Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-14 / 1280. szám
.'■•a «ÉRMUNKÁS 1943. augusztus 14. VISSZATÉREK ígéretem szerint most visz- szatérek Geréb munkástárs nagyon ügyesen, tömören megirt kis füzetére, miután azt alaposabban átolvastam, most nem egy futólagos ismertetést, de kritikát kívánok mondani a könyv tartalmáról, egy szerintem téves megállapításáról. Előre is elveszem a kedvét azoknak akik kárörömmel akarják megállapítani, hogy ime a Bérmunkás irói egymás között is veszekednek, hát ez nem veszekedés, mert mi nem tartjuk sem magunkat, sem egymást csalhatatlannak, nem köt bennünket sem párt fegyelem, sem tenkitély imádat, igy ha egyes tények meglátásában más a véleményünk, azt nyugodtan és barátságosan tárgyaljuk meg, amely megtárgyalásnak csak nevelő hatása van, nemcsak magunkra, hanem az olvasókra is. Ismételni tudom csak azt, hogy a füzet felépítése, a kis hely lehetősége dacára is kitűnő, tudományos, de oly módon, hogy az az átlag olvasó által is könnyen megérthető és igy alkalmas arra, hogy teljesen indiferens embereket is a helyes tudományos szocialista világnézet felé fordítson. De vannak Gerébnek nagyon önkényes megállapításai a kapitalizmus fejlődési fokozatainak a megnevezése terén, mint “gyapot, acél, bank, cartell” kapitalizmus, ilyen megjelölése a kapitalizmus fejlődési fokának, ha uj is nagyon önkényes, nincs kellőleg alátámasztva, de a három első megjelölés nem fontos, mint egy elmúlt periódus meg vagy átkeresztelése, de nem áll ez a “cartell” kapitalizmusnak nevezett mai viszonyokra, mert az ott levont következések nem állják meg a helyüket és alkalmasak arra, hogy fogalom zavarokat keltsenek. Teljesen helyénvaló az a megállapítás, hogy a nagy tőke arra törekszik, hogy a versenyt úgy a nemzeti, mint a nemzetközi piacokon kiküszöbölje, igy az árakat önkényesen állapítsa meg, de ez nem jelenti azt, hogy most már a piacokért való harc megszűnt. Nem, mert a kapitalizmus természetrajza, a profitért való termelés ezt lehetetlenné teszi és mindegyik csoport, nemzeti és világ méretekben is, uj piacokra, illetve a másik csoport meglevő piacainak a meghódítására törekszik. A magát túlélt profitrendszer belső ellentmondásai teszik lehetetlenné az egymás közötti “békét” és váltsák ki az időközönkénti fegyveres összeütközéseket. Ha igaz is az, hogy a nemzetközi trösztök fenn állanak egyes iparokban, de tény az is, hogy abban nincsennek bent az ipar össszes vállalatai és még inkább ellene szól a “cartel kapitalizmussal” való helyettesítése az “imperialista” elnevezésnek az, hogy más nem kevésbé hatalmas iparok, mint autó, acél, szén, stb. nincsennek ilyen nemzetközi, sőt még nemzeti cartel-be sem tömörülve és a legélesebb verseny áll fenn közöttük. De veszedelmesebb Gerébnek az az elírása, hogy ezt a “cartel kapitalizmus” filozófiáját alátámassza, egyszerűen kijelenti, hogy a mos£ folyó háborúnak még a tengely részéről sincs imperialista jellege, amelyet azzal támaszt alá, hogy a nácik által elfoglalt területek “nem piacok” mint Ausztria és Csehszlovákia. Tény az, hogy a Szövetséges hatalmak nem folytattak imperialista politikát, azért nem készültek fel katonailag arra, de azt állítani, hogy a német, olasz, japán sem folytat imperialista háborút képtelenség. Olaszország elfoglalta Etiópiát, Albániát, Görögországot, magának követelte a francia Riveriát, Cor- zikát és a francia afrikai gyarmatok egy részét. Japán hat éve folytat hóditó háborút Kina ellen, megszállta Indokinát, Sziámot, Fillipini szigeteket, stb. igényt tart Ausztráliára és Szibéria egy részére. És Hitler, nemcsak* Ausztriát, Csehszlovákiát kebelezte be, de a lefektetett tervek szerint igényt tartott Elszasz-Lotharingiára, Ukrajnára, Lengyelországra, Hollandiára és Dániára is, amelyeket amikor meghódított, örök német területnek dekra- lált, azonkívül nemcsak a volt német gyarmatokat követelte vissza, hanem a gyarmat birodalmak uj felosztását és annak egy részét a német birodalomba való csatolását is igényelte. Azonkívül a közép-európai államoknak a német “gazdasági érbe” való bekapcsolását is proklamálta. Még ha a meghódított területek egy része fejlett iparral rendelkezett is, ez nem jelenti azt, hogy miután azok “nem piacok” tehát az elfoglalásuk nem imperializmus, egyrészt mert azokra szüksége volt a hatalmának, a hódításainak a biztosítására és megerősítésére, másrészt mint Geréb maga állapítja meg nagyon helyesen a füzet 2l-ik oldalán, hogy a németek “készen álltak, hogy az elfoglalt területeket visszaszorítsák az agrár állapotra” vagyis a német ipar termékeinek felvevő piacává teszik. Azt hiszem, hogy a fenti tények nemcsak az olvasót, de magát a füzet Íróját is meggyőzik arról, hogy a tengely a fennállása óta imperialista háborút folytat és annak a sikeres voltát, hála a Szovjetek el- lentállásának, Amerika és Anglia időközbeni felkészülése akadályozta meg. Téves Gerébnek az a megállapítása is, hogy az olasz és német fasizmus “lefoglalta az ország összes iparát, kereskedelmét és pénzintézeteit”. Ez úgy hanzik, mintha a nagytőkét egyszerűen kisajátította volna, mint azt egy néhány zavarosfe- jü “baloldali” állítja. A tény az, hogy a nagytőke uralmon van ma is, a gyárak és egyebek a tulajdonukban maradtak, kivéve egy pár adminisztrációval ellentétbe került nagytőkést. Csak a profiton osztozniok kell az uj uralom által kitermelt uj uralkodó osztállyal és uj bürokráciával, amint az meg volt a hatalom régi uraival is. Hiszen ez az egyik oka annak, hogy a Szövetséges nagytőkések szívesen látnák a megegyezéses békét Hitler-Mussolini-Hoover és valami angol Chamberlainal az élen. Még arra kell rámutatnom, hogy — ez nem Geréb hibája. A füzet korlátolt tartalma és az anyag nagysága miatt nem maradt elég tér arra, hogy a háború utáni lehetőségekkel foglalkozzon. A háború a végéhez közeledik, sajnos a munkásosztály nincs felkészülve, megszervezve, kinevelve arra, hogy a történelmi hivatását már most betöltse, igy nem valószínű, hogy döntően tudjon beleszólni a háború utáni helyzet kialakulásába. Azért fontos az, hogy a készülő tervek, a korlátolt kapitalizmus, amerikai “bölcsőtől a sírig” és a “Beveridge terveket” éppen úgy, mint a “private enterprise”, a korlátlan kapitalizmus terveit bővebben ismertessük, hogy a munkásosztály azt megismerje. Még egyszer: Az olvasó 15 centért egy jó tanító, értékes füzetet kap. Minden olvasónk kell, hogy ezt eljutassa egy-egy ismerőse kezébe. Az általam vélt hibás megállapítások, amelyek talán szintén nem 100 százalékig helyesek, egy jottányit sem vonnak le a füzet értékéből és Geréb érdemeiből. Kovach Ernő HARCBA SZÓLÍTJÁK A HOR- VÁT PARTIZÁNOKAT LONDON, jul. (ONA) — Krnyevics Juráj, a jugoszláv menekült kormány helyettes miniszterelnöke, üzenetet küldött rádió utján a horvát szabadcsapatokhoz, melyben felszólította őket, hogy egyesüljenek a szerbekkel és szlovénekkel az ellenség elpusztításában. “Egyetlenegy olasz, vagy német ne legyen Horvátországban, ha a Szövetségesek jönnek,” üzente Krnyevics. “Itt az ideje, hogy végleg leszámoljunk a fasizta Olaszországgal és náci Németországgal. Mostantól fogva úgy dolgozzunk, hogy a Szövetségeseknek már semmi dolguk ne legyen, mi- l kor Jugoszlávia földjére lépnek. Tudvalevőleg Horvátország részét képezi az elnyúlt dalmát part, amelyet Olaszországtól a keskeny Adria választ el és ahonnan az ut a Balkán félszigetre, onnan pedig Európa szivébe vezet. Krnyevics megigér- a horvátoknak, hogy ők, akik most tengelyuralom alatt csak névleg függetlenek, a szabad Jugoszláviában, szerbekkel és szlovénekkel együtt, szabad horvát hazában fognak élni. HÍREK HOLLANDIÁBÓL LONDON, aug. (ONA) — “Háború — soha többé!” ez a jelszó egyre terjed a Hollandiában levő németek és civilek között. A Vrij Nederland londoni holland újság Írja, hogy amint a német háborús lelkesedés alább hagy, úgy erősödik a hollandi lakosság körében az ellenállás szelleme. A hollandi nácik már csak akkor merik viselni az egyenruhájukat, ha csapatosan jelennek meg, ha egyenként vannak civil ruhában biztosabbaknak érzik magukat. Hollandi földalatti újságok azt állítják, hogy a németek nemcsak azért viszik a hollandi férfiakat Németországba, mert munkaerőre van szükségük, hanem a születési arányszám emelése végett is. Több esetben hollandi fiatalembereket felszólítottak, hogy éljenek német hadiözvegyekkel. A németek odáig mentek keritési műveleteikkel, hogy a hollandi munkások gyári és lakótelepei számszédságában német leánytáborokat telepítettek. MENEKÜLŐ NÁCIK BERN, agu. (ONA) — A világ már mindenféle nemzetbeli menekülőt látott és most azután lát németeket is. Az olasz- országi német konzulátusok figyelmeztették az Olaszországban levő németeket, hogy akinek nincs hivatalos dolga, térjen vissza Németországba. Körülbelül 20,000 ilyen “nem hivatalos” német szerencséltette jelenlétével Olaszországot. Ezek most kerülő utakon igyekeznek eljutni a német-olasz határra, amely az isztriai félszigeten, Trieszttől északra van. Milano volna az átszállóhely a német határ felé, de a nácik inkább elkerülik azt a várost ,ahol már jó néhány németet elvertek. Kevés podgyásszal érkeznek meg Ferrarába és onnan igyekeznek a határ felé, kerülve a feltűnést. De nemcsak az ipari északi vidékeken gyűlölik a németeket. Nápolyból jelentik, hogy számos német katona eltűnt. Azt hiszik, hogy ezeket a lakosság elfogta és tulszul őrzi őket. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44., évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 5.00 Bercsa Jánosné, Clev......... 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 2.00 Mrs. J. Deák, Akron ...... 2.00 Katy Esztergád, Cleve. 2.00 Mrs. Wm. Fay, Akron ... 2.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 2.00 Mrs.. M. Feczkó, N. York 2.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 4.00 Mrs. P. Kern, Akron ...... 2.00 Mrs. J. Kollár, Clev......... 2.00 Mrs. E. Kovach, Cleve. .'. 2.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb...... 4.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. .. 2.00 Mary Mayer, Phia............... 3.00 Mrs. A. Molnár, Cleve. .. 5.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 2.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 2.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 3.00
