Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-03 / 1274. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1943. julius 3. Néhány szó azon dolgokról, amelyeket minden union szervezőnek szem előtt kell tartani Irta: Vlasitás Márton követeléseiket. De a Lewis-nak jelenleg nem dolgozó Péter, a bányászok harcát szeretné elgáncsolni. Nem szidja a bányászokat, csak Lewist. A szamár hátára kötött zsákot bunkózza, tudván, hogy ez nem fáj a zsáknak, csak a szamárnak. Zvara, aki egész biztosan járt bányavidéken, bölcsen tudja, mert látta, hogy milyen kastélyokban laknak a bányászok. Tudja azt is, ha ugyan törődik vagy törődött vele, hogy a bányászok táplálkozása nem üti meg a más iparokban dolgozó városi munkásság élelmezésének a mértékét. Hallott talán arról is, hogy a higeni- kus, az egészséget szolgáló állapotok a bányászplézeken a legsiralmasabbak. A keresetük korántsem éri el a többi, különösen a hadi iparokban elért átlagot. Talán van sejtelme arról is, hogy a bányászmunka az összes ipari munkák között a legnagyobb kockázattal jár úgy egészségi, mint életbiztonsági tekintetben. Hogy azután maga a munka mily terhes és fárasztó amellett, hát ez más lapra tartozik mondaná Péter, mert Zvarát, aki jelenleg Mur- ray-nak dolgozik és haragszik Lewisra, ez nem érdekli. Fölsorolja Lewishak összes elkövetett és elkövetendő bűneit. Úgy immel-ámmal elismeri, hogy a bányászok követelései jogosak, de kézzel-lábbal kapálózik a sztrájk ellen, mert akkor az egész világ munkássága rabbilincsbe lesz verve. Szidja Lewist mint a bokrot, de nem talál megoldást a bányászok életnívójának az emelésére. Mi, majd találunk módot a bányászok segítésére, mondja ez a Péter és itt beleszólnak a “Magyar Jövő” Kis, Nagy és Román Jánosai is. Lássuk a medvét! Gyerünk elő a tervvel, hogyan lehetne a bányamunkásokon segíteni. Hogy Lewis a pokolbeli ördögöket, a mennybéli angyalokat akarta megszervezni, talán fontos Zvara Péternek. A bányászok ragaszkodnak a követeléseikhez ez a lényeges. A War Labor Board, meg a bányabárók tudják mit csinálnak. A múltban Lewisnek dolgozó zvarapéterek nem tudják, hogyan segítsenek a bányászokon, mi marad más hátra, mint a kezdeményezés, az pedig a bányászoknál lesz. Hogy kinek adott Lewis checket, meg hogy hová akar csatlakozni, egyenlőre nem fontos, azt sem tartom főbenjáró bűnnek, hogy a Farmereket akarta megszervezni, el kell árulni a bányászok segítésének a titkát. “Aki szabóságot akar űzni, annak cérnát kell tudni a tűbe fűzni” mondotta bölcs Salamon. Nem vagyok benne biztos, hogy ki mondotta, de az szent, hogy olyan valaki, mint a föntebb említett CIO szervező nem való arra a helyre, amelyikre jelenlegi fővezére tette. Igaz az a régi példabeszéd, hogy a szolga olyan mint az ur. Ezek az emberek a munkásság ügyét csak keresetforrásnak és hatalmi kérdésnek tekintik. A munkásság szociális és kulturális érdekei nekik csak hetedrangu kérdés. Ahová mitsem rejtettél, kincset ne keress ott. Szociális érzést ezekben a csak üzletszerűen működő munkásfé- kerekben hiába keresünk. Nem volt meg bennök azelőtt sem, de most, mert magasabb életnívóban élnek pláne nincs, ha volt is egy szemernyi talán még az is kiveszett belőlük. Ez a munkásság átka. Ez tette tönkre az európai munkásmozgalmat. A minden szociális érzésből kivetkőzött túltengő hivatalnok bürokrácia. Ez szülte meg a Schneidemannokat a Noskeket ott. Itt még hatalmon vannak a Lewisek, a Greenek és ezeknek mindenre kész szolgáik a zvarapéterek. Antiszemita zsidók Lányi hitközsége belépett az Amerikai Magyar Szövetségbe Nem kell megijedni, nem oktató irás akar ez lenni. Egyszerű gondolatokát akarok papírra vetni, nem uj dolgokat. Minden harcoló munkásnak kell tudni ezeket, különösen azoknak, akik a munkásság szervezésével, akár a maguk jószántából, vagy díjazás ellenében vannak megbízva. Azért találom ezt az tárgyat időszerűnek, mert a közelmúltban és a jelen időben különösen, sok eltévelyedések és kilengések észlelhetők ezen a té- fen. Az olvasók egy része talán azt fogja mondani, hogy régimódi vagyok. Lelkűk rajta! Azt tartom, hogy a munkás- osztály fölszabadítása csak a munkásság müve lehet. Ha ez régimódi, úgy elfogadom a ré- gimódiság bűnét. A kétszerkettő-négy sokkal régibb, mégis igaz és derekasan megállja a helyét a legdivatosabb időkben is. A jelen időben felszínen lévő bányász munkásmozgalom vizs- gálása indított arra, hogy ezeket leírjam. Hogy a kapitalista sajtó mit ir a bányász mozgalomról, bár érdekel de nem akarok foglalkozni vele. Részemre nem újdonság, jó néhány évtizede olvasom őket. Rosszakaratot látok bennök a munkássággal szemben. Nincs olyan sze- men-szedett hazugság, vagy elferdítés, amelyet a kapitalista sajtó nem fogadna el örök igazságnak, ha ezzel a munkásság ügyének árthat. Minden szeny- nyes eszköz jó nekik, ha a dolgozók ügyét elgáncsolni tudják. Mondom nem akarom ezeket idézni. Hiábavaló lenne, de ha ugyanezt, a magát munkássajtónak nevezett, kizárólag munkás centeken élő sajtó gyakorolja, bizony hozzászólok, idézve az öreg Tolstoy-t “Nem tudok hallgatni”. Talán kisiklás, vagy elírás volt a “Bérmunkás” egyik Cs.ő. jelzéssel jegyzett munkatársa részéről, amikor pár héttel ezelőtt a bányászok készülőben levő sztrájkját nem népszerűnek tartotta. Nem szóltam, gondolva, hogy Cs. ő.-nek a népszerűségről alkotott fogalma, nem egyezik meg az én fogalmammal. Nem népszerű, az én szótáramban, a nép részére közömbös valamit jelent, olyasfélét, amivel a nép nem törődik. Ez az én fogalmán a nem népszerűségről. Talán Cs. ő.-nek más magyarázata van. Nem tudom. De nem is fontos. Fogalmi ellentétek vannak közöttünk ami nem nagy baj, különösen mások részére. Majd csak megférünk valahogy, jó messze egymástól. Mindom Cs. ő. megjegyzése nem olyan, amiről lehet, vagy érdemes sokat beszélni. Lehet elírás, tévedés, vagy talán a fölhevülés gyors talyigája nagyon is elragadta Cs. ő.-t nem firtatom. De ha a “Magyar Jövő” című munkások által föntartott lapban, egy Zvara Péter nevű CIO szervező arról ir, hogy az esetleges bányász sztrájk, népellenes cselekedet ,amely Amerikára halálos csapást jelent és hogy a bányász sztrájk a bányászok érdekei ellen van, továbbá elősegíti a világ dolgozó tömegeinek kegyetlen rabbilincsbe való verését, itt már megállók és azt kérdezem, vájjon bérenc-e vagy egy megkó- tyagosodott fejű paraniokussal van-e dolgom. Mert csak egy ilyenféle ember tudhat ilyeneket leírni. Ha bérenc, jobb fizetést kell neki adni, hogy mást írjon, mert a bérenc tud írni balra is meg jobbra is, ahogy parancsolják neki. Ha pedig beteg, tüstént a kórházba vele. Itt most már elérkeztem Írásom cimfejének a magyarázásához. Amikor a CIO megalakult, természetesen szervezőkre volt szükség. A kommunista párt kieresztette az éhes falkát. Arról volt a szó, hogy hatalmukba keritsék a CIO-t. Lewisnek volt pénze, a falkának koncz kellett. így történt aztán, hogy a CIO húsos fazekai körül a levitézlett és kiéhezett vezérek ellátásban részesültek, még pedig elég jó ellátásban. Gyűlölték Lewist, de a jó ellátást szerették annál jobban. Goethe mondása a Faustban nagyon reájuk illik, amikor azt mondja: “A német bár gyűlöli a franciát, de a borát szereti meginni.” A csahosak miután megtöltötték a bendőt, parancsra vártak. Csak parancsnak engedelmeskedtek ők. így szoktatták őket a kommunista pártban. A lényeges az volt, hogy a parancs fölülről jött. Aki fizet az parancsol, akár Stalin-nak, akár Lewis-nek hívják a gazdát. Pénz beszél, kutya ugat. Szükségtelen mondanom, hogy a tagságot kutyába vették, akkor is mint ma, mint ezt az akroni sztrájk ábrája mutatja. Zvara Péter is egy ilyen hű csahos volt. Mint ahogy ő mondja, vagy két évig dolgozott Lewisnek. Milyen találó elszólás! Jellemzi a zvarapétereket! Nem a bányász uniónak dolgozatt, Lewis-nek dolgozott a szóbanfor- gó. Az e heti munkabérembe fogadok, hogy ha még mindig Lewis-nak dolgozna a föntem- litett, nem irta volna azt a cikket a “Magyar Jövő”-be. A munkásoknak gazdasági szervezetekbe való egyesítése szociális, társadalmilag hasznos és aki erre a föladatra vállalkozik, szociális gondolkodásúnak, humánus érzésűnek kell lenni. A dolgozó nép és különösen a reá bízott csoportnak a jólétét és életnívójának emelését kell a szem előtt tartani, az összmun- kásságéval egyetemben. A CIO vasöntő szakma szervezőjét ez nem érdekli. Nem tartja jogosnak a bányász sztrájkot. Tudja, hogy a bányászok csak sztrájk utján tudják megkapni a jogos Csendben, a nyilvánosság gondos elkerülésével az Uj Fény hitközség csatlakozott az Amerikai Magyar Szövetséghez és ezzel a magyar zsidóság történetében egyedülálló árulást követett el. A hitközség fennállott és működött a Szövetség keretén kívül is. A csatlakozással egyedül a Szövetség nyerhet, mint ahogy az egész aktusnak ez a magyarázata. A hitközség elnöke, Márk Albert, egyidő óta aligazgatója az Amerikai Magyar Szövetségnek. De a reakciós, antiszemita, a Horthy-rezsimet évtizedek óta támogató, a nácizmus és a magyar fasizmus ellen Pearl Harborig egy betű kritikát nem gyakorló szervezet ezzel nem lett jobb és demokratább. A Szövetség vezetői még az elmúlt hetekben is fasizta jellegű cikkeket közöltek lapjaikban. A Hitler elől menekülő emigrációt — amelynek Lányi György, az Uj Fény rabbija és a hitközség tagjainak kilencvenkilenc százaléka szintén tagja — a Szövetség égisze alá tartozó újságok, mint a Mi Lapunk, jött-menteknek nevezte és fajvédő rendszabályokat ajánlott ellenük. A hitközség tagjai az áldozatok. Lányi rabbi. Márk elnök és Speed alelnök urak igy határoznak a fejük felett. Speed doktort közben hat hónapra eltiltották az orvosi gyakorlattól, miután “hormonleveseket” hirdetett és árult, ami, fájdalom, kimeríti a kuruzslás tényét. De a gyakorlatától megfosztott orvos továbbra is résztvett az Uj Fény irányításában. Legalább is nem hallottunk róla, hogy lemondott volna. Lányi rabbi Eckhardt támogatója. Márk az Amerikai Magyar Szövetség aligazgatója és Horthy new yorki konzulátusának ügyvédje, végül az orvosi prakszistól ideiglenesen távoltartott orvos kiszolgáltatták a híveket a Szövetségnek. Nem kérdezték meg őket. Ártatlanok abban, hogy a templomuk vezetői olyan magatartást tanúsítanak, hogy azon nem megütköz-
