Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-24 / 1277. szám

1943. julius 24.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMU NEM HAGYHATUNK SZONELKUL

___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

MIÉRT nem voltunk ott?

Az elmúlt héten egy pár napra New Yorkban voltam, ahol egy jóindulatú, a régi magyar baloldali mozgalmak önzetlen harcosa egy olyan kérdést tett fel, amelyet valószínűleg a mozgalom más tagjai is megkapnak, azért az adott válaszomat a kérdéssel együtt itt adom.

Kérdés: Sok mindennel nem értek egyet a Bérmunkás elvi és taktikai vonalával, én ma már egy olyan ember vagyok, aki előtt csak egyetlen cél van: a nácizmus pestisének az elpusztítása, beleértve abba természetesen a magyar nép átkát a Horthyizmust is, amely burkolt, de egy semmivel sem ka- vésbbé veszedelmes fasizmus, mint Hitleré vagy Mussolinié. De tudom azt, hogy a Bérmunkás is halálos ellensége a fasizmus minden megnyilvánulásának és egyetlen magyar munkás lap, amely következetesen és megalkuvás nélkül viszi a harcát ez ellen a förtelem ellen, éppen azért nagyon meglepett az, hogy a Bérmunkás, illetve a magyar nyelvű IWW-isták nem voltak ott Chicagóban, Lugosi Béla által összehívott értekezleten, amelyen az amerikai magyarság minden rétege részt- vett, még csak nem is Írtak erről a fontos eseményről.

Ha nem kaptak is meghívót ott kellett volna lenniök, hogy segítsenek egy olyan akciót, amelynek a tisztességes voltát Lugosi Béla neve garantálja.

Felelet: A meghívót megkapta a Bérmunkás lapbizottsága is, amelyre azt a választ adtuk, hogy az IWW mint szervezet, hivatalosan nem vesz részt semmiféle olyan akcióban, mely politikai és a “magyarság minden rétege” alkotja, de ez nem zárja ki, hogy abban IWW- isták mint egyének résztvegye- nek és azt sem, hogy a Bérmunkás elhallgasson egy olyan náci és Horthy ellenes megmozdulást, amely tényleg harcos és becsületes. Mi szívesen látnánk azt, ha az amerikai magyarság kiszabadulna a papok

és a reakciós egyleti vezetők vezetése alól, akik csak azért uralhatják a munkásmozgalmon kívül álló tömegeket, mert eddig, főleg egy magát “munkásmozgalmi” rétegnek nevező kicsi, de annál tolakodóbb csoport a betolakodásával megakadályozta minden baloldali polgári mozgalom kialakulását”.

Hogy egyénileg sem vettünk részt azon annak az az oka, hogy miután a kommunisták Magyar Jövője a túl nagy beharangozással előre jelezte azt, hogy ez az alakulás is, dacára Lugosi Béla kétségtelen jóindulatának az előző mozgalmak sorsára jut, nevezetesen a felvonultatott strohmanjaikkal az alakulatot uralni fogják. Befognak választani egy csomó jóhiszemű, tisztességes baloldali polgári embert, de vigyázva arra, hogy az irányítás a kezükbe maradjon, aminek a következménye az lesz, hogy ezek a polgári baloldaliak rájönnek arra, hogy ők csak takarók a Magyar Jövő Jánosainak az egy cseppet sem önzetlen, de annál ostobább taktikájukhoz, lassan elmaradnak és a nagy garral megindított mozgalom, mint annyi elődje, a reakció nagy örömére a feledés homályába fog sülyedni.

A feltevésünkben, hisz annyira ismerjük őket, most sem csalódtunk, látva a névsort, most is csak az történt. Egy { csomó kirakati név, de a meg-1 semmisülésbe való irányítás j Román-Gyetvay és fullajtárjai j kezében van, amelynek a reakciója máris jelentkezik, mert a nagyon közismert, régi baloldali harcosok a polgári vonalon, jól tudva a fenti elmondottakat, máris töröltették a nevüket az elnökségi és a titkári listáról.

Ezért nem voltunk mi Chicagóban.

A Szovjetek megtámadása után a Bérmunkás teljes erejével, minden szolidaritásával, az orosz nép mögé állt. Beszüntetett minden kritikát a kommunistákkal szemben, de velük ! együtt menni nem volt hajlan- I dó egy pillanatig sem, jól tudva azt, hogy nem lehet a munELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama keverek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. r |

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' ’

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak 'a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

kásosztálynak olyan nagy válsága, amely ezt a zavaros fejű csoportot önzetlen harcra kényszerítse. Hogy most mégis megírjuk ezt, azt nemcsak a mostani “jingo” hazafiságuk, a Lugosi féle akció agyontámoga- tása váltotta ki belőlünk, hanem főleg az a hitványság, hogy ma már odáig mennek az angol Daily Worker-rel együtt, hogy a munkásosztály minden megnyilvánulását hátba támadják. Nem kell egyetlen józan- eszü munkás előtt sem azt igazolni, hogy az orosz munkások élet-halál harcát egy cseppet sem segíti elő az, ha az amerikai munkásosztályt gúzsba kötik.

Ma Magyarország felé egyetlen olyan név van, amely alkalmas arra, hogy Horthyékkal szemben a magyar nép forradalmát élessze, ez az 1918. forradalom vezére Károlyi Mihály, ki azóta kétségtelenül nagyot haladt balra. Most ezt a nevet akarják lehetetlenné tenni a Magyar Jövőék a támogatásukkal és az amerikai magyarság felé azzal, hogy azt Írják, hogy két nagy magyar népvezér van Károlyi és Dr. Gyetvay, de mi megvagyunk győződve, hogy az amerikai magyarság sem — nem is beszélve az otthoniakról — veszi be, a bányász, az autó munkásoknak a hátbatá- madóját Gyetvay Doctort, még ha önhatalmúlag Károlyival kapcsolták is össze ezt a rossz- hangzású nevet.

AKRON MEGHARAGSZIK

És joggal fognak megharagudni a mi nagyszerű akroni női gárdistáink, ha a lelkes felhívásukat figyelmen kívül fogják hagyni az ország többi városainak a munkásnői. Mikor egy évvel ezelőtt megalakították a női gárdát, amely havi egy dollárral támogatta a Bérmunkást, a célkitűzés 50 női gárdista volt. Egy kissé lehangolta a lelkesedésüket az, hogy a kitűzött számot csak 75 százalékig érték el, de nem adták fel a reményt, hogy a második évben ezt el nem érik. A második év kezdetét egy lelkes felhívásban jelentették be, amelyben újra toborozták a női gárdistákat az 1943-44-es évre. Azóta 6 hét telt el és ma még csak egy harmada sorakozott fel az 50 tagú gárdának, 18 gárdistából 9 akroni, 5 clevelandi és egy-egy képviseli New York, Los Angeles és Chicago, Pittsburgh munkásnőit, mig teljesen hiányzik Detroit, Buffalo, Philadelphia, Bridgeport, amelyek a múlt évben képviselve voltak.

Ez a tény nagyon bosszantja az akroni gárdistákat és fo- gadkoznak, hogy az országos értekezleten alaposan megfogják mosdatni a felsorolt városok delegátusait, amiért nin- csennek, vagy csak nagyon gyengén vannak képviselve, azt meg is szokták tartani. Jó lesz ha a munkástársak és munkástársnők egy kissé felébrednek és sürgősen behozzák a mulasztottakat, megszerezve az akroni gárdistáknak azt az örömet és büszkeséget, hogy a Bérmunkás gárdájába betudtak sorakoztatni 50 munkásnőt, kik vállalkoztak arra, hogy önkéntes adományaikkal biztosítják az egyetlen magyar nyelven megjelenő Ipari Unionista lap a Bérmunkás megjelenését.

Cleveland, Detroit, Buffalo, New York, Chicago, Pittsburgh, Phila sorakozó! Két héten belül olyan jelentést szeretnénk tenni e helyen, amely lecsillapítja az akroni gárdisták jogos haragját.

JÓVÁHAGYTA-E A WLB

Ha az őrülten emelkedő árak egy részét úgy akarod behozni, hogy a munkaadódtól két cent javitást kérsz, akkor az farizeus képpel jelenti ki, hogyne kérem, nagyon szívesen, tudom jól, hogy megérdemled és nagy a drágaság, de sajnos tehetetlen vagyok, a bérek bevannak fagyasztva, engedélyt kell kérni a War Labor Boardtól, mely ha megállapítja, hogy a béred Pearl Harbor óta nem emelkedett túl a Little Steel formulán, úgy vagy 6-12 hónap után nagy kegyesen engedélyezi azt. Szerződés szerint jogos vagy a fizetett szabadságra, de azt előzőleg jóvá kell hagynia a War Labor Boardnak. Persze sehol sem hallasz arról, hogy a nagy fejüek fizetéseit, bonuszait, szabadságát korlátoznák, még az elnök által elrendelt korlátozásokat is szépen eltették az útból, hogy a tőkések harácso- lása korlátlan legyen. Azután ott van a Kedves Pegler, milyen kitartóan tud Írni a munkások kapzsisága ellen, akik magas órabéreket és túlórákat követelnek, kár, hogy a szemérmetlen részvény ajándék, amely egy negyed milliót jövedelmezett olyan botrányt okozott, hogy elhallgattatta a nemzeti hős Rickenbacker kapitányt kiből a Chamber of Commerce már elnököt akart csinálni, oly nagyszerűen tudott uszítani a munkások és a New Deal törvények ellen, amelyek némi korlátozásokat szabtak a bó- szoknak és valami jogot biztosítottak a munkásoknak.

Most azonban más történt, pár száz “szak”-munkás kéthó- napi fizetéses szabadságot vett magának a nehéz munka után, még pedig nagyon magas fizetéssel bíró alkalmazottak és nem látjuk sehol a WLB sújtó kezét, nem lázit ellene Pegler sem. Ja, mert ők megérdemlik a végzett és még a végzendő munka után a jól fizetett szabadságot. A szenátor és congressmen urakról és az állam által fizetett alkalmazottakról van szó. ők szavazták meg maguknak a sztrájktörő törvényt és annak keresztülvitele után a két hónapi pihenőt. Háború ide, háború oda, ők a tőkések részére jól végzett munka után, pihenni akarnak, hogy azután annál nagyobb erővel gyűrűzhessenek neki a munkások teljes gúzsbakötésének, minden New Deal törvény megsemmisítésével.

De hát ne legyünk álszentes- kedők, valójában e sorok irója nem azt a két hónapot sajnálja a szenátor uraktól, hanem sokkal inkább azt a időt, amit “munkába” töltenek el. A legjobb meggyőződésem szerint nem az van az ország népének a kárára, amikor pihennek, hanem amikor “dolgoznak” a tör-