszorozták a dupla gyorssajtók számát, a szedésről tömöntvénye- ket készítettek és 4-5, sőt 8-10 sajtón is nyomták egyszerre a lapot, de még igy is jóval éjfél előttre kellett kitűzni a szerkesztőségi zárórát, hogy a tördelés, tömöntés, nyomás, hajtogatás és postai szállítás részére elég idejük legyen. Evvel viszont együtt járt az a hátrány, hogy az éjjel érkező táviratok és egyéb hírek már kiszorultak a lapból, vagy pedig, hogy a hírszolgálat gyors és pontos legyen, külön kiadásokat kellett a közönség tudomására hozni és ez nagy költségbe és munkába került. Ezek a nehézségek és a nagy közönség fokozódó igényei a gyors és kimerítő információk után, egyre aktuálisabbá tették, egy oly gép föltalálását, mely a hírlap nyomtatással járó sok aprólékos, időrabló eljárást egyszerűbb, mechanikai utón végezze el és egyszersmind nagy mértékben meggyorsította magát a nyomást is. így született meg a körforgó, vagy rotációs gép, melynek alapeszméje Nichol- sontól ered, aki már 1790-ben vett szabadalmat rotációs, hengeres alapú gyorssajtóra is. Ez a gép azonban soha sem jutott el a gyakorlati alkalmazásig, mert Nicholson nem ismerte még a félköralaku tömöntés titkát, melyet Cooper csak 1815-ben talált föl. Alig, hogy köralaku tömöntés módja ismeretes lett, ugyancsak 1815-ben, Cooper és társa Applegath nyomdász, megszerkesztették az első rotációs sajtót amely azonban csak szerény kengyelfutója és halvány árnyéka volt a mai gépóriásnak. Sokkal jobban megközelítette a mai típust Hoe gépkolosszusa, amely azonban szintén nem oldhatta meg a problémát, mert akkor még nem ismerték a modern rotációs gép második alapföltételét, a végnélküli papirost. A végnélküli papiros föltaláló ja az amerikai Bullock, maga is épített rotációs gépet, amely már 7000 példányt nyomott cjránként. Nagy hire volt a Walter-féle körforgógépnek is, mely óránként 10,000 példányt készített de mindezek csak többé-kevés- bé kielégítő próbálkozások voltak. Az első, minden tekintetben kifogástalan rotációs gépet 1865-ben állították föl a Times világlap nyomdájában, ahonnan csakhamar kiindult diadalmas j hóditó útjára a világ körül és ! alig húsz év múlva már a na- ' gyobb budapesti napilapokat is ilyen gépeken nyomták. Franciaországban Marinoni párisi gépszerkesztő volt az elsők egyike, aki a “Petit Journal”, a “Figaro” és több más lap részére épített ilyen gépeket, ezek azonban több fogyatkozásuk miatt, nem igen terjedtek el. Nagyszerű rotációs a Wörner- féle ikerkörforgogép, mely egyszerre két papirgombolyagról nyom és a stereotype lemezek is duplán vannak rajta. Ez a csodagépezet soha nem sejtett, szinte boszorkányos gyorsasággal, óránként 20-30 ezer kész lapszámot nyom, 8 oldalas lap példányt 48-50 ezret, félkörbe hajlított lemezekről, ugyanakkor a végtelen papirgombolya- got is elvágja az újság alakjára a kellő helyeken, az iveket összehajtja és összehordja valamint számolókészülékkel jelzi a példányok számát is és mindezt mechanikai utón, szemkápráztató gyorsasággal és csodálatos precizióval, száz és száz ember munkáját végzi egyetlen gépmester felügyelete mellett. A szerencsés ötlet, mely a könyvnyomtatás mai technikájának alapjait megvetette, oly egyszerű és természetes, hogy önkéntelenül csodálkozunk, miképen nem jutott ez már másoknak is eszébe Gutenberg előtt? Ahelyett, hogy a lenyomtatandó szöveget tömör fatáblába vésné, Gutenberg arra a gondolatra jött, hogy minden egyes betüt^-külön fapálcikára vés és aztán ezeket összerakja, ahogy a szavak és a sorok kívánják. Természetes, hogy Gutenberg és társai maguknak igyekeztek biztosítani találmányuk gyümölcsét és ezért a legmélyebb titokba burkolóztak. A titok azonban kipattant és I hihetetlen gyorsasággal terjedt el úgy, hogy a XV. század végén Európa minden jelentősebb városában volt már egy kis nyomtató műhely. Magyarországban az elsőt Hesz András alapította Budán 1473-ban. Gutenberg ólombetűi még durvák, egyenlőtlenek és esetlenek voltak. Schöffer érdeme, hogy szép, egyenletes és könnyebben olvasható betűket öntött és úgyszólván megtörte az utat arra, hogy a szögletes (gótikus) betüformák helyett a gömbölyű, latin betűk használata. terjedjen. Általában ennek a kornak a betüanyaga igazán művészies ,a könyvek nyomása kifogástalan. Pécsig nyomtató gépük a kézisajtó kezdetleges volt és évszázadokon át még csak nem is javítottak rajta, mintha csak sejtették volna, hogy a sajtónak minden módosítása, mely az emberi kéz gondos munkáját mechanikus erővel helyettesíti, a nyomtatvány szépségének, eredetiségének és tökéletes voltának rovására megy. S ez valóban igy is történt, mert az utolsó évszázadban hatalmas gépek, mind csak a tömeges és gyors termelést, a nyomtatás olcsóságát tartották szem előtt és ennek megfelelően a külső csinossággal, a könyvek szépségével nem mindenkor törődtek kellőképen. Három tényezőre kell figyelemmel lennünk a könyvnyomtatás technikájánál: a papirosra, a szedésre és a tuljadonképeni sokszorosításra, vagyis a nyomásra. (Folytatjuk) Menedéket találnak-e a háborús bűnösök a semleges országokban? WASHINGTON, aug. (ONA) — Roosevelt elnöknek a semleges országokhoz intézett figyelmeztetése, hogy a tengely háborús bűnöseinek ne adjanak menedéket, valószínűleg kedvező fogadtatásra fog találni Törökországban, Svájcban, Svédországban. Spanyolország és Argentina magatartása még nincs tisztázva, azonban éppen mert ez a két ország a tengely- lyel szimpatizált, feltehetőleg különöskép azon lesznek, hogy az Egyesült Nemzetek győzelme után azoknak kedvében járjanak. Svájcnak régi tradíciója az, hogy menedéket ad politikai üldözötteknek. Itt találtak oltalmat a XVII. században a vallásuk miatt üldözött francia hugenották. Svájci körök véleménye szerint azonban ha valamelyik főcinkosa a tengelynek svájci földre lépne, valószínűleg Svájc megváltoztatná a magatartását. Az ország 653 év óta demokrácia és nem rokonszenvezik zsarnokokkal. Igen nagy hatást gyakorol a kormán politikájára a svájci lapokban kifejezésre jutó közvélemény, amely igen erősen náci és fasizta ellenes. Úgy tudják, hogy a németül és olaszul beszélő svájciak még jobban haragszanak a tengelyországokra, mint franciául beszélő honfitársaik, mert nekik több alkalmuk volt a nácikkal és fasiztákkal éríntkezniök. Igaz, hogy Svájc még sohasem szolgáltatott ki politikai menekültet. A XIX. század elején a kis ország csaknem háborúba keveredett Franciaországgal, mert nem volt hajlandó kiadni Louis Napoleon herceget, a későbbi III. Napóleon császárt Lajos Fülöp francia “polgárkirály”-nak. A svájciak azonban igen tisztelik a nemzetközi hatóságokat és ezért úgy gondolják, hogy ameny- nyiben az Egyesült Nemzeteknek a háborús bűnöket vizsgáló bizottsága a háborús bűnösök kiadatását követelné, akkor Svájc ennek a felhívásnak eleget fog tenni. Egyébként is Svájc a múltban már megtagadta politikai menekülteknek a határ átlépését, vagy pedig határidőt szabott ott tartózkodásuknak. Svájc visszautasította a náciellenes politikai menekültek befogadását. Károly román király pedig egyike volt azoknak a nem-kivánatos menekülteknek, akiket Svájc hat heti tartózkodás után távozásra szólított fel. Egyébként is Mussolini és Hitler ellen nemcsak politikai, hanem közönséges bűncselekmények elkövetése miatt is vád emelhető. Hitler nyilvánosan elismerte, hogy az 1934. júniusában rendezett véres tisztoga- gatásokért ő felelős, Mussolini pedig állítólag szentén felelősséget vállalt Giacomo Matteotti szocialista képviselőnek 1924- ben való meggyilkolásáért.
