Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-14 / 1280. szám
o uiCa. BÉRMUNKÁS 1943. augusztus 14. Az amerikai munkásmozgalom ■ » ff ■ jövője holnaptól fogva már valamely pártnak rendeletét kell elfogadni. Ez semmi esetre nem vezethet másra, mint szakadásra az amúgy is laza amerikai munkásmozgalomban. (a.l.) Nézzünk a dolgoknak elébe most, amikor az egész emberi társadalom gigászi harcot viv. A jelenlegi világháború ami tulajdonképpen a kapitalista termelési mód csődbe jutásának előestélyén indult meg; a fasizta forradalom, amely világhódító útjára indult, amit a meglévő magánkapitalizmus nem jó szemmel nézett, mert saját korlátlan világpiacát látta veszélyben forogni. Megkezdődött tehát az ellentállás. A jelszavak igen hangzatosak voltak, mert hiszen a fasizmus térhódítása nem igen ment keztyüs kézzel. Annál is inkább felháborító volt a munkások szempontjából, mivel első cselekedete volt, hogy mindenféle munkásszervezetet megsemmisítsen. A magánkapitalizmus hírnökei ezt tudva, nem volt nehéz a munkástömegeket megnyerni abból a célból, hogy a fasizmus ellen mindenkinek küzdeni kell, mert ez a népek háborúja! Itt az amerikai kontinensen nagy volt az ellenvélemény. A nagytőke szócsövei ellenezték még azt is, hogy ebben az országban bármilyen előkészülődés is történjen. Maguk a munkásszervezetek, közöttük az AFL, de különösen a CIO altisztjei az union gyűlésein Roosevelt elnököt háborús uszitónak nevezték. Mig azután végre fordult a kocka. Ugyanis a náci hadsereg megtámadta Oroszországot és a “háborús uszító, imperialista háborúért készülődő Roosevelt elnök” egyszerre a CIO altisztjei előtt a legdemokratikusabb világot megmentő emberré lett, ugyan azok szemébe, akik még pár héttel ezelőtt háborús uszitónak nevezték Roosevelt elnököt. Ezek a CIO zsoldján tengődő elvtársak képezik ma a fent említett szervezet kiskaliberű altisztjeit. Azonban a CIO fővezérei mind a régi szakszervezeti vezérekből alakultak át — ha ugyan lehetséges náluk az átalakulás. A fenti bevezetést fontosnak tartottam megemlíteni, mivel az olvasó csak úgy fogja tudni megérteni, hogy milyen lehet a háború befejezése után az amerikai munkásmozgalom. Amint a háború kezdetén nagyhangon meglett Ígérve, hogy a háború befejezése után más és igazságosabb társadalmi berendezkedést kell életbe léptetni, amelyben a munkásoknak is kell, hogy beleszólásuk legyen az iparok igazgatásába. Ez igy hangzott mindaddig ,amig a haza veszélyben forgott. De most azonban már az uralkodó osztályt képviselő honatyák, úgy itt mint Angolországban a munkások társadalmi biztosításának kibővítéséről még hallani sem akarnak. Itten kellene, hogy a munkásszervezetek szóhoz jussanak és gazdasági szervezeteik révén nyomást kellene már mostan gyakorolniok a már előre felkészült reakció ellensúlyozására. Mind ez azonban nem történik. Azt mopdják háború van^majd ráérünk azután, ha a fasizmussal végeztünk. A?ok a munkásszervezetek, amelyeknek előre kidolgozott programjuk nincsen már mostan, még mielőtt a reakció ténylegesen annyira meg nem erősödik a háború befejezése előtt, hogy azután már a munkásszervezetek lekéstek még ha sokakban a jóakarat meg is volna a kezdeményezésre. Maga az amerikai munkásmozgalom ösz- szetétele olyan laza, laza még pedig azért, mert sem az AFL-be sem pedig a CIO-ba semmiféle tanítás vagy nevelő munka nincsen folyamatban. Amint a statisztika kimutatja az AFL-ben 6 millió, amig a CIO-ban 5 millió munkás van szervezve, hogy azután ezek á tagok mennyire osztálytudatosak, csak éppen annyira, hogy kényszerből a tagsági dijaikat befizetik és hogy mindkét szervezet ne károsuljon, hát minden törekvésük legfőképpen arra irányul, hogy a munkáltatók maguk vonják le minden hónapban a tagsági dijakat. Hogy azután milyen jövője lesz ezeknek a fentneve- zett szervezeteknek a közel jövőben, azt én már mostan megtudom állapítani. Ugyanis már előbb megemlítettem, hogy például a CIO fővezérkara, az AFL vezérkarává vedlett át és megmaradtak mindvégig a maradiak maradiságában. A nagyszájú altisztek pedig azokból kerültek ki, akik valamikor C.P. emlőjéből táplálkoztak. Maga a tagság legnagyobb része nem osztálytudatos, még nagyon sok csak a kényszer hatása alatt vált tagjává a szervezetnek. Maga az AFL pedig megmaradt még mindig a régi maradiságában, észre sem veszi, hogy a szakszervezeti forma már régen idejét múlta. Ha most már a jövőbe akarunk tekinteni, például a háború befejezése utáni jövőre, akkor megállapíthatjuk, hogy az amerikai munkásmozgalom * még létezése óta soha olyan rázkódtatáson nem ment keresztül. Ugyanis a különböző álláspontok nem fognak egymással megférni, a CIO fővezérei megakarnak maradni a réginek, ők a jövőben is, mint a múltban jó fiuk akarnak maradni az uralkodó osztály szemében. Mig a pártból betelepedett altisztek pedig ismét megbátorodnak és az újonnan elnevezett (people party) pártmozgalom számára akarják majd a tagságot felhasználni. Majd azt látjuk, hogyan fogják a különböző elemek az amerikai már úgy is egységtelen munkásmozgalmat még nagyon sok különböző szektákra szaggatni, ami azután tényleg olyan erőt fog kölcsönözni a reakciónak, hogy nagyon könnyen beláthatatlan hosszú időre megfogja pecsételni az amerika' munkásmozgalom fejlődését. Nem elégséges csak a munkásokat felhajtani fizető alanyokká és helytelen eljárás bárki részéről még azt is elgondolni, hogy egy szép napon kijelentjük bármely union gyűlésen, hogy NAGY FIZETÉSEK (Vi.) Most minden politikus és megfizetett gazdasági tudós, azon jajgat, hogy milyen nagy fizetéseket adnak a munkásoknak és még sincsennek megelégedve. Engel michigani képviselő azt állította, hogy egyszerű, félig képzett munkások is, 8,000 dollárokat keresnek évente. Ámbár tudomásom szerint — amit sok ezer munkás szintén tud — még a toll makerek sem keresnek 4,000 dolláron felül legtöbb gyárban heti 48 órai munka mellett. De mégis vannak nagy fizetések, melyek ellen nincs "kifogása a képviselő uraknak és tanároknak: Az American Can Co.-nál M. J. Sullivan 154.000; T. N. Anderson 64,000; S. W. Figgis 82,000 dollárokat kapnak, csak mint fizetést. A bonus és más jövedelmek azon kívül vannak. Az American Radiátornál H. M. Reed 80,000; Aviation Corp.-nál V. Emanuel 88,917; Bell Aircraftnél L. D. Bell 97,176; Bendixnél E. R. Breech 92,600, Marcus 77,043, Bud Wheel, E. C. Budd 140,318, W. H. Farr 113,438, I. Alexander 75,992; Chyrsler Corp., K. T. Keller 101,050, B. E Hutchinson 91,000, F. M. Zeder 85,450; Chicago Pneumatic Tool-nál, H. A. Jackson 120,020, W. L. Lewis 120,000. Ezt tudnánk folytatni oldalakon keresztül, de már a papíromnak a végére értem és csak azért Írtam le ezeket a neveket, hogy a visszatérő katonák tudják hová érdemes lesz menni dimokat kérni, majd ha hazatérve munkanélkül járják az utakat. Mit írnak olvasóink? A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGÁNAK Tisztelt Munkástársak:— Elnézésüket kérem, hogy az előfizetéssel elkéstem, de úgy a családi, mint a más dolgokkal való elfoglaltságom annyira leköt, hogy nagyon ritkán jutok annyi időhöz, hogy nyugodtan leülhetek írni. De mint a közmondás is tartja, jobb késve, mint soha, mellékelten küldök tehát öt dollárt, — kettőt előfizetésre, hármat pedig drágasági pótlékra. Ugyanakkor fogadják elismerésem és köszönetem kifejezését az írógárda tagjai részére, akik szabadidejüket pihenés helyett díjtalanul a Bérmunkás írására használják, nagy szolgálatot téve az olvasóknak, jhogy a jelen eseménydus napjainkban információt adnak az események helyes értelmezésével. Mindig nagy figyelemmel kisérem a Geréb munkástárs vezércikkeit ,amelyek nagyon komoly bírálatra vannak alapítva. A Munkaközben rovata is igen érdekes és időszerű dolgokat tartalmaz. Ugyancsak Cs.ő. munkástársnak a mai kritikus helyzetet boncolgató írásai is igen érdekes és komoly információival jó szolgálatot nyújt az olvasó közönségnek. Ugyancsak érdekes Fishbein, Visi és a többi iró munkástársak cikkei is, amelyek mindig a napjainkban lefolyó nagyon ;érdekfeszitő eseményekkel foglalkoznak. Minden olvasóra nézve fontos, hogy ilyen cikkeket olvasson, mert csak igy alkothat magának helyes fogalmat a napjainkban oly gyorsütemü eseményekről. A hosszú, folytatólagos tudományos cikksorozatot azonban nem helyeslem, mert az ilyenek olvasására sajnos most nincs időnk. Azok a stagnáló időkre valók. Ma mindent dióhéjban kell ismertetni. Akiket az ilyen dolgok érede- kelnek és akiknek az ilyesmik olvasására idejük van, azok beszerezhetik az ilyen könyveket. Ezek helyett tehát csak a mai, vagy a jövő helyzettel foglalkozó cikkeket szeretnék a Bérmunkásban látni, amelyek bennünket, bérmunkásokat, elsősorban érdekelnek. Nem mulaszthatom el, hogy egyben kifejezést adjak örömömnek afölött, hogy időközönként egy-egy munkástársnőtől is találok levelet a Bérmunkásban, mert azok valóban nagyon hiányoztak onnan. Én nem tartom elegendőnek azt, hogy Akronban megalakult a női Épitőgárda, (noha fogadja elismerésemet a kezdeményezője, Alakszay munkástársnő) amelynek tagjai havonta leszúrják az egy dollár támogatást. Noha ez is szükséges, véleményem szerint ez csak fél munka, mert nagyon fontos az, hogy a nők is foglalkozzanak az élet komolyabb oldalaival is. Mert ha a férfi rabszolga a mai társadalomban, akkor a nő duplán az, sőt sok esetben háromszorosan is. Ma a nőnek helyet kell állni a gyárakban, mint munkásnak, de ugyanakkor reáhárul a háztartás és a család gondozása is. Végül pedig még a természet is a nehezebb szereppel ruházta fel a női nemet a fajfentartás folyamatnál. És ez a feladat a mai rendezetlenül beosztott társadalomban számtalan esetben súlyos nyomokat hagy maga után, mert nem részesítik a munkásanyát megfelelő orvosi kezelésben és nem óvják számtalan oly doloktól, amelyek az egészségét aláássák, dacára az orvostudomány mai igen magas fokának. Remélem, hogy szavaim viszhangra találnak a női gárda tagjai között és megszívlelik felhívásomat, hogy a Bérmunkás hasábjain keresztül eszmecserét folytassunk olyan dolgokról, amelyek nagy fontossággal bírnak ránknézve is. Munkástársi üdvözlettel egy szebb és boldogabb jövő reményében. Akron, Ohio Mrs. Margit Fay
