Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-24 / 1277. szám
BÉRMUNKÁS 1943. július 24. Roosevelt a reakció felé halad (Vi.) Sok Roosevelt imádó félig meddig radikális és szervezett munkás szomorú felébredésnek néz elébe. Ugyanis leginkább az uj szervezeti tagok között Roosevelt volt a védőszent. Nem annyira a szervezeteiktől, hanem Roosevelttől és a törvényektől várták a védelmet. De az utóbbi év alatt, minden jel arra vall, hogy Roosevelt jobbra halad. Talán Church- hill megnyerte a konzervatív eszmék részére. Vagy valaki más meggyőzte arról, hogy csak fasizta terror berendezkedés által tudják a kapitalista rendszert megmenteni a pusztulástól. Az első ilyen bizonyíték a casablancai konferencia, ahol a közismert fasizta francia vezéreket tették hatalomra. Nemcsak, hogy azokat odavitették és kormányzókká avatták, hanem De Gaullet igyekeznek le- bunkózni, aki ellen a legnagyobb vád az, hogy a kommunistákkal és szocialistákkal működik együtt. Második, amikor Eddie Ric- kenbackert küldték Moszkvába a hadügyminisztériumot képviselni. Akit még a leghazafiasabb amerikai munkás is megutált és mint közismert fasiz- tát ismer. Harmadik, amikor a bányászok méltányos követeléseire, melyet még a bányatulajdonosok is hajlandók elismerni és $1.30 cent napi külön díjazással kiegyenlíteni, melyet a Labor Board megakadályozott, Roosevelt azt kérte a Congresz- szustól, hogy olyan törvényt szabjanak meg, mely neki hatalmat ad a sztrájkoló -munkásokat 65 éves korig mundérba bujtatni és katonai fizetés mellett dolgoztatni. Negyedik, a Connelly-Smith sztrájkellenes törvényt csak azért nem irta alá, mert nem volt elég erős, amint kijelentette, a sztrájkot lehetőnek tartja, ha a munkások többsége mellette szavaz. Ez Rooseveltnek igen nagy demokrácia. A sztrájk meg nem engedhető, bármilyen nagy többsége a munkásoknak a sztrájk mellett van, bár elég nagy okuk van rá, még akkor sem szabad sztrájkolni. A Roosevelt hívekkel vitatkozva, az első két esetet azzal védik, hogy az elnök nem felelős Darlan és Rickenbacker megbízatásáért. Ezek nem igen tudják, hogy minden minisztérium, vagy mint itten nevezik, department, direkt az elnök jelöltjei és az elnöknek felelősek. Nem tehetnek semmit az elnök akarata ellenére. Sőt a War De- partmentnek az a rendelete, hogy a spanyol veteránokat munkásosztágokba helyezzék a hadseregben szintén csak az ő beleegyezésével, ha nem rendeletére »történt. Sok más dolog arra mutat, hogy Roosevelt jobbra tolódott és most még talán jókori figyelmeztetés, de attól félhetünk, hogy nem csak Európában, hanem itten Amerikában is a Rickenbacker féle alakok kerülnek előtérbe, akik szintén azt hangoztatják, hogy a sztrájkoló munkásságot a harcvonalba kell vinni minden kiképzés és fegyver nélkül. Meglehet, hogy Rooseveltet az kényszeritette jobra, hogy a Congresszusban nagy ellenzékre talált, meg amint mondják, megakarja nyerni a nagytőke támogatását. De ugylátszik azok sem bíznak benne és a munkások is elvesztik a bizalmukat, úgy fog járni mint Ne- vil Chamberlain az ellenség kevésnek tartja amit ad nekik, a munkássák meg nagyon soknak. És a régi jó magyar közmondás újból bebizonyul, “hogy két urat nem lehet egyszerre szolgálni. Ámbár mi soha nem bíztunk Rooseveltban és a törvény adta jogokban többet, mint a szervezeti erőnkben, de azt elismertük, hogy még eddig a modern időknek legliberálisabb elnöke volt. Többet tett a munkások szervezkedési jogai helyreállítására, mint bárki más. Csak az lesz a szomorú csalódott, aki egyénekben és nem szervezetekben látja az erőt, haladást. Mi nem csalódunk, ha nyíltan a reakció, a jobboldal szolgálatába áll holnap az elnök. Odavaló és mi emlékszünk arra, hogy kimondott célja a kapitalizmus megmentése. Ha szépszerével nem sikerül, majd megteszi csúnyán. Ízben leírta, hogy milyen leir- hatatlanul embertelen bánásmódban részesül a szökött német katona ha elfogják. Norvégiában öt táborban őrzik őket, ahol rendszerint belehalnak a kínzásokba. A hollandi Vrij Nederland újság jelentette, hogy Katen- drectben, Rotterdam Chinatown-jában egy rendőri razzia alkalmával 100 német katona- szökevényt fogtak el. Az Inbel belga hírszolgálat jelenti, hogy Belgiumban négy szökött katona betört egy majorba, ahol fegyvert szegezve a háziakra, minden lehetőt elraboltak. Angliába menekült belgák beszélték, hogy a német szökevények oly sűrűn követik el az ilyen rablásokat, hogy a belgák boldogan emlékeznek 1918-ra, mikor hasonló jelenségek előzték meg a német összeomlást. A csehszlovák és lengyel kormányok ismételten hirt adtak róla, hogy az Oroszország felé útban levő vonatokról gyakran eltűnnek német katonák. A földalatti mozgalmak felhívták a lakosságot, hogy adjanak civilruhát a szökevényeknek és bujtassák el őket. Különösen a csatlós hadseregek szökevényeinek kedvez a megszállott országok lakossága. Svájc és Svédország, a két semleges európai állam mindig ügyelt rá, hogy német katonaszökevények át ne lépjék határaikat. Svédország tucatnyi szökevényt vissza is toloncolt oda ahonnan jöttek, de ezzel az eljárással felhagytak a svédek egy a svéd-finn határon történt incidens után, mikor egy Svédor- orszából kitoloncolt osztrák szökevényt a határtól néhány méternyire a náci őrség lelőtte. Németország sohasem kérte a katonaszökevények kiszolgáltatását Svédországtól, mert nem akarják hivatalosan elismerni, hogy katonaszökevények vannak. A svédek pedig nem közölték, hogy hány katonaszökevény talált náluk menedéket. NÉMET SZÖKEVÉNYEK LONDON, jul. (ONA) — Fölöttébb csalafinta módszerhez folyamodott a német hadvezetőség, hogy koholmánynak tüntesse fel a német katonák szökéséről szóló híreket. A múlt héten a német igazgatás alatt levő Skandináv Távirati Iroda, melynek székhelye Oslóban van, jelentette, hogy von Falkenhorst tábornok, Norvégia katonai parancsnoka nyílt felhívást bocsájtott ki a német katonákhoz, hogy a szökésektől tartózkodjanak. A hir, amely a német cenzúrán átment, kijelentette, hogy a német parancsnokság a kaszárnyákban kiszegezett hirdetmények utján kérte a német katonákat, hogy maradjanak hűek a hadsereghez. Már most alighogy az egyik stockholmi nácibarát lap kikür- tölte a hirt és alig továbbították azt a külföldi lapok tudósítói, a Skandináv Távirati Iroda eredeti híradását cáfoló jelentést adott ki, mely szerint a falragaszok hamisítványok voltak, még pedig a norvég földalatti mozgalom hamisítványai. Ilyen módon akarták a németek a dezertálásokról szóló híreket nevetségessé tenni. Pedig a legmilitaristább nemzet fiai, ha nem is szöknek tömegesen, de azért ha számba- vesszük az Európa különböző részein előforduló szökéseket, azok szép számban kerekednek ki. Jelenleg sok szökött német katona rejtőzködik megszállott országokban. A németek tudják, hogy a szökések különösen veszélyesek a semleges országokkal határos területekben és ezért nagyon vigyáznak arra, hogy a szökött katona semleges földre ki ne jusson. A menekült norvég kormány több A munkásmozgalom egy har- j cos, forradalmi Ipari Unionista meggyőződésében szilárd katonája távozott ismét az élők sorából Fábián Zsigmond munkástársunk elhalálozásával. Bennünket, akik gyakran meglátogattuk hosszú betegsége alatt, nem lepett meg távozása, mert tudtuk, hogy a kór, amely megtámadta előbb-utóbb kiragadja sorainkból és szerető családjának azon törekvése, hogy mennél tovább életben tartsák, csak a szenvedést hosz- szabbitotta meg részére, de meglepetés nagyszámú ismerővei és a munkástársaknak, kik évtizedek óta ismerték mint aktiv forradalmárt. Harminchárom évvel ezelőtt jött az Egyesült Államokba. Ezelőtt Ausztriában, illetve Magyarországon dolgozott és az osztályharcot ott ismerte meg, tagja lévén a nevezett országok Vas és Fémmunkások Szakszervezetének. Röviddel azután, hogy az Industrial Workers of the Worldnak megalakult a Magyar Szervezete és az ország különböző ipari városaiban magyar csoportok alakultak, belépett a chicagói csoportba és aktiv munkása volt hosz- szu időn keresztül. Forradalmi Ipari Unionista volt és a fana- tikusságig ragaszkodott az Írott elmélethez, bár gyakran a gyakorlat engedékenységet parancsolt. Amilyen törhetetlen daccal ragaszkodott meggyőződéséhez a gyakorlati életben, éppen oly dacosan harcolt a betegséggel, amely hónapokon át kínozta. Az örökvidámság, amely sohasem hihányzott nála, csak az utóbbi napokban hagyta el, mikor már a betegség annyira legyengítette, hogy mozdulni is képtelen volt segítség nélkül. Hosszú szenvedésétől julius 13- án váltotta meg a halál 63 éves korában. Temetése julius 15-én volt az 5308 W. Belmont Ave. levő temetkezési intézetből, ahol a rokonok, munkástársak és barátok százai jelentek meg, hogy búcsút vegyenek a távozótól. Mint felvilágosult osztálytudatos munkás élt és temetése is ily keretek között ment végbe. Pika Pál munkástársunk magyarul és Izsák Ignátz angol nyelven, mély gondolatokkal átszőtt beszédben búcsúztatták el feleségétől, Ottó fiától és annak családjától, Manci és Irén leányától, az IWW tagjaitól, a Munkás Betegsegélyző Szövetség 13-ik osztályától és a Bridgeporti Rákóczi Segélyző Egylet 141-ik osztálytályától, valamint a nagyszámú jelen és távol levő tisztelőktől. Tetemét a a Montrose temetőbe helyeztük örök nyugalomra. A gyászoló család iránti részvétet az ismerősök kivételesen nagy számmal fejezték ki azáltal, hogy megjelentek és virágot helyeztek a koporsóra. Többek között az IWW chicagói magyar tagjai, a Munkás Betegsegélyző Szövetség 13-ik és a Bridgeporti Rákóczi Segélyző Egyesület 141-ik osztálya egy-egy koszorút. Lapunk, a Bérmunkás és az IWW nevében ezúton is a legőszintébb részvétünket nyilvánítjuk a gyászoló családnak és szolgáljon megnyugtatásul, hogy a rövid időt, amelyet életnek nevezünk hasznosan töltötte el, nagyrészben családja* és osztálytársai érdekébeni munkálkodással. Emlékét kegyelettel őrizzük meg. Z. J. NYUGTÁZÁS Az IWW chicagói magyar tagjai által Fábián Zsigmond munkástársunk koporsójára helyezett koszorú költségeihez hozzájárultak: A. Bukovszki, C. Kotzán, P. Kunst, E. Luksa, P. Pika, J. Szimicz, S. Sütő, H. Varjú, J. Zára. Az adakozóknak ezúton nyilvánítják elismerésüket Az IWW chicagói magyar tagjai. * miéi
