Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-07-03 / 1274. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. julius 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ----------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _______________________________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Amerika legnagyobb válsága (gb.) Az Egyesült Államok kongresszusán keresztül erőszakolták a Connaly-Smith sztrájkellenes törvényt dacára annak, hogy Roosevelt elnök megtagadta annak aláírását. Még jóformán el sem hangzottak az elnöknek a “vétót” (az aláírás megtagadását) megindokló szavai, előbb a szenátus, majd nyomban az alsóház is újból megszavazta a törvényt kétharmadot meghaladó többséggel, ami a javaslatot törvényerőre emelte az elnöki vétó ellenére is. ( A Connaly-Smith törvény értelmében az elnök lefoglalhat minden ipartelepet és a National War Labor Board zsuriszdikci- ója alá helyezheti. Az ilyen ipartelepen bűncselekmény számba megy nemcsak a sztrájk, de az arról való beszélgetés is. Ezen törvény értelmében börtönbe lehet dobni minden munkást, aki bármilyen módon is kifejezést ád a bérekkel vagy a munkaviszonyokkal való elégedetlenségének. Törvényellenes továbbá bármely unionnak sztrájksegélyt adni azon munkásoknak, akik az ily helyeken abbahagyják a munkát. Ezen pont széiesebbkörü magyarázata szerint például a sztrájkoló bányászokat nem segítheti nemcsak a bányász union, de más munkásszervezet sem. De nemcsak lehetetlenné teszi a munkásság számára a sztrájk fegyverének a használatát még azon ipartelepeken is, amelyek magántulajdonban vannak, amennyiben bérkövetelések esetén a kormánynak jelentést kell tenni és 30 napon belül büntetés terhe alatt tilos a munka abbahagyása. Roosevelt elnök az aláírást megtagadó indokolásában kimutatta, hogy ez a törvény nemcsak, hogy nem fogja megakadályozni a sztrájkokat, hanem éppen ellenkezőleg, sztrájkokat fog előidézni. Mindezek dacára az Egyesült Államok osztályparlamentje meghozta ezt a törvényt, amely olyan krízis elé állította Amerikát, amihez képest még Pearl Harbor is elenyészik. Erre a munkásellenes támadásra a már hónapok óta előkészített honatyák elérkezettnek látták az időt a munkásság teljes letiprására. Hogy milyen mérvű krízist okoztak e törvénnyel, mutatja Roosevelt elnök azon kétségbeesett ajánlata, hogy a sztrájkoló- kat be kell hívni frontmögötti katonai szolgálatra. Ez a frontmögötti katonai szolgálat például a bányászok esetében a szén bányászatát is jelentheti. Ez az ajánlat még a Connally-Smith törvénynél is reakciósabb és teljesen megsemisitené az amerikai polgárok összes szabadságjogait. Eszerint itt is éppen olyan kényszermunkára kellene menni, mint a tengelyhatalmak által elfoglalt területek lakóinak, amit úgy mutatnak be nekünk, hogy éppen ez az a rabszolga munka, ami ellen harcolnunk kell. Ami a legérdekesebb az, hogy Roosevelt ajánlatát minden oldalon ellenszenvesen fogadták, de nem azért, mert az amerikai polgárokból rabszolgákat csinálna, hanem tisztán szentimentális okokból. Úgy tartják, hogy az amerikai egyenruha viselése nagy dicsőség, amit tehát nem szabad BÜNTETÉS GYANÁNT RÁKÉNYSZERÍTENI senkire sem. Ez meggyalázná az amerikai katonák által viselt egyenruhát. A Connally-Smith törvényt nagy megbotránkozással szemléli az amerikai munkásság minden rétege, — a szervezetlen munkások éppen úgy, mint a szervezettek. A kérdés tehát az, hogy végre lehet-e hajtani egy olyan törvényt, amely ilyen nagyon népszerűtlen? Egyszer már megkísérelték ezt Amerikában. Nem sikerült akkor sem, noha aránytalanul jelentéktelenebb dologról volt szó. A prohibiciós törvényeket képtelenek voltak végrehajtani, mert a nép nem akarta azokat. Ma sokkal fontosabb dologról, — polgári jogról, a munka szabadságáról van szó, melynek védelmére milliók lesznek hajlandók a börtönbe menni. Hogyan képzelik végrehajtani ezt a törvényt, ha a munkások nem veszik komolyan? Tegyük föl, hogy a félmillió bányász nem fog engedelmeskedni. Börtönbe vetik őket. Van annyi börtön az Egyesült Államokban? Aztán ne feledjük el, hogy a börtönben enni adnak, ami bizonyos sztrájk segélyt jelent. A fő kérdés azonban az, hogy a bányászok bebörtönzésével még nem szaporodik a szénkészlet. És ugyanaz ismétlődik meg minden más iparban, ahol a munkásságot eléggé elkeserítik arra, hogy kipróbálják a törvényt. A Connally- Smith törvény által előidézett krízis mind tisztábban mutatja, hogy a háborúval egyidőben társadalmi forradalom is folyamatban van. A Wallace alelnök által említett “század embere” megunta a politikai egyenlőség bóditó szerét, rájött arra, hogy a politikai jogok gazdasági jogok nélkül nem sokat érnek. Amig azonban a politikai jogok hasonlóak a levegőhöz, — bármennyit adunk belőle még mindig elegendő marad, addig a gazdasági jogokat bitorolta, most felismerve a kiváltságaikat fenyegető veszélyt, megkezdte az ellenforradalmi munkát mielőtt a “század embere” által indított forradalom teljesen kibontakozott volna. Az ellenforradalmat irányitó kiváltságos osztály rendeletének engedelmeskedett az osztályparlament a Cennally-Smith törvény meghozásával. Nemcsak Amerika, de az egész világ jövőjére nagy befolyással lesz az, hogy milyen választ ad az amerikai munkásság erre a hírhedt munkásellenes törvényre. Politikai állás (gb.)) Amerikában közmondássá vált, hogy akinek igen jó munkája, vagy állása van, amihez nem kell semmi hozzáértés, arra rámondják, hogy politikai “dzsábja” van. A háború megsokszorozta az ilyen politikai állásokat. A sok százezer szövetségi és állami állásokra, amiket a háborús helyzet szükségessé tett, a kisebb-nagyobb politikusok özönét nevezték ki. Az ilyen állásoknál nem fontos az, hogy az illetőnek van-e valami szakértelme a szóbanforgó munkához, vagy tisztséghez, a fő az, hogy valamelyik képviselőnek vagy szenátornak a szavazat felhajtója volt. Ugylátszik, hogy politikai körökben az a felfogás uralkodik, hogy aki szavazatokat tud felhajtani, az mindenre képes. Washingtonban most sokat beszélnek az egyik ilyen politikusról, akinek vezetőszerepet adtak a hazai védelmi fronton. Ez a politikus elrendelte, hogy bizonyos hadi gyárakat kamuflazsol- ni kell, vagyis úgy kell befesteni, hogy ha ellenséges repülők találnak idejönni, ne ismerjék meg a fontos hadigyárakat. Mikor aztán elkészültek az igen nagy összegeket és munkát felemésztő festéssel, akkor elrendelte, hogy a gyárak felett védő ballonok lebegjenek. Ezek természetesen már igen messziről mutatnák az ellenségnek, hogy hol vannak a hadigyárak, — ha történetesen ellenséges repülők idejönnének. íme igy fest a politikusok szakértelme, ha nem szavazat felhajtásról van szó. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. ’ E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ^ "Szervezés'4 "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ Y/ ® y/ Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ I yj
